Somogyi Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

2015-09-21 / 221. szám

2015. SZEPTEMBER 21., HÉTFŐ SPORT lg Kardos József: Amit az edzéseken felépítettem, azt a magánéletben leromboltam A védő szívbe markoló története Kardos József a 80-as évek egyik legismertebb futballistája volt, rettenetes munkabírású, bivaly­erős hátvéd. Játékos-pályafutása után edző lett és testnevelőtanár. Majd csalódott, magányos em­ber. Bár már négy éve nem iszik és nem dohányzik, infarktust ka­pott. Túl a hatórás szívműtéten Balatonfüreden lábadozik. És már tervezi a jövőt, az újrakezdést. Sinkovics Gábor kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu BALATONTÜRED Merre tovább? Kardos József, korábbi váloga­tott labdarúgó a balatonfüredi kikötőhöz ért. Nézte a kék-zöld vizet, figyelte a felé spricce­lő hullámokat, és arra gondolt, nincs hová, nincs miért sietnie. Több mint egy hete a helyi szív­kórház lakója, ahol vigyáznak rá, figyelik minden mozdulatát, a szervezete reakcióját - a szíve működését. Az idő mintha meg­állt volna körülötte. Reggeli, a szokásos nagyvizit az ágyánál, aztán hosszabb-rövidebb séták a kórház előtti téren, messzebb, egyre messzebb. Kardos József mindennap sétál ebben a gyö­nyörű városban, végigbaktat a mólón, falja a szemével a nyüzs­gő életet, elvegyül a turisták tö­megében, és ilyenkor döbben rá megint, hogy mennyire magá­nyos. Évek óta egyedül él. Akkor is egyedül volt, amikor egy for­ró, trópusi hangulatú hajnalon rosszul lett. Halálfélelme volt, sohasem érzett még ilyet előtte. Szakadt, ömlött róla a víz, pör­gött, forgott körülötte a világ, ő mégis kitántorgott a lakásból, ki az utcára, hogyha összeesik, ta­lán megtalálja valaki. Az utcán állt az autója, és ő beült, indított, gázt adott. Menet közben érte az infark­tus. A gépkocsiban elájult, ön­tudatlan állapotban árokba haj­tott. Úgy találtak rá. ' „Azon a hajnalon sok minden át­futott az agyamon - mondta Kar­dos József. - Volt olyan pillanat, amikor számot vetettem az éle­temmel, mérleget vontam, mert hát az ember ilyenkor sok mindent átértékel. Amikor az árokba hajtva magamhoz tértem, egy idegen fér­fi állt fölöttem, a vállamat rázta, s azt kér­dezte tőlem: »Be van rúgva? Meny­nyit ivott?« Én meg csak csóváltam a fejem, hogy ember, hívjál men­tőt, könyörgök. Amikor kórházba vittek; bekötötték a fejem, vérzett, ellátták a sebeimet, s hiába mond­tam nekik, fáj a hátam, fáj minde­nem, hogy éjszaka majdnem meg­haltam, hazaküldtek. Jellemző a magyar egészségügyre, hogy ko­rábban is voltak már panaszaim, hasogatott a hátam, szorított a szí­vem, de az orvos Miigamma injek­ció kúrát javasolt, nyomta belém fe­leslegesen a semmire se jó gyógy­szert. És az is elgondolkodtató, hogy a hajnali rosszullétem után tizenegy órával kerültem csak a kardiológiára.” Magának köszönheti, ami történt vele Kardos József ment tovább a Ta- gore sétányon. Piros melegítő volt rajta és edzőcipő. A szél belekapott hófehér hajába, az arca erősen sá- padtnak tűnt, a tüdeje zihált. Majd­nem annyira zihált, mint ami­kor Igor Belanov egy Irapuato ne­vű mexikói város Revolución ne­vű stadionjában kicselezte, lefutot­ta őt, és Kardos buktatta a szovjet csatárt. Rég volt. Kardos József ha­ladt a Balaton-parton, körötte höm­pölygő emberáradat, és arra gon­dolt, ennek így kellett történnie. Hogy magának köszönhet min­dent. Magának köszönheti az egészsége leromlását, az erek el­záródását, a túlsúlyt, s talán ma­gának köszönheti a magányt is, mert amikor jól ment neki, ami­kor Újpesten közönségkedvenc volt, amikor alapemberré vált Me- zey György válogatottjában, még elképzelhetetlennek tűnt mind­az, amit most átélt. Sok pénzt ke­resett, és úgy érezte, hogy a dolce vita, az édes élet örökké tart. Hogy az erő mindig ott dolgozik benne, átsegíti minden nehézségen a pá­lyán és a magánéletben egyaránt. Bivalyerős fiú volt, akár egy or­mótlan ZIL-t is megállított volna menet közben. Nem véletlenül sze-* rették az edzők, futott, zakatolt 90 percen át. Becsúszott, bevetődött, a labdával is remekül bánt, ponto­san passzolt, védő létére belépett a támadásokba is. Modern játékos volt, meg­előzte a korát. írhatnánk azt is, hogy Kardos, a profi, csakhogy ez nem „A pályán megdöglöttem a sike­rért, a győzelemért - folytatta. - Ott nem ismertem kegyelmet, és nem tudtam, mi az, elfáradni. De amit az edzéseken felépí­tettem, azt a magán­életemben lerombol­tam. Hogy is mond­ják az ilyenre? Álpro­fi. Előfordult, hogy egy ültő helyemben megittam tíz korsó sört, és mellé bagóz­tam, fújtam a füs­töt, mint egy gőz­mozdony. Akadtak, akik figyelmeztet­tek, hogy óvatosan a piával, de én csak legyintettem, és azt válaszoltam, bí­rom a gyűrődést, és tényleg bírtam. Be­söröztem, de kőke­ményen edzettem, és így ment ez hó­napról hónapra, év­ről évre. Nem egye­dül csináltam, sorol­hatnám a neveket, akik ugyanígy éltek, mint én. Ugyanúgy tönkre­tették magukat, és képtelenek vol­tak profiként gondolkodni. Sok­szor eszembe jut, mi lett volna, ha az a korosztály, amely így is Euró­pa legjobbjai közé tartozott, komo­lyabban veszi önmagát, vagy nem Magyarországon él, ahol azt csi­náltunk, amit akartunk. Mire vit­tük volna, ha valóban a futballnak, a sportnak élünk...” Négy éve nincs káros szenvedélye Balatonfüred olyan, mint egy olasz vagy spanyol tengerparti kisváros. Különleges hangulata van a víz kö­zelében nyitott kávézóknak, étter­meknek, amelyekben a tavon rin­gatózó vitorlásoktól, jachtoktól kar­nyújtásnyira ihatja a vándor a jó­féle balatoni borokat. A jólét itt va­lóban kézzelfogható. A szegény tu­ristáknak marad például a Cso­bánc nevű nosztalgia sétahajó, amely elpöfög Tihanyig, és onnan kanyarodik vissza a füredi kikötő­be. Még pénz nélkül is jól érzi ma­gát itt az ember. Elég csak leülni valamelyik vízparti padra, napo­zóágyra, és a hangulat ma­gával ragad mindenkit. Az egyik bárból Manu Chao dala hal­latszott, aki Maradó­mról énekelt. Kardos József meg­állt Bujtor István szobránál. So­kan fényképezkedtek ott, mintegy megérintve Bujtort, egy elmúlt, le­Kardos József kimagasló tudású, erős fizikumú védő volt tűnt kor főszereplőjét. Kardos is akkor volt a csúcson, bajnoki cím az Újpesttel, felejthetetlen mérkő­zések címeres mezben Hollandia, az NSZK és Brazília ellen. Akkori­ban nősült - később született egy lánya, akit évek óta nem látott és egy fia, aki Németországban él, de most, apja súlyos betegségéről hallva meglátogatta őt a szívkór­házban hogy aztán a történet a már-már szokásos forgatókönyv szerint íródjon: válással, feszült­séggel, egy új élet reményével. A futballista addig jó parti, amíg ri­valdafényben van, amíg viszi haza a lóvét, amíg jön a meccs- és győ­zelmi prémium. Hány és hány lab­darúgó mesélte elkeseredve, hogy lelépett az asszony, a civil élet már nem volt annyira vonzó. Kardos Jó­zsef nézte a vizet, aztán az órájára pillantott, és sietősre váltott. „Jön értem Gujdár Sanyi, me­gyünk a meccsre...” És indult is vissza a szívkórházba, ideiglenes otthonába. Mentő hozta ide Pest­ről. Maga is meglepődött, hogy milyen gyorsan javul az állapota, hogy a szétvágott mellkasa egyál­talán nem fáj, hogy nincsenek pa­naszai, hogy napról napra jobban , érzi magát. „Az a furcsa az egész­ben - mesélte to­vább hogy négy éve már nem iszom és nem dohány­zóm. Leálltam a sörrel és a cigivel, mert tudtam, hogy nem lesz jó vége. Négy éve gyakorlatilag nincs káros szenvedélyem, még­is infarktust kap­tam. Már a másodi­kat. Húsz éve is volt benne részem, igaz, akkor nem tudtam róla, lábon hordtam ki, szerencsére eny­he lefolyású volt Ez most a vizsgálatok és a műtét során de­rült ki. Az orvosok próbálták elkerülni az operációt, amikor katétert nyomtak fel a szívemhez, magam is láthattam a moni­toron keresztül, hogy a doki próbálja meg­nyitni, szabaddá ten­ni az elzáródott ere­ket, próbálja újra meg újra, de sehogyan sem ment, a sok kátrány meg tudom is én mi elzárta a vér útját Akkor már tud­tam, hogy műteni kell, úgy voltam vele, essünk túl rajta minél hama­rabb, fel voltam készülve a legrosz- szabbra, hogy tán fel sem kelek töb­bé az ágyból. Több mint hat órán át tartott az operáció, 82 centi hosz- szú vágást ejtettek rajtam. Előbb a vádlimnál próbáltak kivenni eret, de nem sikerült, aztán a combomat vágták fel, ott már megtalálták, amit kerestek, aztán jött a mell­kasom, úgyhogy életre szóló em­léket kaptam. Amikor magamhoz tértem, nem volt könnyű megálla­pítani, hogy ez már a pokol, vagy még mindig az élők között vagyok. Csövek lógtak ki belőlem minden­honnan, a torkomból, a gyomrom­ból, mozdulni sem tudtam. Aztán ahogy telt az idő, úgy szabadítot­tak meg a csövektől. Bejött egy or­vos, és azt kérdezte a kollégáitól az ágyamnál: »Na, eltoljuk egy má­sik szobába a Kardos urat, hogy ne hallják a többiek az üvöltését?# Mert fájt, piszkosul fájt, amikor a gyomromból kirángatták a csöve­ket. És valóban üvöltöttem. Akkor már nem féltem és ma sem félek. Lesz munkám, lesznek, akik segí­tenek...” Kardos nagyjából két nappal a szívműtéte után, kite­rülve egy kényelmetlen kórhá­zi ágyon, egyszer csak azt látta hogy fölé hajol egy vörös hajú, tét idomú ápolónő. Azt kérdezte tőfe: „Drágám, köthetnénk melltartisi szerződést?” A nővér megszólalni sem tu­dott. A legtöbb beteg ilyenkor fél­úton van élet és halál között, de ez a volt focista már udvarol. Gazdagság helyett egészséggel beérné Délután fél négy volt, amikor Guj­dár fékezett a szívkórház előtt. Kardos beült az autóba, és elindul­tak a meccsre. A Balatonfüred NB IlT as csapata a Vidi fakót fogadta, és a két régi spíler úgy gondolta, ennél jobb program ezen a szeles, vibráló vasárnapon nincs is. Kardos az orvosok engedélyé­vel jön-megy a városban, minden lépéséről tudnak, sőt talán még mondják is neki, hogy mászkáljon, erősítse a szívét, a lelkét, készül­jön a folytatásra. Nagyjából két hét múlva hazaengedik, addig napi húsz gyógyszert szed. Szép lassan szokhat vissza a hétköznapokhoz. A futballnak már lőttek, marad a tenisz, annak is a páros változata, az ugrabugrálás kora véget ért. De az élet még sok meglepe­tést tartogathat a számára. Pél­dául állást, osztályt egy gimná­ziumban, ahol testnevelést tanít­hat, talán még edzősködést is egy kiscsapatnál, mondjuk gyerekek­nél, és még ott van az MLSZ-el- lenőri pozíció is, amelyet szíve­sei] tölt be. Újrakezdhet mindent, lassabban, óvatosabban, megfon­toltabban. S ha az Isten vigyázott rá, nem hagyta őt meghalni sem az infarktus, sem az autóbaleset miatt, talán még egy társat is so­dor az útjába. Egy nőt, aki odafigyel rá. Aki­vel egyszer majd eljöhet ide, Ba- latonfüredre a mólón sétálgatni. Az élet ígérete. Boldogság és gaz­dagság helyett az ember egész­séggel is beérné. Kardos József másnap is beba­rangolta a Balaton-partot. Nézte az üzleteket, figyelte az embere­ket, de végig ott motoszkált a fe­jében egy kérdés: Merre tovább? Pályája KARDOS JÓZSEF SZÜLETETT: 1960. március 29., Nagybátony. KLUBJAI: Salgótarján (1978-1979), Újpesti Dózsa (1979-1987), Vasas (1987-1988), Apollón Kalamaria (1989), Dunakeszi VSE (1989), Váci Izzó MTE (1990). VÁL0SAT0TTSÁ6/GÓL; 33/3 (1980-1987). LEGNAGYOBB SIKEREI; magyar bajnok (1978-1979), bajnoki ezüst érmes (1979-1980,1986-1987), a Magyar Népköztársasá­gi Kupa győztese (1982,1983,1987), negyeddöntős a Kupa­győztesek Európa-kupájában (1983-1984), az év labdarúgója (1983), 6-szoros olimpiai válogatott (1979-1981), világbajnoki résztvevő (1986, Mexikó). /• A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents