Somogyi Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)
2014-12-22 / 297. szám
14 OLVASÓINK ÍRJÁK 2014. DECEMBER 22., HÉTFŐ Felejthetetlen este a kis MAV-lakban, ahol anya mindent dióból készített ÉS JÖTTEK AZ ANGYALKÁK JÓZUS- ka várás idején egész nap sürgés-forgás volt egy ici-pici somogyi MÁV vasútállomás lakásában. Sült a sok keksz, hogy minél több darab legyen estére édesapa kedvenc dióstortájából. Minden dióból készült, ami adott volt, hiszen ott állt a baromfi udvar közepén az öreg nagy diófa. így a tésztája, krémje is dióból volt, s ráadásul a dísz a torta tetején is. Aztán eljött a várva-várt este. A nagyszülők is megérkeztek, hogy ne maradjanak ki az örömből. Kinn nagy pelyhekben hullt a hó, amikor csengetésre lettünk figyelmesek. Rohantunk a szobába. Az ablak nyitva - így tudták az Angyalkák Jézuska irányításával elhelyezni az asztalra a csodálatos karácsonyfát. Karácsonyi énekek mellett és imádkozással telt az este. Nem kerestük, mi van a fa alatt, hogy jutott volna ajándék? A jó meleg szobában ott volt a szeretet, az öröm és a boldogság. S édesanya szeme párás lett... Primon Józsefné Csokonyavisonta Az angyalhajas karácsonyom volt a legszebb emlék Álmos délután volt, a papa mesélte immár harmadszor a Hófehérkét, míg a másik szoba be volt zárva előttünk. Onnan nagy sürgölődés-forgolódás zaja hallatszott. Jézuska, az Angyalok, a mama, s dédi zaja. Ó, hogy csodáltam, irigyeltem a felnőtteket, hogy ők együtt lehetnek, beszélhetnek Jézussal, s az Angyalokkal! Csak egy pillanatra láthatnám őket, nem kellene az ajándék, de boldog lennék! - gondoltam, s belestem a kulcslyukon, de a sarkamban már ott volt papa, s elterelt onnan. Végül tárult az ajtó, s ott volt a plafonig érő karácsonyfa, alatta Piroska baba és Misi Maci. - Jézus és az Angyalok nincsenek itt? - kérdeztem csalódottan. Nézd csak kislányom - szólt szelíden a nagymamám -, angyalhaj van a Ián. Megvigasztalódtam, hiszen tényleg otthagyták fehér angyalhajukat az illatos fenyőfán. Antalffy Zs. Erzsébet Budapest Tényleg legyen velünk a béke! régi karácsonyaink Nappal a szívük mélyén világított a csillag, este kigyúlt Betlehem felé Párizsban már novemberben kigyúltak a karácsonyi fények. Nagykarácsonyban is megkezdődtek a karácsonyi rendezvények. A plázákban, nagyáruházakban már karácsonyt hirdetnek, karácsonyi ajándékok és egyéb áruk vásárlására invitálnak és kellemes karácsonyt kívánnak - mert a jó kívánságból sohasem elég. Egyre erőteljesebb a karácsony várás a várakozás csendje - békéje. Én is emlékezem régmúlt és közelmúlt karácsonyaimra. A legszebb karácsonyi történetek közé tartozik a napkeleti bölcsek zarándoklásának útja és a megszületet Őr Jézus Krisztus előtti hódolásuk története. Mennyi meghatódottsággal és együttérzéssel, aggódással és reménykedéssel tanulta az én korosztályom gyermekkorában a Krisztust kereső emberek legnagyobb vállalkozását: felkerekedni, elindulni, száz veszéllyel szembeszállni, fáradtan, elcsigázottan idegen országokon, sivatagokon keresztül menni szüntelen a hívogató csillagfény nyomán. Szorongatni, félteni a kincset, amit hódolatul ajándékul vittek. Nappal csak a szívük mélyén világított a csillag, de este kigyúlt újra Betlehem felé... Rendhagyó karácsonyfa a szennai kazettás mennyezetes templomban Mi magyarok is egy évezrede megyünk a csillag nyomán. Pusztai nép foltunk. Vezetőinek ismerték az égre írt utak, sorsok és végzetek titkát. A végtelen puszta volt az otthonuk és útbaigazítóink, barátaink voltak a csillagok. Messzebbről indultunk mint a napkeleti bölcsek. Jöttünk lovon, gyalog, vidáman, énekszóval és sokszor sirató énekkel. Sok ezer esztendős tarsolyunkból odaadtuk a mi ajándékunkat: a honfoglalás és a keresztény királyság megalapításakor - ifjaink halott ezreit, később a keresztény nyugatért a tatás és török kard irtotta országot, Trianont, a voronyezsi névtelen keresztek alatt nyugvó tízezreket és 1956 hőseit. A hullatott vér drága gyöngye a legnagyobb hódolat a karácsonyi jászolbölcső előtt. Várjuk az ünnepet - minden évben - most is, melynél bensőségesebbet, több érzelmet árasztót - még nem talált az ember a maga vigasztalására. Mert a szeretet ünnepeként tiszteljük a napot, a karácsonyt, amikor jó az ajándékozás és a megajándékozottság öröme. Emlékszem kisgyermek koromban is vártam a karácsonyt - ahogy édesanyám mondta a szentestét. Örültem a fenyőágnak, az alatta lévő piros almának, diónak, mogyorónak ez volt az ajándék - mert • háború volt. Azóta sok karácsonyt megértem. Volt olyan karácsony is, amikor sok ajándék volt a fa alatt. Valamennyi karácsony élénken megmaradt emlékezetemben, mert mindegyikben volt közös vonás: a szeretet, a család, a béke, az együvé tartozás érzése és mindenekelőtt a kis Jézus születésének napja. Tudom, sok gondunk van, ma sem örömteli minden család élete. Én mégis bizakodom, optimista vagyok, mert a társadalom nagyobbik fele békében, megértésben, szeretetben kíván élni és dolgozni, még ebben a gyorsan változó válságokkal teli világunkban is. Éppen ezért nemzeti összefogásra lenne szükség, nem széthúzásra. „Béke veletek” - mondja az Úr - és valóban erre lenne a legnagyobb szükség otthon és az egész országban. Gondoljunk mindezekre, ha majd kigyúlnak a karácsony fényei és kívánjunk egymásnak békés, boldog karácsonyt. Káplár Adolf Barcs Mindig apukám mesélt nekem emlékezet Arra bátorított, együtt találjunk ki történeteket | Nem emlékszem sok mesére ) gyermekkoromból, mert miu- | tán túl voltunk már a Piroska és a farkason, Hófehérkén és társaikon, hét éves koromban, amikor első osztályba kezdtem járni, apukámmal közösen ta- | láltunk ki történeteket. Először ) egyikünk mondott egy mond- | tót, aztán a másikunk, így tovább felváltva. Sokat lehetett nevetni azon is, hogyan kanya- rította el hirtelen, meglepetésszerűen valamelyőnk a történetet. Főképp idősebb koromban fordult ez elő, emlékszem, még a nyolcadikos ballagásom előtt is játszottuk ezt. Aztán abbamaradt, mert apukám azt mondta, hogy már nagylány vagyok. A legjobb időszak egyébként ebben a mesélésben a tél volt. Leesett a Zselicben a hó, vastag fehér bundát rakott a házikókra és a fákra, és az ablakon át néztem a meleg szobából, hogy milyen mesés lett ez az amúgy is szép vidék. ■ Én is azt játszom a gyerekeimmel, amit egykor velem az apukám, és nekik is nagyon tetszik Ilyenkor, télen persze a mesék is leginkább a téli világban játszódtak, csak nagy ritkán vágyakoztunk el belőle, emlékszem egy különösen fagyos napon a nyári balatoni strandra vágytunk, oda kalandoztattuk el a Télapót. En gyakran szőttem úgy a történetet, hogy legyen benne jegesmedve, bár jegesmedvét akkor még életemben nem láttam, csak jóval később egy kiránduláson a budapesti állatkertben. Több cselekménynek volt szereplője a Jézuska is, ő soha nem csinált semmi rosszat, úgy mondanánk ma, hogy mindig nagyon pozitív figura volt. De miért is lett volna másképp, ha róla mindig csak jót hallottam? Például ő hozza mindig az ajándékokat karácsonykor, s csuda okos lehet, hogy szinte mindig kitalálja, hogy mire vágyom... így van ez még most is, amikor már három gyermeket nevelek a férjemmel. B. L-né A mamámért ég az egyik gyertya karácsonykor szerencsefia Nagy szerencsém volt nekem a nagyszü- leimmel, mert szerető családot építettek maguk köré a gyermekeikből, rokonaikból, s minden lehetőséget megragadtak arra, hogy együtt lehessenek. Az egyik család somogyaszalói volt, a másik pedig barcsi. Nagyon szerencsésnek gondolhatom magamat azért is, hogy a szüleim találkoztak, egymásba szerettek, s megszülethettem a testvéremmel. S a szüleim magukkal hozták az örökségbe kapott szeretetet, a család fontosságának tudatát. Az egyik nagymamámra azért emlékszem igazán, mert csinált olyat is, hogy sütött egy tálcányit a kedvenc édességemből, s sokat utazott meg gyalogolt azért, hogy elém tehesse. Nézte, ahogyan megeszem, sok szeretettel megsimogatta a fejemet, aztán hazament. Gyakran megtette ezt. Számomra a karácsony nagyon fájdalmas tud lenni, mert ez a nagymamám karácsonykor halt meg. Agyvérzést kapott, élt még két hétig, aztán átköltözött abba a világba, amit a Jóisten ígért neki. Csak abban tudok bízni, hogy nem hiába járt templomba, nem hiába volt jó, segítőkész ember egész életében, a mennyországba került, s én is odakerülhetek egyszer majd melléje. Addig az egyik gyertya karácsonykor mindig őérte ég. N. Tamás Mikulás-várás a bőszénfai szarvasfarmon gyermekélmény Mondott jót is, rosszat is, de rólam csak jót mondott... Nem az ajándék értéke számít, hanem a szeretet Elérkezett Mikulás napja, a bőszénfai szarvasfarmra mentünk, hogy találkozzunk vele. Magammal vittem az új babámat, amit a születésnapomra kaptam, ami tegnap volt. Az éjszaka Holle anyó jól megrázta a dunyháját, mert hó esett a mi legnagyobb örömünkre. A Mikulás bácsi már várt bennünket az ebédlőben. Körbeültük és szorongva vártuk, hogy mit fog rólunk mondani. Mondott jót is, rosszat is, de rólam csak jót mondott. Az ajándékosztás után meghívott minket csilingelő lovasszánjához, hogy együtt nézzük meg a szarvasokat. A szán gyorsan siklott a havon, de egyszer csak hirtelen megállt. Előttünk egy nagy szarvas bukkant fel, hamarosan egy egész csapat követte. A völgyben vaddisznók eszegették a kukoricát, amikor megláttak minket szanaszét futottak. Visszafelé másik úton mentünk, ahol muflonokkal találkoztunk. Ezután bementünk a kerítésen belül lévő szarvasokhoz, akik nagyon szeh'dek voltak, még a tenyerünkből is megették a kukoricát, meg a kenyeret. A Bori nevű szarvas megnyalogatta anya kezét, meg az enyémet is. Nagyon különleges élmény, hogy ezekkel a vadakkal ilyen közeli barátságba kerülhettem. Papp Liza Fruzsina 2. oszt. kaposvári Zrínyi I. Ált. Isk. A gyerekek nagyon szeretik az állatsimogatót, pluszajándékuk a Mikulás ÁRVAHÁZI TANULSÁG KÖtCSére is beköszöntött a tél. Esett a hó karácsony este. Mindenki, aki tehette, elment a templomba megünnepelni a Jézuska születését. A gyerekek verseket, színdarabokat adtak elő. A mise után siettek haza, megtudni, mit kapnak ajándékba. Mindenki örült, kivéve egy kisfiút, aki versenyautót szeretett volna, de helyette meséskönyvet kapott. A szüleinek ez rosszul esett. Az apja megkérdezte tőle, hogy szerinte mit kapnak az árvaházban a gyerekek. A kisfiú hallgatott. Az apa felelt: az árvaházi gyerekek csak egy szem szaloncukrot kapnak, a karácsonyfájuk se egyéb, mint egy kicsi kisfenyőfa ág. És ők még annak is örülnek. De legjobban annak örülnének, ha szerető családba kerülhetnének. Az apa azért tudta ilyen jól mindezt, mert ő is árvaházi gyerekként nőtt fel. A kisfiú kezdte érteni, hogy nem az számit, mit kap, hanem az, hogy az ajándék mekkora szeretetet rejt. Például nagy szeretetet rejthet az árvaházban a sokak számára kicsi, értéktelennek tűnő szaloncukor. A kisfiú ettől fogva jól megjegyezte, hogy nem azt kell nézni, hogy mi mennyi pénzbe kerül, hanem azt, hogy aki adta, jó szívvel adta. Ez nagyon fontos a mindennapokban is. Lőrincz Katalin <
