Somogyi Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-22 / 144. szám

SPORT 2015. JUNIUS 22., HÉTFŐ | A volt válogatott center | családja körében, lányával, || Enikővel, férjével Dittmár Rolanddal az izraeli Eliatban . és az utolsó világversenyen, Nh az 1997-es magyar EB-n Németh Ágnes neve a kosárlab­dát csak kevésbé ismerők szá­mára is ismerősen csenghet. A sportág - nem csupán termetre - legnagyobb hazai alakja 373- szor volt magyar válogatott. Ke­vesen tudják, de az egykori ko­sársztár ma másban sikeres. Németh Andrea kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Hosszas nyomozást igényelt, mire kiderítettem a telefonszá­mukat, az e-mail címüket és vé­gül a Skype-elérhetőségüket. Hol élnek most?- Izraelben. 2014 január­ja óta dolgozunk Eilat üdülő­város egyik színházában, úgy volt, hogy idén januárban haza­megyünk, de meghosszabbítot­ták a szerződésünket. A színhá­zi előadás revüs, cirkuszi, artis­taszámokat is tartalmaz, a fér­jem (Dittmár Roland cirkusz­művész - a szerk.) végig dolgo­zik a műsor során, én csak két- szer-háromszor tűnök fel, vala­mint a saját produkciónkban. Sokat utazunk, felléptünk Dá­niában, Svédországban, Norvé­giában, Franciaországban, Né­metországban, Hollandiában, Spanyolországban, Svájcban, Angliában, Kínában. Talán nem Rátgéber-üzenet „Ha van a magyar kosárlabda­sportnak legendája, ő az. Amel­lett, hogy a játéktudásával, technikai, taktikai képzettsé­gével messze megelőzte a ko­rát, viselkedése, hozzáállása, alázata is példaképpé emelte, ő volt a modern kosárlab­da-játékos prototípusa. Saj­nos nem lehettem az edző­je, csak ellenfélként tiszteltem és a válogatottban dolgoztunk együtt az 1997-es magyarorszá­gi Európa-bajnokságon, de örök emlék és csoda számomra a közös munka. Milyen hihetetle­nül jó érzés kimondani egy ma­gyarjátékosról: Európa legjobb­ja volt! Felvidult a napom, ha an­nak idején megláttam, s felvidul ma is, ha róla beszélünk.” Rátgéber László, mesteredző hagytam ki semmit... Tizenöt éve járjuk a műsorszámunkkal a világot, van, ahol hosszabb idő­re szerződtetnek minket, van, ahol néhány hétre.- Nem rossz folyton úton lenni, bőröndből élni?- Lakókocsiban vagy szállodá­ban. A férjemnek ez a természe­tes, ő artistacsaládba született, a nagymamájának cirkusza volt még az államosítás előtt, és a szülei is artisták. De a sportoló élete is hasonló, se szünnap, se hétvége. Azzal a különbséggel, hogy itt nincs csapat, nincs ügy­nök, nincs klubvezető, magadra vagy utalva.- A lányuk, Enikő is önökkel uta­zik?- Már nem. Amíg általános iskolába és gimnáziumba járt, velünk utazott, s magántanu­ló volt. Amikor befejeződött a tanév, hazajöttünk, és minden­ből levizsgázott. De a nyugodt érettségi érdekében a gimnázi­um negyedik évében itthon ma­radt. Már főiskolás, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főis­kola hallgatója.- Vagyis nem követi egyiküket sem a szakmájában?- Nem sportolt, szeretett vol­na táncolni, de az utazgatások közepette nem volt rá módja a szentemnek. Cirkuszban sem akart dolgozni, bár most már mintha hajlana rá. De sokkal fontosabb, hogy diplomája le­gyen, több lábon álljon. Okos lány, jól tanul, akcentus nélkül, gyönyörűen beszél angolul és németül.- És Ági, ha nem sértem meg, ön miként váltott annak idején a ko­sárlabdapályáról a cirkuszi ma- nézsra?- Azért lettem kosárlabdázó, mert a KSI egyik edzője, a drága Bátor Vilmos hallott róla, hogy él Veszprém környékén egy lány, aki 14 évesen már 194 centi. Az­tán kiderült, van egy kis tehet­ségem is a játékhoz, és 1976-tól egészen 1999 tavaszáig, 38 éves koromig kosárlabdáztam. Köz­ben nem foglalkoztam azzal, mi lesz utána, bőszen profi voltam. Pedig amikor kirúgtak a BSE-től 1998-ban, már gondolkodnom kellett rajta...- ...mi az, hogy kirúgták?- Szó szerint. Egyik nap felhí­vott egy újságíró azzal, mit szó­lok hozzá, hogy Küszbei Ferenc, a BSE ügyvezető elnöke azt nyi­latkozta a Sportnak: Németh Ág­nesre nem tart igényt a jövőben. Még ment a bajnokság... Gondol­hatja, hogyan jártam edzésre, meccsre ilyen tudattal... Min­denesetre becsületesen befe­jeztem a szezont. Őrült megle­petésemre egyszer csak felhí­vott Szabari János, a Ferencvá­ros szakosztályvezetője, hogy lenne-e kedvem a Fradiban ját­szani. Mit mondjak? Volt. Aztán ott álltam, hogy csinálni kellene valamit. Edző sosem akar­tam lenni. Ere­detileg ápoló­nő vagyok, ab­ból sem igen le­het megélni. A párom már évek óta kapa­citált, hogy pró­báljuk meg együtt, közös szám­mal, de... Nagyon szerettem én a cirkusz világát, Roli miatt ren­geteg előadásra jártam, tetszett a lakókocsizás, az utazás, a meg­foghatatlan varázs... De nem volt könnyű belevágni.- Pedig sztárkosarasként meg­szokhatta a zsúfolt nézőteret. Az alant ülők nem is tudják, mek­kora sportcsillagot néznek? • - Nem, nemigen. Bár rá szok­tak jönni... Ha firtatják, hogy ilyen magassággal nyilván ko­sárlabdáztam...- Azért tartja a régi társakkal a kapcsolatot?- Nemrég volt KSI-s találko­zó, megkerestek Skype-on, és jót beszélgettünk. A Ronchetti- kupa-győzelmünk harminca­dik évfordulóján is összejöt­tünk a BSE-s lányokkal. A sport­ág halhatatlanjai közé is bevá­lasztottak, úgy­hogy ilyenkor érezheti az em­ber, hogy ér­tékelik kicsit. Egyébként ami­kor a cirkusszal olyan városban jártunk, amely­ben van kosár­labda, rendsze­resen elmen­tünk meccsre Rolival. Pécsen jártunkban Rátgéber Laci olyan fogadtatásban részesített, ami­vel végtelenül meghatott.- Mi szerezte a legnagyobb örö­möt sportkarrierje során?- Ó, sok szép emlékem van. Kezdve az 1983-as magyaror­szági Eb-n szerzett bronztól a BSE-vel nyert Ronchetti-kupán át az 1984-es olimpia előtti ku­bai selejtezőig, amelyen én vol­tam a legjobb pontszerző, a leg­jobb lepattanozó és a legjobb já­tékos is.- És mi okozta a legnagyobb ke­serűséget?- Éppen ez az olimpia, amely­re kijutottunk, de nem mehet­tünk el rá. Amikor tévén néztem az 1984-es Los Angeles-i játékok megnyitóját, sírva fakadtam. És az 1987-es spanyolországi Eb el­vesztett elődöntője. Ma is bánt. Az is bántott, hogy a kosárlab­da-társadalom vegyesen fogadta a cirkuszi pályamódosításomat. Visszahallottam, hogy sokan kikérték maguknak, miért csi­nál magából bohócot egy váloga­tott játékos? Miért, miért? A mi időnkben nem volt többmilliós szerződés, az 1983-as Ronchetti- kupa-sikerért talán ötezer, az 1991-es Eb-bronzért harminc­ezer forintot kaptam...- Egész őszintén: boldog ember?- Igen. A gyerek jövője mi­att idegbeteg tudok lenni, pedig okos, szép, önálló, két lábbal a föl­dön álló lány. De ilyen egy anya, nem? Szerencsés ember vagyok, ha filmszerűen végignézhetném az életem, elégedett lehetnék. An­nak idején rám lelt Bátor VUmos, gyönyörű pályafutásom volt, út­közben találkoztam Rolival, néha problémákba ütközünk, de mar­ha jó párost alkotunk. Az embe­rek korábban csodálkoztak rajta, rajtunk, most már jó ideje ezzel pénzt is keresünk. Tökéletesen alakul minden... Németh Ágnes Született: 1961. szeptember 22., Dudar Klubjai: KSI. BSE. Schio, Bari, FTC Válogatottság: 373 (magyar csúcs) Legnagyobb sikerei: olimpiai 4. (1980. Moszkva), Eb-bronz- érmes (1983, Magyarország; 1985, Olaszország; 1987, Spa­nyolország; 1991, Izrael), Ron- chetti-kupa-győztes (1983, BSE), Európa-válogatott, Euró­pa legjobb női játékosa (1985), Európa második legjobb női játékosa (1986,1987), kétsze­res magyar bajnok, háromszor az év magyar kosárlabdázója; a Budapesti Nemzetközi Cir­kuszfesztivál bronzérmese, a kínai és az ukrán nemzeti cirkusz különdija, illetve a magyar különdij nyertese (2008) A Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál bronzérmét érdemelték I 2008-ban, és elvittek három különdíjat is Jó párost alkotunk. Az emberek korábban csodálkoztak rajta, rajtunk, most már jó ideje ezzel pénzt is keresünk.

Next

/
Thumbnails
Contents