Somogyi Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
2015-03-28 / 74. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2015. MÁRCIUS 28., SZOMBAT A duplázás más társulatoknál is ritkaság Az egyén és a színház sorsáért is felelek A demagógia ma is színpadra kívánkozik- Kié az elismerés? A színészé vagy az igazgatóé?- A laudáció szerint mindkettőé - felelte Rátóti Zoltán.- És a belső sorrend szerint?- Alapvetően színész vagyok, de a komplex feladat sokszor fölé nő.- Nem hiányzik a szimpla, klasszikus színésziét?- Sokszor. Amikor próbálok egy darabban, s szünet van, nem tehetem meg, hogy ellazulok, hanem azonnal átmegyek direktorba. Viszont ha nincs alkotói feladatom, magától értődő az igaz- gatóság.- Mi a legnehezebb benne?- Minden újdonság. Az elején például a munkaidőkeret, a munkaszervezés, legalábbis rá kellett látnom. És a szabályok. Színészként sokkal szabadabb voltam.- A konfliktusok?- Ugyanazt kapom vissza, mint amiket én is adtam anno az igazgatóimnak. m Rátóti: együtt tudok élni vele, hogy az értékrendem nem felel meg másoknak Spindler: az ember esztétikailag és filozófiailag is katarzist okoz sztárok játszanak szerepeket, hanem alkotó emberek, akik mindent a maga értékében kezelnek. A hiúság és az önismeret papíron nagyon távol áll egymástól, a valóságban mégis könnyű átesni a kettő közötti mezsgyén.- A rendszerváltással a Csikyben is finomodott a hangnem.- A folytonosság Babarczy miatt megmaradt, de más lett a politikai légkör, s nem kellett a sorok között olvastatni a nézőt.- Negyed század után váltott, s mégis Pestre szerződött.- Láttam, fogy a lendület, s nehezen éltem meg. Az entrópia betette a lábát egy virágzó környezetbe, s ebbe belebetegedtem. Ekkor hívtak Pestre.- A Vidám Színpad komoly váltást jelenthetett...- Jól esett a „pihenés”, a köny- nyedebb szerepek, s feltöltődve szerződhettem az új Nemzetibe. Ahol igazi, komoly népszínházát csináltunk, remek társulattal Jordán Tamás vezetésével. Aztán jött Alföldi Róbert... A nemzeti ünnep alkalmából hagyományosan díjazták a hazai művészvilág tagjait is: a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója, Rátóti Zoltán és színművésze, Spindler Béla érdemes művész díjban részesült. (A teljes interjúk a Sonline.hu-n olvashatóak)- Legalább megértőbb? Hiszen a barikád másik oldalán is állt.- Túl kell lépni az empátián: nemcsak az egyén, az intézmény sorsáért is felelnem kell.- Kemény világ!- Főleg, hogy nehezen tudok elengedni dolgokat, de ma már jobban megy, mint öt éve.- Hová lehet kilépni megnyugodni?- Segít a család, a zene.- Magyarföld?- Amikor ott vagyok, rájövök, mennyire hiányzik. De amikor autóba kellene ülni...- És a polgármesterség?- Öt év elég volt. Viszont működik az alapítvány, amely a templomot is építette, vagy a Fatemplom fesztivált szervezi.- A helyiek örömére?- Akad némi ellentmondás. Engem is a nyugalom vonzott a faluba, viszont ez üyenkor három-négy napra megbomlik. Eleinte zavart, hogy így állnak hozzá, mára megértem őket.- Ez igaz az igazgatói létre is?- Nincs tankönyv hozzá...- Valamit, esetleg, másképp csinálna?- Húúú, erre most hangzatos választ adhatnék... Egy lépésben vezényeltem volna le a társulat-átalakítást, nem évek alatt. S lennének darabok, melyeket nem mutatnék be. Az összkép persze pozitív, enélkül nem tartanánk itt.-Hol?- Kérdezze az ítészeket, elmondják! Pártállástól függően...- Zavarja?- A napi munkában: nem. Azzal is együtt tudok élni, hogy az értékrendem esetleg nem felel meg másoknak, legalábbis higgadt perceimben el tudom fogadni. Viszont sajnálom, hogy sokszor nem szakmai alapon kap kritikát az ember.- A politika mindent megfertőzött...- Engem viszont nem érdekel a politizáló színház. S szerintem az embereket sem azért mennek színházba- Hanem?- A lelki élmény miatt. És szórakozni. A kettő fedi egymást, persze az előbbi több. A politizálás múlandó, a színpadon viszont állandó értékeket kell bemutatni.- Mennyiben más a színház ma, mint amikor először ideszerződött?- Teljesen. Más helyzetben, életkorban érkeztem anno, kerestem a helyem.- Befogadták?- Nehezen. Az újonnan érkező szerepeket, egzisztenciákat veszélyeztet. Ez ma is így van.- A színházépület megítélésében viszont nagy az egység, ám pénz, úgy tűnik, sokáig nem lesz rá. Meddig lehet így dolgozni?- Semeddig... Nemcsak esztétikailag, technikailag is érezzük a hátrányt. Az állandó javítgatások kidobott pénzt jelentenek. De bizakodó vagyok. Meg kell csinálni a teljes projektet, a jövő nemzedék nem járhat úgy, mint mi: mutogatunk vissza az előző felújításra.- Ha már időmúlás: tudja, az elmúlt 25 évben hányán lettek érdemes művészek a Csikyből?- Bizonyosan kétszámjegyű.- Gothár Péter, Mohácsi János, Hunyadkürti György. És most...- Meglepett! Többet gondoltam. így még nagyobb a megtiszteltetés. Főleg, hogy ketten is megkaptuk: a duplázás más színházaknál is ritkaság...- Érdemes volt visszaszerződnie: kaposváriként vehette át a díjat.- Ne ezért jöttem haza, de valóban így kerek - felelte Spindler Béla.- Huszonöt évet játszott itt korábban, pedig nem sokon múlt, hogy ne is nézzen Kaposvár felé.- A diploma után a Székely- Zsámbéki páros szerződést ajánlott a Nemzetiben. A Csikyből akkor éppen sokan szerződtek oda, Kaposváron pedig lett hely. Babarczy László és Ascher Tamás megkerestek, de előszerződést írtam alá a Nemzetibe is, amit két évig fenntartottam. Aztán végleg Kaposvár mellett döntöttem.- Belecsöppent a Csiky nagy korszakába: teltházak, komoly szakmai visszhang. A Jelenség...- Éreztük, hogy valami fontosat csinálunk, de természetesnek számított. Ám való igaz, minden darabnak, még egy gyerekelőadásnak is volt üzenete.- Nem féltek? Vagy elég messze estek a központi akarattól?- Ezért is engedte Aczél György, a kultúra mindenható ura. Persze itt sem lehetett mindent, volt, hogy főpróbahéten tiltottak le egy darabot.- A Marat halála viszont átvitte a lécet...- Nem vették észre, miről szól, s így lett belőle hóvirágesős tavaszi vendégjárás.- Óriási élmény lehetett!- Megértettük a Babarczy-fé- le színházcsinálás módját: az ember esztétikailag és filozófiailag is katarzist okoz. Ma a bulvár diktál, s eltűnik a bátorság az előadásokból. Anno a Mohácsi-féle Csárdáskirálynőt élőben közvetítette a tévé, s már az előadás alatt több száz táviratot kaptunk. Ma nem divat a bátor, mindenre kiterjedő, mindent átható színház, idő sincs ilyen darabokra.- Hiányzik a politizálás a színpadon?- Nagyon! Ezen nevelkedtem. Gothár Péter, Babarczy, Ascher, Ács János rendezésein.- Lenne létjogosultsága?- Színpadra kívánkozik, ami demagógia, ostoba hülyeség ebben az országban látható. Megmutatni az igazságot és a folyamatosan zajló néphülyítést. Egy színésznek szolgálnia kell az előadást, s tudomásul venni, nem- Aki elküldte.- Előbb mondtam fel, minthogy kirúgott. Az utolsó év nagyon kemény volt, ismét belebetegedtem. Megint jól jött a váltás: átmentem a Kamaraszínházba.- Kaposvár nem került képbe?- Akkoriban nem hallottam túl jó híreket a Csikyről... Pesten viszont játszottam a Tháliá- ban, a Pesti Magyarban, a Ka- rinthyban, sőt, még Tatabányán is. Több helyen tudtam megélni mindazt, amit anno a Csikyben.- Ahová mégiscsak visszatért.- Kasszát csináltam, s arra jutottam, haza kell jönnöm.- A nagymamában Molnár Piroskával és Koltai Róberttel együtt tértek vissza. Mi jutott eszébe, amikor először kilépett a színpadra?- Hogy itt vagyok itthon!- Kissé patetikus...- Nem Kaposváron születtem, ma már tűkének érzem magam. A város is befogadott, elhalmoztak szeretettel, kitüntetésekkel.- Ha rangsorolni kellene, melyik elismerés a legfontosabb?- Egy díj megélése mindig attól függ, ki adja, s nem a társadalmi presztízsétől. Az országos megbecsültség fontos, de a helyi díjak tartalmukban különleges lélektannal bírnak...■ Vas András Ötvösség 2015 kiállítás. A Rippl-Rónai múzeum időszaki kiállítása a sokszínű, hagyományos ötvösséget igyekszik bemutatni, a kézimunka értékeire, szépségére kívánja ráirányítani a figyelmet. A tárlat nem a nagyvállalkozások tucatmunkáit, hanem a kisvállalkozások ügyes kezű szakembereit hivatott bemutatni. A kiállított tárgyak között megtalálhatjuk Rónai Attila kaposvári ötvösmester, Harmat Attila kisdobszai vésnökmester, illetve Gschwint András kézművesmester munkáit. A tárlat ingyenesen látogatható
