Somogyi Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)
2015-10-04 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 37. szám
0 INTERJÚ 2015. OKTÓBER 4., VASÁRNAP A Radnóti Színház új igazgatója nem bánná, ha látszana, hogy egy nő irányít, de ennél fontosabbnak tartja, hogy az is látsszon, hogy ez a nő Kováts Adél. „Olyan ez, mint egy születésnap” Eszenyi Enikő után Kováts Adél a második nő, aki egy fővárosi színházat igazgathat. 22 év tagság után veheti át a Radnóti vezetését, ahol továbbra is erős művészi és aktuális színházat szeretne, fiatalokkal a rendezők és a nézők között is. Fábos Erika- Hogyan jutott el a hír, hogy Ön lesz a következő öt évben a Radnóti Színház igazgatója?- A héten a Lear király főpróbahetét éltük, így aztán tudtam, hogy ha felhívnak a közgyűlés után, valószínűleg nem fogom tudni felvenni a telefont. A színházban így már előbb értesültek az eredményről, mint én. A szünetben éppen tartottam a színpadról az öltözőbe, amikor szóltak, hogy lenne még máshol egy kis dolgom. A folyosón gyűlt össze a társulat. Miután láttam, hogy mindenki mosolyog, kérdeztem, hogy akkor ez a jó hír, ugye? Mondta valaki, hogy Adélnak tulajdonképpen születésnapja van, és olyan is volt az egész, mint egy meglepetés buli. Nagyon elér- zékenyültünk.- Szóval akkor családias volt.- Ez eleve egy pici színház, kevesen vagyunk, az épület is kicsi, az auránk folyamatosan ösz- szeér, olyan emberek vagyunk így együtt, hogy ez egy jó és erős érzés. András érdeme, hogy ilyen ez a csapat, valóban, mint egy nagy család, s én is számítok a társulatomra.- Harminc év után váltja az igazgatói székben Bálint Andrást, több mint húsz éve a társulat tagja. A Radnótihoz könnyű hűségesnek lenni?- Én sem gondoltam, hogy ez így alakul. 22 év nagyon hosszú idő, volt, hogy megfordult a fejemben, hogy menni kéne. Aztán vagy a színházban, vagy a magánéletemben változtak, történtek úgy a dolgok, hogy maradtam. Bonyolult história, hogy mikor és miért, vagy miért nem mozdul az ember. Amikor volt igényem új impulzusokra, engedtek, sokat vendégszerepelhettem. Egyébként is szeretek otthon lenni valahol, nem vagyok könnyen váltós fajta. Ha nem jól mennek a dolgok, akkor is inkább a megoldást kutatom. Az utóbbi évek sikerei pedig beigazolták, hogy voltak még itt köreim, az pedig, hogy a tudást és tapasztalatot, amit eddig gyűjtöttem, más szinten is kipróbálhatom és működtethetem, az elmúlt 22 év beteljesedésének érzem.- Első hallásra meglepő volt, hogy beadja a pályázatát. Hogyan született ez a döntés?- Ha más színházba pályáztam volna, az tényleg meglepő lett volna, mert alapjában nincs bennem hatalomvágy. A pályázatomban is hangsúlyoztam, hogy nem bárhol akarok színházat vezetni. Kizárólag a Radnótinak, ennek a társulatnak a jövője az, ami motivált, és ha lett volna bárki más, akiről azt gondolhattam volna, hogy jobban csinálná, vagy tiszta szívvel meg tudnék bízni benne, lehet hogy másként döntök. Kiteljesedett, boldog alkotó ember vagyok, ugyanakkor mindig volt bennem tenni akarás másokért, a közösségért A társulatban is gyakran hallattam a hangom, bátran állok az új megmérettetések elé, és amióta úgy két éve, egy baráti beszélgetésen felvetődött, motoszkált a fejemben a gondolat, hogy pályázhatnék. Egy évvel ezelőtt Bálint András meghívott egy ebédre és megkérdezte lenne-e kedvem pályázni? A döntést aztán egyedül kellett meghoznom, nem akartam, hogy ebből közügy legyen a társulatban, mert meglehet ez egy közösségi cél, de azért magányos dolog. Nem tudtam, lesz-e még, aki elindul, nem szerettem volna feszültséget, ha bárki úgy érezte volna, hogy elvárás, vagy teher lenne elköteleződni.- Ez kicsit pályamódosítás is. Hogy tervezi, kevesebbet játszik majd?- Ez egy teljesen más típusú tevékenység, mint az eddigiek, ami nyilván komoly energia megosztást kíván. Az természetes, hogy játszani fogok, amennyire vissza tudok emlékezni, mindig színésznőként képzeltem el magam, ez így is marad. Csak a súlypontok változnak, ahogy az élet megkívánja.- Korábban többen elszerződtek innen. Vannak akikkel szeretne együtt dolgozni, akiket szeretne megszerezni és a Radnóti csapatába?- Senkit nem szeretnék kellemetlen helyzetbe hozni máshol, úgyhogy neveket nem mondanék, de kitérni sem fogok. Azt szeretném, ha minden szerepkörön erős személyiségű, tehetséges vezető színész állna, és azokra a „lyukakra”, amelyek korosztályilag, vagy szerepkörileg hiányoznak a Radnóti társulatából, új kollégákat szerződtethetnénk. Bár tényleg úgy létezünk, mint egy nagy család, a színház egy hierarchikus rendszer, amelyben másként, más felelőséggel létezik egy színész vendégként, mint társulati tagként. Ezért is lényeges, hogy a fiatalok előtt különféle példák álljanak. Nem jó, ha korban vagy szakmai előmenetelben nagy távolságba kerülnek a kollégáktól.- Bálint András válaszolta a kérdésre, hogy hogyan viszonyul majd a következő igazgatóhoz, hogy az ember nem vezet anyósülésről. Önnél szabad az anyósülés, vagy foglalt?- Megbízunk egymásban, igénylem is a segítségét, a tanácsait, főleg a következő fél évben. A Radnóti Színház az én gyermekem is, az én szellemi termékem, az én energiámból, odaadásomból is épült. Szeretném, ha az a minőség, amit most képvisel, nem tűnne el. Persze meg kell tanulnom önállóan létezni és dönteni, tehát idővel ez a színház jobban fog rám hasonlítani, mint Bálint Andrisra, de bízom benne, hogy ez jelent majd egyfajta folytonosságot is.- Mi az, ami nagyon új szín lesz, amitől másként lesz radnótis, „ko- vátsadélos” a színház?- Törekvésem, hogy a Radnóti a polgárság színháza legyen, megőrizze a „radnótiságot”, azt a művészszínház státuszt és a közönségét, amire a neve is kötelezi. A fiataloktól nagyon sokat remélek. Az első évadban rendezni fog a színházban Alföldi Róbert és a színház főrendezője, Valló Péter mellett ifjabb Vidnyánszky Attila és Kovács D. Dániel, akik friss diplomás alkotók. Ez biztosan új hangot jelent, friss, jó dolog lesz, hogy behozzák a saját világukat a Radnótiban megszokott mellé. Szeretnék több női témát és alkotót, de nemcsak művészi ambícióban, térben és időben is nyitni szeretnék, új tereket keresni. Új játszóhelyeket, tematikus napokat a társadalomban nagyon jelenlévő problémák kibeszélésére, több együttműködést a Nagymező utcában működő többi művészeti és kulturális intézménnyel.- Mit gondol, mi ma a színház legfontosabb feladata?- A legfontosabb nyilván, hogy a színház legyen érvényes, hogy elérje, megtalálja és hatással legyen a közönségre. Az, hogy mi a színház feladata mint valami általános küldetés, már nehezen megfogható, hiszen nagyon sokféle színház létezik. Van színház, aminek egyszerűen az a feladata, hogy szórakoztasson, nem szabad ezt sem leértékelni. Egy művészszínházban persze elvárás az igényesség, akár a művészi megvalósításról, akár az irodalmi vagy releváns témaválasztásról gondolkodunk, amiben mindig törekvés a katartikus előadás. Manapság valóban hiányzik az emberek életéből az az élmény, ami egyszerre felkavaró, megtisztító és ezáltal valamiféle kiutat is mutat. Akár konkrétan, akár azzal, hogy erős kérdéseket hagy úgy nyitva, hogy a nézőnek muszáj továbbgondolnia és megtalálni a saját válaszait és megoldásait.- Kell ehhez ma politizálni? * A direkt politizálás mindig is távol állt a Radnótitól, szándékaim szerint ez így is marad. De ettől még az előadások a jövőben is politikusak lesznek. Elkerülhetetlen, a napi politika annyira átszövi az életünket, hogy társadalmi kérdésekről sem tudunk úgy szólni, hogy az ne kapna valamiféle politikai felhangot. Releváns üzeneteket, témákat kell választani, akár olyanokat, amelyek éppen benne vannak a levegőben, vagy örökérvényű emberi problémákat dolgoznak fel, s arra kell törekednünk, hogy ezek a megvalósításban üzenet értékűek legyenek, hiszen ettől lesz érvényes az, amit csinálunk.- Önre személyesen is jellemző volt, hogy ha nem is gyakran, de fontos helyzetekben markánsan nyilvánított véleményt.- Eddig mindig csak a saját nevemben beszéltem, ugyanakkor egy intézményt vezetni közszolgálati tevékenyég, és mint ilyen, egyfajta diplomáciai szerepvállalás is.- Eszenyi Enikő után a második nő, aki színházat igazgat Budapesten. Arról mit gondol, meglátszik az egy színházon, hogy férfi vagy nő irányítja? Akarja, hogy ez a Radnóti esetében látszódjék?- Igen, van ilyen törekvésem, de hogy férfias vagy nőies, annál fontosabbnak gondolom, hogy az látszódjék egyértelműen, hogy ki irányít egy színházat. Sok jó példa van erre, Mácsai Pál az Örkény, Máthé Gábor a Katona esetében, vagy a Vígszínházban Eszenyi Enikő. Nagyra értékelem Enikő ambícióit és azt, amekkora erővel azt a hatalmas intézményt irányítja. Óriási feladat estéről estére megtölteni egy akkora nézőteret. A Radnóti bensőségesebb és sokkal átláthatóbb, egyelőre egy játszóhellyel működő színház, nem vagyunk akkora ültetési kényszerben, nem kell egy átlag közönségigényt kiszolgálnunk, és ha odafigyelünk, és jól tesszük a dolgunkat, könnyen megtarthatjuk azt az igényes közönséget, aki eddig szeretett bennünket és a fiatalokat is képesek leszünk megszólítani.- Eszenyivel beszélt, amióta megszületett a döntés?- Igen. Egy órán belül keresett, de próbáltam, így ő sem ért el. Hívtam rögtön vissza, de én is csak üzenni tudtam, aztán amikor nagy nehezen sikerült, azt mondta, a hangomat akarta hallani. Nagyon örül, hogy már ketten vagyunk, és fontosnak tartja, hogy ez sikerült. Miattam és a Radnóti miatt is.- Alföldi Róbert Lear király rendezése az évad első bemutatója a Radnótiban. Milyen az előadás?- Hihetetlenül erős. Robinak ez megint egy igen bátor és markáns rendezése, ismét lenyűgözött az impulzivitása, amit a próbák során tapasztaltam. Iszonyú koncentráltan dolgoztunk, ami nagyon jót tett a csapatnak. A magam dolgát nagyon szeretem benne, ugyanakkor az egyik legkeserűbb, legkilá- tástalanabb előadás, amiben valaha részt vettem.- Mit gondol, mi Alföldi sikerének a titka?- Az, hogy egy bátor és szabad ember. Őszintén és pontosan fogalmaz. Instrukciói is pozitívan hatnak, mert olyan a személyisége, hogy abból teljesen egyértelmű a jobbító szándék, hogy mindig előre akar vinni. Nem pazarol fölösleges energiát udvariaskodásra, a színpadon egyenrangú partnernek tekint mindenkit. Nagyon jól fókuszál és fantasztikusan tisztában van a hatásokkal.- Erről óhatatlanul eszembe jut, hogy mit gondol, ki lehet abból még valahogy lépni, hogy ennyire megosztott a színházi szakma?- Ez a megosztottság sajnos csak a látlelet. Az ország megosztott. Bár nincs hatalmas rálátásom, azt hiszem, más szakmákban sincs ez másként. Ez most már minden szinten általános közérzet, csak mi állandó reflektorfényben vagyunk, ezért is nagyobb a felelősségünk. Jó lenne, ha ezt a figyelmet pozitívan tudnánk használni, példamutató lehetne. Ehhez azonban meg kellene teremteni, hogy önmagukban tekintsünk dolgokra, nem mindig valamihez képest formáljunk véleményt. Sajnos tisztában vagyok vele, hogy annyi sérelem gyűlt össze, hogy ez szinte idealizmusnak tűnik. Kellenének „híd emberek”.- Már csak azt árulja el, hogy a család mit szólt?- Nagyon- örültek és mögöttem állnak, hiszen eddig is hatalmas logisztikai munka volt abban, ahogy a hétköznapjainkat bonyolítjuk. Névjegy 1962-ben született Kapuváron. és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán végzett. Pályáját a Nemzeti Színházban kezdte. a Radnóti Miklós Színház tagja. Kossuth- és Jászai Mari-díjas, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét. emlékezetes filmes és tévés alakítása: Csocsó, A hídember, Napló apámnak, anyámnak, Magzat, A temetetlen halott, Presszó, Életképek, Terápia Néhány most futó darabja: Vágyvillamos, Kurázsi mama és gyerekei, Buborékok, Platonov, Lear király Kováts Tibor balettművész, kislányuk Laura, 16 éves. A BÁTOR TÁBOR ALAPÍTVÁNY nagykövete, a Beteshda Alapítvány anyák háza jószolgálati nagykövete.
