Somogyi Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-15 / 12. szám
11 2015. JANUÁR 15., CSÜTÖRTÖK ■■IRiSRiaHIBBiHIII OLVASÓINK ÍRJÁK „A KDNP pápább lett a pápánál” vasárnap Nincs joguk magukról mint a Nemzeti Összefogás Kormányáról beszélni Szubjektiven objektívnek lenni nagyon nehéz, de megpróbálom! A közbeszédben az Antall- kormányról (MDF, KDNP, Kisgazda Párt), Horn-kormány- ról (MSZP, SZDSZ), első Orbán kormányról (MDF, KDNP, Kisgazda Párt, FIDESZ) Medgyes- sy majd Gyurcsány kormányról (MSZP, SZDSZ) Bajnai kormányról (MSZP), második Orbán kormányról (FIDESZ, KDNP), harmadik Orbán kormányról (FIDESZ, KDNP) beszélnek. De ma mintha csak egy kormányzó párt volna, csak a FIDESZ-t emelgetik tv-ben, újságban, úton, útfélen. így a legtöbb embernek fel sem tűnik a rendszerváltás óta a negyedik kormányzati ciklusban szerepet játszó, ritkán néven nevezett KDNP. Még ellenzékben lévők, sőt politikai elemzők is többnyire lazán veszik a két kormánypárt együtt említését. A jelenleg hatalmon lévők ellenzékben mindig együtt emlegették a kormánypártiakat. Leginkább vizit- díj-ügyben, amikor az SZDSZ-t mint az MSZP zsarolóját emlegették, sugallva, hogy az MSZP gyenge, ezért kénytelen engedni a gonosz nyomásának. Sikeres retorikájuknak köszönhetően megszűnt a vizitdíj, amelyet ma boldogan kifizetnének azon több száz település lakói, ahová lasszóval sem tudnak orvost fogni, és a szakrendelésekre várakozók, akik a még meglévő, túlterhelt orvosok koncentrált figyelmére vágyakoznak. Az SZDSZ-nek nem volt szüksége az MSZP zsarolására, mert közös szándék volt az egészségügy stabilizálása. Más a helyzet az üzletek vasárnapi zárva tartásával, melyet a KDNP már évek óta többször kezdeményezett, de a FIDESZ észérvekre tekintettel ellenállt. A fordulat akkor állt be, amikor az utóbbi hetek heves tüntetései során a legtöbbször a „mocskos FIDESZ!” és „Orbán takarodj!” bekiabálásoktól volt hangos a főváros. Úgy tűnik, hogy az utca embere mit sem törődik a koalíció meglétével, párt- szövetséggel, a népharag kizárólag a FIDESZ-re irányul. Hogy ebben a helyzetben mi zajlott a zárt ajtók mögött, ki tudja, de tény, hogy már teljes mellszélességgel együtt állnak ki a „családi vasárnap” mellett. (Ahhoz, hogy a családok valóban együtt lehessenek, ahhoz lehetővé és vonzóvá kellene tenni a több százezer külföldre kényszerültnek a hazatérést). Már nem számít nekik a munkahelyek megszűnése, az ÁFA-bevétel várható nagymértékű csökkenése, s hogy annak a kb. 800.000 embernek, aki vasárnap járt és járna bevásárolni minimum kellemetlenséget okoznak, hogy a szombati megduplázódó forgalom nagy stresszt okoz vevőnek, pénztárosnak, bolti dolgozónak egyaránt, a megduplázódó gépkocsiforgalomról és a parkoló helyekért való ökölharcról nem is beszélve! Semmi sem számít, ha erőből lehet politizálni, a párt hatalmát megmutatni! Miért is érdekelné az egyszerű emberek nyomora azokat, akik efféle tortúráknak nincsenek kitéve? A nyitva tartás ügyében megszólaló ellenzék főként gazdasági szempontból közelít a témához, holott az elviek legalább ilyen súlyúak. Nincs egységes európai gyakorlat a vasárnapi üzletnyitás terén. ■ Semmi akadálya nincs olyan jogszabály megalkotásának, ami mindenkinek kedvezne A szocializmus idején Magyarországon is zárva voltak a boltok, igaz az áruválaszték sem bővelkedett. így amikor választék és nyitva tartás is lett, azt valóságos szabadságként éltük meg. Szabad piac, szabad élet. Ez sérül, ráadásul teljesen feleslegesen! Semmi akadálya nincs olyan jogszabály megalkotásának, ami mindenkinek kedvezne, csakhogy ahhoz tisztelettel kellene tekinteni minden magyar emberre. Nem uralkodni kellene, hanem szolgálni. Elismerni, hogy van jogunk saját véleményre, hátrányos megkülönböztetés nélkül dönthetünk világnézetünkről, vallási hovatartozásunkról. A kultúrember elfogadja, hogy hazája épített örökségének megőrzése pénzbe kerül, így a templomok állagmegóvása is áldozatokat követelt. Sok-sok milliár- dot adtak már adóforintjainkból egyházi célokra (ráadásul elszámolási kötelezettségtől mentesen). Amikor a hívek megújult templomaikat birtokba veszik és hálát mondanak Istennek, jusson eszükbe az is, hogy a más hitet vallók adóforintjait is költötték és akik a kölcsönös vallási türelem jegyében minimum anynyit elvárhatnak, hogy egyes politikusok ne nevezzék őket „szellemi hontalanoknak”. Nem vitás, hogy a keresztények hagyományos pihenőnapja a vasárnap, a délelőtti mise családi esemény, míg fő a húsleves a sparhelt szélén. Érthető, hogy a KDNP lehetővé akarta tenni, hogy a hívek visszaszokjanak a szépen felújított templomokba. Csakhogy nem mindenki keresztény. A zsidóknál a szombat, muszlimoknál a péntek a vallásukban kijelölt Istennek szentelt nap (mint azt a KDNP-s politikusok is jól tudhatják, de nem tartják tiszteletben). Sok embernek nincs vallási kötődése, így állandó helyettesítőként biztosan lenne jelentkező vasárnapi műszakra ebben a munkanélküliségtől sújtott világban. Ha a munkavállalónak alkalmazása időpontjában törvényadta joga lenne heti pihenőnapjáról dönteni, a munkaadó tudna gondoskodni megfelelő váltótársról, így senki érdeke nem sérülne, mindenki elégedett lehetne. Mindössze jó szándék, emberség kérdése egy üyen törvény megalkotása. Mi Európában aggodalommal tekintünk az Iszlám Államra, amely vallási alapon szerveződik. Ugyanakkor mintha Magyarországon is lenne ilyen irány. (Gondoljunk például az iskolákra: az államosítottak lepusztulnak, az elmúlt időszakban másfélszeresére nőtt az egyházi kézbe adott iskolák száma, azok fejlesztésére jut pénz, oda menekíthetik gyerekeiket a hatalomban lévők.) Ferenc pápa, akit személy szerint nagyra becsülök, azt kérdezte: „Ki vagyok én, hogy megmondjam, mi a helyes?” (A békéért dolgozik, személyes példamutatással kíván hatni, nem illetéktelen behatolással.) Hát a KDNP megmondja, előírja, törvénybe foglalja. A KDNP pápább lett a pápánál. Amikor több százezer ember panaszát, tiltakozását figyelmen kívül hagyja egy kormány, holott közmegelégedést szolgálóan is dönthetne, nincs joga magáról mint a Nemzeti Összefogás Kormányáról beszélni. Vallásháború folyik itt, bár fegyvertelenül, de a kétharmaddal korántsem eszköztele- nül. Isten óvjon mindannyiunkat! i. A szolgáltatónak nincs szüksége az ügyfelekre? kálvária 2013. november 15-én kezdődtek a problémáim, s mind még 2015. január 5-én sem oldódott meg Segítségüket szeretném kérni olyan ügyben, mely bárkivel előfordulhat, de hogy velem alig egy éven belül kétszer, ez már nonszensz. 2013. november 15-én a szolgáltatónál Tv-csomagot váltottam, a SAT Tv-ről áttértem az IPTv-re, ami önmagában jó is volt, de ami utána következett az már emberpróbálónak bizonyult. Öt hónapon keresztül mindkét szolgáltatást számlázták. Lemondtam a SAT Tv-t telefonon, levélben, visszaküld- tem a beltéri egységeket, minden mindegy volt, végül a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség segítségével sikerült elérni, hogy nem számlázták ki mindkét szolgáltatást és jóváírták a már befizetett összeget is. Akkor elmarasztalták a szolgáltatót. 2013. novemberében mikor megrendeltem az utóbbi Tv-csomagot, már tudtam, hogy elköltözöm az akkori lakcímemről, mindenre kiterjedően próbáltam tájékozódni a majdani lehetőségekről, állítólag mindenről van felvétel. Elérkezett a költözés ideje 2014. november 19-én, de előbb november 9-én telefonon megrendeltem a szolgáltatás áttelepítését az új lakcímemre, lehet az IPTv csatorna és a telefon is, 18-án ismét telefon, oké minden, de 30 nap az áttelepítés, de természetesen előbb le szokták szerelni a rendszert. November 24-én telefonos értesítés jött, december 1-jén végzik a műszaki eszközök áttelepítését. Aztán kiderült, hogy ez a rendszerű szolgáltatás műszakilag nem lehetséges. 2014. december 2-án megrendeltem a SAT Tv-t telefonon, azt mondták, 15 napon belül tudják megoldani. Jó, várok, közben telefonok sokasága, semmivel nem tudnak biztatni. Közben jött egy szerződésmódosítás az áttelepítésről, ami már akkor nem fedte a valóságot, december 17-én érkezett. Levélváltás újra, lemondtam az előző lakcímemen a IPTv szolgáltatást, az sms után vissza- küldtem 17-én a műszaki egységeket, megrendeltem írásban a SAT Tv csomagot a mostani lakcímemen és természetesen a telefont is. A szerződés módosítással együtt szerelési határidőt is megadtak, december 22-ét. Még mindig semmi jele a szerelésnek, este telefon, akkor az volt a kifogás, hogy nem érkezett meg a beltéri egység. December 29-én érdeklődtem a Marcali postán, ahol nyomon követték az útját a műszaki berendezésnek, s kiderült, hogy 28-án már a szolgáltatónál volt a beltéri egység. Végig szenvedtük a karácsonyi ünnepeket telefon és Tv nélkül, ám 29-én elfogyott a türelmem, mert ismét semmi jóval nem biztattak, sőt volt amikor az mobilomról telefonáltam és kb. 35 perc várakozás után sem vették fel. Amikor a párom telefonjáról próbáltam, láss csodát, rövid idő alatt felvették és így tudtam lemondani a megrendelt, de be nem szerelt SAT Tv-t. Kénytelen voltam másik szolgáltatótól megrendelni a Tv csomagot, és két nap alatt beszerelték. A telefonnal szeretnék a régi szolgáltató ügyfele maradni, de még 2015. január 5-én sincs az áttelepítés megoldva. Kérdezem: miképp történhet meg, hogy egy szolgáltató így kezelje az ügyfelét? Már kezdem azt hinni, hogy az előző vitás ügy miatt van a diszkrimináció. Vagy nincs szükségük az ügyfelekre? MEGYERI GÉZÁNÉ, MESZTEGNYŐ A gyermekednek te legyél a legjobb barátja, csinálj vele programokat! rossz példák Az utcán locs- pocs és sár. Áz áruház bevásárló kocsijában négy év körüli fiúcska üldögél, cipője sáros. A biztonsági őr udvariasan figyelmezteti a harminc év körüli anyukát, lenne szíves a sáros cipőjű gyermeket a kocsiból kivenni. Anyuka felháborodottan tiltakozik, szerinte a gyermek még csak két éves múlt. Nem tudom, mi köze van a sáros cipőnek az életkorhoz. Mondtam az anyukának: ha nem mozgássérült a gyermek, tényleg jó lenne kivenni, hisz a következő vásárló a kenyerét teszi a kocsiba. Anyuka azonban ránk ordít: Majd kiveszem ha akarom! A gyerek vigyorog. A Galerius fürdő élménymedencéjében áztatom magam, ám egy tizennégy év körüli srác megzavarja nyugalmunkat. A medence szélén lévő méter magas falról ugrál be a für- dőzők közé, bár a falon méteres tábla és piktogram hirdeti az ugrálás tilalmát. Mindenki hallgat, az ötödik ugrásnál viszont nagyon finoman szólok a fiúnak: Ha nem láttad volna - mutatok a tiltó táblákra - a vízbe ugrálás tilos. A srác nem szól semmit vigyorogva odaúszik apukához, s valamit súg a fülébe. Az ajtó nagyságú kigyúrt apuka elindul felém: „Maga molesztálja a fiamat, vagy befogja a pofáját vagy beverem, hogy kiköpi a fogait.” A gyerek ekkor már tele szájjal nevet. Nem nyitok vitát, annál jobban féltem fogsorom. Szomorú, hogy mindenki hallgat, a közelben lévő úszómester is. A srác tovább ugrál, én meg átmegyek egy másik medencébe. ■ Hiába volt nagybetűkkel kiírva, hogy tilos az ugrálás, amikor finoman figyelmeztettem erre a fiút, az apja megfenyegetett, hogy kiveri a fogaimat Ugye ismerős? Gyakorta találkozunk ilyen szülőkkel, akik aztán ha gyermekük ne- velhetetlenné válik, ne adj Isten drogozni fog, netán ösz- szeütközik a törvénnyel, csodálkozik. Lehet, hogy az iskola hibás? Egy iskolaigazgató barátom mondta nekem: ha egy gyerek problémássá válik, először a szülői hátteret kell megvizsgálni. Nem vagyok hivatásos pedagógus, sem lélekgyógyász, de pár jó tanácsot tán adhatok. A gyerekednek te légy a legjobb barátja, aki érezze, hogy a legnagyobb problémájával is hozzád fordulhat! Vidd magaddal szórakozni, sportolni (amíg igényli, hogy együtt menjetek)! Ne válaszd a könnyebb utat, például hogy itt van fiam, lányom X ezer forint, eredj a haverokkal, én nem érek rá. Adj neki programot, ha lehet sportoljon keményen, a sport fegyelemre tanít. Tizenhárom éves kis lány unokám a lovas sportot választotta heti négy-öt kutyakemény edzés, de örömmel csinálja, mert sikereket ér el, mellesleg színjeles tanuló. Tanulj vele amíg lehet, mert ma már ők tanítanak minket az okos telefonon meg számítógépen, amihez sokkal jobban értenek, mint a nagyszülők. Hidd el, érdemes! DR. OLÁH VILMOS. SIÓFOK
