Somogyi Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-04 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 37. szám

0 INTERJÚ 2015. OKTÓBER 4., VASÁRNAP A Radnóti Színház új igazgatója nem bánná, ha látszana, hogy egy nő irányít, de ennél fontosabbnak tartja, hogy az is látsszon, hogy ez a nő Kováts Adél. „Olyan ez, mint egy születésnap” Eszenyi Enikő után Kováts Adél a második nő, aki egy fővárosi színházat igazgathat. 22 év tag­ság után veheti át a Radnóti ve­zetését, ahol továbbra is erős mű­vészi és aktuális színházat sze­retne, fiatalokkal a rendezők és a nézők között is. Fábos Erika- Hogyan jutott el a hír, hogy Ön lesz a következő öt évben a Radnóti Szín­ház igazgatója?- A héten a Lear király főpróba­hetét éltük, így aztán tudtam, hogy ha felhívnak a közgyűlés után, va­lószínűleg nem fogom tudni felven­ni a telefont. A színházban így már előbb értesültek az eredményről, mint én. A szünetben éppen tar­tottam a színpadról az öltözőbe, amikor szóltak, hogy lenne még máshol egy kis dolgom. A folyo­són gyűlt össze a társulat. Miután láttam, hogy mindenki mosolyog, kérdeztem, hogy akkor ez a jó hír, ugye? Mondta valaki, hogy Adél­nak tulajdonképpen születésnapja van, és olyan is volt az egész, mint egy meglepetés buli. Nagyon elér- zékenyültünk.- Szóval akkor családias volt.- Ez eleve egy pici színház, ke­vesen vagyunk, az épület is ki­csi, az auránk folyamatosan ösz- szeér, olyan emberek vagyunk így együtt, hogy ez egy jó és erős ér­zés. András érdeme, hogy ilyen ez a csapat, valóban, mint egy nagy család, s én is számítok a társula­tomra.- Harminc év után váltja az igaz­gatói székben Bálint Andrást, több mint húsz éve a társulat tag­ja. A Radnótihoz könnyű hűséges­nek lenni?- Én sem gondoltam, hogy ez így alakul. 22 év nagyon hosszú idő, volt, hogy megfordult a fejem­ben, hogy menni kéne. Aztán vagy a színházban, vagy a magánéle­temben változtak, történtek úgy a dolgok, hogy maradtam. Bonyo­lult história, hogy mikor és miért, vagy miért nem mozdul az ember. Amikor volt igényem új impulzu­sokra, engedtek, sokat vendégsze­repelhettem. Egyébként is szeretek otthon lenni valahol, nem vagyok könnyen váltós fajta. Ha nem jól mennek a dolgok, akkor is inkább a megoldást kutatom. Az utób­bi évek sikerei pedig beigazolták, hogy voltak még itt köreim, az pe­dig, hogy a tudást és tapasztalatot, amit eddig gyűjtöttem, más szin­ten is kipróbálhatom és működtet­hetem, az elmúlt 22 év beteljesedé­sének érzem.- Első hallásra meglepő volt, hogy beadja a pályázatát. Hogyan szüle­tett ez a döntés?- Ha más színházba pályáztam volna, az tényleg meglepő lett vol­na, mert alapjában nincs bennem hatalomvágy. A pályázatomban is hangsúlyoztam, hogy nem bárhol akarok színházat vezetni. Kizáró­lag a Radnótinak, ennek a társulat­nak a jövője az, ami motivált, és ha lett volna bárki más, akiről azt gon­dolhattam volna, hogy jobban csi­nálná, vagy tiszta szívvel meg tud­nék bízni benne, lehet hogy más­ként döntök. Kiteljesedett, boldog alkotó ember vagyok, ugyanakkor mindig volt bennem tenni akarás másokért, a közösségért A társu­latban is gyakran hallattam a han­gom, bátran állok az új megméret­tetések elé, és amióta úgy két éve, egy baráti beszélgetésen felvető­dött, motoszkált a fejemben a gon­dolat, hogy pályázhatnék. Egy év­vel ezelőtt Bálint András meghívott egy ebédre és megkérdezte lenne-e kedvem pályázni? A döntést aztán egyedül kellett meghoznom, nem akartam, hogy ebből közügy le­gyen a társulatban, mert meglehet ez egy közösségi cél, de azért ma­gányos dolog. Nem tudtam, lesz-e még, aki elindul, nem szerettem volna feszültséget, ha bárki úgy érezte volna, hogy elvárás, vagy te­her lenne elköteleződni.- Ez kicsit pályamódosítás is. Hogy tervezi, kevesebbet játszik majd?- Ez egy teljesen más típusú te­vékenység, mint az eddigiek, ami nyilván komoly energia megosz­tást kíván. Az természetes, hogy játszani fogok, amennyire vissza tudok emlékezni, mindig színész­nőként képzeltem el magam, ez így is marad. Csak a súlypontok változ­nak, ahogy az élet megkívánja.- Korábban többen elszerződtek in­nen. Vannak akikkel szeretne együtt dolgozni, akiket szeretne megsze­rezni és a Radnóti csapatába?- Senkit nem szeretnék kelle­metlen helyzetbe hozni máshol, úgyhogy neveket nem mondanék, de kitérni sem fogok. Azt szeret­ném, ha minden szerepkörön erős személyiségű, tehetséges veze­tő színész állna, és azokra a „lyu­kakra”, amelyek korosztályilag, vagy szerepkörileg hiányoznak a Radnóti társulatából, új kollégá­kat szerződtethetnénk. Bár tény­leg úgy létezünk, mint egy nagy család, a színház egy hierarchikus rendszer, amelyben másként, más felelőséggel létezik egy színész vendégként, mint társulati tag­ként. Ezért is lényeges, hogy a fia­talok előtt különféle példák állja­nak. Nem jó, ha korban vagy szak­mai előmenetelben nagy távolság­ba kerülnek a kollégáktól.- Bálint András válaszolta a kérdés­re, hogy hogyan viszonyul majd a kö­vetkező igazgatóhoz, hogy az ember nem vezet anyósülésről. Önnél sza­bad az anyósülés, vagy foglalt?- Megbízunk egymásban, igény­lem is a segítségét, a tanácsait, fő­leg a következő fél évben. A Radnó­ti Színház az én gyermekem is, az én szellemi termékem, az én ener­giámból, odaadásomból is épült. Szeretném, ha az a minőség, amit most képvisel, nem tűnne el. Per­sze meg kell tanulnom önállóan lé­tezni és dönteni, tehát idővel ez a színház jobban fog rám hasonlíta­ni, mint Bálint Andrisra, de bízom benne, hogy ez jelent majd egyfajta folytonosságot is.- Mi az, ami nagyon új szín lesz, amitől másként lesz radnótis, „ko- vátsadélos” a színház?- Törekvésem, hogy a Radnóti a polgárság színháza legyen, meg­őrizze a „radnótiságot”, azt a mű­vészszínház státuszt és a közönsé­gét, amire a neve is kötelezi. A fia­taloktól nagyon sokat remélek. Az első évadban rendezni fog a szín­házban Alföldi Róbert és a színház főrendezője, Valló Péter mellett if­jabb Vidnyánszky Attila és Kovács D. Dániel, akik friss diplomás alko­tók. Ez biztosan új hangot jelent, friss, jó dolog lesz, hogy behozzák a saját világukat a Radnótiban meg­szokott mellé. Szeretnék több női témát és alkotót, de nemcsak mű­vészi ambícióban, térben és időben is nyitni szeretnék, új tereket ke­resni. Új játszóhelyeket, tematikus napokat a társadalomban nagyon jelenlévő problémák kibeszélésére, több együttműködést a Nagymező utcában működő többi művészeti és kulturális intézménnyel.- Mit gondol, mi ma a színház leg­fontosabb feladata?- A legfontosabb nyilván, hogy a színház legyen érvényes, hogy el­érje, megtalálja és hatással legyen a közönségre. Az, hogy mi a szín­ház feladata mint valami általános küldetés, már nehezen megfogha­tó, hiszen nagyon sokféle színház létezik. Van színház, aminek egy­szerűen az a feladata, hogy szóra­koztasson, nem szabad ezt sem le­értékelni. Egy művészszínházban persze elvárás az igényesség, akár a művészi megvalósításról, akár az irodalmi vagy releváns témavá­lasztásról gondolkodunk, amiben mindig törekvés a katartikus elő­adás. Manapság valóban hiányzik az emberek életéből az az élmény, ami egyszerre felkavaró, megtisz­tító és ezáltal valamiféle kiutat is mutat. Akár konkrétan, akár az­zal, hogy erős kérdéseket hagy úgy nyitva, hogy a nézőnek muszáj to­vábbgondolnia és megtalálni a sa­ját válaszait és megoldásait.- Kell ehhez ma politizálni? * A direkt politizálás mindig is távol állt a Radnótitól, szándéka­im szerint ez így is marad. De et­től még az előadások a jövőben is politikusak lesznek. Elkerülhetet­len, a napi politika annyira átszövi az életünket, hogy társadalmi kér­désekről sem tudunk úgy szólni, hogy az ne kapna valamiféle poli­tikai felhangot. Releváns üzenete­ket, témákat kell választani, akár olyanokat, amelyek éppen benne vannak a levegőben, vagy örökér­vényű emberi problémákat dolgoz­nak fel, s arra kell törekednünk, hogy ezek a megvalósításban üze­net értékűek legyenek, hiszen ettől lesz érvényes az, amit csinálunk.- Önre személyesen is jellemző volt, hogy ha nem is gyakran, de fontos helyzetekben markánsan nyilvání­tott véleményt.- Eddig mindig csak a saját ne­vemben beszéltem, ugyanakkor egy intézményt vezetni közszolgá­lati tevékenyég, és mint ilyen, egy­fajta diplomáciai szerepvállalás is.- Eszenyi Enikő után a második nő, aki színházat igazgat Budapesten. Arról mit gondol, meglátszik az egy színházon, hogy férfi vagy nő irányít­ja? Akarja, hogy ez a Radnóti eseté­ben látszódjék?- Igen, van ilyen törekvésem, de hogy férfias vagy nőies, annál fontosabbnak gondolom, hogy az látszódjék egyértelműen, hogy ki irányít egy színházat. Sok jó pél­da van erre, Mácsai Pál az Ör­kény, Máthé Gábor a Katona ese­tében, vagy a Vígszínházban Esze­nyi Enikő. Nagyra értékelem Eni­kő ambícióit és azt, amekkora erő­vel azt a hatalmas intézményt irá­nyítja. Óriási feladat estéről estére megtölteni egy akkora nézőteret. A Radnóti bensőségesebb és sok­kal átláthatóbb, egyelőre egy ját­szóhellyel működő színház, nem vagyunk akkora ültetési kényszer­ben, nem kell egy átlag közönség­igényt kiszolgálnunk, és ha odafi­gyelünk, és jól tesszük a dolgun­kat, könnyen megtarthatjuk azt az igényes közönséget, aki eddig sze­retett bennünket és a fiatalokat is képesek leszünk megszólítani.- Eszenyivel beszélt, amióta meg­született a döntés?- Igen. Egy órán belül keresett, de próbáltam, így ő sem ért el. Hív­tam rögtön vissza, de én is csak üzenni tudtam, aztán amikor nagy nehezen sikerült, azt mondta, a hangomat akarta hallani. Nagyon örül, hogy már ketten vagyunk, és fontosnak tartja, hogy ez sikerült. Miattam és a Radnóti miatt is.- Alföldi Róbert Lear király rendezé­se az évad első bemutatója a Radnó­tiban. Milyen az előadás?- Hihetetlenül erős. Robinak ez megint egy igen bátor és markáns rendezése, ismét lenyűgözött az impulzivitása, amit a próbák során tapasztaltam. Iszonyú koncentrál­tan dolgoztunk, ami nagyon jót tett a csapatnak. A magam dolgát nagyon szeretem benne, ugyanak­kor az egyik legkeserűbb, legkilá- tástalanabb előadás, amiben vala­ha részt vettem.- Mit gondol, mi Alföldi sikerének a titka?- Az, hogy egy bátor és szabad ember. Őszintén és pontosan fogal­maz. Instrukciói is pozitívan hat­nak, mert olyan a személyisége, hogy abból teljesen egyértelmű a jobbító szándék, hogy mindig előre akar vinni. Nem pazarol fölösleges energiát udvariaskodásra, a szín­padon egyenrangú partnernek te­kint mindenkit. Nagyon jól fóku­szál és fantasztikusan tisztában van a hatásokkal.- Erről óhatatlanul eszembe jut, hogy mit gondol, ki lehet abból még valahogy lépni, hogy ennyire meg­osztott a színházi szakma?- Ez a megosztottság sajnos csak a látlelet. Az ország megosztott. Bár nincs hatalmas rálátásom, azt hi­szem, más szakmákban sincs ez másként. Ez most már minden szinten általános közérzet, csak mi állandó reflektorfényben vagyunk, ezért is nagyobb a felelősségünk. Jó lenne, ha ezt a figyelmet pozitívan tudnánk használni, példamutató lehetne. Ehhez azonban meg kel­lene teremteni, hogy önmagukban tekintsünk dolgokra, nem mindig valamihez képest formáljunk véle­ményt. Sajnos tisztában vagyok ve­le, hogy annyi sérelem gyűlt össze, hogy ez szinte idealizmusnak tű­nik. Kellenének „híd emberek”.- Már csak azt árulja el, hogy a csa­lád mit szólt?- Nagyon- örültek és mögöttem állnak, hiszen eddig is hatalmas lo­gisztikai munka volt abban, ahogy a hétköznapjainkat bonyolítjuk. Névjegy 1962-ben született Kapuváron. és Filmművészeti Fő­iskola operett-musical szakán végzett. Pályáját a Nemzeti Szín­házban kezdte. a Radnóti Miklós Szín­ház tagja. Kossuth- és Jászai Mari-díjas, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti­keresztjét. emlékezetes filmes és tévés alakítása: Csocsó, A híd­ember, Napló apámnak, anyám­nak, Magzat, A temetetlen ha­lott, Presszó, Életképek, Terápia Néhány most futó darabja: Vágy­villamos, Kurázsi mama és gye­rekei, Buborékok, Platonov, Lear király Kováts Tibor balettmű­vész, kislányuk Laura, 16 éves. A BÁTOR TÁBOR ALAPÍTVÁNY nagy­követe, a Beteshda Alapítvány anyák háza jószolgálati nagy­követe.

Next

/
Thumbnails
Contents