Somogyi Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-10 / 8. szám

INTERJÚ 2015. JANUÁR 10., SZOMBAT 11 Pásztor Anna: „Az anyaság egy lázas tangó!” habitus A Rising Star elképesztő frizurájú zsűritagja nagyszerű édesanya Ki ez a nő, aki észvesztő maszkokban, elképesztő frizurákkal, különös ruhák­ban megőrül a színpadon, vagy éppen hevesen gesz­tikulálva zsűrizik a Rising Starban? Kapaszkodjanak meg: Pásztor Anna nagy­szerű anya! Fái Zsuzsa/hotl-interjú- Tudod, mi veled kapcsolatban számomra a legmeglepőbb? Hogy Tóth Vera az egyik legjobb barátnőd!- Fura, mivel annyira ellen­tétes, amit képviselünk, mégis jól megértjük a másikat, még ha ez első ránézésre nem is jön át. Imádjuk egymás melóját - Verocs fantasztikus énekesnő!- Szoktatok együtt bulizni is?- Ha mulatok, akkor tánco­lok, mint az őrült. Mindenféle szeszes italok nélkül éjszaká­kat táncolok át. Amikor régeb­ben bevetettem magam a Fé­szek Klubba, a tulajtól kezdve a pultosig mindenkivel táncol­tam. Vera behozta a kocsijából a CD-gyűjteményét, és ő volt a DJ. Zseniálisan konferálta fel a dalokat. De az is emlékeze­tes sztori, amikor egyszer el­mentünk együtt Tapolcára, és a nagymamája kis présházában aludtunk. Ültünk a szőlőlugas­ban, szalonnát sütöttünk, jóféle balatoni borokat ittunk. Vele jó­kat lehet hallgatni is...- Megváltozott a habitusod, ami­óta anya lettél?- Igen. Nem is vágyom disz­kóba! Annál jobb szórakozást, mint hogy az ember a saját ze­nekarával (Anna and the Bar- bies - a szerk.) koncertet ad, nem tudok elképzelni.- Hogy éled meg ezt a számodra új szerepet?- Az anyaság olyan, mint egy lázas tangó, vagy mint egy tor­nádó: megérkezik a baba, és fe- nekestől felforgatja az életedet, és egyszerűen magával ragad. Legalább fél év telik el, mire ki tudsz kukkantani a fejed­ből. A szülés önmagában kevés ahhoz, hogy érezd magadban: anya vagy. Azt meg kell talál­nod magadban. Világra jön a kisbaba, de ahhoz, hogy az édesanya is „megszülessen", onnantól számítva még kell leg­alább hat hónap.- Egy igazi örökmozgó vagy. Még­is hogy bírtad a bezártságot?- Nekem isteni dolgom volt, mert nem voltam elzárva a vi­lágtól. Három hétig velem volt a párom, közösen fedeztünk fel mindent a babával kapcso­latban. A negyedik héten már mentem kétórás zenekari pró­bára a picivel. A szünetben szopizott, közben pedig az apja tologatta a babakocsiban. Hihe­tetlen energiát adott a zenélés, amit tovább tudtam vinni. Hat héttel a szülésem után már fel­léptünk. Egy csendes helyiség­ben volt a baba a nagypapával, a nagymamával, az apukájá­val és a legjobb barátnőmmel. A kedvesem szülei imádják a zenekart, boldogan jönnek ve­lünk. Fiatalosak, nyitottak, sze­retik a zenét és a szórakozást.- Az igaz, hogy amikor hazaköl­töztél a tengerentúlról, egy mosó­konyhában laktál?- Először különböző albérle­tekben laktam, aztán három és fél millió forintért - persze hi­telből - megvettem azt a kilenc négyzetméteres mosókonyhát a hetedik kerületben. Az benne a jó, hogy galériás, vagyis majd­nem plusz kilenc négyzetméter még tartozik hozzá. Egy ember­nek az bőven elég,- Akkoriban hol volt a kedvesed?- Építőmérnök a hivatása, és akkoriban éppen Duhajban dol­gozott. Ha akkor vele megyek, nincs többé zenekar, ha ő ma­rad, akkor viszont nincs pénz. Három-négy havonta kimen­tem hozzá, vagy ő jött haza.- Tényleg a gimnázium óta együtt vagytok?- Igen, de közben voltunk kü­lön is. Amikor én New Yorkban voltam, ő itthon járt egyetemre. Amikor ő Sydney-be ment dol­gozni, én voltam itthon egyete­men. Majd két évig tartottuk a kapcsolatot. Sosem láncoltuk le a másikat. Ismertem a barátnő­jét, ő is az én barátomat. Aztán amikor éppen mindketten itt­hon és éppen egyedül voltunk, felhívtuk egymást, hogy men­jünk már el moziba. Ez a kap­„Annál jobb szórakozást, mint hogy az ember a saját zenekarával koncertet ad, nem tudok elképzelni” csolat huszonnégy éve tart, és ezt köszönöm a sorsnak.- Benji a pici lakásba született?- Oda egy babakád se fért volna be. Átköltöztünk egy öt­ven négyzetméteres albérletbe, és azonnal jött a baba. Akkor fogtuk magunkat, és odaköl­töztünk a nagymamához. A kis lakást kiadtuk. Muszáj, mert svájcifrank alapú hitel van rajta, és a harmincötezer forintos törlesztőrészletünk százhuszonnégyezerre nőtt. Ez teljes patthelyzet. Két éve még azon is gondolkodtunk, hogy hol találunk nem fizetős par­kolóhelyet. A zenekarnál teljes éhkopp van. Nekünk még nem volt olyan nagyszabású koncer­tünk, hogy degeszre kerestünk volna magunkat. Szinte min­den pénzünk a színpadra, a lát­ványra megy el, és nem gyűjtö­getünk.- Jól értem, hogy négy generáció él együtt?- Igen. Egy családi házban élünk: mi a nagymama szobá­jában, ő pedig átköltözött a nap­paliba. Gondolkodunk valami más megoldáson, de közben hi­szek abban, hogy csak úgy tud igazán jól működni a család, ha generációk élnek együtt. A kilencvenhárom éves dédi pél­dául fényévekkel jobban van, amióta ott vagyunk. Hihetetlen vitalitás van benne; imádja a babát, tologatja, jár-kel vele.- Koncerteztél, szerepeltél a Sztárban sztárban, miközben már a Rising Starban is dolgoz­tál. Hogy bírtad ezt az egyéves babával?- Most is a kedvesem van otthon Benjivel. Abból keresek pénzt, ami a szenvedélyem és a hobbim egyszerre. Minden­kinek azt mondom, hogy ilyen hivatást válasszon, mert akkor is boldog lesz, ha már nincs más az életében, csak a mun­ka. Kezdetben tizennyolc órá­kat forgattunk a Rising Starral; hazamentem, és éjszaka a fé­szerben gyakoroltam a Sztár­ban sztárra, mert a család már aludt. Ha volt két szabad perc forgatás közben, behozták a babát, hogy lássam. Hétvégén koncerteztünk, akkor a csa­láddal utaztunk. Egy szabad másodpercem sem volt; azon is csodálkoztam, hogyan került zokni a lábamra...- Benji nyolchetes volt, amikor a zenekarral Hollandiába mente­tek. Az sem lehetett könnyű...- Sokat utaztunk repülővel, vonattal, busszal, kocsival - a gyerek meg sem érezte. Mi vi­szont totál kivoltunk. Egy hétig tartott a turné, a baba az apu­kájával jött velünk mindenho­vá, beállásra, fellépésre. Néha rám volt kötve, olyankor bé­késen aludt. Két és fél, három óránként evett, közben napi tizenkét tárgyalást lebonyolí­tottam.- A párod beáldozta a munkáját azért, hogy te dolgozhass. Ezt mi­vel kompenzálod?- Nagyon szeret pókerezni, jól is megy neki, mert hihetet­len matekos agya van. Ebben támogatom, néha még Bécsbe is elmegyünk játszani. De ak­kor is jön velünk a nagymama! Ez amolyan húzd meg, ereszd meg. Most kicsit ő áldozza be a munkáját, aztán egyszer majd én teszem ugyanezt. Egy csa­ládban mindenki ad és kap. Gulliver és a betlik Németh András életében időtöltés A női kézilabdások szövetségi kapitánya nem győzi hangsúlyozni, hogy a kártyázás csak hobbi Húsz éve minden csütörtökön a barátoké, és a kártyáé a fősze­rep Németh András életében. A női kézilabda válogatott szö­vetségi kapitánya Vácon szokta kipihenni a fáradalmakat, ám szerencsére idén novemberre esett az utolsó parti. Karácsonyi jókívánságok no­vember 20-án? Első hallásra furcsának tűn­het, ám Németh Andrásnak, a női kézilabda válogatott szövet­ségi kapitányának jó oka volt rá. „Már húsz éve minden csü­törtök este a kártyázásé a fősze­rep, ám azon a novemberi estén elköszöntem a társaságtól, hi­szen reméltem, hogy 2014-ben már nem találkozom velük - mesélte Németh András. - A decemberi parti ugyanis azt jelentette volna, hogy a váloga­tott nem jut tovább csoportjából a decemberi kézilabda Eb-n.” A baráti társaság mindig egy váci étteremben találkozik, az ultijátszmák közben pedig az ízletes vacsorák és a beszélge­tések sem maradnak el. „A társaság jelentős része nem a kézilabdás közegből jött, orvost, vagy éppen polgármes­tert is találni köztük - folytatta a szövetségi kapitány. - Éppen ezért az összejöveteleken nem a kézilabda az elsődleges té­mánk, hiszen nekem is jól esik kiszakadni a mindennapos kö­Németh András szövetségi kapitányként is szakít időt arra, hogy rendszeresen találkozzon a baráti társasággal zegemből. Már játékoskorom­ban is szerettem kártyázni, megvoltak az állandó párok, akkor még nem létezett mobil- telefon, meg laptop, amikkel el­üthettük volna az időt.” A húsz év hosszát jól érzékel­teti, hogy az étterem, ahova ele­inte járt a társaság, már évek­kel ezelőtt bezárt. A szövetségi kapitány azért hangsúlyozza, a kártyázás is csak hobbi, a sze­mélyét nem kell rögtön a pak­likkal azonosítani. „Kellemes időtöltés, de sem­mi több. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert többen haj­lamosak kicsit túlgondolni az ilyen helyzeteket.” ■ B. A. B./Nemzeti Sport

Next

/
Thumbnails
Contents