Somogyi Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

2015-03-28 / 74. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2015. MÁRCIUS 28., SZOMBAT A duplázás más társulatoknál is ritkaság Az egyén és a színház sorsáért is felelek A demagógia ma is színpadra kívánkozik- Kié az elismerés? A színészé vagy az igazgatóé?- A laudáció szerint mindket­tőé - felelte Rátóti Zoltán.- És a belső sorrend szerint?- Alapvetően színész vagyok, de a komplex feladat sokszor fö­lé nő.- Nem hiányzik a szimpla, klasszi­kus színésziét?- Sokszor. Amikor próbálok egy darabban, s szünet van, nem tehetem meg, hogy ellazulok, ha­nem azonnal átmegyek direktor­ba. Viszont ha nincs alkotói fel­adatom, magától értődő az igaz- gatóság.- Mi a legnehezebb benne?- Minden újdonság. Az elején például a munkaidőkeret, a mun­kaszervezés, legalábbis rá kellett látnom. És a szabályok. Színész­ként sokkal szabadabb voltam.- A konfliktusok?- Ugyanazt kapom vissza, mint amiket én is adtam anno az igazgatóimnak. m Rátóti: együtt tudok élni vele, hogy az értékrendem nem felel meg másoknak Spindler: az ember esztétikailag és filozófiailag is katarzist okoz sztárok játszanak szerepeket, ha­nem alkotó emberek, akik min­dent a maga értékében kezelnek. A hiúság és az önismeret papíron nagyon távol áll egymástól, a va­lóságban mégis könnyű átesni a kettő közötti mezsgyén.- A rendszerváltással a Csikyben is finomodott a hangnem.- A folytonosság Babarczy mi­att megmaradt, de más lett a poli­tikai légkör, s nem kellett a sorok között olvastatni a nézőt.- Negyed század után váltott, s mégis Pestre szerződött.- Láttam, fogy a lendület, s ne­hezen éltem meg. Az entrópia be­tette a lábát egy virágzó környe­zetbe, s ebbe belebetegedtem. Ek­kor hívtak Pestre.- A Vidám Színpad komoly váltást jelenthetett...- Jól esett a „pihenés”, a köny- nyedebb szerepek, s feltöltődve szerződhettem az új Nemzetibe. Ahol igazi, komoly népszínhá­zát csináltunk, remek társulattal Jordán Tamás vezetésével. Aztán jött Alföldi Róbert... A nemzeti ünnep alkalmából hagyományosan díjaz­ták a hazai művészvilág tagjait is: a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója, Rátóti Zoltán és színmű­vésze, Spindler Béla érdemes művész díjban része­sült. (A teljes interjúk a Sonline.hu-n olvashatóak)- Legalább megértőbb? Hiszen a barikád másik oldalán is állt.- Túl kell lépni az empátián: nemcsak az egyén, az intézmény sorsáért is felelnem kell.- Kemény világ!- Főleg, hogy nehezen tudok el­engedni dolgokat, de ma már job­ban megy, mint öt éve.- Hová lehet kilépni megnyugod­ni?- Segít a család, a zene.- Magyarföld?- Amikor ott vagyok, rájövök, mennyire hiányzik. De amikor autóba kellene ülni...- És a polgármesterség?- Öt év elég volt. Viszont műkö­dik az alapítvány, amely a temp­lomot is építette, vagy a Fatemp­lom fesztivált szervezi.- A helyiek örömére?- Akad némi ellentmondás. Engem is a nyugalom vonzott a faluba, viszont ez üyenkor há­rom-négy napra megbomlik. Ele­inte zavart, hogy így állnak hoz­zá, mára megértem őket.- Ez igaz az igazgatói létre is?- Nincs tankönyv hozzá...- Valamit, esetleg, másképp csi­nálna?- Húúú, erre most hangzatos választ adhatnék... Egy lépés­ben vezényeltem volna le a tár­sulat-átalakítást, nem évek alatt. S lennének darabok, melyeket nem mutatnék be. Az összkép persze pozitív, enélkül nem tar­tanánk itt.-Hol?- Kérdezze az ítészeket, el­mondják! Pártállástól függően...- Zavarja?- A napi munkában: nem. Az­zal is együtt tudok élni, hogy az értékrendem esetleg nem felel meg másoknak, legalábbis hig­gadt perceimben el tudom fogad­ni. Viszont sajnálom, hogy sok­szor nem szakmai alapon kap kritikát az ember.- A politika mindent megfertő­zött...- Engem viszont nem érdekel a politizáló színház. S szerintem az embereket sem azért mennek színházba- Hanem?- A lelki élmény miatt. És szó­rakozni. A kettő fedi egymást, persze az előbbi több. A politizá­lás múlandó, a színpadon viszont állandó értékeket kell bemutatni.- Mennyiben más a színház ma, mint amikor először ideszerződött?- Teljesen. Más helyzetben, életkorban érkeztem anno, ke­restem a helyem.- Befogadták?- Nehezen. Az újonnan érkező szerepeket, egzisztenciákat ve­szélyeztet. Ez ma is így van.- A színházépület megítélésében viszont nagy az egység, ám pénz, úgy tűnik, sokáig nem lesz rá. Meddig lehet így dolgozni?- Semeddig... Nemcsak esz­tétikailag, technikailag is érez­zük a hátrányt. Az állandó ja­vítgatások kidobott pénzt je­lentenek. De bizakodó vagyok. Meg kell csinálni a teljes pro­jektet, a jövő nemzedék nem járhat úgy, mint mi: mutoga­tunk vissza az előző felújításra.- Ha már időmúlás: tudja, az el­múlt 25 évben hányán lettek ér­demes művészek a Csikyből?- Bizonyosan kétszámjegyű.- Gothár Péter, Mohácsi János, Hunyadkürti György. És most...- Meglepett! Többet gondol­tam. így még nagyobb a meg­tiszteltetés. Főleg, hogy ketten is megkaptuk: a duplázás más színházaknál is ritkaság...- Érdemes volt visszaszerződnie: kaposváriként vehette át a díjat.- Ne ezért jöttem haza, de va­lóban így kerek - felelte Spind­ler Béla.- Huszonöt évet játszott itt koráb­ban, pedig nem sokon múlt, hogy ne is nézzen Kaposvár felé.- A diploma után a Székely- Zsámbéki páros szerződést aján­lott a Nemzetiben. A Csikyből ak­kor éppen sokan szerződtek oda, Kaposváron pedig lett hely. Ba­barczy László és Ascher Tamás megkerestek, de előszerződést ír­tam alá a Nemzetibe is, amit két évig fenntartottam. Aztán végleg Kaposvár mellett döntöttem.- Belecsöppent a Csiky nagy kor­szakába: teltházak, komoly szak­mai visszhang. A Jelenség...- Éreztük, hogy valami fonto­sat csinálunk, de természetesnek számított. Ám való igaz, minden darabnak, még egy gyerekelő­adásnak is volt üzenete.- Nem féltek? Vagy elég messze estek a központi akarattól?- Ezért is engedte Aczél György, a kultúra mindenható ura. Persze itt sem lehetett min­dent, volt, hogy főpróbahéten til­tottak le egy darabot.- A Marat halála viszont átvitte a lécet...- Nem vették észre, miről szól, s így lett belőle hóvirágesős tava­szi vendégjárás.- Óriási élmény lehetett!- Megértettük a Babarczy-fé- le színházcsinálás módját: az ember esztétikailag és filozófia­ilag is katarzist okoz. Ma a bul­vár diktál, s eltűnik a bátorság az előadásokból. Anno a Mohácsi-fé­le Csárdáskirálynőt élőben köz­vetítette a tévé, s már az előadás alatt több száz táviratot kaptunk. Ma nem divat a bátor, mindenre kiterjedő, mindent átható szín­ház, idő sincs ilyen darabokra.- Hiányzik a politizálás a színpa­don?- Nagyon! Ezen nevelkedtem. Gothár Péter, Babarczy, Ascher, Ács János rendezésein.- Lenne létjogosultsága?- Színpadra kívánkozik, ami demagógia, ostoba hülyeség eb­ben az országban látható. Meg­mutatni az igazságot és a folya­matosan zajló néphülyítést. Egy színésznek szolgálnia kell az elő­adást, s tudomásul venni, nem- Aki elküldte.- Előbb mondtam fel, mint­hogy kirúgott. Az utolsó év na­gyon kemény volt, ismét belebe­tegedtem. Megint jól jött a váltás: átmentem a Kamaraszínházba.- Kaposvár nem került képbe?- Akkoriban nem hallottam túl jó híreket a Csikyről... Pes­ten viszont játszottam a Tháliá- ban, a Pesti Magyarban, a Ka- rinthyban, sőt, még Tatabányán is. Több helyen tudtam megélni mindazt, amit anno a Csikyben.- Ahová mégiscsak visszatért.- Kasszát csináltam, s arra ju­tottam, haza kell jönnöm.- A nagymamában Molnár Piros­kával és Koltai Róberttel együtt tér­tek vissza. Mi jutott eszébe, amikor először kilépett a színpadra?- Hogy itt vagyok itthon!- Kissé patetikus...- Nem Kaposváron születtem, ma már tűkének érzem magam. A város is befogadott, elhalmoz­tak szeretettel, kitüntetésekkel.- Ha rangsorolni kellene, melyik el­ismerés a legfontosabb?- Egy díj megélése mindig attól függ, ki adja, s nem a társadalmi presztízsétől. Az országos meg­becsültség fontos, de a helyi dí­jak tartalmukban különleges lé­lektannal bírnak...■ Vas András Ötvösség 2015 kiállítás. A Rippl-Rónai múzeum idő­szaki kiállítása a sokszínű, hagyományos ötvösséget igyekszik bemutatni, a kézi­munka értékeire, szépségére kívánja ráirányítani a figyel­met. A tárlat nem a nagyvál­lalkozások tucatmunkáit, ha­nem a kisvállalkozások ügyes kezű szakembereit hi­vatott bemutatni. A kiállított tárgyak között megtalálhat­juk Rónai Attila kaposvári ötvösmester, Harmat Attila kisdobszai vésnökmester, illetve Gschwint András kéz­művesmester munkáit. A tár­lat ingyenesen látogatható

Next

/
Thumbnails
Contents