Somogyi Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
2015-09-20 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 35. szám
2015. SZEPTEMBER 20., VASÁRNAP MEGYEI TÜKÖR 3 ►.Folytatás az 1. oldalról ZÁKÁNY - Öt hete indultunk Törökországból - állítja Alef. Huszonegy éves, második évét kzdte volna a damaszkuszi egyetemen, ahol mérnöknek tanul, ahogyan társai is. Az universitast azonban a polgárháború miatt bezárták, s a fiatalokat be akarták vonultatni, így inkább felkerekedtek. Alef reméli, legalább az első évét betudják majd egy német egyetemen, s folytathatja tanulmányait. A csendes szírek mellett egy fokkal hangosabb afgán csoport üldögél. Kevéske angoltudásukat cigilejmolásra használják, viszont cserébe kézzel-lábbal beszélgetni is hajlandóak.- Otthon nincs munka, mi pedig dolgozni akarunk - fújja ki a füstöt Mahravi. - Hú, ez nagyon hiányzott, négy napja nem volt már cigink. Utoljára a macedón-szerb határon tudtunk szerezni. Pénzük már nincs, csak mások könyörületességében bízhatnak, pedig még hosszú út áll előttük. A társaság nem egyfelé tart, akad, aki Belgiumba, más Hollandiába, ketten Svédországba akarnak eljutni. Magyarország eredendően nem szerepelt az úticéljuk között,- Amikor a szerb határon vonatra szállítottak bennünket - veszi át a szót Musalef -, azt mondták, Szlovéniába, Ljubljanába megyünk, onnan pedig átvisznek majd Ausztriába. Amikor átjöttünk a hídon, mindenki meglepődött, hogy magyar rendőrök vártak ránk. Ők már komolyabb erőbe botlottak, a délutáni ezer fős csoporttal még csak hét egyenruhás nézett farkasszemet. Aztán megérkezett az erősítés, az este folyamán még Siófokról is érkeztek zsaruk. Akik előtt le a kalappal, ugyanis rendkívül emberien állnak a menekültekhez. Egy hangos szó nem hangzik el, mindenkit nyugtatni próbálnak, elkísérik őket az állomás melletti vécéhez. Pedig ahogyan a migránsok- ról, róluk sem gondoskodik senki. Legalábbis hivatalosan. Inni az önkormányzat hoz nekik, s a település vezetése intézte a kenyeret és vizet a menekülteknek is. Tejet egy helyi vállalkozó ad: másfél-két deci jut apróságonként, de a hálás pillantás, amivel a kicsik átveszik, beleég a retinákba.- Mindig mondják kínálás előtt, hogy Hálál, vagyis tiszta - tanácsolja egy rendőr, aki Röszkén már elég tapasztalatot szerzett menekültügyben. Bár még csak kilenc óra, a többség már az alváshoz készülődik, aki teheti, hálózsákba csavarja magát, néhányan kétszemélyes kis hegymászósátrakat vernek, s akad, melybe kilencen is behúzódnak, de a többség csak eldől a főben, magára húzva kabátját, esetleg a helyiektől kapott takarókat. Egy férfi gondosan maga mellé fekteti mankóját, s biztos, ami biztos, egyik kezét átfűzi a vállrész alatt. - Törött a bokája - mondja a mentőkocsi mellett álló mentőápoló. - És a felkarja is el van törve. Műteni kellene, be is akartuk vinni a kórházba, de nem engedte, azt mondta, nem hagyja el a családját. Amúgy ő az egyetlen komolyabb sérült, inkább vízhólyagokat, vágott sebeket, zúzó- dásokat kellett ellátnunk, de utóbbiak is több naposak már.- Állítólag elindult a vonat- fut végig a hír a rendőrökön. Tizenhat kocsit ígértek Pestről, éjfél után ér a faluba, Nagykanizsán át az osztrák határhoz viszi majd a migránsokat. A földön üldögélő migrán- sok között is hamar elterjed, hogy vonaton folytathatják majd útjukat. A hírek szerint a következő 48 órában még több ezer menekült jön át errefelé a határon. Weiyege, Alef, Musaref, Mahravi és Basal- lah addigra talán már túl lesznek egymásikon... Vas András Penteken kora este lepett be Somogyba az első nagyobb létszámú csoport, azóta folyamatosan érkeznek I Horváth Szilárd főügyész pályafutásának eddigi legemlékezetesebb ügyéről írt lapunknak 25 éve tört ki nálunk az arab-cigány háború Kések ipari mennyiségben, lőfegyverek és Molotov koktélok Az ügy utóélete is érdekesen alakult Az ügy ,utóélete” sem volt akármilyen. Nem sokkal a bíróság ítéletét követően a Palesztin nagykövet (aki végig jelen volt a tárgyaláson) azzal kereste meg a Külügyminisztériumot, hogy három vádlottat „álnéven" ítéltek el, akik a magyar maffiával állnak kapcsolatban. Hosszas jogi procedúra után, az ügy megjárta a Legfőbb Ügyészséget és a Legfelsőbb Bíróságot is, a jogerős döntést a Somogy Megyei Bíróság 2011. augusztus 29-én hirdette ki, a vádlottak bűnösségét végül is közveszély okozás előkészülete helyett garázdaság kísérletében állapította meg és 3 vádlott kivételével (akik családot alapítottak) kiutasította őket az országból. A jogerős döntést nagyszámú perújítási kérelem követte, szinte valamennyinek az volt az alapja, hogy a jogerősen elítéltek magyar állampolgárságú hölgyekkel akartak házasságot kötni és itt kívántak letelepedni. Érdekesen alakult néhány vádlott későbbi „pályafutása" is. 12 év múlva az egyik ki nem utasított vádlott 24 társával állt a bíróság elé bűnszervezet tagjaként elkövetett zsarolás bűntette és más bűncselekmény miatt. Az ügy másodrendű vádlottja egy immár svájci állampolgársággal büszkélkedő, de más nevet viselő elkövető volt, aki a kiutasított vádlottak között volt, de visszatért Magyarországra és állt azelőtt a bíró előtt, aki korábban kiutasította. KAPOSVÁR Egy jogalkalmazó pályafutásában vannak olyan történetek, amelyek egész életútján elkísérik. 1990. szeptember 10- én hétfőn reggel dr. Lukács Tibor kaposvári vezető ügyész főnököm azzal fogadott, hogy 18 arabot a hétvégén közveszély okozás előkészülete miatt őrizetbe vett a rendőrség és felettes ügyészi utasítás alapján gyorsított eljárásban bíróság elé kell őket állítani. Az első megdöbbenés után hozzáláttam az előkészületekhez. Kaposvár, a békés vidéki kisváros a nyolcvanas évek közepén megélt már két ellenséges roma család közötti csete-patét, amikor székek, kések, kisbalták röpködtek a Kapós presszóból ki és be, de ez a történet addig soha nem látott feladat elé állította a megyeszékhely igazságszolgáltatását. A 19 elkövető nagy része Magyarországon élő fogtechnikus tanuló, hontalan palesztin, Szíriái, jordán és líbiai állampolgár, akik egy magyar céggel a TES- CO-val (nem tévesztendő össze a mai multival) kötött szerződés alapján tartózkodtak Magyarországon (Budapesten, Vépen és Kaposváron). A vádlottak és a Kaposvár, Berzsenyi utcai cigány családok között pontosan meg nem állapítható okok miatt nézeteltérések támadtak, ami abban nyilvánult meg, hogy 1990. szeptember elején a város több éjszakai szórakozóhelyén a tettlegességig fajuló összetűzések alakultak ki, ennek helyszínei a Csokonai Fogadó, a Kapós és az Orfeum bár voltak, amelyek mindkét részről személyi sérüléssel jártak. A rendőrségnek már ekkor információi voltak arról, hogy az arabok, ahogy megüzenték, készülve a leszámolásra, „fekete éjt” bocsátanak a cigányokra. Az ellentétek szeptember 7-én érték el a csúcspontjukat. A délutáni órákban az ország egész területéről vonattal több arab elkövető érkezett a városba, akik a Kossuth téren gyülekeztek a templom előtti lépcsőkön. A támadáshoz benzin és gázolaj ösz- szekeverésével ún. Molotov koktélokat készítettek, de lőfegyvereket, gázpisztolyokat, gázsprayt és veszélyes szúró és vágóeszközöket is magukhoz vettek. Időközben a rendőrség is tudomást szerzett a vádlottak tervéről és több alkalommal felszólította a gyülekező társaságot, hogy fejezzék be a csoportosulást. Az akkori Berzsenyi utca nem a mai képet mutatta, nem volt még Tesco, Mc’ Donalds, de állt még a régi gőzfürdő épülete, a gumijavító, az Arany Bika vendéglő, ami mellett egy hosszú lakóudvarban számosán laktak, többek között roma családok is. A vádlottak este 8 óra körül indították meg a támadást az akkori Április 4. (ma Zárda) és József Attila utcán keresztül vonultak. A rendőrség a rendbontás megakadályozására nagy erőkkel zárta el útjukat, a vádlottakat a Berzsenyi és József A. utca sarkánál feltartóztatta, akik a Rippl-Rónai utcába futva menekültek és a lelepleződéstől tartva -miután bekerítették őket- a náluk lévő benzines palackokat, késeket, pisztolyokat, személyes okmányaikat a földre dobálták. Valamennyi elkövetőt a rendőrség ezt követően előállította. A korabeli sajtó a szokásosnál is nagyobb terjedelemben és intenzitással foglalkozott az üggyel: A viszály veszélye Kaposváron Ki az úr az éjszakában? A rendőrkapitányság: A kemény intézkedésektől sem riadunk vissza /Somogyi Hírlap 1990. szeptember 8.) Csak az ütközet maradt el - A furcsa háború folytatódik Kaposváron? A rendőrség védte meg a cigányokat - A templomban akartak menedéket kérni / Somogyi Hírlap 1990. szept. 10.) A leszámolás éjszakája (Nép- szabadság 1990. szeptember 10.) A tudósító egyenesen ostromállapothoz hasonlítja az akkori kaposvári állapotokat. Még a héten tárgyalás, a vád közveszély okozás /Népszabadság 1990. szeptember 11.) A kérdés jogi megítélése nem volt egyszerű, de ekkor kellett egy zseniális jogalkalmazói ötlet: a cselekmény jogi minősítése és a vádemelés módja. Az ügyeletes ügyész, dr. Bárczy Tibor ötlete volt az egyszerűnek tényleg jóindulattal sem nevezhető ügyben a gyorsított eljárás és a cselekmény jogi minősítésének megoldása (a közveszély okozás előkészülete). Nem kis feszültséggel készültem az 1990. szeptember 17-i tárgyalásra. Reggel munkába jövet már feltűnt, hogy egy sötét gépkocsi követ végig a városban, mint kiderült az eljáró hatóságok tagjai személyi védelemben részesültek (erről természetesen előtte nem tájékoztattak). A tárgyalás reggel !4 9 órakor kezdődött dr. Makai Lajos (ma a Pécsi Táblabíróság elnöke) tanácsa előtt. Valamennyi vádlott tagadta a bűnösségét azzal védekezve, hogy sétálni indultak, vagy discóba, a többséghez csapódtak, nem tudták hova mennek, a vidékről érkezők azt vallották, hogy nem is ismerik Kaposvárt. Természetesen senkinél semmilyen eszköz nem volt, társaiknál sem láttak semmit. Máig előttem van az a kép, amikor bírói kérdésre, hogy akkor hogyan kerültek a helyszínre az eldobott benzines palackok? Az egyik vádlott nagy derültséget keltve azt válaszolta a kísérő rendőrökkel, hallgatókkal, újságírókkal teli tárgyalóteremben a bírónak: - „azt a ti dolgotok kitalálni”. Nem volt egyszerű a tárgyalásvezetés sem, az egyik vádlott magyarul, a másik anyanyelvén tett vallomást, egy idős, tanúként kihallgatott cigányasz- szonynál talán csak a tolmácsként közreműködő kurd származású orvos érezte magát kellemetlenül, szinte remegett a félelemtől. Nem túlzás, nem csak tárgyalóteremben lévők, de az egész város óriási várakozással várta a döntést. Emlékszem a rövid ebédszünetben édesapám is eljött a bíróság felé, hátha hall valami új hírt. Az ítélet kihirdetésekor a védők a váddal szemben a vádlottak cselekményeinek egyéniesí- tését hiányolták. A bíróság mérlegelve a bizonyítékokat 18 vádlottat 6-6 havi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt és valamennyiükkel szemben kiutasítást rendelt el, egy fiatalkorú vádlottal szemben próbára bocsátást alkalmazott. Az ítélethirdetés után a folyosón elszabadultak az indulatok, a hatósági őrizetből szabadult vádlottak szinte örömtáncot jártak, boldogan távoztak és bíztak abban, hogy az idegenrendészeti eljárást, a kiutasítást majd valahogy megússzák, a rendőri vezetők pedig abban, hogy nem folytatódnak az összecsapások. Horváth Szilárd főügyész Utánpótlásion 1 A már éppen elcsendesedő kis táborban hirtelen mozgás támad. Egyre többen nézegetnek a sötétbe vesző határ felé. amerre a rendőrök is elindulnak. Mind-, két fél fülest kapott, hogy újabb csapat várható. A zsaruk egészen a Dráva partjáig lemennek, s csatárláncot alkotva terelik a felbukkanókat. Fél órán keresztül jön a tömeg, több mint ötszázan érkeznek, jellemzően fiatalok, rengeteg a kisgyerek. Utóbbiak közül sokan alighogy leülnek, eldőlnek, mint egy zsák. s már alszanak is. de látunk néhány hónapos apróságokat is apjuk, anyjuk karjában. A negyvenesforma afgán. Basallah kigombolt inge alig takarja el az óriási vágást a mellkasán, utóbb kiderül, hat hete szívműtéten esett át Törökországban... A rendőrök az iránytóépület tetejéről hókamerázzák a környékét, így minden menekült a látóterükbe kerül. Utolsónak előbb egy két mankón bicegő férfi ballag le a töltésről, őt egy tolókocsis követi... Bábeli zűrzavar aíakul ki: hat nyelven folyik az eligazítás, egy rendőr ezredes angolul magyarázza el az önkéntes tolmácsoknak, s gondoskodnak továbbjutásukról, szavait kiabálva fordítják dárira. pastura, fárszira. arabra. ) - Szó sem lehet róla. hogy gyalog indítsuk el őket Kanizsára - szól rádiójába az egyik rendőrparancsnok. miután meghallja a Kaposvárról érkező javaslatot. - Ezek a gyerekek egy métert sem tudnának már megtenni, így aztán marad mindenki a sínek mellett.
