Somogyi Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
2015-04-12 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 13. szám
8 INTERJÚ 2015. ÁPRILIS 12., VASÁRNAP fischer iván A világhírű karmester szerint a magyar zene nemzeti kincs, a zeneiskolákat támogatni kell. Azért beszél a közéletről, mert azt tartja, hogy nem elszenvedői, hanem alakítói is vagyunk az életnek. „AZ ELEIBŐL MERÍTEM AZ INSPIRÁCIÓT’ Fischer Iván szerint a jó karmester olyan, mint a jó kosárlabdaedző, a munkáját pedig a szenvedélyének tartja, amiért szerencsésnek érzi magát. Az általa alapított Budapesti Fesztiválzenekart ugyanúgy a legjobbak között tartják számon, mint ahogy őt is karmesterként. Most éppen Placido Domingo, Gusta- vo Dudáméi és Quincy Jones után ő vehette át az Abu-Dza- bi Fesztivál életműdíját és a héten mutatták be a mozik a róla szóló portréfilmet. Fábos Erika- Egy átlagember számára a zene az a lehetőség, amitől kiszellőzhet a lelke, amitől feltöltődik, kikapcsol. Egy olyan ember, aki a zenével dolgozik, mázlista? Vagy ez azt jelenti, hogy a zene az ő számára munka és más helye van az életében, mint egy átlagembernek?- Nagyon szerencsések vagyunk, mert esetünkben a munka és a szenvedély ugyanaz. Igazán én soha nem érzem, hogy dolgozom, mert a zenélés örömforrás is egyben. Kikapcsolódni sem kell, bár engem sok minden érdekel. A töltődés viszont nagyon fontos, az életből merítem az inspirációt.- Milyen zene szól például az autójában?- Semmilyen, mert nem szeretem a háttérzenét. Ha zene szól, arra oda kell hallgatnom, és ez elvonná a figyelmemet az autóvezetéstől.- A bátyja is nagyszerű karmester. Hozta a családból és teljesen eleve elrendelt volt, hogy a zenéről szól majd az élete, vagy felmerült valaha valami más hivatás is?- Talán még a színház. Ez a két vonzó terület volt, mindkettőt a családból hoztam. Apám a Vígszínház, később a Belvárosi Színház zenei vezetője volt. A zene volt a legfontosabb, az élet közepe, a színház a kissé távolabbi szerelem. Most már sikerült megoldanom, hogy mindkettő jelen legyen az életemben, azzal is, hogy létrehoztunk egy lakásszínházat abban a lakásban, ahol felnőttem.- Nyilván ilyen dolgok is kiderülnek önről abból a filmből, amit a héten mutattak be a mozik. Tetszett önnek? Reális kép rajzolódik ki benne a személyiségéről?- A kép reális, ennek ellenére ijesztő, mert tényleg rólam szól, és folyton átfut az agyamon, hogy kit érdekelhet az, hogy beüljön a moziba és másfél órát velem foglalkozzon. Ezért fogalmam sincs, hogy jó-e, mert a néző engem idegenként figyel majd, és el se tudom képzelni, hogy ez mit jelent majd neki.- Azt mondják erről a filmről, hogy segít megérteni a Fischer Iván-jelenséget. Egy ilyen portréfilm forgatása biztosan egy izgalmas kaland és talán önismereti lehetőség is. Miközben készült az anyag, megtudott vaegy nemzeti filharmonikus, vagy egy fesztiválzenekar?- Döntéseket hozni tudni kell. De ezeket nem kell kényszeríteni, hanem úgy rávenni az embereket, hogy maradjon valami saját területük is. Ha nem éreznek kényszert, ahol a kreativitásuk felszabadul, ha a problémákat meg lehet oldani, ahol jó érzés játszani, boldogan követik az irányítást.- Ön nagyon sokféle új koncertformát kitalált és bevezetett. A kicsi gyerekektől a fiatalokig próbálja eljuttatni a következő generációkhoz is a komolyzenét. Hogy látja, van utánpótlás? Vagy mindenhol és mindig inkább az idősebb generáció jár komolyzenei koncertre? lamit, vagy valamiben másként látja önmagát?- Nem, fordítva van. Nem foglalkoztam azzal, hogy mit vesz fel az engem követő kamera, előbb-utóbb megszoktam. Ott ólálkodott egy kamerás ember a sarokban és néha kérdezett ezt-azt.- Ha így utólag visszatekint az eddigi pályájára, össze tud kötni pár olyan pontot a sorsában, ami elvezetett ehhez a világklasszis zenei karrierhez? Tudatosnak kell ehhez lenni és okosan építeni a szakmai életet, szerencse vagy jó kapcsolatok kellenek a tehetség mellé, vagy mi a titok? Megfejtette már?- Jönnek hozzám fiatal karmesterek, és azt látom, hogy a tehetségesek esetében sok múlik az alkaton. Van, aki azt tűzi ki, hogy sikeres legyen. Na, az ilyen nem lesz sikeres. Van, aki önkritikus, perfekcionista. Neki sincs sok esélye. És akkor jön az igazi, akit az anyag érdekel, mint Einsteint a fizika, vagy a jó orvost a beteg. Belőle lesz karmester.- Hogy sikerült 1983-ban egy intézményektől független zenekart megalapítani?- Történelmi pillanat volt. Sokan ezt a rendszerváltás előszelének tekintették. Az összes intézmény állami volt akkoriban, és néhány reformgondolkodású ember úgy gondolta, hogy engedni kell egy ilyen alulról jövő vállalkozást. A közönség ezt úgy üdvözölte, mint egy új korszak egyik első kezdeményezését. Ezért is lett ilyen ünnepélyes, emlékezetes pillanat az első koncert 1983 karácsonyán. Csatát nyertünk, hiszen egy privát kezdeményezésnek sikerült lábon maradnia. Igaz, akkor csak az lebegett a szemem előtt, hogy egy jól dolgozó, igényes, odaadó társulatot hozzak létre. Nem számítottunk arra, hogy koncertjeinket és lemezeinket a világon mindenhol ünnepelni fogják. Ez minden várakozást felülmúlt.- Immáron több mint 30 éve működik, és a világ 10 legjobb szimfonikus zenekara között tartják számon a Budapesti Fesztiválzenekart. Mi kell ahhoz, hogy egy zenekar nemzetközi szinten viszonylag rövid idő alatt és ennyire versenyképes tudjon lenni?- A munka mellett jó közösség, vidámság, sok humor, odaadás, és ki kell szűrni a külvilág zajait, tehát senki ne hozza be a zenekarba egyéb nyavalyáit. Másrészt állandóan újítani kell. Egy ilyen intézmény azzal a veszéllyel néz szembe, hogy a tevékenysége rutinná válik, veszít a frisségéből. Folyamatosan változásokon töröm a fejem, hogy a zenekar újító jellege fennmaradjon.- Ön szerint milyen, mitől jó egy karmester?- Akkor jó, ha olyan, mint egy profi kosárlabdaedző, aki tervekkel teleírt mappájával ágál a kétméteres játékosok között, és tudja, hogy mikor kell időt kérni. Részt is vesz, de legelsősorban irányít.- Lehet demokrácia egy olyan nagy zenekarban, mint például időseket! 20-40 év között az ember lapátol, bajokkal küzd, el van foglalva az élet szervezésével. Később, amikor már több ideje van, jön a bölcsesség és koncertbérletet vesz. De azért az nagyon jó, ha már gyerekkorában megszerette a zenét.- Mit tapasztal, más ember az, aki komolyzenét hallgat?- Igen. Gazdagabb, mert élményeket kap.- Ön úgy fogalmazott, a művészet feladata tükröt tartani akkor is, ha abba kínos belenézni. Rendszeresen foglalkozik közéleti ügyekkel és a véleményét is elmondja. Az értelmiségiek többsége mintha úgy lenne Magyarországon, hogy a politika valami piszkos dolog, és jobb távol maradni tőle. Mit gondol, miért nincs több pályatársa, aki kiáll, ha úgy érzi, valamiért fel kell emelni a szavát és Ön miért tartja fontosnak, hogy időről időre markánsan fogalmazzon?- Nem elefántcsonttoronyban élünk, hanem a zene összefügg az életünkkel. Sőt, arról szól. Az életünket viszont nekünk kell kézben tartanunk, hozzá kell szólni ahhoz, mi történik velünk, egyénileg, és közösségben is. Nem elszenvedői vagyunk az életnek, hanem részben alakítói is.- Washington, Lyon, Berlin, London: sok fontos helyen és fontos pozícióban fordult meg a világ zenei életében, egyfajta kultúrdiplomataként is működött. Nemzetközi összehasonlításban hogy látja a magyar komolyzene jelenlegi helyzetét?- Nagyon gazdag, sokrétű, tulajdonképpen ki lehet jelenteni, hogy a zene nemzeti kincs. A zene olyan ágazat, amelyre a magyar ember büszke lehet. Elsősorban a zeneiskolákat kell támogatni.- Páratlanul gazdag a pályája. Mire vágyhat még: van amiről úgy gondolja, hogy hiányzik, ami nélkül nem lenne teljes?- így nem szoktam tervezni, csak a következő produkcióra figyelek. Nem a múltban élek, de a jövőben sem, kizárólag a jelenben. 42« 1 evjegy 1951. JANUÁR 20-án született Budapesten. hans swarowsky bécsi kar- ester osztályában szerzett omát, majd két évig Niko- laus Harnoncourt asszisztenseként dolgozott. 1976 BAN MEGNYERTE a BBC karmesterversenyét, s még az évben a világhírű Royal Filharmonikusok karmestere lett. 1983-BAN MEGALAPÍTOTTA ű Budapesti Fesztiválzenekart, melynek máig zenei igazgatója. ZENEIGAZGATÓJA VOLT ű brit Northern Sinfoniának és a kenti operának, vezető vendégkarmestere a Cincinnati Szimfonikus Zenekarnak. 2001-2003 a Lyoni Nemzet|| Operaház zeneigazgatói posztját töltötte be. 2007-2009 a washingtoni NM tfjgygj1 ezető karmestere volt, dolgozott a ■ New York-i Filharmonikusokkal és a Clevelandi Zenekarral is. 2012-TŐL a berlini Konzert- haus zeneigazgatója. díjai: Magyar Köztársaság Elnökének Arany Emlékérme, Kossuth-díj, ófrancia állam a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagja címmel tüntette ki, Budapest díszpolgára. A brit Királyi Zeneakadémia tiszteletbeli tagja, Príma Primissima díjas.
