Somogyi Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-04 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 1. szám

2015. JANUÁR 4., VASÁRNAP SZTORI 5 A házasság ma tényleg csak egy papír? nincs kényszer Már nem külső nyomásra, hanem saját meggyőződésből házasodnak a fiatalok íme, az igazán hosszú boldogság nyolc titka! Noha 2014-ben valamivel többen álltak anyakönyv­vezető elé, mint egy évvel korábban, a házasodási kedv még messze elmarad az évtizedekkel ezelőttitől. Annyi biztos, hogy a házas­ságban töltött évek száma is lecsökkent, miután az igen kimondása és a gyermek- vállalás ideje is kitolódott. Kerekes Linda Lakva ismerszik meg az em­ber - tartja a mondás, és így gondolja ezt a szerelmes­párok többsége is. Ma már nem ritka, hogy néhány hó­nap, esetleg hét után össze­bútoroznak a szerelmesek. A nagymama pedig azt kérde­zi: „Mondd, fiam, nem kellene előbb elvenned azt a lányt?” Persze, hiszen az ő idejében a jegyesek a legtöbb család­ban az érvényben lévő erköl­csi normák szerint nemhogy nem élhettek együtt, még csak meg sem érinthették egymást az esküvőig. Évtizedekkel ezelőtt még a rokonság sem volt rest ha­tást gyakorolni a szerelmes fiúra, hogy vegye el a válasz­tottját. A frigy pedig meg­köttetett. Nem úgy, mint ma­napság... Kevesebb volt a boldogító igen Szerencsére a házasságkö­tés még ma is sokak számára életük legnagyobb élményét jelenti, azt viszont statisztikai adatok támasztják alá, hogy a házasodási kedv messze elmarad az évtizedekkel ez­előttitől. Amíg 1990-ben több mint 66 ezer pár kötötte össze hivatalosan az életét, addig 2000-re számuk kicsivel 48 ezer fölé zsugorodott, 2011-re pedig már csak alig 36 ezren pecsételték meg szerelmüket házassági okmánnyal. Jó hír azonban, hogy ugyan jelentősen fiem ugrott meg az anyakönyvvezető elé álló pá­rok száma, de tavaly például már több pár cserélt gyűrűt, mint 2013-ban. A Közpon­ti Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai szerint 2014 első tíz hónapjában 34 ezer 758-an mondták ki a boldogító igent, ami ezerrel több házasságkötést jelent az azt megelőző évhez képest. Mi több, a házasságkötések száma 2014 első hat hónapjá­ban folyamatosan felülmúlta az egy évvel korábbit. Tavaly februárban például 21,1 szá­zalékkal több házasságot re­gisztráltak, mint egy évvel korábban ugyanabban a hó­napban. A legnépszerűbbnek szá­mító július-szeptemberi idő­szakban volt azonban egy kismértékű, októberben pe­dig egy jelentős megtorpanás, ekkor 9,8 százalékkal maradt el a házasságkötések száma az egy évvel korábbi adatok­hoz képest. Nem divat kérdése a frigyre lépés Mi lehet az oka annak, hogy sok pár számára ma már nem annyira fontos a frigy? Miért nem mondják ki annyian azt az igent, mint régen? Talán félünk az elköteleződéstől? Vagy inkább trendi a vadhá­zasság?- A házasság vagy nem há­zasság nem divat kérdése. Ez­zel kapcsolatban egy másfajta gondolkodásmód terjedt el, ma már nem külső nyomás ha­tására, hanem saját meggyő­ződésből házasodnak a pá­rok - kezdte dr. Baktay Zelka tanácsadó szakpszichológus, gyermek- és családpszicholó­gus, párkapcsolati terapeuta. - Mostanra viszont lecsök­kent a házasságban töltött évek száma, hiszen manapság ritkább az, hogy huszonéve­sen állnak anyakönyvvezető elé a fiatalok. A gyermekvál­lalás ideje is kitolódik, és a nagyobb biztonságérzet miatt főként a nők számára fontos, hogy a gyermek házasságban szülessen - tette hozzá.- A férfi - amíg teremt - fi­gyelmét leköti az alkotás és a gyarapodás. Dolgozik, pénzt keres, és eszében sincs há­zasodni. Aztán körülbelül negyvenéves korára rájön, hogy jó lenne megosztani va­lakivel ezt a vagyont. Ekkor kezd el vágyni egy gyerekre SOKAN SOKFÉLEKÉPPEN kutat­ták már azt, hogy vajon mi le­het a hosszú, boldogságban eltöltött frigy titka. A Huffing- ton Post amerikai lap szerint nyolc olyan tudományosan is bizonyított dolog van, amitől csakis boldog lehet a házas­ság. Lássuk hát, hogy me­lyek ezek! 1. nem költséges menyegző. 2. AZ ONLINE MEGISMERKEDETT párok a kutatások szerint elé­gedettebbek lesznek a házas­sággal, és náluk kisebb az esélye a válásnak. 3. NEM ÁRT, HA MEGTALÁLJÁK AZ ARANY KÖZÉPUTAT, már ami a világhálótól való függést je­lenti. A Bostoni Egyetem felmé­rése szerint ugyanis a közössé­KÜLÖNFÉLE ötletekkel, intéz­kedésekkel próbálja az állam is ösztönözni a fiatalokat ar­ra, hogy házasodjanak. TAVALY MÁJUSBAN például a Táncválasztó, párválasztó mozgalommal azokat a fiata­lokat szerették volna segíteni, akiknek a munka és a tanulás mellett nem megy könnyen a társkeresés. egy ősszel benyújtott törvény- javaslat szerint pedig a jövő­ben két éven át havi 5 ezer fo­rinttal ajándékoznák meg a friss házasokat. A kedvez­ményt azok a párok kapnák, ahol legalább az egyik félnek ez az első házassága. és egy gondoskodó feleségre, így lesz 45 éves korára férj és apa - vette át a szót dr. Baktay Zelka férje, dr. Baktay Miklós párkapcsolati terapeuta. A gyermeknevelés alapja a jó házasság A pszichológus házaspár szerint buta dolog azt gondol­ni, hogy a házasság csupán egy papír.- A házasság közös identi­tást ad. A közös én sokkal na­gyobb teremtő erő, mint az én. Ráadásul egy jó párkapcsolat, egy jó házasság a gyermek- nevelés alappillére, egy olyan stabil boltív, amelyre rá lehet falazni mindent, a családot gi oldalakon való folyamatos lógás váláshoz vezethet. 4. A KÖZÖS MOZIZÁSOK ÍS jót tesznek a kapcsolatnak. A filmnézésnél már csak az jobb, ha az együtt látott mozit meg is tudják beszélni. 5. POZITÍV FIGYELEM MINDEN­KOR! Ha a párjuk vicces videót mutatna, nem szabad lerázni. Ha megkapja a vágyott figyel­met, hosszú lesz a boldogság. 6. A te ÉS Én HELYETT a vesze­kedésben használt mi is jóté­konyan hat a kapcsolatra. 7. KEDVESE JÓ TULAJDONSÁGAIT a nő és a férfi is mindig emelje ki! 8. LELJÉK ÖRÖMÜKET SZABAD­IDŐS TEVÉKENYSÉGEIKBEN! Nem jó, ha az egyik fél ráeről­teti a hobbiját a másikra. mindezek után az Emberi Erő­források Minisztériumának család- és ifjúságügyekért fe­lelős államtitkára jelentette be nemrégiben, hogy 2015 júliu­sától már egygyermekes csalá­dok is kaphatnak otthonte­remtési kedvezményt, amelyet házaspárok és élettársi kap­csolatban élők is igénybe ve­hetnek majd. E kettő között is van azonban különbség, mégpedig az, hogy újabb gyermek vállalása ese­tén csak a házasságban élők, míg a meglévő gyermekek ese­tében az élettársak és a csalá­dok is kérhetik ezt a fajta tá­mogatást. is - magyarázta dr. Baktay Miklós.- Ne feledjük, egy jó házas­ságban a gyermekeinknek is jó példát mutathatunk. Ha a gyermekünket 40 év múlva látjuk egy boldog párkapcso­latban, az nekünk is vissza­igazolás a mi házasságunk­ra - mutatott rá a Baktay házaspár, majd hozzátette: ahogyan a házasságtól, úgy a gyermekvállalástól sem kell félnünk. Gondoljunk csak arra, hogy nagyanyáink nyo­morban és kiszolgáltatottság­ban, a háborúban születtek, ahol dédnagyanyáink az óvó­helyen puha, meleg pólya he­lyett csak egy konyharuhába tudták tenni újszülöttjüket! Az állam is próbál kedvet csinálni a házassághoz radós virág voltam, rosz­szul éreztem magam, és nyafogtam miatta, anyám gúnyosan feltette a köl­tői kérdést: „ha sírsz, akkor jobb lesz?" És ezzel a torkomra forrasztotta a panaszkodást. Őt ismerve tudni lehetett ugyanis, hogy a válasz „nem”, azaz nyavalygással nála sem­mire sem megyek. ha most dekódolom a kis je­lenetet, meg kell állapítanom, a siránkozás ez esetben azt jelentette: cirógass, babusgass, dédelgess engem, hiszen beteg vagyok, most igazán jólesne. Anyámat viszont kemény fá­ból faragták, önmagával is kíméletlen volt, a gyerekei­vel úgyszintén. Nem hagyta, hogy holmi betegágyból való nyöszörgés kibillentse a lelki egyensúlyából. Különben sem volt az a becézgetős fajta. EGYIK ISMERŐSÖMET nemrégen combcsonttöréssel kórházba szállították. A barátnője, aki gyakran látogatta, rosszallóan mesélte róla, hogy sokat pa­naszkodik. A helyzet eszembe juttatta a gyerekkoromat, és feltettem a kérdést: már mi­ért ne panaszkodhatna az a szerencsétlen beteg? Joga van hozzá, elvégre fájdalmai vannak, a törés nehezen gyó­gyul, az ilyesmi a szó szoros és átvitt értelmében is leveri az embert a lábáról. Miért kel­lene állandóan olyan kemény­nek lennünk, mint a vídia, és magunkba fojtanunk az érzé­seinket? Hogy ne zavarjunk vele másokat? Mi legyünk tekintettel arra, akinek ku­tya baja sincsen? Óvakodjunk megsérteni az ő kis fájdalom- mentes világát? Holott a dolog bármikor vele is megtörtén­het, és akkor fordul a kocka: mi leszünk az egészségesek, és ő lesz bajban. Akkor pedig mi jön? Kölcsönkenyér vissza­jár alapon majd mi fogjuk őbe- lé fojtani a panaszos szavakat, mondván, hogy most neked legyen hallgass a neved? persze lehet a dolog mö­gött valamiféle kifacsarodott együttérzés: sajnáljuk a mási­kat, ami rossz érzés, és amit tetéz, ha az a másik ráadásul panaszkodik, azaz nem tűri némán a helyzetét. De akkor is: ugyan mennyibe kerül meghallgatni az illető fájdal­mas mondatait, amelyek ér­zelmi megkönnyebbülést hoz­hatnak neki? Az emberek álta­lában nem akkor panaszkod­nak, ha semmi bajuk nincsen, hanem amikor empátiára, támogatásra van szükségük. Nemcsak gyakorlati segítség­re, hanem érzelmire is. annál is furcsább, hogy nem hagyjuk egymást panaszkodni, mert mi közben állandóan pa­naszkodunk. Ha kell, ha nem. Ez a panaszkodók országa, mint azt már más összefüggés­ben e hasábokon fejtegettem. Panaszkodunk az időjárásra, a politikusokra, a főnökünkre, az anyagi helyzetünkre, a pos­tásra, a szomszédra, a szerelő­re, a férjünkre, a feleségünkre, a gyerekeinkre. PANASZAINKKAL ELÁRASZTJUK a környezetüket és elsősorban a saját fejünket. E búbánatok többsége persze szubjektív - mert az időjárásra vajmi kevés hatással lehetünk, az pedig ugye nézőpont kérdése, hogy a fizetésünk sok, kevés vagy éppen elegendő. Ehhez képest egy átmeneti (és valós) láb­fájdalom igazán csekélység. Vajon miért nem tudjuk elvi­selni, ha a másik szóvá teszi? ráadásul egy bizonyos kor után a testi bajok sokak szá­mára állandó (és gyakran kizárólagos) beszédtémát jelentenek. Gyerekként össze­vissza vertük magunkat a játszótéren, tele lettünk sajgó kék-zöld foltokkal - meg se kottyant, észre sem vettük. Most meg itt fáj, ott fáj, amott fáj. Kinek a feje, kinek a háta, a dereka, a gyomra, a tyúk­szeme, a térde kalácsa meg a mit tudom én, mije. De ha már így állunk, ugyan, en­gedjük meg, hogy lábtörést szenvedett barátunk hango­san is szenvedjen egy kicsit! Elvégre ez egy szabad ország - sírni igazán lehet, az még nem kerül semmibe. Fáj GYEREK­KOROMBAN, amikor beteg

Next

/
Thumbnails
Contents