Somogyi Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)
2015-10-24 / 249. szám
2015. OKTÓBER 24., SZOMBAT 1956 vizsgáján kitűnőre feleltek a kaposvári fiatalok ^ MEGYEI KÖRKÉP __________________________________ Di ákok nélkül nincs forradalom A diákok a forradalom és szabadságharc kaposvári eseményeiben is jelentős szerepet játszottak. Ott voltak a tüntetéseken, hullatták a vérüket, ha kellett - mind Somogy megye székvárosában, mind Budapesten -, és a szovjet agresz- szió után sem akarták lehajtott fejjel tudomásul venni a „realitásokat”. Nagy Zoltán KAPOSVÁR A forradalom első kaposvári tömeggyűlését - amelyet a Zrínyi Miklós Kör közreműködésével október 2ó-án tartottak a Petőfi téren - a szervezők nem is akarták elkezdeni, amíg nem érkeznek meg a diákok. Ünnepi hangulat uralkodott a városban, a tanítás is szünetelt - noha a diákok azért elmentek az iskolába. A Táncsics Mihály Gimnázium tanulói hazafias dalokat énekelve ültek az osztálytermekben, a leánygimnázium ablakán nemzetiszínű selyemzászló lengett a Kossiyth-cí- merrel. Sok iskolában a diákok az ablakokból figyelték a várost. „Az emberek, az üzletek, a hivatalok dolgozói az utcán voltak és vártak” - jellemezte a tüntetés előtti légkört a másnapi újság. Az ipari üzemek munkásainak fegyelmezett felvonulása délben többezres nagygyűléssé alakult át a Petőfi téren, bizonyságot téve arról, hogy a kaposváriak kiállnak a pesti forradalom nemzeti és demokratikus célkitűzései mellett. „Aztán nyugtalan hangok törtek fel innen is, onnan is, hogy a diákok azért nem érkeztek meg időben, mert bezárták őket az iskolákba. De később lecsillapodtak, mert miközben Tóth István, a Megyei Pártbizottság titkára készülődött beszédéhez, a Lenin utcában feltűntek a diákok zászlós sorai.” (Somogyi Néplap, 1956. október 27.) Nagyjából 13 órakor érkeztek meg a térre a Táncsics- és a leány- gimnázium és a tanítóképző diákjai. A tömeg éljenzéssel fogadta az ifjúságot, széles utat nyitott nekik, Tóth István is kénytelen volt megszakítani a szónoklatát, amíg két küldöttjük koszorút helyezett el Petőfi Sándor szobrának lábánál. Két diákfiú a gyűlésen megválasztott Nagy Imre miniszterelnökhöz indítandó küldöttségben is helyet kapott. (A küldöttség Érdig jutott el, ahonnan a harcok miatt vissza kellett fordulnia.) Október utolsó napjaiban nem egy kaposvári diák csapott fel nemzetőrnek; a cukoripari technikumnak például nyolc tanulója vállalta ezt a szolgálatot. A kaposvári nemzetőrség központját a megyei pártbizottság volt székházában rendezték be. A tanulóból lett nemzetőrök egyike, Pozsonyi Ferenc később így emlékezett „Október 28-a után elmentünk tehát a pártházba, a Szabadság parkkal (ma Berzsenyi park) szemben. Az első két napon csak reggeltől estig tartózkodtunk ott, éjszakára pedig visszatértünk a kollégiumba. A pártház alagsorában kaptunk matracokat a pihenéshez. Volt egy gyors kiképzés a fegyverekről, illetve arról, hogyan kell betáraz- ni, sorozatot lőni. Lőgyakorlatot is tartottunk, őrséget felváltva adtunk.” (Tröszt Tiborné: Jubileumi évkönyv. Kaposvár, Kinizsi P. Élel- miszerip. Szakközépisk. és Szak- munkásk. Int., 2001.55. o.) Kaposvári diák is akadt, aki részt vett a fővárosi harcokban. A cserkészek megpróbálták újra kezdeni Már a cserkészet is hallatott magáról a megyeszékhelyen, hiszen az utolsó októberi napon újjászerveződött a 687. számú Szent Alajos cserkész- csapat. Kiss Lajos parancsnok felhívásából kicsendül a felszabadult lelkesedés: „Tizenkét év elnyomása után újból ránk süt a nap, és ajkunkról felcsendül a cserkészinduló. a mi kedves dalunk... Fiúk. fel a harcra! Alakítsuk meg újból a csapatokat, és foglaljuk el helyünket a magyar életben.” (Szabad Somogy, 1956. november 4.) Az alakuló csapatgyűlést mégsem tarthatták meg, mert azt november 4-én délután 3 órára hívták össze... A Vörös Hadsereg obeliszkje még tartotta magát Október 27-én, amikor egy több száz fős tömeg kísérelte meg - sikertelenül - ledönteni a Szabadság parkban 1945 nyarán felállított szovjet obeliszket, néhány általános és középiskolás tanuló az emlékmű feliratának eltávolításához is hozzáfogott. Ezért egy év múlva öt diákot és egy asszonyt ítélt el izgatás és a társadalmi tulajdon rongálásának vádjával a bíróság. A kaposvári fiatalok meghatározó szerepet vállaltak a forradalom eseményeiben, és a tömegek követték őket DISZ-finálé a gimnáziumban 1956 októberében a Táncsics-gim- vezette őket. „A diákság kezdettől názium DISZ-szervezete is szét- fogva mellettünk állt” - szögezte esett, s a Dolgozó Ifjúság Szövetsé- le utóbb Lévai József György. Belgének iskolai titkára, a negyedikes lát október 29-én a Somogy Me- Bella József (1938-2000) határa- gyei Forradalmi Nemzeti Tanácsba zottan a forradalom oldalára állt. is beválasztották, ahol legfiatalabb (Az 1950-ben szovjet mintára ala- tagként a diákokat képviselte. A kultDISZ lehetett akkor a magyar rendőrség egyébként nem zaklat- ifjúság egyetlen tömegszervezete.) ta a forradalom után, és a Buda- Bella József a kaposvári diákok ve- pesti Műszaki Egyetemen szerzett zérévé vált, a 26-i tüntetésre is ő mérnöki diplomát. Azóta csendesek a hajnalok Poldesz Albertét, a Somogy Me- akik a Forradalmi Tanács őrize- gyei Forradalmi Nemzeti Tanács tében részt vettek. Aggodalmam titkárát, aki a november 4-ére sajnos, mint később megtudtam, virradó éjszakát a megyei tanács nem volt alaptalan. Fiatal kapos- vendégszobájában töltötte, mé- vári diákokat mészároltak le a lyen megrázták a hajnali esemé- szovjetek. Haláluk feletti szomo- nyek: ..Először csak szórványo- rúságom egész életemen keresz- san voltak a puskalövések hall- tül elkísért." (M. Kiss Sándor: Öthatok, majd egy hosszabb ide- vasókönyv. Forradalom Somogy- ig tartó fegyverropogás követke- bán - 1956. Budapest, Püski, zett... A fiatal diákokra gondolok, 1997,150-152. o.) Viski György, egy kaposvári asztalosmester 16 éves fia faipari tanuló volt Budapesten, amikor kitört a forradalom. A vékony, fekete, sápadt arcú, kissé zárkózott, de kedves mosolyú fiatalember, aki nagyon szerette a zenét, 1940januárjában született Kaposváron. „Azon a bizonyos kedd délutáni tüntetésen ott meneteltél Te is a lánglelkű magyar fiatalok soraiban - írta róla Isten veled, Viski Gyurka! címmel Kaposváron megjelent cikkében az akkor még Ladilla vezetéknevű későbbi helytörténész, Lévai József György. - Miután mindig halk szavú, csendes gyermek voltál, talán hangod ki sem hangzott a tízezrek közül, amikor éltetted a magyar szabadságot, amikor jogot követeltél sokadmagaddal szüleidnek, barátaidnak, magadnak s az egész magyar népnek. Amikor kedden este gyilkos sortűz zúdult rátok, egyszerre félretetted eddigi félszegségedet. Egyszeriben a bátorság mintaképe lettél, fegyvert ragadtál, s az Országház előtt védelmezted az igazságot.” (Szabad Somogy, 1956. november 3.) Viski Györgyöt a budapesti Kossuth téren érte az ávósok golyója. Haslövéssel került kórházba, szülei és barátai éjjel utaztak el hozzá. A halálos ágyán azt kérte szüleitől: takarják be a nemzeti zászlóval, és énekeljék el a Himnuszt... Holttestét hazahozták, s a forradalom utolsó nagy kaposvári tömegmegmozdulása az ő temetése volt. November 3-án délután mintegy háromezren kísérték végső nyughelyére. Koporsóját a honvédzenekar gyászindulójának hangjai mellett diáktársai vállukon vitték a díszsírhelyhez, ahol katonai díszsor- tűz búcsúztatta. A temetési menet élén barátja, Érckövi Rudolf emelte magasba a magyar zászlót. „A múlt heti csaták egyik nagyszerű hőse a Nyugati temető egyik frissen hantolt sírjában alussza örök álmát” - írta utolsó számában a Szabad Somogy. 1956. november 4-ének hajnalán a Taszárt korábban már elfoglaló szovjet páncélosszázad benyomult Kaposvárra. Egyik célpontjuk a megyei pártbizottság székháza, azaz a forradalmi nemzeti tanács és a nemzetőrök központi épülete volt a Szabadság park szomszédságában. A szovjet intervenciónak három járókelő mellett három nemzetőr is áldozatul esett; utóbbiak közül Köbl József a Táncsics-gimnázium, Somogyi Antal a cukoripari technikum tanulója volt. A magyar történelem egyik legsötétebb reggelén a Szabadság Parki Állami Általános Iskolát is lövések érték; az orosz golyók nyomai a déli épület falán máig láthatók. (Az iskola a következő évben vette fel ismét Berzsenyi Dániel nevét.) A pártházból kiráncigált és falhoz állított nemzetőrökre - diákokra és sorkatonákra - egyszerűen tüzet nyitottak az oroszok. Az egyik túlélő, a cukoriparis Nagy József utóbb így mesélte el a történteket: „Az orosz katonák ütöttek és fasisztáztak bennünket, és lökdös- ve állítottak a fal mellé. A harckocsi a parkon jött keresztül, fel-alá járkált, és az egész parkot géppus- katűzben tartotta. így halt meg három férfi, akik pont akkor dolgozni mentek, és találat érte őket Feküdtünk a saját vérünkben, és igen féltünk, hogy a páncélos végigmegy rajtunk. Az oroszok gépkarabéllyal lőttek, és robbanó tölténnyel. Ezt mutatta ki a sérülésem. Oroszok lőttek, orosz vezényszóra, de egy fő ÁVH-s tiszt »ma- gyar« is jelen volt...” A pártház előtt fekvő sebesülteket csak másfél óra múlva rakták fel egy teherautóra. Ez Taszárra, majd onnan egy orosz mentőautó Pincehelyre szállította őket. Az iskolatársai által vidám, eleven fiúnak és ügyes tornásznak jellemzett tizennyolc éves Somogyi Antal útközben halt meg. Hőgyészen, a falujában temették el. A súlyosan megsebesült Nagy Józsefet először Pincehelyen, majd Kaposváron kezelték. Sok műtét várt rá, de a kaposvári kórház baleseti osztályán a megtorlástól is igyekeztek megmenteni. Kihallgatását bátor konspirációval akadályozták meg a kórház dolgozói: „Ha jött a nyomozó, a portáról jeleztek, és a beteg már kapta is az altató injekciót. Végül mégis beidézték az ügyészségre, akkor viszont tetőtől talpig begipszelték.” (A Kinizsi Pál élelmiszeripari iskola jubileumi évkönyve, 58. o.) A cukoripari technikum nemzetőr diákjai később visszatértek az iskolába, ahol Lőczy Zoltán igazgató és a tanári kar védelme alá kerültek. A tantestület mindent megtett, hogy a félévi bizonyítvány hiánya ellenére Nagy József is leérettségizhessen. A comblövését csak nehezen kiheverő fiú végül elvégezte a műszaki egyetemet, bár „ellenforradalmi” múltja miatt még ekkor is szüksége volt a kaposvári középiskola tanári karának aktív támogatására. Főmérnökként ment nyugdíjba Budapesten. A szovjet katonák a Nyugati temetőbe vitték a november 4-én Kaposváron lemészároltakat, ahol koszorúkkal és avarral takarták le a holttesteket. Csak egy hónap múlva lehetett őket eltemetni. Köbl Józsefet, a Táncsics Mihály Gimnázium egykori tanulóját 1992. november 4-én temették el újra Várdán. 1993. október 30-án pedig, amikor a gimnáziumban felavatták a Kiing József szobrász- művész által készített 1956-os emléktáblát, róla, Köbl Józsiról is szólt az ünnepség. Boross Péter belügyminiszter, az iskola volt diákja tartotta az emlékbeszédet. Semmi kétség: 1956 kaposvári fiataljai sikeresen tették le diákéveik legfontosabb vizsgáját.
