Somogyi Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-01 / 126. szám

14 SPORT 2015. JÚNIUS 1., HÉTFŐ Mocsai Lajos szerint törekednünk kell rá, hogy mester és tanítványa között megfelelő kapcsolat alakuljon ki, hogy a tanítvány túlszárnyalja a mestert Sikerek, címek, díjak, kitüntetések MOCSAI LAJOS SZÜLETETT; 1954. március 10., Szeged KLUBJAI JÁTÉKOSKÉNT; Szege­di Tisza Volán, TFSE, Vasas, Bp. Spartacus - 28-szoros ifjúsá­gi és juniorválogatott, 20-szoros felnőttválogatott kézilabdázó KLUBJAI EDZŐKÉNT: női vonalon - TFSE, Vasas (kétszer), váloga­tott; férfivonalon - TFSE, Bp. Honvéd, válogatott (kétszer), Lemgo, Nettelstedt, Gummersbach (mind német), MKB-Veszprém LEGNAGYOBB SIKEREI: klubszin­ten, női vonalon - BEK-győz- tes (1982, Vasas), magyar baj­nok (1982, Vasas), Magyar Ku­pa-győztes (1982, Vasas); férfi­vonalon - kétszeres KEK-győz- tes (1996, Lemgo; 2008, Veszp­rém), Német Kupa-győztes (1995, Lemgo), hatszoros ma­gyar bajnok (1983, Honvéd; 2008- 2012, Veszprém), ötszö­rös kupagyőztes (1983, Honvéd, 2009- 2012, Veszprém). Szövet­ségi kapitányként, női vonalon - olimpiai ezüstérmes (2000), vi­lágbajnoki ezüstérmes (2003), Európa-bajnok (2000); férfivo­nalon - kétszer olimpiai negye­dik (1988, 2012), világbajnoki ezüstérmes (1986), 2013-ban a világválogatott edzője FŐBB DÍJAI, CÍMEI, KITÜfCTETÉSEI: Magyar Ifjúsági Díj (1986), mes­teredző (1986), Magyar Köz­társaság Arany Lovagkereszt­je (2000), Európai mesteredző (2001) , az Európai Kézilab­da-szövetség (EHF) életműdíja (2002) , Kerezsi Endre-díj (2003), Pro Űrbe Díj - Veszprém váro­sa (2008), Prima Primissima-díj (2008) , az Év magyar edzője (2009) , Fair play díj a sportsze­rűség népszerűsítéséért, MOB (2010) , Papp László Budapest Sportdíj (2012), az Év magyar szövetségi kapitánya (2012), Bay Béla-díj (2013), a Magyar Köztársasági Érdemrend közép- keresztje a csillaggal (2014) NŐS, NÉGY GYEREK ÉDESAPJA. ügyben, továbbá a mozgáskul­túra megléte serkenti az agyi te­vékenységet is. Őszintén hiszek benne, hogy az aktív élet fontos­ságát hangsúlyozva, példát és utat mutatva egyetemünk ked­vező hatást gyakorol társadal­munkra. Ön mit sportol? Reggel öt és fél hat között, va­lamint este tíz óra körül, lefek­vés előtt kétszer húsz percet tor­názva tartom karban magam. Ti­zenhárom kilogrammot sikerült már leadnom. Az imént elmondottakra visszatér­ve: ön szerint hol kezdődik a szem­léletváltás? Mindenekelőtt a nevelésben. A gyerekek tetterejében, önmegva­lósításában, érzelmi intelligenci­ájában, jövőképében, és abban, hogy legyenek elképzeléseik, amelyeket aztán meg is valósíta­nak. Ön is, én is, bárki észreve­heti a pozitív értékrend lebontá­sára irányuló törekvéseket - ezt a folyamatot mindenképpen meg kell állítani, mert kártékony. És mindez mégis hogyan valósul­hat meg? Ahogyan Németh László le­írta a Sajkódi estékben: rakjuk rendbe a saját kertünket, és az­tán a kertjeink majd szépen ösz- szeérnek. A tenni akarás, az erő­kifejtés és az értékek megőrzése együtt szolgálja a közösségek, a tudásra épülő társadalom fejlő­dését. Ez még nem az a fotel - az az ülőalkalmatosság . amelyben kényelmesen hátradőlhet a munka |H elvégzése után. egyelőre nincs a láthatáron |H| .Habár nincs már csapatom, egy­általán nem szakadtam el szere­tett sportágamtól. Jelenleg a Ko­csis Máté vezette Magyar Kezilab- da-szövetség tiszteletbeli elnöke vagyok, továbbra is van beleszóla som a szakmai munkába. Kollé­gáimmal igyekszünk népszerűsí­teni. valamint a lehető legmaga­sabb szintre emelni a sportágat.” Csupa fül vagyok. Negyvenévesen Szegedről járt el a soproni Faipari Egyetemre, napi tizenkét órát utazott oda- vissza. Nem engedte veszni a te­hetségét, ő lett a szegedi Alföldi Bútorgyár igazgatója. Hihetetlen munkabírású, példás hozzáál­lásé ember volt, mi pontosan láttuk, érzékeltük a csalá­dunkért tett erőfeszítéseit. Emlékszem, igazgatóként is vette a fáradságot, pon­tosabban kiszökött a mun­kahelyéről, hogy megnéz­ze egy-egy jelentősebb mér­kőzésemet. Ön nem is tudott róla? Dehogynem, nyilván észrevet­tem. Különös kapcsolat volt kö­zöttünk, szent meggyőződésem, hogy a saját sporttehetségének kibontakozását szerette volna látni bennem. Óriási lökést és erőt adott nekem a szeretete, a törődése. Ez nem szült önben megfelelési kényszert? Ó, nem, dehogy! A belső moti­vációt alakította ki bennem rend­kívül intelligens módon. Azt is mondhatnám, hogy a küldetés­tudatot. És ezt át lehet ültetni az élsport­ból mondjuk a rektori feladatok el­látásába? Hogyne! A csapatépítés, a veze­téselmélet, a motivációs készség, a válságkezelés - lásd Cozma- ügy - ugyanúgy meghatározó része egy intézmény vezetésé­nek, mint a kézilabda-válogatot­tak, illetve klubcsapatok irányí­tásának. Itt, a Testnevelési Egye­temen is igyekeztem a legjobb csapatot kialakítani a felső ve­zetőségben. Kollégáim magasan kvalifikáltak, egyúttal függetle­nek az elmúlt évtizedek azon fo­lyamataitól, amelyektől szeret­nék távolságot tartani. Az egyetem átalakításában még az út elején járnak - hol ér véget? Dinamizmust, szemléletvál­tást szeretnék elérni, úgy értem, nem csupán az egyetemen, ha­nem az egész társadalomban. Sajnos gyerekeink mozgásko­ordinációján jelentős változta­tásokra van szükség, vagy leg­alábbis el kell érnünk a moz­gás iránti vágy kialakulá­sát. Fontos, hogy ez kí­sérje végig az egész éle­tünket, mert például ha hetvenévesen le tudunk hajolni be­fűzni a cipőnket, az jelentős megta­karításként je­lentkezik az egészség­A Nagy László vezerelte ü férfiválogatottal a 2012-es londoni olimpián a negyedik helyig jutott I A labda közelében MOCSAI LAJOS Irányította a magyar női és a férfi kézilabda-válogatot­tat, női és férfi klubcsapatokat, járt Európa- és világbajnoksá­gon, valamint olimpián, számos előadást tartott már a vállalko­zói szférában, december óta pe­dig a Testnevelési Egyetem rekto­ra. Márciusban múlt hatvanéves, munkakedve azonban egy csep­pet sem kopott, és valószínűleg soha nem is fog. Mocsai Lajos­sal beszélgetve választ kaptunk többek között arra a kérdésre is, hogy mi, pontosabban ki volt rá a legnagyobb hatással, egyúttal rá­világít, mekkora fába vágta fej­széjét a Testnevelési Egyetem rektoraiért.,, . ,, Kamler János kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu S 1 2 IZ U) 'Ö o Emlékszik, mikor volt legutóbb egyhetes szabadsága, amikor sem­mivel sem kellett foglalkoznia? Ez az a kérdés, amelyre mást válaszol, akinek szakmája van, és megint mást az, akinek hiva­tása. A szakmabelieknek év köz­ben vannak szabadnapjaik, sza­bad óráik, megfelelően be tud­ják osztani az idejüket. A hivatás azonban más, az nem szakma, nincs olyan, hogy a munkaidő végén letesszük a kalapácsot, és hazamegyünk. Nem. Akinek hi­vatása van, az hazaviszi a mun­kát, minden pillanatban azzal él együtt, a szabadidejében is az­zal foglalkozik. Ami az én példá­mat illeti, hosszú éveken keresz­tül vittem egyszerre a vezetői, il­letve a sportszakmai munkámat, tulajdonképpen nem is lehetett kettéválasztani a kettőt. A Bun- desligában eltöltött éveim során fordult csak elő, hogy volt egy­két hét szabadságom. De egyálta­lán nem éltem meg ezt rosszként, mert engem a munka éltet - ez a hivatásom. / Elgondolkodott már azon, mi lesz az a pont az életében, amikor a fo­telben hátradőlve azt mondhatja, igen, ezt szerettem volna elérni? Ó, hát nemhogy az a pont, még az a fotel sincs a láthatáron. Most a részfeladatok meghatározása zajlik éppen, amelyek ha szép lassan egymásra épülnek, meg­születik belőlük az egész. Ez az egész pedig olyan egyetem kiala­kítását jelenti, amely meghatáro­zó tényező lesz Európa és a világ sportjában egyaránt magas szin­tű képzésével, valamint az ehhez nélkülözhetetlen struktúrával. Kiművelt emberfőket, a saját te­rületükön csúcsminőséget kép­viselő egyéneket,, egyéniségeket szeretnénk nevelni, olyanokat, akik a már említett értékrendet magukénak vallják, és akik to­vább hirdetik az aktív élet fon­tosságát. Túl sok mindenbe nem hal bele az ember, de ha ezt a kul­túrát elhanyagolja, nos, akkor a későbbieknek már nagyon nehéz lesz visszakapaszkodnia a teljes életet jelentő színvonalra. Mind­ezek mellett törekednünk kell rá - ahogy tulajdonképpen édes­apám is tette -, hogy mester és tanítványa között megfelelő kap­csolat alakuljon ki, hogy aztán a közös munka végén a tanítvány túlszárnyalja a mestert. Nagyjá­ból így lenne kerek a világom. Megkönnyezné a Veszprém BL-győzelmét? Meg. Egészen biztosan. Erre a hozzáállásra születni kell vagy eltanulni? Egyáltalán, el­képzelhető a külső hatás nélküli elsajátítása? Kérem, engedje meg, hogy egészen távolról kezdjem a válaszadást! Szerencsésnek mondhatom magam, mert ná­lunk senki sem veszett el az ut­ca, iskola, család háromszög­ben. Egy bátyám van, különbö­ző típusok vagyunk, őt is tisz­telem, szeretem, de édesapám gyakorolta rám a legnagyobb hatást. Egyszeres válogatott ko­sárlabdázó volt, a jugoszlávok ellen játszott - aztán elvitték katonának, s mi­re hazatért ___ ne gyvennyolc kilósán, nem volt lehetősége folytatni sport- karrierjét. Negyvennyolc kilósán?! Igen. Nürnberg közelében volt, és hát ott is lefogytak az emberek, nem csak az orosz fogságban. A háború miatt a tanulmányait sem tudta foly­tatni a középiskola elvégzése után, pedig kiemelkedő hall­gatója volt a szegedi Radnóti gimnáziumnak. Aztán tudja, mi történt hosszú évekkel ké­sőbb?

Next

/
Thumbnails
Contents