Somogyi Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
2015-09-22 / 222. szám
X MEGYEI KÖRKÉP 2015. SZEPTEMBER 22., KEDD ► Folytatás az 1. oldalról ZÁKÁNY - Azt pedig pláne nem hitte senki, hogy a horvátok egyszerűen átterelik szerencsétleneket- jegyzi meg Pere Lászlóné, akinek lánya, Krisztina péntek délután óta a menekültek között él: ételt, italt oszt nekik, és cseppet sem mellékesen dokumentálja a történéseket. - Eddig minden- honnét azt hallottuk, a szerbek a rosszak, a horvátok pedig a jók, most kiderült, nem lehet általánosítani. Ahogyan abban sem, ki, miért segíti a menekülteket. Akadtak, akik pártpolitikai identitásuk miatt váltak önkéntessé, mások, akik általánosságban elítélik a migránsok beözönlését az országba, egy idő után nem tudtak parancsolni a lelkiismeretüknek. Akadt, aki apróságokat vitt haza, s fürdette le őket, mások pogácsát sütöttek vagy éppen tejet vittek a kicsiknek.- Az első pillanatban rémisztő volt, ahogy csak jöttek és jöttek az utcán - teszi hozzá Pere Lászlóné -, ám ahogyan egyesével nézte őket az ember, már nem tűntek félelmetesnek. Inkább szánniya- lónak. Ahogy az anyukák húzták maguk után a háromévesforma gyereket, akin látszott, nem bír már járni, de még el kellett mennie Nagykanizsáig. Ami majdnem huszonöt kilométer... Mások persze kevésbé megértők, sok helybéli panaszkodik például a menekültek által hátrahagyott rengeteg szemétre - amit amúgy az önkéntesek folyamatosan összegyűjtenek, az önkormányzat veszélyes hulladékként elszállhat. Sokak a pénteki vonulástól sem tudtak elvonatkoztatni, s bár rengeteg rendőr érkezett azóta a faluba, akik a menekülteket szervezett csoportokban kísérik a határról a vonatokhoz- hétfőn ismét rengeteg kisgyerekes család érkezett, de akadt, aki nem gyerekét, hanem ketrecbe zárt kutyáját cipelte, másvalaki pedig horgászbotot -, ráadásul közben be sem mennek a településre, mégis félnek.- Igaza volt a polgármesternek, amikor azt írta, minden szülő kísérje el a gyerekét iskolába, óvodába, s menjen is érte - magyarázza egy fiatalasszony. A faluban először senki sem hitte, hogy hozzájuk is menekültek jönnek Jankó Szabolcs a határkerítés építéséről érdeklődik Oletics Attila is két gyermekét várja az iskola előtt, s bizony amíg nem változik a helyzet, játszani is csak a kertben szabad nekik.- Az a baj, hogy nem tudjuk, mikor ér véget a menekültáradat - jegyzi meg a polgárőrként is dolgozó férfi. - Szerintem ez még csak a jéghegy csúcsa, sokkal rosszabb lesz a helyzet néhány hét, de akár hónap múlva. S ezzel nem szeretnék együtt élni; A zákányiak persze bíznak benne, hamarosan náluk is kerítés épül a határon, mint a baranyai szakaszon, bár akadnak, akik szerint fölösleges: a domborzati és természeti viszonyok miatt az sem jelentene teljes védelmet: amíg a Dráván a horvát oldalon át lehet kelni hidakon, addig jönni fognak a menekültek.- ígérik, hogy megépítik - mondja a polgármester -,. sőt, olyat is hallottam, hogy már el is kezdték, bár mi még nem láttuk. A faluvezető szerint szerencsére az első sokk után valamelyest megnyugodtak az emberek, főként a jelentős rendőri jelenlétnek köszönhetően.- Azért is segítünk a rendőröknek, mert ők garantálják a biztonságunkat - teszi hozzá. - Az ő támogatásuk egyöntetű, persze sokan a menekültekkel is együtt- éreznek. Persze nem mindenki, a vasútállomással szemközti presz- szóban például egy nyugdíjas vasutas géppuskafészket vizionál a határhoz, s szidja az uniót, az amerikaiakat, az arabokat, a horvátokat. Társasága némiképp megengedőbb, a kialakult helyzetért nem a migránso- kat kárhoztatják, s még nem is a szomszédis horvátokat. Akik közül sokan amúgy a gyékényesi állomásra járnak át dolgozni, ám a zákányiak szerint eddig még senki sem kötött beléjük kormányuk politikája miatt.- Ez az a helyzet, amit itt mi csak elviselni tudunk, megoldani nem - mondja halkan egy hetven körüli férfi vörös boros poharába mélyedve. - Gyűlölködni viszont nincs értelme: a menekültek nem tehetnek róla, hogy idehozzák őket, s az is egyértelmű: a többségük, ha tehetné, szívesebben maradt volna otthon... Vas A.
