Somogyi Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

2015-08-28 / 201. szám

14 HORIZONT 2015. AUGUSZTUS 28., PÉNTEK Rendkívül bosszantó lehet a túlzott rendszeretet vagy a munkamánia Idegesítő szokások a házunkban Nincs tökéletes ember, ki- sebb-nagyobb hibája minden­kinek van. Azoknak is, akiket szeretünk. Ők is tudnak olyas­miket csinálni, amitől mini­mum ökölbe szorul a kezünk. A minap az iránt érdeklődtünk járókelőktől, hogy ki mitől tud megőrülni, amit felesége, fér­je, élettársa, szerelme, gyere­ke tesz időnként. Palásti Péter peter.palasti@mediaworks.hu ITTHON Az első szembejövő, kö­zépkorú férfi azt mondta el, hogy az ő felesége soha semmit nem tesz a helyére. Csak elő­venni tud dolgokat, visszarak­ni nem. Azt is elfelejti, hogy mit hova pakolt, így rendszeresen keresi a kulcsait, a napszem­üvegét, ráadásul a villanykap­csolót sem tudja lekapcsolni, csak fel. Az úr megemlítette lá­nya azon rossz szokását is, hogy ha porszívózik, akkor mindig szünetet tart, s csak órák múlva folytatja szobája rendbetételét. Egy hasonló korú másik fér­fit az tud nagyon felbosszanta­ni, hogy neje sosem olvassa el a megvásárolt félkész ételek el­készítésének az útmutatóját. Emiatt a napokban is vízzel for­ralta fel a levesport, holott tej­jel kellett volna, így ki kellett önteniük. Ezt követően hozzá­tette, hogy míg ő étkezés után azonnal elmosogatja a tányéro­kat, addig a család hölgytagjai órákon át hagyják, hogy rájuk száradjon a maradék, s ott bü- dösödjenek a csap alatt. Egy kirakatokat nézegető szemüveges úrtól azt tudtuk meg, hogy az ő felesége évek óta nem tudja letenni otthon sem a munkát. Olyannyira nem, hogy amikor megkérdezték kisebbik lányukat; mi a neve az édesany­jának, a gyerek a következő vá­laszt adta: .„Halló, tessék, Nagy- né”. Édesapját az is bosszantja, ha párja késő estig internete- zik, ahelyett, hogy legalább már akkor vele foglalkozna. Ezzel szemben egy csinos fi­atalasszony úgy fogalmazott, hogy az ő férjének legrosszabb tulajdonsága a túlzott precizi­tás, meg az, hogy vezetés köz­A férfi, aki hajnalonként ölni tudna Egy férfi azt mesélte el, hogy az ő felesége a hideget sokkal jobban elviseli, mint a meleget. Ezért a forró nyári napokon alig hallja meg, ha szól hozzá, télen viszont sokszor alszik nyitott ablaknál, és ő arra ébred hajnalonként, hogy mennyire fázik. - Ilyenkor ölni tudnék! Mondjam még? - kérdezte, de nem akartam halla­ni a folytatást. Inkább megszólí­tottam egy nagymamát, aki uno­kája kezét fogta. Ő azt mondta el, hogy csaknem ötven év alatt nem tudta rászoktatni a férjét arra, hogy ha meg kell csinálni valamit, akkor ne hónapok múl­va álljon neki. Ám, ennél is job­ban utálja, amikor a párja ciki­zi vagy kifigurázza őt. Főleg ak­kor - mondta őszintén -, amikor tudja, hogy igaza van. Igaza van annak a háromgyerekes apuká­nak is, akinek mindig ökölbe szo­rul a keze, amikor felesége ösz- szesöpri a fal mellé az addig nem látható porszemeket és szöszö­ket, majd a halomnyi kosz elé odatámasztja a partvist, és ott­hagyja az egészet. Ezt nem tudja megszokni, mint ahogy azt sem, hogy ha mennek valahova, akkor párja órákon át készülődik. Bár tele van szebbnél szebb és diva­tosabb ruhákkal a szekrénye, vá­logatás közben gyakran mondo­gatja, hogy „Nincs egy rongyom sem, amit felvehetnék." ben mindig nyomkod valamit a műszerfalon. Amikor még gye­sen volt, választottját gyakran zavarta, hogy kétéves gyere­kük szétpakolta a játékait, ami a világ legtermészetesebb je­lenségeinek az egyike abban a korban. Egy másik hölgy azt említet­te, hogy bármilyen alaposan is átnézi férje munkásruhájának a zsebeit, a mosás után több­nyire talál bennük megbújt pa­pírzsebkendőt, kisebb csavart vagy alátéteket. Elárulta azt is, hogy férje gyakran jelzi neki te­lefonon perceken belüli hazaér­kezését, aztán csak órák múlva látja viszont. Édesanyaként azt is megemlítette, hogy gyereke rendszeresen így reagál a ne­ki kiosztott feladatokra: „Mind­járt”. Természetesen meg sem mozdul, csak a sokadik felszó­lításra. A sor még hosszasan foly­tatható. Bevásárlóközpontok­ban órákon át való császkálás- sal, hisztizéssel, kioktatással, a név- és születésnapok elfelejté­sével.... no meg mindazzal, ami most Önnek is eszébe jut saját párjával kapcsolatban. Rozi mama ikergidái Hathetes korukban választották el anyjuktól azt a négy ikerkis- kecskét, amik egy órán belül jöttek a világra gazdájuk, Marik András segédletével. A gidák a családtagokhoz kerülnek, Rozi kecskemama viszont marad. Marik András és felesége, Margit családjában is tartottak a jószágok között kecskéket, így náluk sem hiányozhat ez az ál­latfajta.- Tehénre nem futotta a szü­lőknek, a szegény ember tehené­re, kecskére viszont igen - ma­gyarázta a békéscsabai Marik András. - Gyerekként láttuk, miként fejik a kecskéket, és ho­gyan készítenek a tejükből saj­tot, túrót. Rozi kecske már hét éve él Marikáknál, rokonoktól kapták ajándékba. A mostani volt az ötö­dik ellése, eddig két, illetve há­rom gidát hozott a világra. Nem­rég viszont négyesikrei szület­tek.- Délután négykor kezdődött az ellés, öt órára megvolt mind a négy kisgida - emlékezett a há­zigazda, aki bábapapaként részt vett a szülésben. Segítenie kel­lett, mert farral jöttek a kicsik. Az őzike színű kecskemamát egy jófajta fehér kecskebakhoz vitték Marikék. A megszületetett kicsik közül három lett lány, egy fiú, és nevet is kaptak.- Elsőként Liliké jött a világ­ra, de őt Rozi nem fogadta el, amikor ment volna szopni a ki­csi, fellökte egy méter magas­ra. így a feleségem szoptatta cu­misüvegből, tehéntejjel - mesél­te Marik András. - A fehér gi­dát Másodikként a szintén fehér színű, de nagyon vézna, ezért Gyengucka nevet kapó kiskecs- ke követte. Harmadik volt a sor­ban az egyedüli fiú, Csacsi, aki szürke színe miatt kapta ezt a nevet. Utolsóként Őzike jött a vi­lágra, ez a gida ütött ugyanis színben az anyjára. Marik András elmondta, a ki­csiket elajándékozzák a család­ban, Rozi mamát viszont meg­tartják, mert már hozzájuk nőtt, valamint napi három liter, mi­nőségi tejet ad. A házigazdának csak egy baja van a kecskema­mával, hogy ő nem fejheti meg, mert felökleli, amikor ezt ten­né. így a feladat marad Margit asszonyra, majd a kecsketejből a szülőktől tanultak alapján saj­tot és túrót készítenek, amit na­gyon kedvelnek. És az sem elhanyagolandó kö­rülmény, hogy Rozi élő biológiai laboratórium. Amikor Marikék vásárolnak valamilyen zöldsé­get, gyümölcsöt, először a kecs­kével kóstoltatják meg. Ha nem eszi meg, ők sem fogyasztják el, mert egy korábbi ilyen esetnél megmérették a termékben a mé­reganyagot, és kiderült, bőven tartalmazott. A házigazda elmondta, Ro­zi kecske mellett még tyúkokat tartanak, a tojásért. Tyúkot vág­nak is, de kecskét nem. Ahogy Marik András fogalmazott, egy­szer megtette, de úgy sírt a jó­szág, mint egy kisgyermek. így akkor eldöntötte, hogy ezt az álla­tot csak a tejéért tartja. Tréfásan hozzátetette: no, és persze azért is, hogy a kecskemama négyesik­rei meghozzák a gazdájának is a világhírt. Nyemcsok László A leghíresebb csatahajót építi Több mint tíz esztendeje ké­szül már, de még legalább há­rom-négy évig tart, mire teljes lesz. Hatvani László minden sza­badidejét a Bismarck csatahajó élethű másának szenteli.- Eredetileg géplapkatosnak tanultam, s az egyik tanárommal kezdtünk bele - meséli a mezőtú­ri fiatalember. - Először úgy gon­doltam, tömör fából faragom ki, de aztán azok, akik nálam job­ban értenek ilyesmihez, lebeszél­tek róla. Több embertől is kértem tanácsot; illetve megvásároltam a hajó boltban kapható makett­jét és azt is összeraktam. Aztán 2004-ben valóban belevágtam a nagy munkába. Rengeteget se­gített az internet elterjedése, hi­szen számtalan információt'Sike­rült begyűjteni ezáltal, de soksok dokumentumfilmet is megnéz­tem a világtörténelem talán leghí­resebb csatahajójáról. Az internet segítségével hozzáfértem az ere­deti tervrajzokhoz is, amely alap­ján sokkal könnyebbé vált a mun­ka. Végül fa helyett rézből készül és bizony még igen sok munka van vele. A több mint tíz esztendő alatt nyolcvan százalékos készültsé­gig sikerült eljutni. Hiányoznak még a mentőcsónakok, illetve a két daru, emellett a fegyverzetet kell még kidolgozni. Az eddigiek ismeretében azonban valószínű­leg ez is évekbe telik majd, így a várhatóan három-négy év múlva lehet majd elmondani, hogy való­ban elkészült a nagy mű.- így is megjárta már a fél vi­lágot az én Bismarck-om - teszi hozzá László. - Az elmúlt évek­ben ugyanis országhatáron belül és kívül számos helyen vállaltam munkát, s mindenhová - többek között Dániába, Ausztriába és Németországba - vittem magam­mal, hogy szabadidőmben dol­gozhassak rajta. Sokszor hajnalig bütykölöm, észre sem veszem az idő múlását. Szilvási Zsuzsa Már több mint tíz esztendeje rakja össze a Bismarckot i

Next

/
Thumbnails
Contents