Somogyi Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-18 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 3. szám
8 INTERJÚ 2015. JANUÁR 18., VASÁRNAP tatár csilla Úgy érzi, hogy élete álma válik valóra azzal, hogy A Dal műsorvezetőjeként, élő show-műsort vezethet. Örül, hogy vége az elmúlt nehéz évnek, és egy könnyed, felszabadult korszakra vágyik. „VÉGLETEKIG KÜZDŐ TÍPUS VAGYOK” Tatár Csilla szerint kell a fejlődés, kellenek új célok ahhoz, hogy szeretettel tudjon a feladataihoz állni Tatár Csilla életében nemcsak egy új év, de egy új korszak is kezdődött idén. Úgy érzi, megdolgozott azért ahol tart, és testhezálló feladat várja a köztelevízió A Dal című műsorában, amire úgy tekint, mint egy régóta várt ajándékra. Fábos Erika- Kialudta már magát?- Igen. Nagyon élvezem, hogy nem kell hajnalban kelni, és aludhatok hatig, fél hétig. Tök szuperek a reggelek, egyre inkább úgy érzem, teljesen kipihentem magam és feltöltődtem.- Meddig is volt muszáj nagyon korán kelni?- Hét évet dolgoztam a TV2 reggeli műsorában, de a korai ébredés szempontjából nem az volt a legdurvább, amikor műsorvezetőként ültem a stúdióban, hanem amikor helyszíni tudósítóként dolgoztam. Olyankor az volt a munkarend, hogy előtte lévő nap késő délután megmondták, honnan kell majd másnap reggel bejelentkeznem. Mindig oda mentünk, ahol éppen történt valami fontos esemény az országban. Ez azt jelentette, hogy a helyszínen reggel hatra mindenre fel kellett készülnünk, technikailag, riportalanyokkal, hogy akár rögtön az adás elején bejelentkezhessek. Éjjel kettőkor, háromkor indultunk útnak, hogy hajnalban már a helyszínen készíthessük elő a munkát. Na, azok voltak az igazi korán kelős idők. Ha az ember szereti, amit csinál, ez nem tűnik hatalmas áldozatnak, hozzá lehet szokni. A durvább az volt, hogy gyakran előfordult, hogy megjöttem egy ilyen hajnali tudósításból, és még aznap egy esti vagy éjszakai műsorban is dolgoztam. Nem csoda, ha alvás szempontjából jó ideje volt egy olyan érzésem, hogy valahogy sosem elég.- Szóval akkor nem bánja, ha egyszerre több dologra is figyelni kell?- Nem, sőt, imádom, ha úgy érzem, benne lehetek a történések közepében, ha kihívásnak érezhetek egy feladatot, ha számítanak rám. Szeretem akár végletekig kimeríteni magam, ezért nehezen is mondtam nemet.- Szeret megfelelni minden helyzetben?- Nyilván benne volt ebben mindig, hogy maximalistán és tisztelettel állok a feladataimhoz. Nekem a munkám a hivatásom, a szenvedélyem, az életem, és azt éreztem, hogy meg kell becsülnöm a lehetőségeket, amiket kapok. Úgy voltam vele, hogy nem mondhatok nemet valamire, amit még nem csináltam, amiből tanulhatok valamit. Bennem volt, hogy tisztelettel kell bánnom a sorsommal, különben majd egyszer csak megleckéztet, hogy amikor adódott, nem éltem a lehetőséggel.- Ma már magabiztosabb, köny- nyebb nemet mondani?- Igen, és pont azért, mert a rengeteg munkának köszönhetően tisztában vagyok a saját tudásommal és önmagámmal. Mindig minden rajtam múlott, én aztán tényleg semmit nem köszönhetek a jó szerencsének, lépésről lépésre megdolgoztam azért, ahol tartok.- Az ebből adódó bátorságnak köszönhetően döntött úgy, hogy lép egy nagyot, és csatornát vált?- Ez nagyon demagóg, de ebben a szakmában sem lehet próféta az ember a saját hazájában. Néha odébb kell állni. Ott, ahol az ember elkezdi a pályáját, sosem fogják úgy megbecsülni, mint egy új helyen, és ezt az elmúlt hónapokban HR-es szakemberek és munkajogi dolgokban járatos ügyvédek is megerősítették.- Amúgy nehezen vált, hűséges típus?- Nagyon lojális vagyok, szerettem a kollégáimat, 12 évet dolgoztam egy helyen ez nyilvánvalóan nem is ment volna másként. De mindig szükségem volt azért az új impulzusokra, mert ezekből tudok erőt meríteni. Kell a fejlődés, kellenek új célok ahhoz, hogy elkötelezett tudjak lenni, hogy szeretettel tudjak a feladataimhoz állni az életemben.- Nem volt zökkenőmentes a váltás, lehetett olvasni arról, hogy feszültségekkel teltek az utolsó napok. Ez megviselte?- Igen. Nagyon. Főként, mert nem erre számítottam, úgy éreztem, hogy mást érdemelnék, arra mindenesetre jó volt, hogy egy csapásra tisztázta az emberi kapcsolataimat.- Változott ettől?- Nem váltam bizalmatlanabbá, de sokat tanultam általa az emberi természetről, és így, hogy már túl vagyok rajta, ezt nem is bánom.- Olyan, mintha nem is csak egy év, hanem egy korszak zárult volna le az életében.- Valóban, amikor megpihenek és elgondolkozom, még mindig olyan furcsa ez az egész. Mintha nem is velem történt volna, néha nem is értem, hogyan bírtam ki az elmúlt évet, annyira kemény időszak volt.- Mi volt a legnehezebb?- Azok a veszteségek, amelyek a magánéletemben értek. Elveszítettem az imádott nagymamámat, és véget ért a házasságom, de már nem szeretnék többet beszélni erről.- A férje, Gönczi Gábor azt nyilatkozta, hogy úgy gondolja, egyszer majd igazi barátok is lehetnek. Ön is így gondolja?- Most sem vagyunk haragban, jó a viszonyunk. Heti szinten kommunikálunk, hiszen vannak még egyeztetni való dolgaink. Sokat jelent nekem, hogy amilyen szépen és tisztességesen éltünk együtt, az elválás is pont úgy zajlik, és én is hiszek abban, hogy emberileg megmaradunk egymásnak.- Pedig az utóbbi időszakban már azt is rebesgették a lapok, hogy egy új szerelem miatt lett vége a házasságuknak..- Ez nem így van. Mire az újságok megírták, hogy külön élünk, mi már sok mindent lezártunk a Gáborral. Botrányok nélkül szerettünk volna szétköltözni, és csak azután beszélni róla, amikor már egymással és a Családunkkal mindent megbeszéltünk és erre felkészültünk. Azóta már valóban van valaki az életemben, aki nagyon fontos lett nekem - legyen elég ennyi.- Az elmúlt időszak nehézségeihez miből merített erőt?- Elsősorban önmagámból. Éppen abból, hogy minden tragédia ellenére ép lélekkel és ép ésszel túléltem életem eddigi legnehezebb korszakát. Rengeteget tanultam magamról, de új fejezetet nyitott a gondolkodásomban, például hit kérdésében is. Végtelenül racionális ember vagyok, aki eddig csak a tettekben, cselekedetekben és a tudomány által alátámasztott tényekben hitt. Aztán ahogy az élet ilyen próbatételeket hozott, szükségem volt valami kapaszkodóra. Hinni akartam a csodában, hogy van valahol egy olyan erő, ami segít majd, amire számíthatok. Érdekes lelki folyamat volt. Először nagyon erősen akartam hinni, aztán megértettem, hogy ez nem olyan, amit akarni kell. Elég egyszerűen csak bízni ebben, és akkor megtörtént velem, hogy át tudtam adni a lelkem, kinyíltam és ma már tudom azt mondani, hogy hiszek.- Egy hét múlva már túl is lesz A Dal első élő adásán. Névjegy 1983. május 27-én született Budapesten. 13 évesen, 1996-ban volt első televíziós szereplése, amikor a Duna Televíziónál egy verset szavalt. 2002 óta riporter, szerkesztő. 2009-ben szerzett diplomát a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola hallgatójaként. 2002-2006 TV2 Aktív, Magel- lán szerkesztő-riporter. 2006- ban a Fókusz szerkesztő-riportere azRTL Klub-nál. 2007 Viasat, BAR2.0, felelős-szerkesztő. 2007- tői a TV2 szerkesztő-riportere és műsorvezetője a Megamánia, a MegaBackstage, a Szépségkirálynő műsoroknak és 2010-től a Mokka műsorvezetője. 2012-ben a Women ofthe Year - Év műsorvezetőjének választották. Izgul emiatt? Mennyire lámpalázas?- Nagyon örülök ennek a feladatnak, és imádom azt a fajta izgatottságot, ami most bennem van. Mindig is imádtam azt a fajta áradó szellemi és mentális állapotot, amit egy élő adás okoz. Mint a sportolóknál verseny előtt az adrenalin. Alig várom már, hiszen nagy szakmai álmom volt egy ilyen grandiózus élő show-műsor házigazdájának lenni.- Mennyire van képben, szereti, ismeri a mai zenéket?- Nagyon szeretem, de általában a zenét is nagyon szeretem. Ráadásul az elmúlt években a különböző tehetségkutatókat végigdolgoztam a háttérműsorokban, úgyhogy A Dalban szereplő előadók legalább nyolcvan százalékát személyesen is ismerem, sokakkal igen jó viszonyban is vagyok. Szóval nem elég, hogy életem álma megvalósul, de akkor még pont ebben a műsorban, olyan ez mint egy igazi ajándék, amire nagyon régóta vágytam.- Annyira céltudatosnak tűnik, ami a munkát és a pályáját illeti. Egyáltalán készült valami másnak is, mint televíziósnak?- Nem. Egész életemben erre a pályára készültem, szeretem ezt a hivatást és nagyon büszke vagyok rá, hogy az elmúlt 12 évben a legnézettebb műsoroknak lehettem a riportere vagy szerkesztője.- Mi tetszett benne ennyire?- Elsőnek főként a hírműsorok, hogy azok az emberek, akik ott vannak a képernyőn, mindent előbb tudnak, ott lehetnek a közelében a legizgalmasabb helyzetekhez, ahol az élet történik. Elég kíváncsi természetű voltam már gyerekként is, talán ezért fogott ez meg ennyire.- Szerencse is kellett ahhoz, hogy sikerüljön?- Ez érdekes, mert abszolút nem gondolom, hogy számomra a szerencse ebben közrejátszott. Én hiszek abban, mert a saját példám ezt bizonyítja, hogy ha valaki szorgalmas, kitartó, komolyan veszi a feladatait és szeret dolgozni, akkor eléri azt, amit szeretne. Végletekig küzdő típus vagyok és nem hiszek abban, hogy valaki hosszú távon a körülmények áldozata lehet.- Akkor mi az a személyiségében, aminek köszönhetően sikerült elérni a céljait?- A kitartásom és az alázat.- Az, hogy a kudarcaimért sosem okoltam másokat, és nagyon sokszor olyan feladatokat is képes voltam megcsinálni, amik szakmailag nem voltak éppen felemelőek, mert tudtam, mi a célom, és úgy gondoltam, hogy ha ez az út, ami oda vezet, akkor végig fogom járni.- Több műsort is vezetett, amiben a stílus és a divat volt a központban. Szeret öltözködni?- Az öltözködésemmel is szeretek hatást gyakorolni, igen. Amikor csak tehetem, a képernyős megjelenéskor is magamat „stylingolom”. Persze van úgy, hogy semmi kedvem öltözködni, de legtöbbször azért szívesen törődöm ezekkel a nőcis dolgokkal.- A „nincs kedvem” és a „nincs egy rongyom sem, amit felvehetnék" esetekre van valami működő mentő ötlete?- Igen, olyankor én is az univerzális megoldást szoktam alkalmazni. Fekete egybeszabott ruha és valami feltűnő, szép fülbevaló. Ez mindig olyan megjelenést biztosít, mintha nagyon ki lenne találva, pedig nem. Különben az egybe- ruhákat éppen azért szeretem nagyon, mert kiegészítőktől függően, nagyon sokféle helyzetben jók.- A szépségápolásra is van univerzális titka?- A sport. Ha az ember jól elfárad és megizzad, annál nincs jobb szépségtipp. Ha csak tehetem, futok vagy úszók, és időnként szaunázni is szoktam sportolás után. Nekem ez bevált, és 'a segít formában maradni is, ami szintén nem mellékes szempont.- Kihívás tartani az alakját, vagy szerencsés alkat?- Dolgoznom kell érte, azzal is, hogy rendszeresen sportolok és azzal is, hogy észnél vagyok, amikor eszek. Abban nem hiszek, hogy hosszú távon érdemes kínlódva lemondani valamiről. Imádom a kenyeret, a csokit, a süteményeket, így inkább arra figyelek, hogy mikor és miből mennyit eszek.- Azt mondta, hogy az elmúlt év volt az eddigi legnehezebb éve. 2015-től mit remél, mit kívánt magának az új évre?- Könnyedséget. Ha képekben kellene leírnom a tavalyi évet, akkor nagy sötét foltok jutnak eszembe, amelyek sokszor úgy nyomasztottak és rám telepedtek, hogy levegőt alig kaptam. Csak arra vágyom, hogy felszabadultan és jókedvűen élhessem a mindennapjaimat, a többit majd megoldom.
