Somogyi Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

2015-04-07 / 81. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP Amikor Ady kipattan a trójai falóból... poénok és poémák Jordán Tamás maga sem hitte volna, hogy egyszer a stand upban is kipróbálja magát Nincs menekvés. Jordán Tamás stand up estjén a remek történetek mellé verseket is kap a publikum, menthetetlenül előkerülnek a magyar klasszikusok Huszonnégy év után tér visz- sza a kaposvári színpadra Jordán Tamás: Széllel szem­be - poénok és poémák című előadásában saját történeteit magyar költők verseivel ve­gyíti. Mert szeret mesélni, anekdotázni és verset mon­dani. Vas András- Hozza a csíkos trikót?- Persze - felelte Jordán Ta­más hiszen az előadás része. Érzékelteti a hangulatot: érzel­mes, vicces és komoly. Mint egy bohóc.- A stand uposok nagy része vi­szont csak bohóckodni próbál manapság, vagy egyszerűen csak szövegel valamit felszíne­sen, ezért a Széllel szembe est­jéről kevesen gondolják, hogy tényleg köze van a műfajhoz. Mi­kor esik le a nézőnek, hogy hop­pá, ez alapjaiban tényleg az, amit a tévében látok, csak más minő­ségben.- Ugyan a stand up nagy di­vat manapság, csak elnevezésé­ben új, a műfajnak komoly ha­gyományai vannak: Kellér De­zső, Hofi Géza vagy éppen Nagy Bandó András is ezt művelték. Illetve ők ezt művelték, a mai­ak viszont... Persze tisztelet a kivételnek. Én az előadás elején tisztázom a kérdést: felvágtatok a színpadra, s hogy megelőzzem a tapsot, azonnal elkezdek be­szélni. Egy történettel kezdek: a hatvanas években a televízió közvetítőkocsija nagyjából ak­kora volt, mint egy szoba. Leke­veredtek valahogy a Hortobágy- ra, eltévedtek, s egy aprócska hídhoz értek. Féltek, beszakad, így megkérdezték az ott ácsorgó juhászt, át tudnak-e menni? Rá­bólintott, nagy nehezen átjutot­tak, mire a juhász megjegyezte: Na, ezt magam sem gondoltam volna... így vagyok én is a stand uppal: nem hittem volna, hogy egyszer ezzel állok színpadra...- Mégis összeállt egy előadás.- Tele vagyok remek, kipró­bált történetekkel, emellett a verseket is nagyon szeretem, így arra gondoltam, ötvözöm a kettőt. A Széllel szembe egy­fajta bizonyítási eljárás, hogy a versmondók is stand uposok. Hiszen mit csinál a standupos? Beszámol a közérzetéről vagy elmond egy történetet. Ahogy a költő vagy a versmondó is... A Széllel szembe igazából a Tró­jai faló metaforája: betolom a közönség közé a sztorijaimat, s miután közel kerülünk egy­máshoz, előbújik Kosztolányi, Radnóti, Babits, József Attila vagy éppen Ady. S nincs me­nekvés, a történetek mellé ver­seket is kap a publikum.- Hányat bír el a műsor?- Hirtelen nem is tudom. Ha­tot, hetet...- Mi alapján válogatta ki őket?- Teljesen szubjektív. Min­dig van valami kapcsolódási pont az aktuális történethez. Vagy éppen a gombhoz a kabá- tot-elv alapján valamelyik vers­hez kerestem sztorit. Adytól a Krisztus-kereszt az erdőn pél­dául azt mutatja meg, mennyi­re másként látok bizonyos régi dolgokat.- A közönség az első váltásnál veszi a lapot, vagy kell egy kis idő, míg leesik, ez már nem a Jor- dán-féle történet, hanem Kosz­tolányi?- Nagy svunggal mondom a történeteket, s a verseknél sem veszek vissza a tempóból, így közben jönnek rá, hogy amit hal­lanak, az már - ha Kosztolányit említette - a Hajnali részegség. Havas Krisztus-kereszt az erdőn, Holdas, nagy, téli éjszakában: Régi emlék. Csörgős szánkóval Valamikor én arra jártam Holdas, nagy, téli éjszakában. Az apám még vidám legény volt, Dalolt, hogyha keresztre nézett, Én meg az apám fia voltam, Ki unta a faragott képet S dalolt, hogyha keresztre nézett. HIRDETÉS- Felismerik a konkrét verset, szerzőt?- Is-is. És rácsodálkoznak.- Valahol érthető, hiszen a vers nem feltétlenül része a jelen min­Két nyakas, magyar kálvinista, Miként az Idő, úgy röpültünk, Apa, fiú: egy Igen s egy Nem, Egymás mellett dalolva ültünk S miként az Idő, úgy röpültünk. Húsz éve elmúlt s gondolatban Ott röpül a szánom az éjben S amit akkor elmulasztottam, Megemelem kalapom mélyen. Ott röpül a szánom az éjben. dennapjainak. Az emberek nagy részéből valamiféle feszengést váltanak ki.- Ezért is ülök le az előadás során, akárhányszor versre vál­tok: érzékeltetni akarom, hogy nincs szó ünnepélyességről. Beszélgetésnek tartom őket, melyek során Babits, Kosztolá­nyi és a többiek el akarják mon­dani gondolataikat. Nekem, ne­künk, mindenkinek.- Melyik a kedvence?- A Hajnali részegség.- Anno a sikertelen színművésze- tis felvételire is ezt vitte?- József Attila Kései siratóját.- Az ítészek szerint nem felelt meg. A Kossuth-díja és megannyi más elismerése, a Nemzeti Szín­ház igazgatói posztja után azért pironkodhatnak...- A történet úgy kerek, ha hozzáteszem: felvételiztettem is a színművészetire, méghoz­zá azzal a Lukát^. Andorral kö­zösen, akit szintén nem vettek fel. Amúgy az akkori magamat látva, igazat adok a bizottság­nak.- Évtizedek múltán meggyőzőb­ben adhatott elő József Attilát: az egyik Pécsi Országos Színházi Ta­lálkozón éppenséggel a megnyi­tójába belekiabálókat csendesí­tette el...- A költő hatása. És persze a szituáció is meghökkentet­te őket, hiszen nem visszakia­báltam, hanem elkezdtem sza­valni.- Ezek szerint minden napi prob­lémára megoldást nyújthatnak a versek?- Szeretném ezt hinni! De bi­zonyos szituációkban feltétle­nül hathatnak. Anno például remekül tudtam udvarolni ve­lük.- Tamáskodom, hogy ma is lehet hódítani az Anyeginből Tatjána le­velével...- Nekem sokkal jobb a véle­ményem a fiatalokról: meg le­het szólítani őket, ráéreznek az. élményre, .amit. egy. vers. nyújt. Vagy ahogyan ezer gye­rek szaval egyszerre a költé­szet napján.- Jellemzően klasszikusokról be­szélünk. A kortárs verseknek is ilyen nagy az elfogadottsága?- Ha jó egy mű, mindegy ki és mikor írta. Az előadásom­ban azért szerepelnek klasz- szikusok, hogy jobban érzé­keltetni tudjam a kontrasz­tot. Nagyobb feszültséget ad­nak a barátságos történetek mellé.- A sztorik között akad kapos­vári?- Valahogy nincs egy sem. Pedig életem komoly részét je­lentette az itt töltött tizenegy esztendő.- Mikor lépett fel utoljára a vá­rosban?- Amikor itt hagytam a tár­sulatot és elmentem Buda­pestre, hogy megalapítsam a Merlint...- Annak huszonnégy éve!- így alakult. Sok dolgom volt, nem hívtak, talán nem is értem volna rá. De hiá­ba telt el azóta majd’ negyed század, a csikys időszak min­dig meghatározó marad szá­momra, azok az évek bennem maradtak: kitörölhetetlen él­mények és emlékek mind­örökké... „SZÉLLEL SZEMBE'' poénok és poémák: Jordán Tamás stand up estje 2015. április 11.18.00 Szivárvány Kultúrpalota Jegyár: 1800/2000 Ft Jegyek kaphatók a Tourinform Irodában és a Kultúrpalota pénztárában. Információ: 82/510-892 Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn Nemzetközi fórumon küzdenek az érdekvédők a sztrájkért gazdaság A somogyi szakszervezetek is érdemi fordulatot sürgetnek a szabályozásban, jogaik „megcsúfolása” helyett ► Folytatás az 1. oldalról Svajda József, az MSZOSZ régiós elnöke szerint a szabályok betar­tásával szinte lehetetlen sztráj­kolni. Ha a munkabeszüntetés­re mégis sor kerülne, akkor eb­ből - az elégséges szolgáltatások biztosításával kapcsolatos előírá­sok miatt - alig lehetne érzékel­ni valamit, így a nyomásgyakor­lás nehezen érné el célját.- Több uniós országban más a jogi helyzet - mondta. - Olasz­országban gyakran sztrájkol­nak, kihasználják azokat a le­hetőségeket, amelyek az ottani munkavállalók rendelkezésé­re állnak. Időnként szolidaritá­si sztrájkot is hirdetnek. Szerin­tem ettől távol vagyunk, a féle­lem és a hagyomány miatt mesz- sze nem olyanok a munkaválla­lók lehetőségei, mint az olaszok­nál. Nyugat-Európában elidege­níthetetlen jog a sztrájk, így gon­dolkodnak Németországban is. Úgy vélte: az elmúlt 25 év kormányai - politikai hovatar­tozástól függetlenül - folyama­tosan nyirbálták a munkaválla­lók lehetőségeit, a szakszerve­zetek gyakran csak mérsékelni tudták az intézkedések követ­kezményeit. A Mozdonyvezetők Szakszer­vezetének küldöttei is részt vet­tek a VKF tárgyalásokon, tud­tuk meg Wéber József terüle­ti ügyvivőtől. Kiemelte: szük­A vasutasok is lehetőséget kérnek a nyomásgyakorlásra céljaik érdekében ség van a jogszabályi változás­ra, úgy, hogy a munkavállalók érdekeit helyezzék előtérbe. Do­bi István, a Szolidaritás Autó­busz-közlekedési Szakszervezet (Szaksz) elnöke úgy látja: már korábban nemzetközi jogi fóru­mokhoz kellett volna fordulni. Az utóbbi időszakban kialakult gyakorlat nem a munkabeszün­tetés lehetőségéről szól, hanem a sztrájkjog kigúnyolásáról. Fel­idézte: a kilátásba helyezett bu­szos sztrájk idején a járatok kö­zel 90 százaléka részt vett volna a forgalomban.-•Hogyan lehet így nyomást gyakorolni, melyik munkaadó veszi ezt komolyan? - így Dobi. - Ha egy bértárgyaláson patt­helyzet alakul ki, akkor nehe­zen, hosszúra nyúló egyezteté­seken érvényesíthetik követelé­seiket a munkavállalók és az ér­dekvédők. A Szaksz vezetője kifejtette: nem arra kell várni, hogy eset­leg a kormány kegyesen rábó­lint majd egy javaslatra, hanem tárgyalásos úton célszerű ki­harcolni az elvárásokat. A felvetésre, hogy milyen eredménnyel egyezne ki, el­mondta: ha olyan sztrájkjog len­ne idehaza, amely az Európai Unió országainak többségében létezik. Ha ehhez illeszkedne a magyar szabályozás, azt előre­lépésnek tekintené. ■ Harsányi Miklós á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents