Somogyi Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

2015-03-31 / 76. szám

4 2015. MÁRCIUS 31., KEDD MEGYEI KÖRKÉP Akit a közszolgálat füstié megcsapott életút A politika időnként vakvágányra állította a közigazgatást, de Vörös Tamás jó vasutasként segített Vörös Tamás negyvenegy évet töltött Somogy me­gye közigazgatásában, a mai az utolsó munkanapja. Főjegyzőként, számos rangos szakmai és társadalmi elis­meréssel a tarsolyában csuk­ja be maga mögött az ajtót. Czene Attila Történhetett volna nagyon más­képp is. Vörös Tamásnak vas­utas volt az édesapja, az édes­anyja és két fiútestvére. A pör- bölyi állomáson ő maga is dolgo­zott egy évet bakterként, az volt az első munkahelye, ott várta ki, hogy elinduljon a' közlekedés- mérnöki egyetemi kurzus, aho­vá fölvették. De letérítették erről az útról. Úgy esett, hogy három álta­lános és két középiskolába járt - nem azért mert folyton ki­csapták, hiszen mindig jó tanu­ló volt, hanem mert az édesap­ját ide-oda helyezték az ország­ban állomásfőnöknek, s a csa­ládja követte. Éppen Baján éltek, de ő a nagykőrösi osztályával is elballagott. Akkor, ott szegezte neki a kérdést az osztályfőnök: Tamás, miért nem mész jogász­nak? S a fiú, aki eredendően dip­lomata szeretett volna lenni (bár tudta, hogy arra szinte semmi esélye), majd egy év híján zene­tanárnak szegődött, sikeres fel­vételije ellenére nem vágott neki a vasútmémöki'tanulmányok­nak, jogásznak jelentkezett.- A házasságom révén kerül­tem Somogyba - idézte föl Vörös Tamás. - Még csak harmadéves voltam a jogi egyetemen, amikor megszülettek az ikreink. Akkori­ban Hetesen laktunk, s munka­helyre volt szükségem, hogy meg tudjunk élni. Úgy gondoltam, hogy bekopogok a kaposvári vá­rosi tanácshoz. Nem volt azon­ban helyismeretem, ezért a me­gyei tanács ajtaján léptem be... Akkoriban minden jogász ügyvéd, bíró, ügyész akart len­ni, nem csoda, ha tárt karok­kal fogadták. Az illetékhivatal­ba vették föl, ahol ügyintézőként unatkozni, Vörös Tamás: nem fogok például hiánypótló könyv írását tervezzük alapvető jogi ismeretekről Magyary Zoltán- és Deák Ferenc-díjas főjegyző CEGLÉDEN SZÜLETETT, ám már régóta somogyinak vallja ma­gát. A Szegedi József Attila Tudo­mányegyetem Állam- és Jogtudo­mányi Karán 1975-ben szerzett jogi doktori diplomát. Február 20-án voltál éve annak, hogy a somogyi területi közigazgatás résztvevője. 1999. április 15-től Somogy megye főjegyzője. magas színvonalú szakmai és vezetői munkájának eredménye­ként az általa vezetett Somogy Megyei Önkormányzati Hivatal 2007-ben Közigazgatási Minősé­gi Díjban részesült. Több alka­lommal részt vett a közigazgatás reformjára vonatkozó szakmai tervezetek előkészítésében. Meg­számlálhatatlan szakmai tanfo­lyamot szervezett és vezetett. tagja az Országos Jogi Szakvizs­ga Bizottságnak, valamint az Országos Közigazgatási Vizsga- bizottságnak, és állandó meghí­vottja a Somogy Megyei Állam- igazgatási Kollégiumnak. A Ma­gyar Közigazgatási Kar Somogy Megyei Tagozatának elnöke, a Magyar Közigazgatási Kar or­szágos elnökség tagja, 2010 ok­tóbere óta a Magyar Közigazga­tási Társaság elnöke. A Pécsi Tudományegyetem címzetes do­cense. SZAKMAI TEVÉKENYSÉGÉT SZÓ- mos kormányzati kitüntetéssel ismerték el, a Magyar Köztársa­sági Ezüst Érdemkereszt, a Ma­gyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje, és a Magyar Köz- igazgatásért Díj tulajdonosa. él-hal a labdarúgásért, rajong a kutyákért, s feszültségoldó, fanyar humorát is sokan irigy- lik, csakúgy, mint muzikalitá­sát. Ének-zene tagozatos isko­lában tanult, s egy év kellett volna még ahhoz, hogy zeneta­nár diplomát szerezzen. Legin­kább énekelni szeret, de nem jön zavarba ha zongora mellé ültetik, vagy hegedűvonót, trombitát adnak a kezébe. Nős, három gyermeke, négy unoká­ja van. www.somogy.hu kezdett. Előbb itt, majd a megyei tanácsnál mászta meg a hivatali ranglétrát 1990-ig. A rendszerváltáskor jött létre a Köztársasági Megbízott Kapos­vári Területi Hivatala, ahová át­hívták. Osztályvezetőként kez­dett, a hivatalvezető helyettese­ként fejezte be a munkát 1999- ben, amikor Somogy megye fő­jegyzőjének választotta a köz­gyűlés. Addig azonban történt egy nagyon fontos esemény a magánéletében. Megismerte a második feleségét.- Én toboroztam, építésügyi és vízügyi szakemberre is szükség volt - idézte föl Vörös Tamás. - Többek között Évát kértem föl a munkára, aki mindkét területen otthonosan mozgott. Eleinte volt köztünk néhány huzavona, mert nem nézte jó szemmel, ha javí­tottam a javaslatain, de szükség esetén így tettem másokkal is. Éva szüleinek kaposvári házá­ba költöztek, azt bővítették. Rég történt ez, hiszen azóta kiröpült már a családi fészekből a közö­sen nevelt Linda, aki ugyan épí­tészmérnök, mint az édesanyja családjában mindenki, de köz- szolgálatba lépett: a baranya me­gyei kormányablakban kezdte építeni a karrierjét. Négyen ma­radtak: Vörös Tamás, Éva, továb­bá Panka és Bandita Zéta Csi­perke. Zétát a Kutyatárbólifogad- ták örökbe, tán ezért mintha fo­lyamatosan mosolyogna, Pan­ka pedig már a negyedik gene­rációs spánieljük, aki idegen je­lenlétében állandóan ugat. Még az sem zökkenti ki, amikor meg­szólal egy harmadik kutyahang: így csörög ugyanis Vörös Tamás mobiltelefonja. Éváé egyébként kacsaként hápogó hangot ad, ha keresik, míg a volt főjegyző so­főrjéé visít, mint a malac...- Egy munkahelyen nagyon fontos a jó közösség - mondta Vörös Tamás. - Mindig erre tö­rekedtem, mert sosem felejtem el, hogy én is ügyintézőként kezdtem. A közigazgatás a vér­keringés, ez biztosítja az ország működését. Emiatt nem szeren­csés, ha valaki rögtön túl ma­gasan kezdi. Jobb, ha mindenki alul lép a rendszerbe, aztán a job­bak kiemelkedhetnek, úgy, mint régen. Közigazgatási pályára az lépjen, akinek van ehhez türel­me. - Nagyon szép ez a hivatás - valljaíVörös Tamás. - Engem itt tartott az is, hogy rendkívül vál­tozatos, amit a politika okoz. Az én 41 évem alatt folyamatosan váltogatta egymást a központosí­tás és a decentralizáció. Mindig az ügyek vidékre való kiszerve­zésével kezdődött, annak a fi­lozófiának a jegyében, hogy az ügyeket ott intézzék, ahol kelet­keznek, s maradjunk az embe­rek közelében. Ezt visszarende­ződés követte, s a centralizálás végén nem csak irányítani, ha­nem megoldani is mindent fönt­ről akartak. A politika időnként vakvágányra állította a közigaz­gatást, a megbomlott egyensúly helyreállítása most is feladat. Vörös Tamás hozzátette: na­gyon sokat segít a közigazgatás­ban az informatikai rendszer ki­építése, de ezzel nem lett keve­sebb a szakemberek feladata, mert sok helyütt rögzíteni kell az anyagokat papíron is. Ráadá­sul az ügyfelek többsége még nem készült föl arra, hogy az Ügyfélkapun át intézze a dolga­it, az emberek igénylik a szemé­lyes kapcsolatot, akkor nyugsza­nak meg, ha beszélget velük az ügyintéző. A volt főjegyző már tervez­gette a jövőjét. Marad a megyei sportszövetség vezetésében, s to­vábbra is tanít a pécsi és kapos­vári egyetemeken. Könyvet nem ír a közigazgatásban töltött idejé­ről, s ezt biztos sokan megköny- nyebbülve tudják meg, Ujkéry Csabával azonban tervezik egy hiánypótló kötet kiadását, alap­vető jogi ismeretekről. Elárulta azt is, hogy több helyről megke­resték már, hogy szükség lenne a szakértelmére, emiatt nem sok szabadideje marad, azt pedig a családjára kívánja fordítani. Azért a barátok biztos talál­kozhatnak a bohém Vörös Ta­mással, aki - valaki egyszer megszámolta - 1300 magyar nó­tát, csárdást és operettet tud el­énekelni.- Apám minden reggel énekelt borotválkozárközben, s anyám­mal együtt tagja volt a vasutas kórusnak - 'jelezte'főt. - Három vasutas bérlete volt a családnak az Erkel Színházban délelőtt 11 órakor kezdődő opera előadásai­ra, s a gyerekek között én voltam a kedvezményezett. Tizenkét éve­sen a két fivéremmel zenekart alapítottam, s Nagykőröstől Sze­gedig nagyon sok bált és lakodal­mat kizenéltünk. Hegedűn, zon­gorán és trombitán is játszottam. Amikor kedvenc nótáiról kér­dezem, gondolkodás nélkül so­rol hármat: Jaj de szép kék szeme van magának, Nótás kedvű volt az apám, Kiballagok a vasútra... Még mindig az a vasút... Egyetemi docens is Szólt: váltsak szignóra Nem kispályás ember A közérdek szigorú őre FÁBIÁN ADRIÁN (PÉCSI TUDO­MÁNYEGYETEM JOGI KAR, KÖZ- IGAZGATÁSI TANSZÉKVEZETŐ, DÉKÁNHELYETTES, 2002-TŐL DOLGOZNAK EGYÜTT): Vörös Tamással több mintegy évtizede ismerkedtem meg, azóta vizsgáztat, illetve oktat egyete­münkön. Közösen szerveztünk konferenciákat. Erősödött a szak­mai kapcsolat azzal is, hogy a közigazgatási tanszék és a So­mogy Megyei Önkormányzat együttműködési megállapodást írt alá, főleg a hallgatók gyakor­lati ismereteinek bővítése érdeké­ben. Címzetes egyetemi docensi rangot kapott. Nagyon jó barátra leltem személyében, akire mindig lehet számítani. Kiváló szakem­ber, tudása, tapasztalata mindig meggyőző volt számomra. GELENCSÉR ATTILA (2006-2014 KÖZÖTT A SOMOGY MEGYEI KÖZ­GYŰLÉS ELNÖKE): Apám korú ember, büszke va­gyok arra, hogy a barátomnak mondhatom. A tudás amit álta­la kaptam, fölér egy diplomá­val. (Ez lenne a hatodik...) De egyáltalán nem csak szakmát tanultam tőle, hanem viselke­désmódot, gondolkodást is, az emberekkel való kapcsolat em­pátiáját. Mindig többet adott a munka során, mint amennyit a főjegyzői munkától el lehetett volna várni. Erre csak egy pél­da: tudta, hogy évente akár több tízezer iratot kell aláírnom, emiatt rábeszélt, hogy a hosszú aláírásom helyett váltsak szig­nóra... Ilyen intimitás jellemezte a közös munkánkat. GYENESEI ISTVÁN (1986-1990 KÖZÖTT A MEGYEI TANÁCS, 1990-94 ÉS 1998-2006 KÖZÖTT A MEGYEI KÖZGYŰLÉS ELNÖKE): Nagyon sok személyi döntést hoz­tam életemben. 1999. április l-jén három potenciális jelölt kö­zül választottam, hogy ő legyen az új megyei főjegyző. Ez a döntés meghatározó lett a me­gyei önkormányzat életében és az ő személyes sorsának alakulá­sában is. Az elmúlt tizenhat év bizonyította, hogy helyes volt ez a választásom. Felkészült szakem­ber, jó hivatali karmester, a min­denkori elnöknek lojális kollégá­ja, a magánéletében bohém em­ber. Legfőbb erénye, hogy nem keverte össze a szerepeket, és harmóniát teremtett maga körül egy diszharmonikus világban. PÁLFI ILONA (A NEMZETI VÁLASZ­TÁSI IRODA ELNÖKE, 1999-TŐL DOLGOZNAK EGYÜTT): 1999 óta bonyolítjuk együttmű­ködésben a választásokat, ő ti­zenöt országos voksolást fel­ügyelt. Mivel tudtuk, hogy óriási tapasztalattal rendelkezik, s a megyei főjegyzők között ő az egyik legfelkészültebb, amikor tavaly készültünk a parlamenti képvise­lő választásokra, megkértük, hogy vegyen részt az oktató anya­gok elkészítésében tó. Bármikora megyében intézkedni kellett, min­dig azonnal, korrektül és szak­szerűen oldotta meg, és nekünk is segített. Az együttműködésünk emberileg is nagyon jó. Remek humora van, ennek egy-egy benntlakásos képzést követően örültünk, s ő volt a nótafánk. SÁRDI ÁRPÁD (2002-2010 KÖ­ZÖTT A SOMOGY MEGYEI KÖZ­GYŰLÉS ALELNÖKE): Fiatalon együtt kispályás fo­ciztunk, majd később munka- kapcsolatba kerültünk, végül nyolc éven át kollégák voltunk. Felkészültsége messze túlmuta­tott Somogy megyén, számta­lan országos értekezleten meg­tapasztaltam, hogy milyen nagy szakmai tekintéllyel bír a megyei főjegyzők s a különbö­ző minisztériumok köztisztvi­selői előtt. Személyében csupa nagybetvel a FŐJEGYZŐ távo­zik a megyei közigazgatási kar éléről. Szeretném megemlíteni Vörös Tamásról mint emberről, hogy nála több magyarnótát Somogyországban kevesen tudnak. SZAMOSI LÓRÁNT (A SOMOGYI TISZK FŐGAZGATÓJA, 2008 ÓTA DOLGOZNAK EGYÜTT): Főigazgatóként napi munka- kapcsolatban voltunk, amíg a megyei önkormányzat volt a TISZK fenntartója. A munka- kapcsolat barátsággá alakult át. Nagyformátumú szakem­ber, egy beszélgetés sokszor any- nyi hasznos tudást ad, mint ha elvégeztem volna két-három egyetemet. Kellemes, jó humorú férfi, akitől el lehet lesni az élet feltétlen szeretetét. Igazi rene­szánszember: kiválóan játszik zongorán és hegedűn, és senki nem olyan szakértő a minőségi magyar borokat illetően, mint ő. Ugyanakkor nagyon szigorú tud lenni, ha a szakmáról vagy közérdekről van szó. Harmóniát teremtett Óriási a tapasztalata

Next

/
Thumbnails
Contents