Somogyi Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

2015-04-10 / 84. szám

4 2015. ÁPRILIS 10., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP Jogtalannak tartja a földhivatali bírságot a nyugdíjas A boldogság lehetőségét kínálja siófok vagy dubaj Konok Tamás: a művészet nem futballmeccs, hasznot se nagyon hoz zokszó Indokolatlanul bírságol­ja a földhivatal, azért, mert be­jelentéseket tesz és mulasztá­sokra hívja fel a figyelmet, vé­li egy Nagyszakácsiban gazdál­kodó idős férfi. A Nemesviden la­kó gazda azt állítja: minden kö­telezettségét teljesítette, befizet­te az összeget, ami a nyilvántar­tásához kell. Meglepetésként ér­te a bírság.- Nézegettem a földemen, ho­gyan kel a kukorica, amikor megjelent a földhivatal mun­katársa, és megkérdezte, talán makkot vetettem-e? Kereste a fa­csemetéket, merthogy náluk fásí­tott területként lett nyilvántartva a földem - mondta Péter Mátyás. Szerinte ha művelési ág vál­tozás történik, akkor köteles be­jelentést tenni, ami több mint 6000 forint helyrajzi számon­ként. Korábban csak egy erdei tisztásra kért fásítást, mégis föld- bejelentési kötelezettség elmu­lasztása, és a művelési ág válto­zása miatt kapta a büntetést. Elő­ször 54 ezer forintot, ezt a me­gyei földhivatal eltörölte, még­is maradt 22 ezer forint, amit be kellene fizetnie.- Ezt jogtalannak tartom, kér­tem, hogy sztornózzák a bünte­tést, de nem tették. Tudomásom szerint a megyei erdészettől ko­rábban levelet írtak a földhiva­talnak és az önkormányzatnak, hogy a területet fásításra java­solják. Ez csak egy javaslat, en­gedtessék meg, hogy a saját föl­demen azt termeljek, amit aka­rok - szögezte lek Az a gya- núm, mindez azért történt, mert túl sokat maceráltam a hatósá­gokat, hogy tárják fel és tisztít­sák ki az elhanyagolt területe­ket, amelyek a falu határában vannak, de azok tulajdonosait nem büntették meg, engem vi­szont igen. Megkerestük a nagyszakácsi önkormányzatot, de nem érezték magukat kompetensnek az ügy­ben. Arról viszont tudnak, hogy a földtulajdonosoknak művelési kötelezettségük van, és arról is, hogy Péter Mátyást megbírságol­ta a marcali földhivatal. Ha nem fizetés esetén végrehajtják, ak­kor kerülnek ők a képbe. ■ K. G. A művészet a boldogság le­hetősége; azért szép, mert nem parancsolat, csak egy felkínált lehetőség pár perc­nyi örömre. A művészet nem futballmeccs - mondja a la­punknak nyilatkozó Konok Tamás Kossuth-díjas festő­művész, a Nemzet Művésze. Fónai Imre- Érdektelen, hogy ki az a Ko­nok Tamás. Festőművész va­gyok, egyetemi tanár, az is lé­nyegtelen, hogy ki milyen díjat kap - feleli, amikor azzal a Sió­fokon az utóbbi időben gyak­ran hallható kérdéssel szem­besítjük: ki az a Konok Tamás? Ahogyan megírtuk, élénk Fa- cebook-vita alakult ki: civilek háza, vagy galéria legyen-e az egykori siófoki könyvtárépü­letből? Konok Tamás több ezer darabos gyűjteményére alapít­va egy galéria kialakításáról még az előző városvezetés ho­zott döntést és kötött együtt­működési megállapodást a Ko- nok-Hetey Alapítvánnyal. Egy Facebook-csoport nemrég kilá­tásba helyezte: akár tüntetést is szervez a képtár ellen.- Egy kis múzeumot meg­töltene az a közel ötszáz mű­alkotást rejtő anyag, amire öt éve, amikor előszedtem, ma­gam is rácsodálkoztam, akkor még Párizsban élve - így a Kos­suth-díjas festő, akinek édes­apja, idősebb Konok Tamás fo­tográfus-haditudósítóként kí­sérte Leica gépével a 2. magyar hadsereget 1942. decemberéig.- Egy művész folyton vesz, cse­rél, nálam is évtizedek alatt állt össze. Ezek az alkotások kiegé­szítik a magam és a feleségem életművét. Se utódom, se roko­nom, a gyűjtemény, illetve a né­hai szobrászművész feleségem iránti felelősségérzet vezetett abban, hogy még az ő életében egy alapítványt hozzunk létre, mely elmúlásunk után is keze­li az alkotásainkat és a többi művet. Siófoki barátom, Juhász László vetette föl, hogy a bala­Juhász László: a galéria civilház is lehet, sok asztal köré sokan odaférnek galéria, vagy civilház? Miért a „vagy”, nem érti - mondta lapunknak Juhász László sió­foki vállalkozó, mecénás, a Konok-Hetey Alapítvány kura­tóriumi tagja. - Az egykori könyvtárépület egy blokkot al­kot az új könyvtárral és a Kál­mán Imre Kulturális Központ­tal, utóbbinak turisztikai fel­adatai is vannak; kézenfekvő volna az együttműködés - így Juhász. - Az évi három-négy­ezer látogatót garantálni lehet­ne a képtárban is, ha egyszer a hajdani siófoki kenyérgyár­ba, a 320 fok tárlatokra anno három-négy hónap alatt is be tudtunk csalogatni ennyi ér­deklődőt. A Konok Tamás kö­rüli „kapcsolati háló” Miami­tól Sydney-ig tart a művészek által, Siófok ezt tovább szőhe- ti, a kiállítási-múzeumi élet pezsdítéséhez már nem kell anyagot gyűjteni, készen kap­ja a város. Jól dönteni a jövő miatt is kötelességünk. Csak az marad ugyanis fenn, ami nyomot hagy. A futballban is csak Albert, vagy Puskás gól­ja. Ha Siófok számára mindez érdektelen, akkor a kátyú is jó az úton, akkor nem érdemes nemzetközi színvonalra áhí­tozni. a vállalkozó úgy véli, a civi­lek háza és a képtár nem fel­tétlenül zárja ki egymást. - Egy képtárban talán nem lehet találkozni, beszélgetni, progra­mokat lebonyolítani? Miért ne lehetne a galéria helyett civil­házat követelő elégedetlenke­dőknek megmutatni a művé­szetet? Sok asztal köré sokan odaférnek. Az se jó kérdés, hogy ki az a Konok Tamás és mi köze Siófokhoz? A művé­szet univerzális, ami helyhez kötött, az a kerti törpe az ud­varomban. S nem jó kérdés, amikor Emerich Kálmánnak nagyobb a kultusza Bécsben vagy Münchenben, mint Kál­mán Imrének a szülővárosá­ban... toni fővárosban megüresedett a régi könyvtárépület. Két alka­lommal is találkoztunk az elő­ző polgármesterrel, átalakítási tervek is készültek, majd hosz- szú távú megállapodást kötöt­tünk. A polgármester-válasz­tás után érhető módon idő kel­lett a tájékozódásra, az új város­vezetőnek nem is volt tudomása a köztünk létrejött szerződés­ről. Mivel az ingatlan más célú hasznosítása merült föl, szeret­nénk tudni, az új városvezetés érvényesnek tekinti-e a meg­állapodást. A tavasszal ugyan­is dönteni szeretnénk a gyűjte­mény sorsáról. Konok Tamás azt állítja, ők nem vonulnak föl, ha esetleg fölbontják a szerződést, de saj­nálnák, hiszen elsősorban a vá­ros lenne szegényebb. Arra a kérdésre, meglepte-e, hogy még tüntetést is kilátásba helyeztek a képtár ellen, azt feleli: - Nem. A kultúra iránti irgalmatlan el­lenállás világjelenség. A rossz ízlés, a rossz konyha nemzetkö­zi, akár a rossz öltözködés. Nem csak a budapesti, az olaszorszá­gi metrón se Petrarcát, Dantét olvasnak. Párizsban sincsen másként. A művészet nem fut­ballmeccs, sokkal kevesebb ember lesz boldog tőle. De arra is nemmel felel a mű­vész, hogy tódulna-e a turis­tahad egy siófoki galériába. - Százezrekre senki se számít­son. Jól tudom: Siófok egy két­hónapos nyaralóhely, ahová nem a kiállítások miatt jön­nek az emberek. Egy beporoso­dott múzeum senkit sem vonz, mást is létre kellene itt hozni. Kulturális rendezvények, házi­koncertek, előadások terét, ahol jót lehet beszélgetni, ahol egy jó kávét is inni lehet és ahol a gye­rekeknek is akad program. Rö­vid idő alatt nem fog beindulni, de lassan híre mehet. Idő kell ahhoz, hogy a kultúra iránt ér­deklődők el tudják helyezni időben és térben. Amit mi kí­nálunk, az inkább csak egy le­hetősége egy új intézménynek, mely új irányba fordíthatja Sió­fok kulturális életét. Érdekes­sé kell tenni, amihez kell példá­ul egy jó kurátor, ami nekünk van. Mert koncepció nélkül se megy, Csárdáskirálynő és Bee­thoven egyszerre nem szeren­csés, mint ahogyan a babfőzelék és a torta sem jó egy tányéron. Konok Tamás szerint egy ilyen intézmény, ha jól műkö­dik, szellemi műhely. - Egy helynek akár egyetlen ember is adhat nevet, a Mozart-kugel például milliárdokat fial Salz­burgnak, miközben csak keve­sen tudják, Mozart mozdonyve­zető volt-e, vagy más. A kultú­ra azonban ma nem tömegek­nek szól, az a futball. Hasznot se nagyon hoz; de ahogyan Fla­ubert, a jeles francia író mond­ta, a művészet a boldogság lehe­tősége. Fölkínálás; aki akar, az él vele. Kevesek boldogsága, de mi marad meg egy korból? Az építészet, a képzőművészet, az irodalom, ami fél órányi örömöt okoz, de ezért érdemes élni, hát mi másért? Ha Siófoknak nem kell, meg­lehet, Duhajba adják a gyűjte­ményt, természetesen oda már pénzért, jegyzi meg végül a fes­tőművész. A siófoki városházá­tól azt az információt kaptuk: pályázati lehetőség híján egye­lőre nincs napirenden a galé­riakérdés. Minden áldott nap tudják, hogy milyen célért kelnek fél sikeres fiatalok Céltudatosan építik jövőjüket, nem félnek a befektetett munkától, összegez egy friss felmérés ► Folytatás az 1. oldalról Drávecz Márton és felesége, Boglárka hét éve boldog pár és sikeres vállalkozó. Azt vallják: meg kell tanulni élni a lehetősé­gekkel, miközben rengeteg be­fektetett munka és áldozat kell ahhoz, hogy talpon tudj marad­ni. Úgy élj, hogy a vállalkozásod is a gyereked. A fiatal párt egy kisfiúval és kislánnyal is megál­dotta az élet. A harmonikus csa­ládi idill mellett több éve üze­meltetik a SEFAG tulajdonában álló Alexandra Vadászházat a Csokonyavisontához közeli Ale- xandrapusztán, a természet szí­vében.- Már a középiskolában céltu­datosan a vendéglátás irányába mozdultam, azóta minden lehet­séges, ehhez kapcsolódó iskolát elvégeztem - mondja Márton, aki folyamatosan feltérképezi a képességeit és lehetőségeit. - A vállalkozásunknál gyorsan tör­téntek az események, eleinte a rinyatamási kastélynál voltam üzletvezető, aztán a vadászház megépülése után kiszerveztek üzemeltető vállalkozónak. Mindig megvoltak az életük­ben a kitűzött célok: iskola, új pozíció, család, gyerek, illetve ezek újra és újra.- Szeretjük a vendégeket fo­gadni, kiszolgálni, finomsá­gokkal meglepni őket, újdon­ságokkal előrukkolni, és így ez nem feltétlenül „csak” munka - mondja Bogi, aki a legtöbbször a gyerekeket is kiviszi Alexandra- pusztára, hogy minél több időt töltsön együtt a család. - Iszo­nyat sokat dolgozunk, mondha­tom, mindketten csörtető em­berek vagyunk és nem tudunk egyszerűen egy helyben ülni. Szerintük radikális célokat kell kitűzni, mert ha „elvagy a magad a világában, akkor nem érzed és nem értékeled a min­dennapos problémákat, amik megoldásra várnak”. És bár a si­kerhez szerencse is kell, azért csak erre, ők nem alapoznának. A Balaton déli partján Göb- lyös Zoltán és Koczó Dóra hu- szonegynéhány évesen az első sikeres téli szezont ünnepük a siófoki RoyalMediterran Apart- mannházban. A most jubiláló szálláshely 2014. április 15-én nyitott és pluszos évet zárt. Sőt, május végére találunk csak sza­bad időpontot a foglalási naptár­jában.- Sok fiatal nem mer vállalkoz­ni, inkább 30 éves koráig az egye­temen marad - mutat a fő gond­ra Zoltán, aki párjával együtt, ko­rábban pénzügyi tanácsadóként dolgozott. - Kell egy gondolko­dásmód, szellem, amit nem taní­tanak az iskolában. Folyamato­san továbbképezzük magunkat, figyeljük az utazási trendeket, és tanuljuk a vendéggel a minél ha­tékonyabb kommunikációt. Hozzáteszi: minden reggel tud­ják, hogy miért kelnek fel, mert nagy célokat kell kitűzni a siker érdekében.- Amikor elkezdtünk ingatla­nokat nézegetni és lehetőségeket keresni tudtuk, hogy mit szeret­nénk: olyan szállást, ahová szíve­sen térnek vissza, ami télen-nyá- ron nyitva van - mondja az ide­genforgalmi szakmenedzser Dó­ra, akinek a születésnapján írták alá egykor a szerződést. - Las­san egy éve Siófokon vagyunk és imádjuk a várost, a környéket. Anno, autónk sem volt, biciküvel jártunk bevásárolni a reggelihez valókat. Ma megállíthatatlanok vagyunk! A fiatal vállalkozók állandó­an terveznek: bővítések, fej­lesztések, színvonal emelés jár a fejükben. Csak annyit taná­csolnak bátortalan társaiknak: merjenek vállalkozni, de ne fe­ledkezzenek meg az önképzés fontosságáról sem. ■ Jeki Gabriella

Next

/
Thumbnails
Contents