Somogyi Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-31 / 26. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2015. JANUAR 31., SZOMBAT A demokrácia magasabb foka az ideája várost és falut is vezetett „A nyolcvanas évek végén is több szabadságuk volt a településeknek” Ha valakiben túlteng a szociális érzékenység, ha nem bírja elviselni a folyamatos jogkörszűkítést, akkor ki kell szállni. Ezt mondja Molnár Árpád, aki azok után, hogy Siófokon az első, majd némi kihagyás után Balatonszabadiban három ciklusban is polgármesterkedett, októberben visszament Dombóvár főépítészének. Fónai Imre- Merthogy - ki gondolná - Dombóvárról négy évnyi fizetés nélküli szabadságra engedték el...- Igen, mert az utolsó ciklusban már csak főállásban polgármesterkedhettem Balatonszabadiban, előtte még megtehettem ezt másodállásban is, úgy, hogy párhuzamosan Tab főépítészi feladatait is elláttam- felelte Molnár Árpád.- Vagyis mindig hagyott egy menekülő utat...- így is lehet mondani. Azt viszont már határozottan eldöntöttem, méghozzá jóval tavaly október előtt, hogy nem indulok újra. Ha valakiben túlteng a szociális érzékenység és ezt meg is akarja őrizni, ráadásul az önkormányzatok jogköreit is folyamatosan szűkítik, akkor ki kell szállni. Ha lenne egy ingerküszöböm, ami alatt nem akarom meglátni a problémákat... De nincs. Látom, egyre több kicsi megy reggelente úgy óvodába, hogy nem kapott odahaza reggelit, és nem cigányokról beszélek. Egyre nagyobb problémákat okoz a családokban az eladósodás, a munkanélküliség. Hiába a Balaton, Siófok közelsége, de hiszen Siófokon is jól észrevehetően alakul egy masszív szegény réteg.- 1990-ben nyilván nagy reményekkel vágott bele a politikába Siófokon?- Középkonzervatívnak vallottam magam mindig (még az ország csatlakozása előtt kerültem ki Brüsszelbe, az Európai Uniónál is a néppárti sorokban ültem), de modern 21. századinak, mert szerintem igenis lehet középen maradni. Sokat vártunk a rendszerváltástól, Molnár Árpád: a legnagyszerűbb a földközeli szabadság, amikor nem kell megtiltani, hogy kivágja a polgár a fát az utcában, mert eszébe se jut amikor megszerveztük az MDF siófoki csoportját.- S mire polgármester lett, már nem volt MDF-tag...- A helyi Fidesz, SZDSZ és MSZP is támogatott, a polgár- mestert 1990-ben még a képviselő-testület választotta, az előzetes egyezkedés során tehát mindegyik fél számára elfogadható, konszenzusos jelölt lettem. Ahhoz azonban ragaszkodtam: nem engedem a testületben a pártpolitizálást- ez négy évig többé-kevésbé sikerült is. Az MDF-től pedig a négyigenes népszavazás távolított el. Lezsákék, Csurká- ék irányvonalával nem értettünk egyet Siófokon, addigra már vagy háromszáz fős tagságunk volt, ekkor azonban jó néhányan visszaküldtük a tagkönyvünket.- Aztán a négy év lejáratkor már ki is szállt...- A ciklus vége felé már jöttek a próbálkozások pártszínekből: intézzünk el ezt-azt, lehet-e telek ennek, vagy annak, én meg mondtam, nem lehet. Az akkori közlekedési miniszter levelet is írt, siófoki nyaralójának az utcáját kellett volna leaszfaltozni, de visszaírtuk neki: a ciklus elején eldöntöttük, mikor melyik utcára kerül sor és ettől a miniszter kedvéért sem térünk el. Azt hiszem, a levélbe beleírtuk még azt is: a régi világban volt szo- nagyon fiatalon lettem főépítésze Siófoknak, akkor, amikor az 1984-ig érvényes balatoni építési tilalmat éppen enyhítették, arra hivatkozva, hogy javult a Balaton vízminősége. Elkezdtük megírni a város első modern rendezési tervét. Ahol lehetett, újra megengedtük az építkezést, üdülőterületek felszabadításával próbálkoztunk. Tömegével kapták a kérelmezők az építési engedélyeket, azon voltunk, hogy a törvény kás, hogy aki potentát, az el tudott intézni ezt-azt.- Azt hitte akkor, hogy nem tér vissza soha többé az a világ?- Persze, fiatal és naiv voltam, fel sem mertem tételezni, hogy visszajönnek még azok az idők...- Később többször is felmerült, hogy visszatér, indul a siófoki polgármesterségért... határain belül minél többet megvalósíthassanak abból, amit szeretnének. Akkor ráadásul még nem óráról-órára változtak a szabályok, a salátatörvény ismeretlen fogalom volt a parlamentben, ha kijött egy rendelkezés, az kőbe volt vésve és pár évig biztosan ahhoz lehetett tartani magunkat. Sok ember problémáján igyekeztem segíteni, így keveredtem az ellenzéki mozgalmak közelébe.- Bennem soha. Igaz, hogy többször is megkerestek, nagy volt a nyomás rajtam, de egyértelműen elutasítottam a felkérést. Elsősorban azért, mert jól érzékelhetően megerősödött a pártpolitizálás és az nekem nem tetszik, hogy helyi szinten is pártalapon politizálnak. Az azóta eltelt időszak csak megerősített ebben, országos szinten és helyben is.- Csak nem a jelenlegi siófoki helyzetre utal?- Akár arra is utalhatnék. Szerintiem, ha a polgármester örökök alkukra kényszerül, abban egyrészt föl lehet őrlődni, másrészt kénytelen föladni olyan elveket is, amiket erkölcsileg képvisel; a szünet nélküli csatározásban folyton áldozatokat kell hozni. Azt azonban nem szabad elfejteni, hogy a polgármester legitimációja mennyire erős tud lenni, nem beszélve arról, hogy a felelősség mindig a polgármesteré. Főépítészként dolgozott az első modern városterven- Már Balatonszabadiban sem tudná csinálni?- Nem, mert én abban hiszek: a helyi dolgoknak helyben kell eldőlni, ez nyugaton, Skandináviában ma is alaptörvény. Mert így a leghatékonyabb. A mai erőteljes hatalom-központosításnál a nyolcvanas évek legvégén is több szabadság volt, a rendszerváltást megelőző két-három évben már azt mondták fölülről: intézzétek helyben a dolgaitokat. Nem hagytuk azt a fajta gondolkodást beágyazódni, hogy amit csak lehet, oldjunk meg helyben, de minél hatékonyabban, ne pazarló módon. Engedni kellett volna, hogy kiforrjon, fejlődjön a rendszer, az elmúlt huszonöt évünk arról szólt, hogy semmit sem engedtünk kifejlődni, mert mindig jött valaki, aki odavágott, megváltoztatott mindent. így nem lehet egyről a kettőre jutni. Nem is jutottunk, a környező országok is sorra hagynak el bennünket, azért is, mert a politika nem folyik bele annyira a mindennapjaikba, nem telepszik úgy rájuk, mit nálunk. Unokatestvérem Szlovákiában él, orvos, gondolkodott ő is, hogy külföldre megy, de közben a korábbi 3-400 eurós kezdő fizetést 1800-ra emelték és máris nem akar elmenni. Nálunk mostanra „kiherélték” az ön- kormányzatokat, lassan amolyan gameszek lesznek, fizetik a közvilágítást, ürítik a kukákat, lenyírják a temető füvét. Ez már nem önkormányzás. Pedig a legnagyszerűbb az a földközeli szabadság, ahol túl sok szabályra sincs szükség, nem kell megtiltani, hogy kivágja a polgár az utcán a fát, mert eszébe sem jut, hiszen jól tudja, menynyire fájna neki, ha vele csinálná ezt a szomszédja. Ügyek mentén politizálni helyben, nem pártutasításra, nekem ez az örök ideám. Siófok amerikai testvérvárosában, a kaliforniai Walnut Creekben ha jól emlékszem, négy tagú volt a várost vezető tanács és két évente változott a polgármester személye, azaz érdeke se volt, hogy korrupt legyen, számonkérhe- tő maradt, nem is akarta a másikat kicsinálni. De persze ez már a demokrácia egy magasabb foka. Tudásukat bővítik a somogyi tűzoltók Kemény Henrik-díj a kaposvári bábművésznek elismerés A kilencven esztendeje született vásári bábjátékos halála után alapították a kitüntetést képzés Tűzoltásvezetői képzés indult a kaposvári tűzoltó-parancsnokságon a szőkedencsi és a nagybajomi önkéntes tűzoltó egyesület tagjainak. A tanfolyam elvégzése után jogosulttá válnak az önálló beavatkozások irányítására. Nyolcán vesznek részt a 144 órás elméleti és gyakorlati foglalkozásból álló felkészítésen, mely hétfőn kezdődött, közölte Bázel- né Mihályka Szabina megyei katasztrófavédelmi szóvivő. A hallgatók ismereteket szereznek a társszervekkel kapcsolatos együttműködés fontosságáról, s a tűzoltó járművek taktikai alkalmazhatóságának lehetőségeiről is. ■ Harsányi M. Pályi lános bábművész, a kaposvári BábSzínTér bábszínház alapítója és vezetője érdemelte ki a Kemény Henrik-díjat. Az elismerést az idén kilencven esztendeje született Kos- suth-díjas vásári bábjátékos 2011-es halála után alapította a Kemény-Korngut Alapítvány. Majoross Gyula szobrászművész kisplasztikáját Budapesten a Vigadó Makovecz-termé- ben rendezett ünnepi ülésen vehette át az ötvenhat éves kaposvári bábművész, aki 1983-ban végzett az Állami Bábszínház bábszínész-képző stúdiójában. Alapító tagja volt a Kecskeméti Ciróka Bábszínháznak és a Maskarás Báb- és UtcaszínházA bábszínház jellegzetes figurái. A kaposvári gyerekek rengeteg alkalommal találkozhatnak a páratlan élményekkel nak, majd 1990-től a kolozsvári Puck Bábszínházban rendezett és vezette a színészképzést. Pályi lános ezután 2005-től művészeti vezetőként dolgozott a debreceni Vojtina Bábszínházban, majd 2009-ben egyetemi diplomát szerzett Veszprémben a Pannon Egyetem Színháztudományi Szakán. ■ A gyerekek mindenben a partnerei A kaposvári BábSzínTeret 2010-ben hozta létre, az intézmény azóta az ország egyik legismertebb független befogadó és produkciós bábszínháza lett. ■ Vas A.
