Somogyi Hírlap, 2015. május (26. évfolyam, 102-125. szám)
2015-05-30 / 125. szám
2015. MÁJUS 30., SZOMBAT INTERJÚ .11 Vágó Bernadett: jól sikerült az első „beugrója” Két lábbal tét mindennél jobban szeretem. Nem véletlen, hogy kiköltöztem Dunavarsányba, hogy közelebb legyek hozzá. A sportban rend- szertelen vagyok, mert a hétköznapjaim sűrűek, bele-belelen- dülök, aztán szünet. De a futásnál például nincs jobb, ahányszor csak nekilátok, úgy érzem, enyém a világ.- Azt mondja, későn érő típus, ehhez képest berobbant a szakmába. Szegedi beugrása legendás.- A legendák utólag születnek, Szegeden annyi történt, hogy Szinetár Dóri lába megsérült, veszélyben volt az előadás. Kórház, vizsgálatok, pihentetni kell, mondták, Kerényi Miklós Gábor, azaz Kero pedig rám bízta Júliát. Másnapra kiderült, hogy Dóri tudna játszani, odaáll- tunk Kero elé, hogy mi legyen, ő pedig az orvosi papírok alapján rám szavazott.- Megijedt?- Finoman fogalmazva is volt bennem félsz. Azokkal játszottam, akiktől sokat tanultam a stúdióban, akikkel még nem voltam színpadon. Szerencse, hogy Júliát kellett játszanom, így nem zavart senkit, hogy éppen úgy rácsodálkozom mindenre, mint ő Rómeóra meg a szerelemre. Soha nem lehetek elég hálás Kerónak, hogy bízott bennem, s azért sem, hogy ettől kezdve figyelt a pályámra.- Amelynek folyamatos az íve, hiszen előbb dúdolt, mint beszélt. •- Azt mondják. Egyébként mindenhol tudok énekelni, kocsiban, kádban, még fogmosás közben is, bár az nem egyszerű. Most már kicsit visszafogom magam, mert a múltkor egy boltban az eladó, miközben azt kérdezte, hogy mi lesz még, és mondta, hogy 420 forint, énekelgetett. Nagyon furcsa volt. Megijedtem: ez ilyen kívülről?- Még szerencse, hogy nem hegedült közben. Mert azt is szokott.- Ének-zeneibe jártam, ott kezdtem tanulni. Szerettem, csak a feladott leckével volt gondom, mindig mást gyakoroltam. De két éven át játszhattam egy kamarazenekarban, az valami csodálatos volt. A harmincadik születésnapomra kaptam egy hegedűt, ikerházban lakom, akkor még nem volt szomszédom, ha éjjel kettőkor eszembe jutott, elővehettem és játszhattam.- A szülei arra szánták, hogy musicalszínésznő legyen?- Nem pátyolgattak, mint Amerikában a gyerekszépségverseny nyerteseit. Anyukám belém sulykolta, hogy két lábbal álljak a földön, nyaranta dolgoztam a patikában, Pestre gyógyszerésziskolába jöttem föl. Azt mondták, énekeljek, zenéljek, mert szeretem, van érzékem hozzá, segítettek, hogy csinálhassam. Hálás vagyok nekik, hogy énekelni szerető gyerekből énekelni tudó ember lettem, de nem hajtottak a színpad felé.- Hamar megszokta Pestet?- Nem igazán. Elsőéves voltam a gyógyszerésziskolában, Malonyai Péter kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Ha a kezébe adok egy recep- ^ tét, megfejti?- Persze. Amit gyógyszerészasszisztensként megtanultam, nem felejtettem el. Ha otthon vagyok Szek- szárdon, beállók a tára mögé a szüleim patikájában, kézre adok, ezt úgy mondják, s közben tesztelem, emlékszem-e arra, mi hol van.- A szülei gyógyszerészek?- Anyukám eleve, édesapám meg kitanult asszisztensnek, hogy együtt vihessék a patikát. Eredetileg húsipari mérnök, Zalaegerszegen benne volt a Zala felvágott kitalálásában, kikóstolásában. Nevessen ki, én erre is büszke vagyok.- Mire még?- Arra, hogy noha Pesten ismertem meg önmagamat, itt lettem felnőtt, vidéki lány maradtam. Kell a család melege, fontos a szülők tisztelete, az előre köszönés, a gyereknél hogy kopogjon, köszönjön, kérdezzen, meg persze az őszinteség. Általánosítani nem szabad, de Pesten, maradjunk annyiban, sok minden más.- Zajosabb, pörgősebb, főként önnek, aki nem nagyon járt el bulizni.- Bátyám van és öcsém, mindmáig intenzív a viszonyunk. Fiús kiscsaj voltam, gördeszkáz- tam, matchboxoztam, valahogy nagyon együtt voltunk.- Féltékenyek voltak a fiúkra?- A maguk módján. A bátyámon csak láttam, az öcsém mondta is. De nem volt ebből dráma, későn érő típus vagyok, az első nagy szerelem csak Pes- ért utol.- Sportos kislány lehetett, azt nyilatkozta, anyukája figyelt rá, hogy egészségesen éljenek.- Nyilván nem ezt mondtam, csak valamelyik wellnessmagazin felturbózta, de az igaz, hogy rengeteget bicikliztünk, kirándulni jártunk, a természeAz Operettszínház művésznőjének a Júlia szerepébe való beugrás a kiugrást jelentette, a szegedi szabadtéri Rómeó és Júliája megváltoztatta az életét. Az azóta eltelt évtizedben szerep szerepet követett nála, többnyire főszerep főszerepet. A Rudolf Vetsera Máriája, az Abigél Vitay Georginája, a Ghost Mollyja, Béllé A Szépség és a Szörnyetegben - a statisztika 27 bemutatót rögzít. Mellette szinkron s egyéb fellépések. Útravalóul azt kapta otthon, hogy két lábbal álljon a földön, én úgy (is) mondanám, legyen talpraesett. a földön Névjegy: Vágó Bernadett 1980. MÁJUSÁÉN SZÜLETETT BUDAPESTEN A PÁLYAELHA8Y0 Eredetileg gyógyszerészeti asszisztensnek készült, de már az általános iskolában is ének-zene tagozatos osztályba járt, ráadásul 8 évig tanult hegedülni. 2001-ben felvételt nyert a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatórium opera-magánének szakára, ahol 2002-ben végzett. Ezt követően a Budapesti Operettszínházban működő Pesti Broadway Stúdió növendékeként tanult, és az Operettszínház egyik musicalsztárja lett. Karrierje az emlékezetes beugrással indult: Kerényi Miklós Gábor kérésére Szinetár Dóra helyére kellett beugrania a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Rómeó és Júlia című musicalba, rögtön a címszerepbe. Az Operettszínházban alakított szerepei mellett szinkronszínészként is foglalkoztatják. Gyakran hallható mint a mesék egyik kedvelt hangja. kollégiumban laktam a Mogyoródi úton, s egyszer megtámadtak, amikor hazafelé mentem. Szerencsére megúsztam, de hívtam édesapámat, hogy Pest nem szeret engem és én sem szeretem Pestet. Értem jött, hazavitt, egy hét kellett, hogy megnyugodjak, akkor visszajöttem, de már nem a kollégiumba. Anyukám volt dadájához költöztem a VIII. kerületbe, ott már otthon voltam.- Már amikor otthon volt...- Igaz. Jártam a gyógyszerésziskolába, egyetemi előkészítőre is, tanultam a Pesti Broadway Stúdióban, dolgoztam a WestEndben recepciósként, hogy ne édesapámékat terheljem a költségekkel, és utolért a szerelem is. Egyébként az egyetemre felvettek, de nem mentem Debrecenbe - a szerelem miatt. Ezek azért meglehetősen időigényes dolgok, de nem érzem, hogy többet rohangáltam, mint most.- A színpadon önmagából építkezik. Ez áldás vagy átok?- Változó. Egy szakítás után nehéz volt Júliát rajongó, őszinte szerelmes lányként játszani, viszont a második felvonásban, a tragédia bekövetkeztével jól kisírhattam magam. Amikora Rudolf című darabban Vetsera Máriaként oda kellett állnom Rudolf felesége elé, hogy én bizony nem mondok le a férjéről, sokáig nem tudtam mit kezdeni vele. Sosem voltam harmadik egy kapcsolatbah, nem is leszek, nem az én világom, így aztán nehezebb volt az átélés.- Múlik az idő, ami egy színésznő életében szerepkörváltással járhat.- Eszembe jut, persze. Nem játszhatok életem végéig kislányokat, szerelmes ifjú hölgyeket. Karakterváltás előtt állok, tudom. Örülök, hogy volt bátorságom elmenni a Ma- dáchba A nyomorultak meghallgatására.- Meghallgatás? Azt hittem, hívták.- Nem. Én jelentkeztem, az Operett pedig elengedett, ezért sem lehetek elég hálás.- A karakterváltás itt azt jelenti, hogy az anyát, Fantine-t játsz- sza majd, s nem Cosette-et, a lányát?- Egyértelműen.- Sopronban prózai színészként is bemutatkozott, a Zene, New York, szerelem bemutatója után a rendező azt nyilatkozta, hogy jó színésznő.- Nagy öröm volt, és újabb rácsodálkozás. Szokatlan volt, hogy nem egy-két mondat szöveg és sok-sok ének, hanem szöveg, szöveg, szöveg és csak egy- egy dal. Szurdi Miklós dicsérete nagyon nagy öröm, életre szóló élmény volt vele dolgozni, a színészvezetését például egyedülállónak tartom.- Sok az irigye?- Biztos, hiszen el vagyok kényeztetve. Belőlem hiányzik, ha gyerekkorunkban háromfelé kellett osztani egy csokit, sohasem figyeltem rá, hogy az enyém legyen a legnagyobb darab. Az őszinteség hiánya, a hazugság, a hátulról mellbe egyébként nagyon megvisel, megesett már, hogy fizikailag is.- Mire gondol?- Volt egy konfliktusom a színházban, szembesülhettem azzal, milyen, ha meghazudtolják az embert, s elment a hangom. Tudtam, hogy pszichés, de gégészeti eset lett belőle. Nagyon rémes volt.- Ha nincs a szegedi beugrás, ha nem figyelnek föl önre, nyugodt szívvel lett volna gyógyszerész?- Amikor stúdiósként a társaim már színpadra kerültek, tálcát tartottak, sétálgattak, tudja, a népség és katonaság, engem pedig nem hívtak, elgondolkoztam, hogy talán mégsem kellene, de dráma nem volt bennem. Az otthonról hozott tanács dolgozhatott bennem, a két lábbal a földön. Tudom, ez nem igazán válasz, de visszafelé nézve mindig minden egyszerűbb.
