Somogyi Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-03 / 2. szám
2015. JANUAR 3., SZOMBAT 3 MEGYEI KÖRKÉP ■ •&!' K 'f M . Koccintás az utcán ► Folytatás az 1. oldalról Már a bejárattól húsz méterre érezni az égett műanyag szagát, s az ablaktokok megfeketedett kerete Ts mutatja,!valakik komolyan tüzeltek az elmúlt napokban,, hogy kompenzálják az éjszakai súlyos mínuszokat Néhány másodperccel később a múlt időt jelenbe fordíthatjuk, hiszen most is ég a máglya a Nost- ra melléképületében. A lángok műanyag palackokat, papírdobozokat, apró galy- lyakat iiyaldosnak, a maró füstbe ifekete képű középkorú férfi mered, egykedvűen hurapdál egy kenyérvéget. Csák akkor költözik belé élet, amikor társaságunkban'meglátja Mészáros Láázlót, a kaposvári hajléktalanszállót működtető pörös«?r|szt munkatársát, a hajléktalanellátó krízisjárat vezetőjét. A szabadban két-három fok lehet, az épületben a tűz ellenére sincs melegebb, ablak és ajtó híján semmisem tartja bent a nehezen előállított hőt, ennek ellenére Mészáros János Tibor és Nyári József kigombolt kabátban üldögélnek és falatoznak.- Ilytfhkor nem szabad jobban felöltözni, mert ha jön a komoly hideg, nincs mit felvennie az embernek, S még jobban fázik- osztja meg 17 évnyi utcai élét (?) tanulságát Mészáros lános Tibor. Társa osák legyint, a szilveszteri űjé\ i éjszakai -13-15 fok után a nulla közeli hőmérséklet már-már strandidő számukra...- Várjatok, hozok bejglit is - fordul vissza a kocsihoz a Vöröskereszt munkatársa, miután átadja a palacknyi teát, a csomagolt elemózsiát, s kisvártatva két rúd süteménnyel tér vissza.- Na, akkor ma ünnepiünk! - jegyzi meg Nyári József, aztán kötelességtu- dóan végighallgatja Mészáros Lászlót, aki mint minden nap, arra kéri a két hajléktalant költözzenek be a szállóba. Ahol most hatvanon húzzák meg magukat. Kitehetnék a teltház táblát, ám, ha bebocsátást kér valaki, nem tagadják meg tőle. Bozontos üstökű névrokona ígéretet is tesz, az estét már bent tölti. Tamás- kodva hallgatjuk, hiszen bevallása szerint is szeret inni, erre pedig a szállón nem lenne lehetősége, persze valamit, valamiért... A 60 éves férfi addig is szívélyes házigazdaként viselkedik, körbevezet az épületben, melynek betonpadlóját korom, félig égett tárgyak, rengeteg szemét, műanyag palackok, ételmaradékok, s ürülék borít. Állítja, nem tőlük származik, inkább az eddigi lakótársaktól. Újévig hatan laktak együtt, ám Feri, a drogos, szintén függő társa, és Sós Pisti, a Fütyi odébb álltak. A kompánia egyetlen nőtagja is másutt keresett menedéket.- Fogalmam sincs, hová mentek - tárja szét a kezét Nyári József. - Van elég hely a városban. És sorolja: a külső vasútállomás, a garázsváros, mögötte a kiserdő, a cseri dűlő, emeletes házak mögötti csalitosok, pincék, fészerek, eszkábált sátrak, megannyi hely, ahol a szállóba ilyen-olyan okkal nem vágyók megpróbálják átvészelni a zord napokat. Általában sikerrel, Kaposváron tavaly senki sem halt meg az utcán, igaz, a tél is kegyesebb volt az otthontalanokhoz. Mostanság nehezebb idők járnak rájuk, egy napokban napvilágot látott jelentés szerint már 25- en fagytak meg Magyarországon a hidegben. És ez az adat az év végi ordas mínuszok előtti...- Nein is a hideg volt a legrosszabb - jön ki a néhány koszos matraccal és takaróval felszerelt, egy húsipari cég reklámzászlójával letakart „hálószobából” Nyári József -, hanem a tudat, hogy megint véget ért egy év. Nekem ez már a harmadik volt az utcán, pedig már az előző kettő után is azt reméltem, többször nem kell így szilvesztereznem. Aztán csendben hozzáteszi, egyre kevésbé reméli, hogy valaha is visszatérnek a régi idők: fedett helyen, családi körben köszöntheti az új évet. Hiszen nincs senkije, apja és testvére meghaltak egy autóbalesetben, melynek maga is a sérültje volt. Munkát sem kap szakma, iskola híján, életkorát sem tudja megmondani. Társa büszkén sorolja végzettségeit, autószerelő, gépkarbantartó technikus volt valaha, úgy véli, kora miatt nem tud elhelyezkedni, mi inkább az italt tennénk felelőssé...- Ez már így alakult mondja aztán Mészáros János Tibor, s bátorítóan hátba vágja sorstársát. - Legfeljebb majd itt töltöm a következő szilveszteremet is. Az utcabál egyik része, az utca biztosan nem marad el... ■ Vas A. Feleannyi gombóc jár nekünk, és hígabb leves jut mit (V)eszünk? Nébih-vizsgálat is igazolja a háziasszonyok panaszait a beszerezhető élelmiszerekről Tanácstalanság. Érdemes alaposan megvizsgálni, hogy mit veszünk ► Folytatás az 1. oldalról- Három tányér leves jött ki egy levesporból korábban és vagy harminc gombóc volt benne, újabban maximum két és fél adagnyit tesznek bele és feleannyi gombócot, az íze is jellegtelenebb, leginkább a vízére hajaz - így egy, a városszéli hipermarketben heti ötször megforduló siófoki ‘asszonyság. - Aztán ott az instant kapucsínó: márkás gyártó ide, vagy oda, csomagolást váltottak, ráírták, hogy új, a minősége meg a silány márkátlan kávékéval lett egyenlő, az ára persze maradt, még szerencse, hogy nem nőtt. Egy másik áruházjáró azon már fenn se akad, hogy évek során jó néhány tejtermék ment összébb többször is, egyszerre persze csak néhány grammnyit, ám a rutinos bevásárlók kiszúrják a trükköt; nyilván ezzel tudja tartani a gyártó a korábbi árat, vagy legalábbis elkerülni a feltűnő mértékű emelést. Törzsvevőnk azonban amellett már nem megy el szó nélkül, hogy a frissentartó fólia, vagy a szemeteszsák év- ről-évre vékonyodik, miközben a márka, a minőség ránézésre ugyanaz. A Balaton partján persze ugyanazt kapja a vevő, mint a fővárosban, az osztrákoknak azonban kétszer annyi húsgombóc jár a levesükbe, mint nekünk - és ezt immár hazai vizsgálat is megerősíti. Négy éve a Szlovák Fogyasztók Szövetsége Brüsszelig is elhallatszó sajtókampányt indított, azt állítva: ugyanannak a nemzetközi cégnek a terméke keleten silányabb minőségben kerül az áruházak polcaira, mint nyugaton. Nemrég a magyar élelmiszer-biztonsági hivatal (Né- bih) vizsgálódott, és egyes termékek igazolták a „szlovák gyanút”, mások azonban nem. A HVG írta meg, hogy e szerint a magyar energiaital kevésbé dob fel, mint az osztrák, mert kevesebb taurint tartalmaz. Az apróbetűkből persze ez kiderül, de melyik vevőnél van a zsebben egy osztrák is, hogy össze tudja hasonlítani? A magyar piacra szánt vaníliás cukorra is ráírták, hogy vaní- liarúd-őrleményt is tartalmaz, de az csak a vizsgálatból derült ki, hogy az osztrák zacskókba nem az egész rudat darálják bele, hanem csak az igazi aromát adó belsejét. S ha már a levesporokat említettük: a Nébih szakértői kiszúrták, hogy a magyar boltokban kaphatókban több a konyhasó és kisebb a tömegük, így csak hígabb leves főhet belőlük, mint odaát. Megszámolták: a bécsi húsgombócleves- ben majdnem kétszer annyi a gombóc, mint a pestiben. Számos termék esetében ugyanakkor nem találtak eltérést. A mosóporok felettébb „gyanúsak”, a kólában az édesítőszer lehet más, a hazai nadrágpelenka kevésbé nedvszívó, a Fantát a gyártó cég kommunikációs vezetője szerint az „édesszájú magyarok” ízléséhez igazítják, a Tchibo hazai ügyvezetője pedig elárulta, hogy a kávé pörkölését is „igazítják”: a többnyire kotyogóval főző magyar, vagy éppen a kávéfiltert alkalmazó lengyel vásárlóhoz. Összegzésül: a bécsi és a pesti gombócadag közötti különbséget kikérjük magunknak, azon azonban hajlandóak vagyunk elgondolkodni, hogy vajon a hegyekben legelő osztrák tehén jobb ízű tejet ad-e, mint a mi marháink? ■ Fónai Imre JEGYZET CZENE ATTILA Év végi lencsehajsza még nem tudom, ki volt, de szerintem magyar, aki behozta szilveszter éjszakájára a lencseevés szokását. Nem növénytermesztő lehetett, inkább kereskedő, mert mindig azok járnak jól, ha sok a termés, ha kevés, akkor is. Biztos óriási, eladhatatlannak tűnő készlettel rendelkezett, ráadásul a felesége unhatta már, hogy lencséből kellett mindent csinálnia: levest, főzeléket, sőt még salátát is, s ezért noszogatta, hogy „Legyél már férfi, találj ki valamit!” (S kitalálta: leadott valakinek 20 százalékot...) a paraszti gyökerű szilveszteri babonák a középkor óta mélyen meghonosodtak Magyarországon, így én is elindultam lencsét venni, hogy megfőzzük, megegyük, és ezáltal 2015 bőséget, gazdagságot hozzon a családomba. December 31-én azonban már túl késő volt, nem tudtam lencsét vásárolni Kaposváron sehol, mert mindenütt elfogyott. Egy férfival három áruházban is találkoztam üres lencséspolcok előtt, miközben sokan tulékédtéK'kö- rülöttünk. Elkeseredésemben még konzerv lencsefőzeléket is kerestem mindenütt, de azt sem találtam. van mindennek tanulsága. 1. Ha idejében ébredek, például novemberben, akkor biztosan kapok lencsét (ráadásul sokkal olcsóbban), mert akkor senkit nem érdekel, hogy ez a kőkorszak óta ismert eledel az egészséget rendkívül hatékonyan támogatja. 2. Egyre több lencse fogy újévkor - mintha egyre többen ennek fogyasztásától remélhetnék sorsuk jobbra fordulását (bár még van a lottó is). 3. Alternatívaként a malacsült is jó lenne, hogy kitúrja a szerencsénket, de a malac ugye jóval drágább (aki azt meg tudja venni, annak nincs szüksége lencsére). vettem végül felesborsót, az mázsányi mennyiségben állt mindenütt december 31-én is, bár béltartalma szerint szinte lencse. Ráadásul a babona eredetileg nem lencsét említ, hanem szinte bármely úgynevezett hüvelyes növényt, így például még a babot is. Szóval a felesborsót szeretem katonakorom óta, ráadásul mire hazaértem, a feleségem mégis talált a spájz legmélyén lencsét. Az előbb ettem belőle, tán túl sokat is, mert nagyon finom lett. kicsit mintha túlterhelné a gyomrom (talán az előbbi gondolatok miatt is), de ha csak a lencsén múlik az idei év, akkor minden rendben lehet.
