Somogyi Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-11 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 2. szám
SZTORI 2015. JANUÁR 11., VASÁRNAP 5 Rákkutatás most már otthonról is számítógép Bárki segíthet a kutatóknak eddig ismeretlen gyógymódok megtalálásában Ma már bárki részt vehet a rákkutatásban vagy az ebola, esetleg az AIDS elleni harcban akár otthonról is, ehhez pedig nem kell mást tennie, mint egy kis programot letöltenie, amely számításokat végez - anélkül, hogy bármi teendőnk lenne. A több mint tízéves kezdeményezés ma már okostelefonokon is elérhető, 2,7 millió felhasználója van, akik együtt annyi munkát végeztek, amennyi egy számítógépnek 880 ezer évig tartott volna. Braunmüller Lajos A novemberben tizedik születésnapját ünneplő World Com- munity Grid (magyarul Közösségi Hálózat) célja a világ legnagyobb nyilvános számítógép-hálózatának létrehozása az emberiség javát szolgáló kutatási projektek elvégzéséhez. A rendszer lényege, hogy önkéntes felhasználók, így például diákok, irodai dolgozók, otthon internetezőktől kérnek egy kis gépidőt. A rendszer honlapján bárki regisztrálhat, egy kis programocska letöltésével pedig anélkül vehet részt a gyógyszerkutatásban, hogy bármi egyéb teendője lenne. A program a háttérben fut, ebédidőben, kávészünetben, vagy ha a felhasználó úgy akarja, állandóan modellezni az orvosi kísérleteket. Egy-egy otthoni vagy irodai gép persze csak kis részfeladatokat végez, de a mára 2,7 millió felhasználót tömörítő közösség már felér egy szuperszámítógéppel. Az önkéntesek az elmúlt tíz évben összesen 880 ezer évnyi gépidőt ajánlottak fel a több mint húsz kutatási projekt számára. Ez azt jelenti, hogy egy számítógépnek 880 ezer évbe tellett volna azt a munkát elvégezni, amelyet a több millió felhasználónak tíz évig tartott. A kezdeményezés ezzel drámai módon felgyorsította a kutatásokat, amelyek döntően gyógyíthatatlan betegségekre fókuszálnak. A Grid több programja a rák különböző fajtáira keres gyógymódokat, de részt lehet A tudósoknak nyolcszáznyolcvanezer évnyi gépidőt ajánlottak fel az önkéntes segítők, jó sokat megspóroltak a tudománynak A virtuális ember az elkövetkező évtizedek egyik fő célkitűzése a virtuális ember megalkotása. Ez lényegében egyesítené magában a mostani gyógyszerkutató szoftverek összes képességét, hiszen egy olyan gigantikus szoftver lenne, amely az ember összes élettani folyamatát tudná modellezni. Ezzel modellezni lehetne az egyes beavatkozások minden hatását, például kockázat nélkül megfigyelni, hogy milyen szerepet játszik a szervezetben egy-egy új hatóanyag. Ezzel a virtuális ember hozzásegíthetne jobb, kevesebb mellékhatással rendelkező gyógyszerek kifejlesztéséhez is. A virtuális emberi szervezeten már dolgoznak a kutatók, de a feladat annyira bonyolult, hogy még inkább évtizedeket, mintsem éveket vesz igénybe. venni az izomsorvadás, az ebola vagy az AIDS gyógyszerének megtalálásában és klímavédelmi kezdeményezésekben is - és ehhez csupán egy kis programot kell letölteni, majd a háttérben dolgozni hagyni. „Számítógéppel ma már valóban sok mindent lehet modellezni, a számítástechnikai eszközökkel végzett kísérlettervezés nagyon érdekes, és dinamikusan fejlődő területté vált, amelyet a gyógyszeripar is hasznosít” - nyilatkozta a Vasárnap Reggelnek Valkó István gyógyszerész. A több mint három évtizede a gyógyszeriparban dolgozó, a kutatásban is nagy tapasztalatokkal bíró szakember lapunknak hozzátette: az életfolyamatok döntően fehérjékhez kötődnek, amelyeknek mind a szerkezete, mind pedig a működése nagyon bonyolult. „Egy-egy ilyen fehérje kölcsönhatása egy gyógyszerrel számos dologtól függ, például a hőmérséklettől vagy egyéb tényezőktől” - mondta el Valkó István, aki hozzátette: a számtalan lehetőség megvizsgálása ezért nagyon komoly feladat, amely megfelelő számítástechnikai felkészültséget igényel. A számítógép sok területen segíthet tehát a gyógyszerek kifejlesztésében, ezek közül az egyik számításigényes feladat annak megállapítása, hogy egy adott fehérjéhez melyik gyógyszermolekula hogyan kapcsolódik. „Olyan ez, mintha milliónyi kulcs közül próbálnánk kiválasztani azt, amelyik illik a zárba. Ez számítógép nélkül nagyon nehéz feladat lenne” - mondta el Valkó. Bonyolítja a helyzetet az is, hogy egy-egy „kulcs” nem csak egy zárat nyithat, hiszen minden gyógyszernek lehetnek mellékhatásai - az pedig egyáltalán nem mindegy, hogy ezek mennyire enyhék vagy súlyosak. Közismert, hogy már egy csésze kávé vagy egy fájdalomcsillapító sem egyformán hat minden emberre, ezért a kísérletezés nem maradhat el a számítógép világában sem. Valkó István szerint ugyanakkor a számítógép nagyban felgyorsíthatja a munkát, és ez egyáltalán nem érdektelen hír azoknak, akik valamilyen súlyos betegségben szenvednek. A szakember a nyolcvanas évek eleje óta dolgozik a gyógyszeriparban, és elmondása szerint a kezdetekkor még alig használtak Magyarországon számítógépet. „Csak a nyolcvanas évek közepétől általános a számítógépek használata, ma viszont már elképzelhetetlen lenne ilyen eszközök nélkül a munka. A műszereket számítógép vezérli, amely segít a mérésekben és az eredmények kiértékelésében is” - mondta el Valkó István, aki szerint több számítógép természetesen több munkát tud végezni, így hamarabb lehet eredmény ma még gyógyíthatatlannak számító betegségek esetében is. Tűt keresnek a szénakazalban az egyik első olyan Grid-kezde- ményezés, amelybe bárki otthonról besegíthetett, az 1998- ban indult SETI volt, amely nem mást tűzött ki célul, mint az esetleges földön kívüliek üzeneteinek megtalálását. a seti, vagyis a „Search fór Extra-Terrestrial lntelligence ”, azaz a földön kívüli intelligencia keresése elnevezésű program tudományos-fantasztikumnak hangzik, ám ebből inkább a tudomány van túlsúlyban. A program, az egyik legnagyobb rádióteleszkóp, az Areci- bo Obszervatórium antennájának jeleit elemzi. Az antenna minden egyes órában hihetetlen mennyiségű rádióhullámot fog fel az űrből. ezeket döntően égitestek bocsátják ki, ebből a folyamatos űrzajból egy mindenki által letölthető kisGrid-programocs- ka próbálja kiválogatni azokat a jeleket, amelyek értelmes küldőre utalhatnak. A SETI-ben részt vevő érdeklődők tűt keresnek a szénakazalban, a több millió önkéntes segítő azonban úgy véli, ha mégis sikerülne üzenetet elcsípni földönkívüliektől, az az emberiség legnagyobb tudományosfelfedezése lehetne. Milliónyi variáció közül kell kiválasztani a helyes megoldást, ez számítógépek nékül nem menne Negatív reklám KÉT ÉVE az egyik nagy napilap kriti- rados virág kája alaposan lehúzta Karafiáth Orsolya szerintem (és nemcsak szerintem) remek regényét. Orsolya fogta magát, és nagy merészen kirakta a cikk linkjét a facebookos írói oldalára. Csupán ennyivel kommentálta: „nem a legnagyobb elragadtatás hangján...” Számomra ez azt jelezte, hogy bármilyen fájdalmas, a szerző nemcsak a méltatóiról, hanem a bírálóiról is tudomást vesz. Addig csak fontolgattam, hogy elolvasom a regényt, de ezután rögtön beszereztem, lói tettem. Az egyik legjobb kortárs magyar prózai műnek tartom, emlékszem, letenni sem bírtam, amíg a végére nem értem. AZ eset most kicsiben velem is megtörtént, és örülök neki. A netes keresőprogrammal böngészve az egyik közösségi oldalon találtam egy olvasói kritikát az egyik regényemről, írójának egyáltalán nem tetszett a munkám, amit alaposan és korrektül meg is indokolt. Karafiáth példáján felbuzdulva kiposztoltam a kis írást a szerzői oldalamon. Gondoltam, a sok dicséret .között a változatosság kedvéért legyen már ott egy bírálat is. Hiszen, ami mindenkinek tetszik, az gyanús; én legalábbis így gondolom. tudni kell, hogy a pozitív olvasói vagy újságírói véleményekre a közösségi oldalon alig-alig érkezik reakció. Amit a rajongók leginkább díjaznak, az a pózolj férjjel/ testvérrel/kutyával/növény- nyel típusú posztok. Nem úgy a negatív kritikáknál - egy-egy ilyen láttán vég nélkül elkezdenek özönleni a hozzászólások. Van, aki a nemtetszését kifejező személlyel ért egyet, más védi a könyvet. És akadnak, akik a szerzőt bátorítják, mert sajnálkozva azt gondolják, szegényke elszontyolodott az őt ért bírálattól, megerősítésre van szüksége. Utóbbi természetesen kedves gesztus, bár én nem vágyom efféle vigasztalásra. Húszéves újságírói pályafutásom alatt megtanultam: aki kiáll a placcra a művével, annak számolnia kell a bírálattal. Nem tetszhet mindenkinek minden, és ez így van rendjén. Unalmas volna a világ, ha mindenki ugyanazokért a dolgokért lelkesedne, mert akkor mindenki egyforma volna, vagy legalábbis hasonló. A negatív kritikának tehát van helye a nap alatt. SŐT, A NYILVÁNOSSÁG előtt szereplőknek talán az jön a legjobban, mert arra, mint az ábra mutatja, sokkal inkább felkapják a fejüket az emberek. így vagyunk összerakva. Plusz: a posztom alatt kommentelők között már az elején közölte valaki, ezek után el fogja olvasni a könyvemet. Hoppá! az persze már más kérdés, hogy az ominózus vélemény megfogalmazója felszólított, töröljem a posztot, mert az sérti az ő személyiségi jogait, írta ezt úgy, hogy a kritikáját nyilvánosan, ám névtelenül, pontosabban két idegen szóból összerakott fantázianéven tette közzé, és a Facebookon is egy másik, hasonló nickna- me-mel szerepel. Kissé megdöbbentem. Az egyik nyilvános közösségi oldalon vállalja a véleményét, a másikon nem? Ja, hogy rosszul esik neki, mennyien nem értenek vele egyet? Csak addig tartunk ki az álláspontunk mellett, amíg arra mindenki rábólint? Amíg azzal senki sem vitatkozik? Mi értelme van akkor az egésznek? Ennyit a vélemény- cseréről és a csodálatos magyar vitakultúráról. A hölgy (vagy úr) pártját fogók között valaki szemfüles módon megállapította, nekem nyilvánvalóan jól jön a negatív kritika, mert az felhívja a figyelmet a könyvemre. Az illető hozzátette, biztosan azért van erre szükségem, mert az rosszul fogy. Ebben hál’ istennek téved, csak hát én telhetetlen vagyok. Azt akarom, hogy még több emberhez eljusson a regényem.
