Somogyi Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-02 / 1. szám

2015. JANUAR 2., PENTEK

DEL-DUNANTUL

11

Csizi Péter álmából felkelve is elő tud adni egy közepesen hosszú monológot, amelyben részletesen kifejti, hogy a pécsiek milyen jól is járnak a folyamatosan érkező új (vagyis hát javarészt használt, de ez most mindegy) buszokkal. A tervek szerint jövőre viszont még hitelesebb lesz a monológ: az egykori alpolgármester ugyanis - bizonyítandó, hogy a járművek tényleg remekek - a munkahelyére is busszal fog járni. Apró problémát csak az jelent, hogy az említett munkahely a fővárosban van, és konkrétan Parlamentnek hívják. Úgyhogy hajnalonként ott áll majd Csizi a városszéli megállóban, szótlanul várja az aznapra kijelöltet, arra gondol, hogy öt óra zötykölődés áll még előtte - aztán felszáll, mi integetünk neki, és azt kiabáljuk a távolodó Volvónak, hogy pompás buszozást, Péter!

Nem mindennapi esemény zavarta meg az Omega együttes pécsi sajtótájékoztatóját. A nagy bejelentések közepén ugyanis egyszer csak feltűnt egy őszes halántékú férfi, s nagy hangon azt kezdte el számon kérni a szervezőktől, hogy miért ezt a zenekart hozták el Pécsre. A nagy kiabálásban kiderült, elsősorban nem is az Ómega- dalokkal van baja a rendzavarénak (a Gyöngyhajú lány refrénjét például a szervezők felszólítására hibátlanul elénekelte): véleménye szerint akkor, amikor ebben a városban végre elindult valami, nem szabadna színpadra engedni egy olyan bandát, amelynek neve a véget sugallja. A férfi ezután egy kiló liszttel akarta leönteni Kóbor Jánost, az Omega énekesét, aki azonban egy jól irányzott ökölcsapással ártalmatlanná tette a rendzavarót.

János, most komolyan, mi a baj? Miért vágsz ilyen savanyú képet? Neked semmi nem jó? Figyelj, elnök vagy megint, erre gondolj! Jó, nem a megyei közgyűlésé, hanem a pécsi focistáké, de nem mindegy? Ugye nem kell

elmondanom, hogy mennyire hasonló a két munka egymáshoz? Itt az ellenzéket szurkolóknak hívják, de ennyi, nincs más különbség. Menni fog ez neked simán. Ha meg mégis gáz lesz, szólsz, aztán bevezetjük itt is a vénaszkennert, mint a Fradi-pályán, s az a kevés drukker is pillanatok alatt eltűnik, üres lesz a stadion, az igaz, de legalább békés is.

A Rockmaraton jó ideje egyik üde színfoltja a kulturális életünknek.

A malomvölgyi őrület jövőre jelentősen átalakul: csak azok vehetnek rajta részt, akik be is öltöznek. A kezdeményezés első jeleit már idén is láthattuk, jövőre azonban komolyodik a helyzet, nem lesz elég egy fekete pólót felvenni. A Kasza Tibor-hasonmások viszont simán bemehetnek - aztán hogy életben maradnak-e a buli végéig, az már más kérdés.

Bár az utóbbi hetekben rendre arról olvashattunk, hogy egész éves kimagaslóan jó teljesítménye miatt lehet, hogy a Honda megkínálja Michelisz Norbertét egy gyári pilóta lehetőséggel, a szilveszteri Dunántúli Napló megtudta: Himesháza szülötte ennél drasztikusabb váltást tervez sportpálya- futásában. Michelisz ugyanis felhagy az autóversenyzéssel, és profi asztaliteniszezőnek áll. Ugyan a szakértők szerint technikáján még csiszolni kell (képünkön is látszik, hogy a szerváknál bal kezével automatikusan indexel, ezzel jelezve, hogy hova üti a labdát), de lelkesedése nem ismer határokat.

Miként egykoron Szent István király Szűz Máriának Magyarországot, úgy ajánlotta fel Szekó József Áder Jánosnak Mohácsot a legutóbbi busójáráson. A település polgármestere azt mondja a köztársasági elnöknek: „Jánosom, elfáradtam, letenném ezt a terhet. Legyen tiéd Mohács, legyen tiéd minden. Ha felveszed a busójelmezt, elfogadnak az itt élők is. Király meg még úgysem voltál, igaz?”

Hoppál Péter a szemünk előtt lett országosan is ismert politikus, s erre akkor is büszkék vagyunk, ha esetleg nem feltétlenül értünk egyet azzal, amit mondani szokott - ezredszerre is, ugyanazzal a hanghordozással.

És éppen ezzel van a baj: mivel a visszatérő kifejezések tényleg meghatározott ritmusban váltják egymást („bukottbaloldal”, „elmúltnyolcév”, „Gyurcsánybajnai”), néha ugyanazt a hatást érik el, mint a vonatzötykölő- dés - azon kapjuk magunkat, hogy elbőbiskolunk. Hoppál Péter azonban még ennél is tovább ment: ahogy képünk is mutatja, mondandója közben néha ő maga alszik el.

Volt egy pillanat még tavasszal, amikor Mesterházy Attila egy pillanatig komolyan elhitte, hogy pártja, az MSZP legyőzheti a Fideszt a választásokon. A mi szerencsénkre ez pontosan Pécsett történt, s fotósunk el is kapta ezt a néhány másodpercet. Azért hajói megnézzük a fotót, láthatjuk, hogy a pártelnök boldogságát visszafogott mosollyal kísérik csak le a baranyai szocialisták. Lehet, hogy ők már tudtak valamit.

Mivel a már jó ideje folyó Jegyük szimpatikusabbá a rendőrséget!” program nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, belügyminiszteri kezdeményezésre stratégiát váltott a szervezet. A költséghatékonyság jegyében ugyanakkor (hogy ne kelljen az összes plakátot, szórólapot teljesen átírni), csupán egy szót cserélnek ki: a „szimpatikusabbá" helyett a jövőben a „félelmetesebbé” szerepel majd. A projekthez kapcsolódó új egyenruhákat a közelmúltban mutatták be: képünkön középen a régi, jobbról és balról az új uniformis szerepel. Ezzel párhuzamosan a rendőrség közismert szlogenje is megújul - a jövőben majd ez feszít az autókon, csupa nagybetűvel: „Szolgálunk, védünk, ijesztgetünk!”

Amikor még a nyáron kiderült, hogy Véber György lesz a PMFC labdarúgó- csapatának vezetőedzője, akkor egyvalamiben biztosak voltunk: lehet, hogy a gárda halálosan gyenge lesz, lehet, hogy iszonyatosan unalmas játékkal rukkol ki hétről hétre - de közben Véber rengeteg jó szöveggel ajándékoz meg minket. így is lett, idéznénk is néhányat, de a nyomdafesték gyakorlatilag csak a mondatot indító névelőt bírja el. Képünk azt a pillanatot örökítette meg, amikor Véber az egyik meccsen megpróbált lakatot tenni a szájára - ma már tudjuk, ezen aztán semmi sem múlott.

Sokan próbáltak rájönni, hogy mi volt a PVSK-Pannonpower titka még a tavasszal, amikor a csapat sorozatba nyerte a meccseket: a középszakasz tizenkét találkozójából tizenegyet behúztak. Nos, egészen szilveszterig kellett várni a megoldásra: lapunk megtudta, hogy a tréner, Csirke Ferenc szabadidejében elvégzett egy szemmel gyógyító tanfolyamot, s ennek köszönhetően már a találkozók közben, a kispadon kúrálni tudta kisebb sérüléssel bajlódó kosarasait, az izomhúzódásokat, esetleges töréseket pedig a negyedek közötti szünetekben gyógyította meg úgy, hogy csak ránézett a problémás helyekre. Úgy tudjuk, a tréner a nyáron továbbfejlesztette tudományát, immár a kézrátétellel való gyógyítás is megy neki.