Somogyi Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-31 / 26. szám

2015. JANUAR 31., SZOMBAT 14 KÖRKÉP lllllllllll lllilllIllFíl'I A SOMOGYI HÍRLAP MESÉJE írta: Kulcsár Viktória i Bojszi és Közi bemutatkozik Hogy kicsoda Bojszi és Kö­zi? Sokat gondolkodtam raj­ta, hogy miképp mutassam be őket Nektek... Több sikertelen próbálkozás után arra jutot­tam, hogy megkérdezem őket.- Bojszi! - szólítom meg. Eközben ő a sötétítő függönyön keresztül néz ki az ablakon.- Igen? - kérdezi, de meg sem fordul közben.- Mit mondanál magadról, ha be kellene mutatkoznod? - Bojszi megfordult, lehuppant az ablakpárkányra, és gon­dolkozni kezdett. Ezt abból tudom, mert ilyenkor mindig felgyűri az orrát.- Bojszi vagyok, egy játék­medve. A te medvéd... - sandít rám, hogy segítsek egy kicsit. De ez megint egy olyan hely­zet, amikor neki kell bölcsebb- nek lennie.- Szeretem a szamócalek­várt - derült fel az arca. - Leg­főképp lekváros kenyér formá­jában. És hintázni is. Meg a villamosokat. És krétával raj­zolni a járdára... Azt is, ami­kor a reggel óriási köd van, és én csak nézek ki a műhelyab­lakon, és várom, hogy megje­lenjenek a házak. Vagy ami­kor a fűben fekszem, és a cse­resznyefáról...- Mit játszatok? - ugrott fel Közi Bojszi mellé. Vagyis nem csak felugrott, hanem a fülei­vel megfogta a függönyt, a lá­baival elrugaszkodott, a keze­ivel valahogy feljebb kapasz­kodott, és három bucskázás- sal mellettünk is termett.- Bojszitól kérdeztem, hogy miként mutatkozna be? - vá­laszolok neki. Horváth Alexandra (6 éves), Siófok Város Óvodája és Bölcsődéje, Kiliti Pillangó intézményegység, Süni csoport Horváth Alexandra Kulcsár Bori (6 éves), Siófok, Kiliti Pillangó intézményegység, Süni csoport- Én is, én is mondhatom ugye? Közi vagyok, a pörge- nyúl. Bojszi a legjobb bará­tom. Mindent szeretek, ami „túróval” kezdődik. Túró Ru­di. Túrókrém. Túrós rétes. Tú­rótorta... Eközben Közi már fel-alá sétál az ablakpárká­nyon.- ... és azt is szeretem, ami bodzás. Főképp a bodzaször­pöt szódával. És szívószállal. Ügyesen ugrok, és pörgők, és mászok, és szökkenek. Szere­tem a bucskázást, a szabót, a cigánykereket, a bukfencet. A legjobb bukfencet úgy le­het... A többit már nem hallottuk, mert vacsorázni indultunk Bojszival. Annyi szó esett fi­nomságokról, hogy megéhez­tünk mindketten. Közi egyhamar észrevette, hogy egyedül maradt. Felcsör­tetett a műhelyből, a saját lét­ráján felmászott az asztalra, ahol már ott volt a kisasztalán a bodzaszörpje szívószállal. Mert tudom, hogy azért isz- sza így, hogy aztán a szívószá­lat magával vigye. És ha ele­get összegyűjtött, megépítse a világ legnagyobb borsócsúsz­dáját. És azt is tudom, hogy nem örülne, ha odaadnék ne­ki egy egész doboz szívószá­lat. Az nem lenne olyan izgal­mas. És Közi szereti az izgal­mas dolgokat. Bojsziban viszont a nyugal­mát szeretem: ahogy Közi ér- keztéig csöndben majszoltuk a szamócalekváros kenyerün­ket, és szürcsöltük a teánkat. És tudtuk, hogy ez egy jó es­te. Megint. „A művészet szórakoztat, és leginkább élni segít" együttérzés Biblioterápia: V. Gilbert Edit Szabó Magda és Ljudmila Ulickaja műveit kutatta V. Gilbert Edit szerint az együttérzés igazi katarzishoz vezethet- Az érdekel, Ulickajával szól­va, hogy miképpen lehetne ki­csit normálisabban élni - mond­ta lapunknak V. Gilbert Edit, a pécsi magyar tanszék docense, akinek a közelmúltban jelent meg új könyve „Az együttérzés irodalmai és vonzatai” címmel.- Adja magát a kérdés: hogyan talált rá erre a témára?- Közhelyszerűen emlege­tik, hogy az irodalom, vagy in­kább tágítsuk a kört, a művé­szet szórakoztat és élni tanít. Én viszont egyre inkább úgy ér­zem, hogy a művészet nekünk leginkább élni segít. Saját té­mámnál, az irodalomnál ma­radva: egy jó könyv elolvasása érzelmeket hoz mozgásba, ame­lyek a hétköznapokra is hatás­sal vannak, könnyebbé teszik azokat.- Ezt értem, ám a mostani köny­vében mégis leginkább egy ér­zésre összpontosít. Nevezetesen az együttérzésre. Miért?- Mert azt gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb viszony. A végkimenetele ugyanis a be­leélés révén a művészet egyik legnagyobb célja, a katarzis ki­váltása, s ennek mentén éle­tünk újragondolása. Ez a szer­vezőelve a biblioterápiának is, amellyel szintén foglalkozom.- Meséljen egy kicsit erről!- A biblioterápia lényege, hogy együtt, közösen beszé­lünk még egy érdekes művet. Abban azonban túlmutat az ol­vasókörön, hogy nem pusztán olvasmányélményeinket oszt­juk meg, hanem a könyv kivál­totta érzések által magunkhoz és egyúttal a műhöz is közelebb jutunk. Ehhez a „lélekmosda- táshoz” értő moderátorra, me- diátorra van szükség, hiszen a biblioterápia (és más művészet­terápiák is) leginkább a pszi­choterápiával rokoníthatók.- Új könyvében elsősorban Sza­bó Magda és Ljudmila Ulickaja műveire koncentrál. Utóbbit ért­jük, ön ismertette meg az orosz író regényeit a magyar olvasók­kal. Szabó Magda hogy került a képbe?- Az ő műveit is szeretem, s úgy gondoltam, tanulságos a két életművet egymás mel­lé helyezni, s a szolidaritás fe­lől megvizsgálni. Más válaszo­kat adnak ugyanis ők ketten az adott világhelyzetre, emberi szituációra. Míg Ulickaja abszo­lút mai, ízig-vérig kortárs szer­ző, aki keres és talál is kiutat: megemelve szokásos reakcióin­kat a konfliktusokra mintát ad azok feldolgozására, addig Sza­bó Magda írásai más miliőbe, a cívisvilágba, egy szigorúbb tár­sadalmi közegbe visznek. Ő a magyar irodalom nagyasszo­nya, akinek humánuma zár­tabb világban nyilvánul meg. Ebből a szempontból is érde­kes egymással beszélgető hely­zetbe hozni a műveiket - hogy tehát azok hasonló kérdésekre milyen, részben eltérő válaszo­kat adnak. ■ Fülöp Zoltán Több folyóiratban is jelennek meg írásai v. gilbert edit 1963-ban szüle­tett Siklóson. A Beremendi Ál­talános Iskola elvégzése után a pécsi Leőwey Klára Gimnázi­um orosz tagozatára került, itt érettségizett, majd 1986-ban szerzett diplomát Szegeden, a József Attila Tudományegyetem magyar-orosz szakán. 1986 szeptemberében a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Orosz Tanszékén kezdett dol­gozni, innen került át a ma­gyar tanszékre - 1996-tól a Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszéken dolgozik. Docensi kinevezését 2000- ben kapta meg. Több iro­dalmi lapban publikál, így a Kritikában, a Műhelyben, a Re- vizoronline-on. 2001- BEN jelent meg a Pro Pannónia Kiadónál „A Tanít­vány, a Krónikás és az Áruló. Utak A Mester és Margaritá- hoz” című könyve, amely Bul­gakov klasszikusát vizsgálja. „Az együttérzés irodalmai és vonzatai” című új könyvében (Pont Kiadó) nemcsak iroda­lomra reflektáló tanulmányo­kat, hanem színikritikát, publi­cisztikát, táncesszét is talál az olvasó. Kultúrdömping az AMK Művelődési Házban Pécsett február 2-től indul a mű­velődési ház emeleti előteré­ben a Mackókiállítás, mely díjmentesen látogatható, feb­ruár 5-én 10.30 órakor a ház­ban ismét koncertet ad „Or­si és Péti” általános iskolá­soknak, ezúttal európai vá­rosokról énekelnek, febru­ár 5-én és 19-én délután Kre­atív Műhely zajlik, farsangi előkészületekkel. A program ugyancsak díjmentes, febru­ár 14-én 11 órakor lesz az V. Apáczai Társastánc Fesztivál a Ház színháztermében, Bá- lint-napon, a magyarorszá­gi alapfokú művészeti isko­lák társastánc tagozatos nö­vendékei számára, febru­ár 17-én 17 órakor az Irodal­mi Kávéházban (régi Kertvá­ros, Tolsztoj u. 10.) Bertalan lános ingyenes irodalomtörté­neti előadássorozatának feb­ruári „alakja” Madách Imre és főműve, Az ember tragédi­ája. február 20-án 10 órakor az Apáczai ÁMK Könyvtár­ban játékos-mesés foglalkozás lesz szülőknek és a kicsik­nek. február 24-én a Művelő­dési Házban az óvodaválasz­tás kapcsán az Apáczai ÁMK Óvodákról számol be Wolf Edit, az intézményegység ve­zetője. ■ M. B. E.

Next

/
Thumbnails
Contents