Somogyi Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

2015-03-22 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 11. szám

4 A HÉT TEMAJA 2015. MÁRCIUS 22., VASÁRNAP pálinka Egyre nagyobb sikereket érnek el a magyar főzdék. Pálinkában is létezik évjárat. A legtöbbet barackból adnak el. Az alapanyagon múlik a legtöbb. Brutálisan nőhet az otthoni főzés adója VAN AMIBEN UTOLÉRTÜK EURÓPÁT Óriási magyar sikerrel zárult az Destillata párlat verseny. Csak az osztrák és német főzdék előzték meg a hazai készítőket, de a legnagyobb elismerést és a legtöbb nagy aranyérmet magyar főzőmesterek nyerték. Fábos Erika Az idén 23. alkalommal meg­rendezett közép-európai szak­mai bajnokságra, a Destillata-ra 14 ország 162 főzdéjét nevezték be, 1500 tétellel. A magyar főz­dék kimagasló eredményt értek el: a különböző versenykategóri­ákban összesen 163 elismerést kaptak. A legtöbb érmet Auszt­ria és Németország nyerte, míg a magyar főzdék a harmadik he­lyen végeztek. Viszont az Agár­di Pálinkafőzdének ítélték oda a legnagyobb elismerésnek számí­tó “Év Párlatfőzdéje” díjat, Vértes Tibor alapító-tulajdonos pedig az „Év Főzőmestere” lett. Vértes Tibor azt mondta: hat évvel ezelőtt elnyerték már egy­szer ezt az elismerést, ami szak­mai körökben igen sokat jelent, de akkor nem tapasztalták, hogy piaci értéke is lenne. Az, hogy most egyre több külföldi forgal­mazó és a hazai fogyasztók is ér­deklődnek az eredményhirdetés óta jelzi, hogy a minőségi pálin­ka egyre fontosabb az igényes gasztronómiában. Vértes Tibor szerint azért is figyelemreméltók a magyar eredmények, mert a minőségi, kézműves pálinkák fejlődése hazánkban a kilencvenes évek elején, Ausztriában és Német­országban jó 10-15 évvel ezelőtt kezdődött. „Amikor pálinkát készítünk, nem elsősorban alkoholt, ha­nem egy emlékezetes íz és illat­élményt akarunk előállítani - mondta Vértes Tibor. - Ez csak akkor sikerülhet, ha a kiváló minőségű gyümölcs alapanyag­ból, minél több értéket képesek vagyunk az italban megőrizni. Ehhez a technológia és a szak­mai tudás mellett nagy elkötele­zettség és lelkesedés is kell.” „A jó pálinka tiszta és jól iha­tó, nem karcol és semmilyen mellékízt nem tartalmaz, csak a gyümölcsét. Összhangban van benne az illat, az íz és az alko­hol - mondta Vértes Tibor. - Az, hogy kinek melyik ízlik, szub­Európa legjobb pálinkafőzői: középen az aranyérmes Vértes Tibor, balra az ezüstérmes svájci Thomas Heiner, jobbra a bronzérmes német Gerhardt Liebl jektív dolog, ezért az, hogy mi a jó, ennél pontosabban nehe­zen leírható. Azt, hogy miről le­het felismerni a hibás pálinkát, könnyebb. „Ahogy a lepárlás során az al­kohol, az ízek és az aromák is koncentrálódnak - mondta Vér­tes Tibor. - Szélsőségesen így van ez. Ha egy hozzáértő kóstol, azt is meg tudja mondani, ha egy dohos raktárban tárolták cefrézéskor az alapanyagot, ha túlérett volt a gyümölcs mielőtt cefre lett belőle, ha rohadás- nak indult, ha penészes került az alapanyagba, vagy ha ecetes vagy tejsavas erjedés indult be a cefrében. Ha köröm lak lemosó szagot érzünk benne, vagy ha savanykás az íze, az a lepárlás hibája. Egyszóval minden folya­matnál nagy odafigyelés kell.” Egyre többen tudják, mégsem közismert eléggé, hogy a pálin­kák esetében ugyanúgy számon tartanak évjáratokat, ahogy a boroknál. Ez nem meglepő, hi­szen ahogy a szőlő esetében, a többi gyümölcsnél is ugyan­olyan meghatározó az időjárás. Gyenesei István, a Gyenesei Pálinkárium alapítója, 2012-es fekete bodzájával nyert nagy aranyat. Azt mondta, a cefreké­szítésnél lehet legtöbbet tenni az igazán szép pálinkáért. „A pálinkakészítés művészet, ezernyi apró részlet millió vari­ánsa teszi kiszámíthatatlanul változatossá - mondta Gyenesei István. - A cefrekészítés az alap. Amit ott elrontunk, azt csak javítgatni lehet, de kijavítani lehetetlen. A cefrézésnél a gyü­mölcs kiválasztása a döntő mo­mentum. Minden számít: a fajta, a termőhely, az érettség foka, a gyümölcs elhelyezkedése a fán, az, hogy hajnalban, vagy dél­után szüretelték, maggal vagy mag nélkül, préselve vagy da­rálva és így tovább, mind-mind befolyásolja, mit fogunk érezni a pohárban.” Magyarországon kétféle le­párlási technológiával készíte­nek pálinkát. Az egyik a hagyo­mányos kétfázisú, kisüsti főzés, melynél előbb a cefréből alszesz lesz, aztán ebből főzik a pálin­kát. A másik az egyfázisú, mo­dernebb és összetettebb techno­lógia, az oszlopos, vagy aroma­tornyos technológia, ami német nyelvterületen honos, ezért ná­lunk az így készült aromásabb ízvilágot képviselő párlatokat labancpálinkának nevezik. Utóbbit elsősorban a kereske­delmi főzdék használják. Arról, hogy melyik technológia a jobb, komoly viták vannak. „Nincs jó válasz, mindegyikkel lehet nagy és kis mennyiséget, jót és rosszat is főzni - mondta Vértes Tibor. - Mi a tornyos technoló­gia mellett döntöttünk, mert idő és energiatakarékosabb el­járás, másrészt sokkal éleseb­ben elválnak, ezért könnyebb elválasztani a gyártás során a komponenseket” „Az, hogy mennyire drága egy pálinka főként az befolyá­solja, hogy az alapanyaghoz mennyire könnyen, mennyiért lehet hozzájutni és mennyi pá­linka készülhet belőle - mondta Adamik Anikó, a Gyula Pálinka Manufaktúra Kft. ügyvezetője, aki tavalyi fekete ribiszke pálin­kájukkal nyertek nagy aranyér­met. - Mondjuk 100 kilogramm szilvából készülhet 12-15 liter 40 fokos pálinka is, amíg pél­dául málnából 4,5-5 liter jön ki ugyanekkora mennyiségből és a málna kilójáért eleve többször annyit fizetünk, mint a szilvá­ért. A legkülönlegesebb alap­anyagunk, a madárberkenye például egy litert ad 100 kiló gyümölcsből és hozzájutni is na­gyon körülményes.” A tapasztalat egyébként az, hogy amíg korábban a ritka vad és bogyós gyümölcsöknek volt nagy divatja, a fogyasztók visz- szatértek a klasszikusokhoz. A tökéletes körte, szilva pálinkát keresik és barackból adják el most a legtöbbet. Miközben az olaszok grappája valódi export-cikk és világszer­te ismerik, a magyar pálinka egyelőre főként itthon hódít. A legjobb főzőmesterek azt mond­ják, hosszú még az út, komoly és összefogott marketinggel és ál­landó jó minőségű pálinkákkal azonban célba lehetne érni. „A grappa többé-kevésbé a törkölypálinka megfelelője. Ab­ban, hogy világhírűvé vált, hi­hetetlenül sok pénz és kitartó, professzionális marketing van. No meg az, hogy a készítését- nem szabályozták túl buta mó­don. Hogy csak egyet említsek, a grappához kis mennyiségű cu­kor hozzáadását engedélyezik. Ez lekerekíti és a törkölypálin­kához képest élvezhetőbbé, be- hízelgőbbé és ettől eladhatóbbá teszi.” Az azért bizalomra okot adhat, hogy a Die Presse című osztrák magazin dupla oldalt szentelt a Destillata után a ma­gyar pálinka sikereinek. Matrica a csúcspálinkán A magyar pálinkavédjegy rend­szercélja, hogy a matricával ellátott palackokban valóban minőségi pálinka legyen. Máig 14 gyártó 62 pálinkája szerezte meg a jogosultságot a védjegy használatára, ami egy rangos versenyen ezüst- vagy aranyér­met jelentene. A RENDSZER két alappillére a laboratóriumi és az érzékszervi vizsgálat. A laboratóriumban többek között az alkohol-, a me­tanol- és a hidrogén-cianid-tar- talmat mérik. Érzékszervi bírá­latkor a Pálinka Nemzeti Ta­nács nyilvántartásában szerep­lő szakértők minősítik a pálin­kákat. Emellett a védjegyet el­nyert pálinkák 20 százalékát évente újra ellenőrzik. Sokba lesz az „uniókompatibilis” házi pálinka, mert könnyen kiszámolható egy több mint 70 ezres adó AZ IGAZSÁGÜGYI Minisztérium már megkapta az Európai Bi­zottságlevelét, amelyben tájé­koztatnak bennünket a pálin­kaszabályozás kapcsán indított második uniós kötelezettségSze- gési eljárásról. AZ EURÓPAI Bizottság (EB) sze­rint ugyanis a magyar kormány a házi párlatfőzés jövedéki sza­bályozását továbbra sem igazí­totta az uniós joghoz. Az Igaz­ságügyi Minisztérium kitart a kedvezményes otthoni pálinka- főzés mellett. AZ otthoni párlatfőzésért janu­ár óta ezerforintos éves áta­lányadót kell fizetni. Ezzel a magyar kormány már az EU bírálatára adott egyfajta vá­laszt. Eddig ugyanis személyen­Egyelőre ezer forint az átalányadó ként 86 liter 50 térfogatszázalé­kos mennyiségig adómentes volta pálinkafőzés. Eztabrüsz- szeli hivatalnokok már 2013- ban bírálták és kötelezettségsze- gési eljárást kezdeményeztek, valamint az Európai Bírósághoz fordultak. Szerintük ugyanis a teljes adómentesség nem fenn­tartható. Emiatt is lépett janu­ártól életbe az ezer forintos áta­lányadó. AZ Európa Bizottság a most in­dított, újbóli kötelezettségszegé- si eljárásban jelezte, hogy az uniós előírások csak kétféle jö­vedéki adókulcsot ismernek, ez pedig a normál, és a kedvezmé­nyes. A kedvezményes viszont nem lehet kisebb a normál adó­kulcsfelénél. számoljunk EGY kicsit. Jelenleg egy hektoliter, száz térfogatszá­zalékos párlat normál jövedéki adója 333 385forint. Ha a fele- zős javaslat lépne érvénybe, száz literenként - kerekítve -167 000 forintot kéne befizetni (335 385: 2 = 167 000 Ft). Amennyiben ezt átszámoljuk a fele olyan tömény, ötven fokos pálinkára, akkor egy hektóra 83 500forint jön ki (167 OOO: 2 =83 500). Vagyis ezek szerint minden liter 50 térfogat­százalékos gyümölcspárlat után 835forintot kellene befizetni (83 500:100 = 835 Ft). Vagyis a tör­vény által a magánfőzőknek megengedett 86 literes éves meny- nyiséget kihasználva az eddigi ezer forint helyett 71 810-at kéne adózni (86 x 835 = 71 810 Ft). Tények és legendák Ml A PÁLINKA? Pálinka az a Magyarországon előállított gyümölcspárlat, ame­lyet 100 százalékban magyar gyümölcsből, annak természetes cukortartalmának erjesztéséből és az így nyert cefre lepárlásából állítanak elő, és minimum 37.5 százalékos alkoholfokkal rendel­kezik. Az uniós jog szerint a „pá­linka ” szót csak Magyarország és négy osztrák tartomány hasz­nálhatja. KISÜSTI VAGY ÁGYAS? A kisüsti olyan pálinka, amelyet legfeljebb 1000 liter űrtartalmú, rézfelületet is tartalmazó lepárló berendezésben, legalább kétszeri szakaszos lepárlással állítottak elő. Az ágyas pálinkát a gyümölccsel együtt, legalább 3 hónapig érlel­ték. A gyümölcságy lehet a pár­lattól eltérő is. 100 liter pálinká­hoz legalább 10 kiló érett, jó mi­nőségű gyümölcsöt kell felhasz­nálni. KIRÁLYI DICSÉRET 1935-ben Vili. Edward angol trónörökös magyarországi láto­gatása alkalmával Kecskemét város szeszfőzdéjének egy 1926. évi barackpálinkáját megkóstol­va az alábbiakat mondta: Ez szódával jobb, minta whisky, teába jobb, mint a rum.” AZ UNIÓS NÉVLEGENDA Uniós vita folyt a pálinka elneve­zés levédéséről a román és a ma­gyardelegáció között. Bizonyíta­ni kellett azt is, melyik ország nyelvéből ered a szó. A magyar külügyminisztérium képviselője felütötte a román nyelv értelme­ző szótárát, ahol a pálincá cím­szó után az állt: „Magyar erede­tű, gyümölcsből érlelt, lepárlás­sal készített szeszesital.”. Ezzel el is dőlt az ügy... A kóstolás művészete SOKAN ESKÜSZNEK a hűtött, ne­tán jeges pohárból kóstolt pálin­kára, pedig ez teljes tévút. A pá­linkát szobahőmérsékleten, leg­inkább 18-22°C-on érdemes és kell fogyasztani. A gyümölcs, a zamatok, az érleltség íze legin­kább ilyenkor tud kiteljesedni. első lépés az ital színének vizs­gálata. Az igazi színtelen, átlát­szó, nem zavaros. Ha zavaros, az komoly bajt jelez, ha színes, ak­kor vagy azt, hogy érlelt, vagy ágyas pálinkáról van szó. Bár sok elvakult pálinkaivó állítja, hogy az „ágyazás” gyakran vala­milyen hiba elfedését szolgálja, azért vannak minőségi ágyas pá­linkák is. A szín után az illat következik. Ekkor jön jól a szájánál elkeske­nyedő kóstoltató kehely, ebben egy helyre tudnak koncentrálód­ni az illatok. A kóstolásnál fontos, hogy a pálinkát kis kortyokban fogyasz- szuk, úgy, hogy a száj minden szegletébe, az összes ízlelőbimbó­hoz eljuttassuk. Ehhez tegyünk úgy, mintha „megrágnánk” az italt, majd az ízlelés utolsó lépése­ként szívjunk rá a szánkon át egy kis levegőt. AZ UTOLSÓ lépés a szárazpróba. Az üres poharat pár percig mele­gítsük a kezünkben. Ha belesza­golunk, a minőségi pálinkánál gyümölcsös illatot érzünk. * « 0 É *

Next

/
Thumbnails
Contents