Somogyi Hírlap, 2015. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

2015-02-21 / 44. szám

2015. FEBRUÁR 21.. SZOMBAT

INTERJÚ

11

Zöld jelzés a magánklinikáknak

egészségügy Mihályi Péter: még várat magára a rendszerváltás - Az elmozdított orvos meg sem áll Bécsig

„A hatékonyabb egészségügy érdekében szükség lenne valódi biztosítókra és egymástól független, egymással versengő kórházakra, szakrendelőkre...”

Az egészségügy racionalizálásával megbízott kórházigazgatók aligha fogják felvállalni az ezzel járó konfliktusokat, úgyhogy a rendszerváltás itt ezúttal is elmarad - véli Mihályi Péter, aki sok elvetélt kísérletet élt már meg. A toldozgatás, foltozgatás azonban új hézagokat okoz, a munkaerő átirányítása kiszámíthatatlan mozgásokhoz vezethet. A külföldre kacsingató orvosokat nagyobb fizetéssel itthon lehetne tartani a magánszektorban, de az megint csak a közszférából vonja el a jobb szakembereket.

Nonn V. György- Ágyszám-csökkentés, kórházak szakosítása, létszám-racionalizálás - önnek, aki már 10 évvel ezelőtt az Irányított Beteg- ellátási Modell fejlesztésén dolgozott, ismerősen csenghetnek ezek a fogalmak, amelyek most ismét kormányprogram szintjén köszönnek vissza. Jobb lesz ezektől az egészségügyi ellátásunk, vagy még drágább, még kockázatosabb lesz a betegség?- Először várjuk meg, mi fog történni, mert az elmúlt öt évben már sok minden elhangzott, de lényegében nem csináltak semmit. Sőt, általánosságban azt lehet mondani, hogy semmi sem történt 2007 óta. A lényeges elmozdulás a jogi alapokat érintette, minthogy az új alkotmány szerint az állami egészségügyben ugyan ellátják a polgárokat, de járni nem jár semmi. Az egészségügy működésére tehát ugyanazok a szabályok vonatkoznak, amelyeket 2007-ben hoztunk, lényeges változás nem következett be, a kórházigazgatók folyamatos kirugdosását nem számítom ide.- Ha a kórházakban nem is, de a gyógyszerellátásban azért voltak változások. Amellett, hogy egyes gyógyszerek drágábbak lettek, mások meg olcsóbbak, sikerült fellépni a gyártók lobbija ellen. És nem utolsó sorban sikerült megtakarítani a költségvetésnek néhány milliárdot, nem így látja?

2006 és 2014 között az a „néhány milliárd” 120 milliárd forint volt, vagyis igen jelentős összeg. Ennek a felét az első évben, 2007-ben sikerült megspórolni a Molnár Lajos minisztersége idején, a későbbiekben a Fidesz csak folytatta ezt a fájdalmas, de végső soron indokolt kasszaátrendezést. A többlet terhek nagyobb részét a gyárak viselték és viselik, de kétségtelenül nőttek a lakosság terhei is. Ám ne feledjük el, nemzetközi összehasonlításban még mindig indokolatlanul sok gyógyszert fogyasztunk. De fogalmazhatok másképpen is: nem vagyunk annyival betegebbek, mint amennyivel több gyógyszert tömünk magunkba, mint mondjuk a hollandok vagy az angolok.- Most viszont a kórházak felé fordultak, és új, koncepciózus államtitkárt neveztek ki...- Az új államtitkár nem azt mondja, hogy a kórházi férőhelyek számát redukálja, hanem, hogy megpróbálja kevesebb pénzből és hiány nélkül működtetni ezt a rendszert. És ezt úgy akarja levezényelni, hogy a megyei kórházvezetőkre bízza a kapacitások - vagyis az ágyak és a gyógyításra szolgáló pénzek - elosztását. Szerintem már ez utóbbi kétségessé teszi a sikert, hiszen a kórházigazgatóktól nem várható el, hogy saját megyei kollégáikkal konfrontálódjanak. Nem beszélve arról, hogy egy veszteséges nagy kórház irányítója aligha mer majd megszüntetni férőhelyeket egy másik, kisebb, de pénzügyileg stabilabb egészségügyi intézményben. Mert nincs erkölcsi alapja! Tehát jó eséllyel nem fog változni semmi.- Maradnak a hónapos várakozások CT-, MR- és ultrahang-vizsgálatra, és az egy évnél hosszabb listák a csípő- és térdprotézisre?- Azért nem múlt el nyomtalanul az elmúlt öt év, sikerült szétverni az Egészségbiztosítási Felügyeletet, és ezzel például a központi várólisták is megszűntek. Ezeket most a kórházak maguk vezetik, ami együtt jár azzal, hogy teljesen megbízhatatlanok.- Nyilván kórházanként különbözik, hogy mikor tudnak egy műtétet bevállalni. Lényegesek a különbségek vidékenként, vagy más információi vannak?- Az üres ágyakat illetően nincs nagy különbség a főváros és vidék között. Mindenütt van 15-20 százaléknyi többlet. Természetesen a nagy értékű berendezéseket többnyire Budapesten helyezik el, mert itt lehet őket kihasználni. Nemcsak a hárommilliós agglomeráció, hanem a központi fekvése miatt is, ahová sok vidéki beteg saját érdekében felutazik. Az az elvárás, hogy legyen mindenkinek ugyanolyan közel az egészségügyi ellátás, megvalósíthatatlan idea. A telepítésnél a nagyvárosok nem csak az eszközök kihasználásának szempontjából élveznek előnyt, de például az orvosok is akkor szereznek rutint, ha egyfajta műtétből minél többet végeznek, és érthető, ha a legjobbak nagy kórházba akarnak menni dolgozni.- Vagy külföldre. A minap jött az 2014-es adat: az Egészségügyi Engedélyezési Hivatal számai szerint csaknem egy évfolyam- nyi, 948 orvos döntött úgy, hogy más országban praktizál. 11 ezer egészségügyi dolgozó ment el, 6 ezer orvos és mintegy 3 ezer ápoló öt év alatt, riasztó tendencia...- Igen, egyre többen próbálkoznak másik országban: és azt pontosan nem is tudjuk, hányán és mennyi időt dolgoznak külföldön. Márpedig az nagyon nem mindegy, hogy egy soproni orvos Bécsben csak a hétvégeken vállal ügyeletet, vagy az egész család kitelepül Angliába. Az viszont várható, ha a tervek szerint az orvosokat átirányítják, mert átvezénylik a jelen lakóhelyéről mondjuk a megyei kórházba, akkor a kimozdított orvos Bécsig meg sem áll.- Tapasztaltak ilyen hatást 2006-ban, amikor mintegy 16

• ezer kihasználatlan, aktív kórházi ágy megszüntetése érdekében átszervezték az egészségügyet?- Akkor még a külföld nem jelentett akkora vonzerőt, nem volt annyira elfogadott és bejáratott a kitelepülés, vagy ingázással idegenben praktizálni. Ráadásul a kivándorlást és a szakma elöregedését ellensúlyozta az orvosok bevándorlása az országon kívüli magyar lakta területekről. Ma azonban már az Erdélyben végzett medika nem hazánkba költözik, hanem Hollandiába.- Miképpen lehet itthon-tartani az orvosokat?- Úgy, hogy sok pénzt kell nekik fizetni.- Sok pénzt viszont csak a magánszférában kereshetnek.- Az elmúlt években igencsak megnőttek a keresetek az egészségügy egyes területein, nem ritkák a millió feletti bruttók. És nem csak a vezetőké. Épp a közelmúltban mondta nekem egy igazgató ismerősöm, hogy ő a fizetésével nincs az első húsz között a kórházban. Ehhez képest viszont a nem kórházban dolgozók, például a háziorvosok keresete - és hálapénze - arányaiban visszaesett, ezért onnan elmennek. De tény, hogy kiemelt jövedelmet tartósan - sok részmunka- időben dolgozó orvosnak már most is - csak a magánszféra tud kínálni.- Ehhez, gondolom, több privát kórház, sőt, magán egészségügyi biztosító kellene.- Pontosan.- Ugyanakkor lényeges eleme az új kormányzati koncepciónak, hogy az állami kórházakban, csak azért, mert a beteg befizetett néhány ezer forintot - például egy fizetős ultrahangra, vagy többet, a drágább VIP-es ellátásra, stb. -, ne élvezhessen senki sem előnyt a százezer, néha millió forint értékű tb-által finanszírozott szolgáltatásokban, miközben a kórház, a vezető főorvos

a bevételből nem fizet a tb-nek ezért. Továbbá, hogy a beteg ne tudjon máshová menni, mint a lakhely szerinti egészségügyi intézménybe, a magántulajdont meg kiűzi az állami intézményekből. Másrészről meg tanúi lehetünk, hogy például Lantos Csaba, a Róbert Károly magánkórház és egyben az egyik jobboldali hetilap fő részvényese, megint új rendelőintézetet vásárolt.- Én úgy látom, a kormányzatban elfogadottá válik, hogy a gazdagok vehessenek kiegészítő egészségügyi biztosítást, és mehessenek magánklinikákra, ahol - hasonlóan a vonathoz - első osztályú kiszolgálásban részesülnek.

Névjegy

MIHÁLYI PÉTER (1953), CLZ MTA doktora, a veszprémi Pannon Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a Közép-Európai Egyetem vendégprofesszora. 1997 óta foglalkozik az egészségügygazdasági kérdéseivel. 1983 és 1993 között az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága főmunkatársa volt Genfben. Kutatásai szorosan kapcsolódnak a rendszerváltás gazdaság- politikai feladataihoz (privatizáció, nyugdíjreform, egészség- ügyi reform, euró bevezetése). Számos könyv, tankönyv és tanulmány szerzője.

1997-98-ban a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára volt, 2006-2007-ben pedig az Államreform Bizottság egészségügyi munkacsoportjának vezetője.- De ha a vonaton a másodosztályon nincsen ablak, akkor nem az következik be, hogy egyre többen tódulnak át az első osztályra?- Azért itt még nem tartunk. A magyar állami egészségügy a nyugat-európai normákkal is összehasonlítva jobb helyzetben van, mint más ágazat, például a vasút, ha már ezt említette. Ma még az anyagilag jó helyzetben lévők, sőt, a politikusok is az állami egészségügyi intézményekbe járnak, ha komoly műtétre, sugárterápiára vagy diagnosztikai vizsgálatra van szükségük. Sőt, bizonyos szempontból, még túlfejlett is, ami például az ÉU-s támogatásból létrehozott diagnosztikai parkot illeti. Ezeket beruházni biztos jó üzlet volt, de nem tudjuk megtölteni őket orvosokkal. A nap jó részében kihasználatlanul állnak. Ahogy nem ritka az sem, hogy egy kórház hat korszerű műtőjéből csak kettő üzemel. Mint közgazdász, csak azt mondhatom: az alapvető feladat az egészségügyben felhalmozott tőke és az ott dolgozni tudó munkaerő összehangolása. Ezt azonban nem lehet sem a minisztérium, sem a megyei kórház irodájából levezényelni. Ahhoz, hogy megteremtődjön a szükséges összhang, valódi biztosítókra és egymástól független, egymással versengő kórházakra, szakrendelőkre van szükség.- Mi a garancia arra, hogy a magán egészségbiztosítók tisztességesen fognak működni, és nem együtt fogják emelni az árat, ha egyszer komolyan beszállnak ebbe az üzletbe?- Ha a színvonal mércéje az, hogy miként működött az állami biztosító, miként működnek ma a még állami tulajdonú vállalatok, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ezeknél hatékonyabbak lesznek, mert érdekük versenyezni egymással az árakban, a beteg érdekében.- Mi az oka, hogy amikor ön került döntés közeli pozícióba, ezt a modellt nem sikerült megvalósítani?- 1997-98-ban én voltam a nyugdíjreform bevezetésért felelős helyettes-államtitkár a Pénzügyminisztériumban. Büszke vagyok rá, hogy egy sikeres reform részese lehettem. Az, hogy több mint tíz évvel később a Fidesz ezt a rendszert csalárd módon szétverte, az nem von le semmit a sikerből. 2006-2007-ben a Molnár Lajos, majd Horváth Ágnes vezette Egészségügyi Minisztérium és az Államreform Bizottság, amelynek egyik vezetője voltam, ötféle reformot is előkészített, illetve vezetett be az egészségügy területén. Az, hogy ezek nem - vagy csak részlegesen - tudtak gyökeret verni, annak volt a következménye, hogy az MSZP-vezette parlamenti többség berezelt, vagyis megijedt a Fidesz gátlástalan ellenkampányától, a vizitdíjas népszavazástól, stb. Ennek ellenére is, a 20062007-es reformok két nagy hozadéka máig érintetlen: a gyógyszerpiac átalakítása, és a kórházi struktúra racionalizálása. A Fidesz most ezt próbálja folytatni, meglátjuk, milyen sikerrel.

i