Somogyi Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-27 / 22. szám

4 2015. JANUÁR 27., KEDD MEGYEI KÖRKÉP Közfoglalkoztatás: kisvárosnyi somogyi vesz részt a programban start Somogybán 5042-en vesznek részt a közfoglalkozta­tásban, s már az idei kistérségi | startmunka programokat ter­vezik a helyi önkormányzatok. Március 1-jén indulhatnak, közölte a megyei kormányhiva­tal. Az országos közfoglalkoz­tatási programokat is tervezik, márciusban kezdődhetnek. In­dul az Ifjúsági Garancia mun­kaerő-piaci program: Somogy­bán három év alatt - 1,87 mil­liárd forintból - 1890 személyt vonhatnak be. Képzési- és bér­jellegű támogatásokra biztosí­tanak lehetőséget. ■ H. M. Kolbászt töltenek a kaposvári nyugdíjasok közgyűlés Farsangi bál, bada­csonyi kirándulás és közös ün­neplések: ezek is a kaposvári Noszlopy Gáspár honvéd nyu- gállományúak klubjának tervei. Közgyűlést tartott a szervezet, melyet bál követett. Dinya Mik­lós elnök-helyettes elmondta: a közkedvelt programokat igye­keznek új elemekkel megtűzdel­ni. - Hamarosan kolbásztöltésre hívjuk a tagságot - mondta. A klubban horgász-, kártya- és bé- lyeggyűjtő kör, valamint ének­kar működik. ■ H. M. Vörös, fehér és rozé a füredi borversenyen kaposfüred Jubilált a kaposfü- redi Szőlősgazdák és Földmű­velők Egyesülete: a 15-dik bor­versenyt rendezte. A helyi és környékbeli hegyközségekből 81 bormintát hoztak el: a 41 fe­hér-, és a 31 vörösboron kívül a rozénak is egyre nagyobb a ra­jongótábora, tudtuk meg Ku- rucz János elnöktől. A mernyei Horváth Lajos szürkebarátjá­val nyerte a fehér borok versen­gését, a kaposfüredi Vörös La­jos a rozé kategóriát. A mernyei Vonyó Gyulának a merlot hoz­ta meg a sikert. ■ Harsányi M. A hely, amely megnyugvást adott gölle nem felejt Vasárnap múlt 115 éve, hogy a faluban megszületett Fekete István Vasárnap múlt 115 esztende­je, hogy Göllében megszüle­tett az egyik legolvasottabb magyar író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója, Fekete István. Kíváncsiak voltunk, a 45 éve elhunyt írónak hogyan őrzik az em­lékét szülőfalujában. Vas András- Mi is volt tegnap? - kérde­zett vissza Lévai Lajosné a göl- lei boltban, amikor arról érdek­lődtünk, miről nevezetes a múlt hét utolsó napja. - Január hu­szonötödiké - felelt meg aztán magának. - Fekete István szü­letésnapja. A kevéske vásárló bólogatott, mindannyian tisztában voltak vele, vasárnap múlt 115 éve, hogy megszületett a falu leghí­resebb szülötte. Aki ugyan csak tízéves koráig élt Göllében - az elemi iskola első négy esztende­jét végezte el ott -, az ötödik osz­tályt már Kaposváron kezdte el, ahová aztán tanító-iskolames­ter apjával az egész család be­költözött újabb egy év múltán. „A szerényebb és szegényebb tanulók között sokkal otthono­sabban éreztem magamat, de az iskolával igazán barátságba so­hasem kerültem” - írta később a polgári iskoláról Fekete Ist­ván, akit a gimnáziumból, miu­tán több tárgyból megbukott, el­tanácsolták. Végül a felsőkeres­kedelmi fiúiskolát végezte el, aztán a Zselic mélyére, a bara-. nyai Bakócára került - itt ismer­te meg későbbi feleségét, Pillér Edithet -, onnan Ajkára, majd Budapestre költözött. Göllébe ezután már csak néhány alka­lommal járt, utolsó, 1967-es láto­gatása során már kis sem mert szállni a kocsiból.- A második világháború után hivatalosan sohasem járt itt, az akkori közös községi ta­nács nem látta vendégül - je­gyezte meg Kovács Ernő, Gölle polgármestere. - Állítólag nem is szívesen jött, ugyanis a falu rengeteget változott gyerekko­ra óta, új utcák nyíltak, sok ház épült, az emberek nagy része, aki gyerekkorából még emléke­zett rá, már meghalt vagy elköl­tözött, ő pedig féltette az emlé­keit, megrettent a változásoktól. Tavaly több mint ezren keresték fel a szülőházat, ahol Deres Károlyné mesélt nekik az író gyerekkori élményeiről A2 író, felesége és Bogánycs kutya sírja a temetőben Kovács Ernő: Fekete István féltette göllei emlékeit „Bármilyen messze vitte is a sorsa, s temetkezett rá a mú­ló idő, Gölle maradt számára az egyetlen hely a világban, amely­nek feledhetetlen emléke békét, megnyugvást, új erőt adott” - írta Valló László Emlékké válók magam is című könyvében a há­nyattatott sorsú, s valódi elisme­réssel csak élete utolsó negye­dében találkozó íróról. Azon­ban bármennyire is távol tar­totta magát szülőfalujától, az ott élők máig ápolják emlékét-kul- tuszát. Legalábbis az idősebbek. Akárkit kérdeztünk meg a negy­ven felettiek közül, mindenki tu­dott a vasárnapi jubileumról, sőt, többen hozzátették, az idén a halálának is kerek - negy­venötödik - évfordulója lesz. Személyesen az Árpád utcában •élő Berta Jánoson kívül senki sem ismerte, a kilencyen éves el­múlt bácsi azonban éppen bete­geskedett ottjártunkkor...- Nem tudom - állt meg egy pillanatra egy babakocsit toló fiatal nő a Kossuth és a Petőfi utca sarkán, amikor a fenti kér­dést nekiszegeztük. - Rejtő Je­nő? - tippelt, amikor az iroda­lom felé terelve próbáltuk ráve­zetni a válaszra. - Ja, a Tüske­vár! Persze, Fekete István! - ka­pott aztán észbe. - Ő göllei volt, nem? Az iskolában kötelező volt tőle olvasni, de nem szerettem, túlságosan fiúsak a könyvei. Az Árpád utcai buszmegál­lónál két fiatal lány is csak vo- nogatta a vállát válasz helyett, aztán egyikük a Fekete Ist­ván-emlékház felé fordult. - Rácz Vali születésnapja? - kér­dezett vissza, miután elolvasta az egykori színésznő emléktáb­láját. Nem? Akkor biztos a Fe­kete.- Akit eltemettek, azt hamar elfelejtik - mondta erről Ko­vács Ernő. - A fiatalok között már megkopott az író kultu­sza... Más kor, más értékrend... Szerencsére tapasztalatunk szerint a helyiek többségének jó az emlékezete, mindenki említett néhány könyvet Feke­te Istvántól, a többség persze a már említett Tüskevárt, illetve a Vukot. No és a Bogáncsot.- Vele együtt temették el, még a sírkőre is felírták a ku­tyát - intett a temető felé Maris­ka néni. - A feleségével együtt hárman nyugszanak benne, vagy tíz éve temették el itt, Pestről hozták le a hamvakat. Egészen pontosan 2004. au­gusztus 14-én, egy esős szom­bati napon temették újra szülő­falujában többezer ember előtt.- A Szent Vendel kápolnától jobbra találják, fekete márvány sírkő, mellette pedig a két kicsi kereszt a testvéreié - igazított útba Mariska néni. Az írónál egy évvel később született Antal néhány napot, két évvel ifjabb húga alig egy esztendőt élt. A sírokat négy apró tuja övezi, rajtuk a virá­gok, koszorúk és mécsesek pe­dig jelzik: a falubeliek róluk sem feledkeztek el.- Aki kimegy a temetőbe, ál­talában visz néhány szál virá­got Fekete István sírjára is - állította Deres Károlyné, Erzsi néni, az emlékház gondnoka. - Halottak napján pedig mécsest is gyújtanak nála: az igazi göl- leiek nagyon maguk közül va­lónak érzik, s ápolják az emlé­két. Ide is eljött szinte már min­denki a faluból. Az emlékház azonban nem­csak a helyiek vagy a környék­beliek által látogatott hely, Erzsi néni büszkén mutatja a tavalyi adatokat: 1073-an keresték fel a csak előzetes bejelentkezés után felkereshető kiállítást.- Jönnek mindenhonnét, mert kíváncsiak rá, hol szüle­tett a Tüskevér írója - magya­rázta. - Akadnak Visszajárok is, egy balatonfüredi orvos pél­dául már háromszor járt itt, s sok német is érkezik: ismerik, hiszen több nyelvre lefordítot­ták a műveit, s az a néhány Göl­lébe betelepült német család hí­rét vitte odakint, hogy itt van eltemetve az író. És sok a va­dászlátogató is, nekik általában nagy kedvencük Fekete István, úgy tudom, még a vizsgájukon is van tőle anyag. És persze, ha nagyritkán ha­zatér az Egyesült Államokból, Chicagóból az író ma már 83 esztendős fia, szintén ellátogat Göllébe. Legutóbb tavaly ok­tóberben járt a faluban, aho­gyan erről az emlékkönyvi be­jegyzés is tanúskodik: „Amikor Göllébe jövök és megismerem a mai gölleieket, megértem, hogy Édesapám honnan szerezte mély hitét és mély gyökerű hu­mánumát és hazaszeretetét.” Jézus Krisztus ma is az élő víz forrása a szomjazó telkeknek krisztus-hívők egységéért Ökumenikus imaórák a testvériség és nyitottság jegyében Somogy megye településein Gyógyulást, felüdülést hozó találkozások Az élő víz forrásához, Jézus­hoz vezették a szomjazó lel­keket az ökumenikus alkal­makon. Az imahét idei anya­gát brazil keresztények készí­tették el: a kijelölt bibliai törté­netben meghatározó a hely, Já­kob kútja valamint a találko­zó személyek, Jézus és a samá- riai asszony. Az elrontott életű nőből hogyan lett misszionári­us - erről hallhattak a testvé­rek alkalomról alkalomra. Ar­ról, hogy Jézus várta, megszó­lította, kijelentette magát egy bűnösnek... Az asszony szíve pedig megtelt Vele, megszűnt a lelkét gyötrő kínzó szomjú­sága, és kicsordult száján az evangélium. Ott és akkor cse­lekszik, megy és mondja so­kaknak az örömhírt. A nyimi római katolikus templomban tartott imadélutánon elmélke­dett, imádságot és áldást mon­dott Bozsoki-Sólyom János re­formátus prédikátor, Gárdo­nyi Máté plébános és Hunya­di László katolikus hittanok- tató-kántor. Balatonlellén a katolikus templomban kezdődtek az ökumenikus összejövetelek dr. Lackner Pál evangélikus püs­pök igehirdetésével. Az itteni református hajlékban Várnai László esperes-plébános, Bala- tonbogláron az evangélikusok otthonában Biró László római katolikus püspök, míg a kato­likus templomban Szabó Le­vente református lelkész fejte­gette a fent említett bibliai tör­ténet egy-egy részének üzene­tét. A liturgiában négy egyház képviselői működtek közre. Megtudtuk: a balatonlellei református gyülekezet a ná­luk szervezett imaest persely­pénzét a Lepramisszióra aján­lotta fel. A Krisztus-hívők egységé­ért Ecsenyben az evangélikus, Felsőmocsoládon pedig a re­formátus gyülekezet termé­ben tartottak, s tartanak öku­menikus alkalmakat három felekezet lelkipásztorainak szolgálatával. ■ Gamos Adrienn isten lehetőséget teremt, hogy találkozhassanak azok, akiket szolgálatba állít. Azért küldte Pál apostolt Damaszkuszba, hogy megtudja feladatát. Azért bízta húsvét reggelén az asszo­nyokra a feltámadott Krisztus a tanítványainak szóló üzenetét, hogy együtt induljanak küldeté­sükben. Egyik legismertebb ta­lálkozása a Bethesda tónál tör­tént; a béna ember 38 éve látja saját nyomorúságát, s megtörté­nik a csoda... a beszélgetés Jé­zussal gyógyulási-felüdülést, bizalmat és szabadulást ad, megváltoztatja életünket, tette­inket. Ez olyan élmény amit má­sokkal is meg kell osztani - így tett a samáriai asszony. Az Ur megnyitotta Lídia szívét is a fo­lyóparton, aki háza népével megkeresztelkedett. Otthona hívő közösség oltalmazó helye lett. Találkozás-élményben Krisztus más-más vallású mai követőinek is van része az öku­menikus imahéten, amelyen na­gyon fontos az egymásra figye­lés és a közös cselekvés. G. A.

Next

/
Thumbnails
Contents