Somogyi Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)

2014-12-22 / 297. szám

5 2014. DECEMBER 22., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP A gombóc a torokban maradt... a szeretet ünnepe Felejthetetlen ajándék-telitalálat és gyanúsan csillogó szemek Harmincezer tő virág jutalma: üdiilővárosoktól tanult Szárszó Kuti Szabolcshoz és családjához néhány nappal karácsony előtt érkezett meg a Jézuska - a gyerekek legnagyobb örömére A kaposvári Kuti család szinte már letett róla, hogy az idei karácsony bármiben is eltér a szürke hétközna­poktól, amikor négy nappal szenteste előtt megérkezett hozzájuk lapunk Jézuskája. Vas András- Apa, nézd, tényleg laptopot hozott a íézuska! Viktor azonnal abba is hagy­ta a csomagolópapír bősz tép- kedését, s letelepedett az asz­talhoz a gyerekszámítógép­pel. Az ötéves kisfiú úgy kap­csolta be a készüléket, s kezdte nyomkodni a gombokat, mint­ha eddig minden nap hason­ló játékokkal játszhatott volna. Édesapja, Kuti Szabolcs könny­be lábadt szemmel nézte legna­gyobb gyermekét, majd felénk pillantott, s tekintete láttán ne­künk is el kellett fordulnunk.- Már november közepén raj­zoltunk levelet a Jézuskának, pedig még a Mikulás sem járt akkor itt - mondta az alacsony termetű férfi -, Viktor nem is kért mást: látta a tévében egy reklámban, hogy akad ilyen masina, s azóta úgy éreztük ma­gunkat Tündével, mintha kést forgattak volna a mellünkben, tudtuk, semmi esélyünk, hogy ilyet vegyünk neki. A háromgyermekes kaposvá­ri párnak a mindennapi szük­ségletek előteremtése is komoly gondot okoz: Bogdán'Tünde ott­hon van a kéthónapos Patrik- kal és a baba két évvel idősebb bátyjával, Bálinttal, Kuti Sza­bolcs a cukorgyári kampány­ban ugyan kapott munkát, így az őszük valamivel könnyeb­ben telt, mint az esztendő töb­bi része, ám ahogy bezár a gyár, megint marad számára a köz­munka és a segély. Jövőre vagy lesz, vagy nem...- Minden munkát elvállalok, ami akad - állította a férfi -, a heti két pihenőnapomon is dol­gozom, többfelé maszekolok. De év közben olyan kevés a pénz, hogy amit most keresek, csak a nagyobb lyukak befoltozásá­ra elegendő. És hogy a gyerekeknek bizto­sítsák a minimumot. A szépen rendben tartott önkormányza­ti sorházi lakásban - nyolc éve gyűjtenek saját otthonra, jövő­re az esetleges szocpollal talán összejön a nagy álom - a kály­hák ontják a meleget, a tűzhe­lyen egyszerű ebéd készül. Pat­rik békésen alszik a három gye­rek nagy franciaágyán, addig, míg Bálint rá nem lel a - lapunk munkatársai, illetve néhány ka­posvári vállalkozó által összeál­lított, játékok, ruhák és cipők mellett jelentős mennyiségű tartós élelmiszert rejtő - cso­magokban egy óriási plüssmed- vére. A mackóról azonmód leke­rül a nejlon, a kisfiú botladozva hurcolja magával, miközben ki­abálva magyaráz neki. A zsivaj­ra riad fel öccse, ám Tünde kar­jában hamar megnyugszik, bár ebben némi szerepet játszik egy zenélő csecsemőjáték is. Ami­nek anyja is örül, még jobban a zsáknyi pelenkának, mellyel bő hónapra legalább az egyik leg­égetőbb probléma megoldódni látszik.- Kifizetjük a számlákat, a maradék kevéske pénzt beoszt­juk ételre, fűtésre - jegyezte meg Kuti Szabolcs. - Elegendő ruhára, pláne a két kisebb gye­reknek pelenkájára már nehe­zen futja. A karácsonyról ne is beszéljünk... Tünde csak bólogat, s a kis­asztalra mutat, ahová majd a fe­nyőfát állítják szenteste. Arról eddig fogalma sem volt, mi ke­rül majd a fenyő alá.- Szabolcs maszek munkái­ból akartunk valami apróságot a gyerekeknek - suttogta, mi­közben egyre vöröslő szemmel nézi a pakkok csomagolásával bíbelődő két nagyobbik fiút. - Már, ha jutott volna... Megnyu­godott a lelkem, a gyerekeim is átélhetik, milyen, amikor aján­dékokat hoz a Jézuska. A fiúk eközben azt sem tud­ják, mihez kapjanak: kevéske autótologatást némi plüssállato- zás követ, majd a játék mobilte­lefon zenéit hallgatják - ez volt Viktor második kívánsága, kö­szönet a kollégának, aki ráér­zett... -, aztán előkerül a domi­nó is, majd óriáspók küzd meg egy dínóval. Bálint közben ki­bont egy tábla csokit, bátyja olyan szemekkel nézi az egyik rúd bejglit, hogy apja kimegy a konyhába, hogy megszegje a szentestére szánt süteményt.- Nekik ma van karácsony - magyarázta félszegen a „dőzsö­lést”, mi egyre kényelmetleneb­bül érezzük magunkat: ami sok családban természetes-megszo­kott, másoknál (és sajnos mind többeknél...) tényleg különleges pillanat...- Azért hagyunk az ünnepre is - szólalt meg hosszú hallga­tás után Tünde, akinek ismét el- fátyolosodik a tekintete, amikor lopva odacsúsztatjuk a kezébe a borítékot, benne némi anya- j gi hozzájárulással az ünnepek- - hez. Vacsorára, ebédre gondol- I tünk belőle, s némi ajándékra a | szülőknek, ám Tünde megráz­za a fejét: - Egymásra nem köl­tünk, veszünk majd pelenkát Bálintnak is. És esetleg valami vacsorát szentestére. Némi hezitálás után rákér­deztünk, mi lett volna az ünne­pi menü, Tünde a távolabbi sa­rokba nézve válaszolt: - A kuko­ricás rizst szívesen megeszik a gyerekek... A gombóc a torkunkban mind jobban szorít, nem engedi, hogy bármit is reagáljunk, szép csendben elköszönünk.- Az oviban hétfőn elmesé­lem, hogy nálunk már járt a Jé­zuska - kiabált utánunk Vik­tor, s erre anyja, immár so- kadszorra, ismét szipogni kez­dett. - Nem is tudom... - akar­ja még egyszer megköszönni gyerekei örömét, ám elcsuklik a hangja. Nem is kell befejez­nie, a tekintete mindennél be­szédesebb. Amikor kilépünk a lakás­ból, ezer ágra süt a decembe­ri nap... ► Folytatás az 1. oldalról Dorogi Sándor: azt valljuk, ami­kor egy turista átlépi egy te­lepülés határát, fontos, hogy milyenek az első benyomá­sai; olyan fürdővárosoktól ta­nultunk, mint Hajdúszoboszló vagy Zalakaros és már Szárszó bejáratánál is virágok fogadták az érkezőt. De nemcsak a köz­pontba, hanem a mellékutcák­ba is jutott. S fontos a vendég is, de talán még fontosabb a he­lyi lakos, hogy az érezze jól ma­gát éven át a településén, sőt, le­gyen rá büszke. Dorogi Sándor szerint a ren­dezett településképet ösztönzé­sül is szánják, hogy az ideláto­gatók is ilyen környezetet hagy­janak maguk mögött; nem is jellemző a rongálás, a szeme­telés, annál több a pozitív visz- szajelzés. Nem titok, hogy szak­ember tanácsát is kikérték; Ma­kó többször nyert országos vi- rágosítási versenyt, s az ottani főkertész javaslata alapján ala­kították ki a virágágyásainkat, ő javasolta újdonságként a mu­tatós kannavirágot (nem mel­lékesen egy helyi lakos, Szűcs György vállalta a szaporítá­sát), Hajdúszoboszlóra jellemző egyébként ez is. Balatonszárszón tavasszal vi- rágosítási versennyel is ösztö­nöznek, ilyenkor, advent idején pedig meghirdetik a Szárszó csillaga versenyt, két kategóri­ában; a vándorkupát a legszeb­ben feldíszített üzlet és magán­porta nyerheti el. ■ Fónai Imre Luca-napi Fakupa Marcaliban negyvenötödször rendez­ték meg Marcaliban a Luca na­pi Fakupát. Fehér János szer­vezőtől megtudtuk: 1970-től több mint 30 éven át a rendez­vényen meghívott csapatokkal a futball volt a meghatározó. Az utóbbi években a közös va­csora, fotóalbumok forgatása, a nosztalgiázás és a baráti be­szélgetés lett a jellemző. A haj­dani 71 fős társaságból ma 28- an aktív résztvevői a ritka szép hagyománynak. ■ V. E. Patrik felriadt a nagy ricsajra, ahogyan bátyjai örültek az ajándékoknak Erős emberek Marcaliban: vandál rongálás a városközpontban szélmalomharc A városlakók abban bíznak, hogy mihamarabb megtalálják a vandálokat a városi rendészek Míg az emberek többsége az advent jegyében készül a ka­rácsonyra, akadnak olyanok, akik erejüket fitogtatva, rendre tönkre teszik a marcali város- központ műtárgyait. így történ ez szombat hajnalra is. Nem ke­gyelmeztek a város karácsony­fájának sem, de egy épp az út­jukba kerülő kerékpártáro­lót is felakasztottak egy köz­lekedési táblára. Szombat reg­gel meglepő látvány fogadta a nem csupán a járókelőket, de a GAMESZ Szervezet munkatár­sait is. Szaka Zsolt, a cég igaz­gatója leltárt készített a hétvé­gi vandalizmusról: kerékpártá­roló a KRESZ-táblára akasztva, egy másik megrongálva, kisku­kák összetörve a Rákóczi utcá­ban több helyen, a város kará­csonyfája tövébe helyezett taka­róágak szétdobálva. Szerencsé­re a világítását „csak” összeku­szálták, de nem szaggatták szét mint a korábbi években. Lassan nem lesz ép szemetes tároló a központban, a javításuk és pót­lásuk állandó szélmalomharc.- Két hete KRESZ táblát vet­tünk le a Béke park egyik fá­járól, egy másikat a műanya­gos szelektív kukából kellett ki­venni - tette hozzá Szaka Zsolt. - A Park és Szegedi utca utca­név-tábláit hetente kell vissza­helyeznünk, pedig mindegyik jelentős méretű betontuskóba van beágyazva. Legutóbb a vi­Felháborította a marcaliakat a hétvégi látvány. Vandál támadás érte a városközpont köztéri elemeit rágágyáson keresztül a főútra húzták ki az egyiket. Tarthatat­lan, hogy néhány vandál rend­szeres erőfitogtatásával a vá­ros értékeit szándékosan tönk­reteszi. Döbbenetes, hogy egy kisváros központjában, mindez rendszeresen megtörténhet. A település saját költségvetéséből tartja fenn a városi rendészetet, amely éjjel nappal járőrözik a központban, sőt egy megfigyelő drónnal is rendelkezik. Egy va­donatúj kamerarendszer is ébe­ren figyeli az utcákat, melyek közül az egyik éppen, az emlí­tett Künzelsau térre néz. A pol­gárok azt mondják, így nem lesz nehéz megtalálni a városi van­dálokat. ■ Virág János

Next

/
Thumbnails
Contents