Somogyi Hírlap, 2015. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

2015-02-07 / 32. szám

2015. FEBRUÁR 7., SZOMBAT 5 MEGYEI KÖRKÉP Tiszta hangok kilencven éven át vikár-kórus Jubileumi koncertre készül az Iparos Dalárdából lett neves vegyes kar Útdíj: sikerrel tiltakoztak a nagycsaládosok is ellene Kilencven év egy kórus életé­ben nem állapot, hanem érdem, így kommentálta Ludmány Gé­za, a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével kitüntetett, Artisjus-díjas karnagy, hogy az idén kilencven éves a kaposvári Vikár Béla Vegyeskar. - Méghoz­zá a tagok érdeme - mondta -, s mindazoké, akik képesek ten­ni a kórus mindenkori jelenéért és jövőjéért. Ebből a szempont­ból mindenképpen ki kell emel­ni Zákányi Zsolt tanár úr szemé­lyét, aki a pontosság, a tisztaság, a szép magyar beszéd iránti kér­lelhetetlen igényességével kiala­kította elhivatottságunkat a ma­gyar kultúra, ezen belül az ének­kari kultúra ápolása és terjeszté­se iránt. Amellett, hogy az ének­léssel többek lettünk, igazi bará­ti társaságok is alakultak a kó­rusban. Igyekeztünk ezt a szelle­miséget is átadni a fiataloknak. Akikből sajnos már nincs any- nyi, mint korábban. - Mert az árral mi se tudunk szembe men­ni - tette hozzá Ludmány Géza. - A világháló „közösségteremtő” erejét nem tudjuk figyelmen kí­vül hagyni. Ám ahhoz, hogy át­adhassuk azt a fajta lelkiséget, ami a közös éneklésből fakad, folyamatosan találékonyaknak kell lennünk. Régebben például a Munkácsy karácsonyi hang­versenyén 6-7 iskola 40-50 fős kórussal mutatkozott be. Ma már jóformán csak az ének-zene tagozatos Kodály énekeseit hall­hatjuk. A csaknem félszáz viká- rosnál azonban ma sincs hiány elhivatottságból. Az idén is foly­tatják a Vikár nyomában elne­vezésű hangversenykörútjukat. Azokat a helyszíneket látogatják végig, ahol Vikár Béla dalgyűj­tésen járt. Jártak már Szlováki­ában, Erdélyben, s az idén Sze­gedre és környékére készülnek. - Folyamatosan új műveket ta­nulunk - mondta Ludmány Gé­za -, amelyek egy-egy megmé­rettetés alkalmával szabadon választott műként szerepelhet­nek, így a kiírás után több idő marad a kötelező dalok tanulá­sára. A profi hangfelvételek ké­szítése is mindig lendületet ad, csiszol a figyelmen; az idén pél­dául együtt a Kodály iskolások­kal Farkas Ferenc műveiből ké­szítünk CD-t. ■ Márkus Kata Egykori és jelenlegi vikárosok a jubileumi koncerten ragyogjatok élő tüzek... cím­mel rendeznek jubileumi hang­versenyt a kaposvári Vikár kó­rus fennállásának 90 éves év­fordulója alkalmából szomba­ton a Szivárvány Kultúrpalotá­ban. ..........», ......... A KÓRUS jogelődje az Iparos Da­lárda volt, az 50-60fős együttes férfikarként működött a II. vi­lágháborúig. 1945 után újjá­szervezték, és 1962-ben a Zene- akadémián már mint Vikár Bé­la Vegyeskar mutatkozott be. 1964-től Zákányi Zsolt Liszt-dí­jas karnagy vezette az énekkart 36 éven keresztül, majd vissza­vonulását követően, 2000 no­vemberétől Ludmány Géza a kó­rus karnagya. A csaknem félszáz vikárosnál ma sincs hiány elhivatottságból. Az idén is folytatják hangversenykörútjukat matrica Nemcsak a útdíjkö­teles útszakaszok változtak a hónap elejétől, további módo­sítás a jogszabályban, hogy a megyematricák a követke­ző megye első kihajtójáig ér­vényesek, azaz immáron el­vileg Balatonvilágos is meg­közelíthető egyetlen ötezer fo­rintos somogyi matricával az M7-esen, legalábbis a megyé­ből. Azok az autósok, akik ja­nuárban jogosultság nélkül közlekedtek a díjköteles sza­kaszokon, nemcsak a pótdíj alól mentesülnek, hanem az 1470 forintos szolgáltatási dí­jat sem kell megfizetniük, ha legkésőbb február végéig éves országos vagy megyei matri­cát vesznek. Úgy tűnik, sikerrel protes­tált a nagycsaládosok szerve­zete és a mozgáskorlátozot­tak országos szövetsége a kor­mánynál, hiszen év elejétől megváltozott a Dl és a D2 ka­tegória besorolása is, s a hét személyesnél nagyobb sze­mélykocsiknak így a koráb­bi tarifa dupláját kellett fi­zetniük. Jelenleg úgy tűnik, a nagycsaládosok és a moz­gásukban korlátozottak utó­lagos kompenzációt kapnak, esetükben a törvénymódo­sítás áprilisban esedékes. A négy vagy több gyermek után családi pótlékban részesülők vagy mozgáskorlátozott par­kolási igazolvánnyal rendel­kezők a D2 és Dl kategóriák díjai közti különbséget igé­nyelhetik majd vissza a járási hivatalokban. ■ A. V. Nagy érdeklődés kísérte a nyílt napot somogyi levéltár Sokan szobáról szobára, tárlóról tárlóra fotózták végig az épületet Vadveszélytábla: nem szólhat bele a közútkezelő Estére meg is dőlt a valaha volt napi látogatócsúcs a levéltárban, lelkesen jöttek a kaposváriak ► Folytatás az 1. oldalról Odanézz! Ez a címeres oklevél - súgta oda hallható áhítattal Bar­na Sándorné férjének, miután megálltak a megyei levéltár első emeletének utolsó szobájában az egyik tárló előtt. Melyben va­lóban a II. Ulászló által Somogy­nak címer és pecséthasználati jogot adományozó okiratot mu­tatták be az intézmény dolgozói a látogatóknak. Akik jöttek folyamatosan. A lehetőség sokak fantáziá­ját megmozgatta, így hát a dél­után folyamán újra nyomtat­ni kellett a direkt az esemény­re készült színes programla­pokból, s a levéltár munkatár­sai komoly meglepetésére esté­re meg is dőlt a valaha volt na­pi látogatócsúcs: az eddigi re­kordot a két évvel ezelőtti Mú­zeumok éjszakája tartotta, most az akkori kétszáznál jóval töb­ben jöttek el.- Nézd, ő a Kanyar Józsi bácsi! - mutatta a vetítéskor felvillanó fo­tót egy nyugdíjasforma férfi tár­sának. A jelen dolgozói ugyanis nemcsak napjainkat akarták be­mutatni, de a levéltár életét 1950 óta, s ebbe beletartoztak a hajda­ni igazgatók - Kanyar József mel­lett Andrássy Antal, Szili Ferenc és a tavaly elhunyt Bősze Sándor is -, munkatársak, illetve archív képekről a korabeli mindenna­pok egy-egy jelenete is. És persze a sokak által isme­retlen levéltárosi munka bemu­tatása: Polgár Tamás megbízott igazgató azonban szépen vé­gigvezette a körötte állókat, ho­gyan lehet a semmitől, vagyis egy ismeretlen dokumentum­tól, adattól eljutni apró mozaik­ból eljutni a végtermékig: egy rendszerezett irategyüttesig, ta­nulmányig. Sokakat el is kapott a tudomá­nyos láz, szinte szobáról szobá­ra, tárlóról tárlóra fotózták vé­gig az épületet, s csodálkoztak rá a múlt század harmincas éve­iben készült színes ablakokra, melyek az utcafrontról nem is tűntek fel eddig nekik. Hasonló­képpen az újdonság erejével ha­tottak rájuk az eddig nem látott pártiratok: a korszaknak meg­felelően más-más néven futó kommunista párt - MKP, MDP, MSZMP - dokumentumai kö­zött korabeli rendőrségi és ma­gánfeljelentéseket böngészhet­tek. Aki pedig a kulturális-tu­dományos élvezetnél kézzel fog­hatóbb emlékkel akart távozni, vásárolhatott a levéltár kiadvá­nyaiból, melyeket a kibocsátási áron kínáltak. Az időmúlást jól mutatta, hogy az évente megje­lenő Somogy megye múltjából kiadvány 1973-as kötetét 55, a tavalyelőttit 2900 forintért lehe­tett elvinni. Aki még előbbi árát is sokallotta, egy öt forintos Rác­egres története kötettel távozha­tott. És persze a tudattal: jelen volt a régi levéltár utolsó hivata­los munkanapján... ■ Vas András autópálya Jogszabály alapján a vadveszély jelzése elsősorban a vadásztársaságok felelősségi körébe tartozik, a közútkezelő nem vizsgálhatja azt, hogy mi­lyen szempontok vezérlik eb­ben a vadásztársaságokat - vá­laszolta lapunk kérdésére Haj­nal János, a Magyar Közút Non- profit Zrt. Fejér megyei igazga­tóságának osztályvezetője. Né­hány napja írtuk meg, hogy az M7-es autópálya jelentős része mentén kint a vadveszélyre fi­gyelmeztető tábla, ráadásul őz, vagy éppen kutya gyakorta rá is téved a pályára. Az általunk megkérdezett va­dászok szerint a biztonságos köz­lekedési feltételek biztosítása (vagyis például a vadkerítések karbantartása) a közútkezelő fel­adata. A vadveszélyt jelző táblák elhelyezéséről nem közlekedési jogszabályok, hanem a „vad vé­delméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról” szóló tör­vény rendelkezik Hajnal János tá­jékoztatása szerint. „Ez alapján a Magyar Közút Zrt. nem utasít­hatja el a területileg illetékes va­dásztársaságok vadveszélytáb­lák kihelyezésére irányuló kez­deményezését, arra hivatkozás­sal sem, hogy az autópályák mel­lett védőkerítések vannak. így az M7-es autópályán is azokon a szakaszokon találhatók meg a vadveszélytáblák, ahol a vadász- társaságok ezt kérték, de ez kö­zel sem az autópálya teljes hosz- sza. E táblák vadásztársaságok általi kihelyezését a vonatkozó szakmai előírások betartása mi­att felügyeljük a táblák helye, is­métlése, mérete, kiegészítő táb­lái tekintetében.” Az osztályve­zető szerint általuk is ismert az ellentmondás az autópályára en­gedélyezett sebesség és a vadve­szélyt jelző táblákkal jelzett út­szakaszokon való haladás között, ám ez az idézett törvényi előírás miatt a közútkezelő részéről nem oldható fel. ■ F. I. KOMMENTÁR Hogy vezessünk? Hogy vezessünk? Alapvetően arra lettünk volna kíváncsi­ak: mit üzennek az M7-es mentén sűrűn elhelyezett vad­veszélytáblák annak az autós­nak, aki a befizetett pályadíj fejében joggal számol azzal, hogy a megengedett 130 kilo­méteres sebességgel haladhat a sztráda teljes hosszában? Kérdeztünk rendőrséget, va­dászokat, közútkezelőt, de még mindig ugyanott tar­tunk: a 67-esen Somogyba- bodnál például visszavesszük a sebességet, még figyelme­sebben vezetünk az ilyen táb­la láttán, de nem tudjuk, mit tegyünk azM7-esen? S im­már azt se, akad-e olyan ille­tékes, aki képes föloldani a közútkezelő által is ismert el­lentmondást? (fi)

Next

/
Thumbnails
Contents