Somogyi Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
2015-09-06 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 33. szám
2015. SZEPTEMBER 6., VASARNAP MEGYEI KÖRKÉP g Nagyjából hetven bú- várfotós küldte el képe- it a brit A világ roncsai pályázatra: minden hónapban Tjjp®! más-más témát határoztak meg a kiírók, akik háromszor is a kaposvári ifjabb Lőrincz Ferenc munkáját találták a legjobbnak. A civilben építészmérnökként dolgozó fotós az összesített rangsorban is az első helyen végzett. Vas András KAPOSVÁR Körülbelül harmincez- ren rendelkeznek valamilyen búvárvizsgával idehaza, negyedük merül rendszeresen, s bár fotót vagy videót talán már mindegyikük készített a víz alatt, ám alig háromtucatnyian lehetnek, akik nemcsak a maguk szórakoztatására kattintgatnak a víz alatt, hanem különféle versenyeken-pá- lyázatokon is megméretik magukat. A világ roncsaira magyarként azonban csak ifjabb Lőrincz Ferenc küldte el képeit, s bár két megadott témát kihagyott, összesen még így is 26 pontot kapott a zsűritől - a holtversenyben második helyezett olasz, illetve török búvárfotós nyolccal kevesebbet...- A két hobbim közül a búvárkodás a frissebb, nyolc éve kezdtem merülni - mondja ifjabb Lőrincz Ferenc. - Jelenleg a merülés- vezető-vizsgára készülök. Szabadtüdősként kezdtem, aztán egy búvároktató barátommal kóstoltam bele a készülékes búvárkodásba. A fotózás viszont a gyerekkorából datálódik, tizennégy esztendősen kezdte optikán keresztül nézni a világot, apróbb törést csak a digitális átállás hozott: a túlságosan drága gépek miatt egy ideig nem tudott megfelelő felszerelést beszerezni.- A búvárfotózással ötvöztem a két kedvenc időtöltésem - magyarázza. - Egy szellemi munkát végző embernek szüksége van olyasféle kikapcsolódásra, mely fizikailag megmozgatja, szellemileg pedig egy másik közegben teszi próbára. Ráadásul így ki tudom tolni a búvárkodás élményét, míg a fotókat utógondozom. Szabad tüdővel 17 méter mélyre merészkedett - négy és fél perc a rekordja egy levegővétellel -, palackkal 40-42 méteres mélységekig merülhet. Más kérdés, hogy olykor már vak sötétbe: míg a Vörös-tengeren még itt is akad némi világosság, az Adrián, a Földközi-tengeren vagy éppen az osztrák hegyi tavakban ilyen távolságra már nem jut le a fény.- Zátonyoknál, barlangokba vagy hajóroncsokhoz merülök folytatja -, utóbbiak közül úgy öt- ven-hatvannál jártam lent. Egy ilyen túra természetesen komoly felkészülést igényel, s nem elsősorban fizikailag. Persze kell a megfelelő állóképesség - Ifjabb Lőrincz Ferenc például aktív fallabdázással tartja kondiban magát -, ám az igazi kihívást a* merülések megszervezése jelenti.- Amikor elhatározza az ember, hová és mihez akar merülni - mondja -, elengedhetetlen a merülőhely megismerése. Roncs esetén a szakirodalomban utánaolvas a hajó történetének, lehetőség szerint beszerzi az alaprajzát, listát a rakományról, megnézi, milyen irányban fekszik, milyenek az áramlatok, mekkora a mélység, s elkészíti a merülés időbeosztását, mert az idő bizony korlátozott. • A felszínen egy felnőtt nagyjából 25-30 liter levegőt szív be percenként, a víz alatt negyven méterrel ennek dupláját-tripláját igényli. Egy 12 literes sűrített levegős palack körülbelül negyven percre elegendő, ám ebből a fenékidő kevesebb, mint a fele: alig húsz perc jut a búvár(fotós)nak, hogy körülnézzen, s megörökítse a látottakat.- Minél régebb óta van lent egy hajóroncs, annál jobban megtelepszik rajta az élet, vagyis annál izgalmasabb - teszi hozzá. - Háromféle roncs létezik: zátonyra futott, háborúban kilőtt, s mesterségesen elsüllyesztett. Utóbbi például Máltán divat, ahol afféle turistalátványosságnak szánják. Persze nem elég felszínközeibe süllyeszteni, mert 10-15 méter mélyen a tenger hullámzása még lebontja. Alapszabály: élőlényhez és élettelen dolgokhoz sem nyúl a búvár, csak a szemetet hozza fel a tengerből. Minden mást lent hagy, hiszen mások is látni akarják majd.- Rengeteg roncshoz szerveznek merüléseket - mondja -, vannak hajók, melyekhez sokszor visszamentem már, s mindig tudtak újat mutatni. Persze egy addig ismeretlen roncs felkutatása is nagy élmény: merültem már Autó a hajó gyomrában, hajó a tenger mélyén Az Isztriánál - Rovinj előtt - az egyik leggyakoribb búvárcélpontnak, a Báron Gautsch nevű, 1914-ben elsüllyedt - monarchiabeli aknára futott... eredendően személyszállító hajó számít, ifjabb Lőrincz Ferenc is többször merült már a roncshoz. Az Adria Titanic- jának is hívott 85 méteres hajó - melyen anno 147-en veszítették életüket - az idén augusztusban azonban komoly meglepetéssel szolgált számára: a bálteremben egyszer csak egy sanzon akkordjait lehetett hallani. A búvárok sokáig nem tudták, mi történt, a felszínen aztán kiderült, egy másik búvárhajóról óriási hangszórót eresztettek a mélybe, s néhány percre visszahozták a több mint száz évvel ezelőtti hangulatot a nagyterembe... az első világháborúban elsüllyesztett magyar cirkálóhoz, a Ferenc Józsefhez, méghozzá a megtalálójával, Czakó Lászlóval. Legnagyobb álmom pedig a 65 méteres mélységben a feje tetején fekvő Szent István csatahajó... Amihez a nyomásálló tokban tartott fényképező mellett több vaku is szükséges, nélkülük ugyanis, még ha lenne is valamennyi fény, csak fekete-szürke képek készülhetnének.- A vízben fokozatosan elvesznek a színek - magyarázza -, elsőként a vörös tűnik el már öt, utoljára az ibolya 35 méteren. Az alatt miden egyszínű szürkeségbe vész. Azonban rengeteg, lent fekete dologról derült ki a fényben, hogy valójában piros, de a sötétben ragadozó halként így jól rejtőzködnek. Nagyon érdekes, hogy míg a búvár a környezeti fényben nem látja már a színeket, a va- kukkal megvilágított fotókon már minden szin előkerül. A merülések során az úszóképesség nem előny, mivel csak a lábát használja haladáshoz az ember, többek között az oxigéntakarékosság miatt a kezeket csak a jelelésre használják a kommunikáció során. Például, amikor el kell indulni felfelé. Normál emelkedésnél percenként kilenc métert halad a búvár, vészhelyzetben a dupláját, ennél gyorsabb tempót azonban nem bír el az emberi szervezet: a vízfelszíni egy bar nyomás lefelé tíz méteren ként egy- gyel nő, vagyis negyven méteren már öt bar. Felszínre emelkedésnél a csökkenő nyomás miatt a levegő tágul, nem megfelelő tempó esetén egyszerűen szétrobbannak az erek és a tüdő...- Baleset általában csak akkor történik, ha a búvárok egyszerre több szabályt megszegnek - állítja ifj. Lőrincz Ferenc, aki eddig több mint négyszázszor merült alá, manapság már évi száz alkalommal. - Mai ésszel már azt mondom, ötven merülés előtt nem szabadna nekiállni fotózni, mert csak az vigyen magával felszerelést a víz alá, aki már teljesen otthonosan mozog a közegben, elsajátította a tökéletes lebegőképességet, s fotózás közben erre már nem kell külön koncentrálnia. Ellenkező esetben a környezetében és az élővüágban is kárt tehet. A víz alatti fotózás különleges kihívások elé állítja az embert, nem véletlen, hogy idehaza kevesen mondhatják magukat búvárfotósnak. Persze vélhetően az is szempont, hogy az amúgy is drága búvárkodást még drágább víz alatti fotósfelszereléssel kiegészítve nem lehet megélni a víz alatti fényképezésből... Viszont felejthetetlen pillanatokat ad, melyeket ráadásul másokkal is meg lehet osztani. Ifjabb Lőrincz Ferenc 1970-ben született Kaposváron. 1984-ben kezdett fotózni. 1989-ben felvették a Műegyetemre, ahol építészként végzett. 2004-ben állt át DSLR fotózásra. • 2007 óta dolgozik víz alatt kompakt gépekkel. 2011-től képei kiadványokban, internetes oldalakon láthatóak. 2014-ben alkalmazott fotográfusvizsgát tett, s tervező munkája mellett építészeti fotográfiákat is készít, s a víz alatt is DSLR kamerával dolgozik.
