Somogyi Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)

2014-12-20 / 296. szám

2014. DECEMBER 20., SZOMBAT INTERJÚ „A gyerekek mindig jókedvre derítenek” halász judit Minden karácsonykor az édesanyja receptje szerint főzi a töltött káposztát 11 Halász Judit számára a de­cember már régóta az év leg­mozgalmasabb hónapja, de szép színházi feladatok ide, vidámsággal teli koncertek oda, a színésznő alig várja, hogy karácsonykor kedvére társasozhasson az unokáival. Szűcs Anikó A Vígszínház Házi Színpadán két hete mutatták be az Asszony a fronton című darabot, amely­ben Halász Judit a főszerepet alakítja. Emellett a művésznő hat másik előadásban is játszik, ráadásként pedig - mintegy az ünnepre hangolódás részeként - végigkoncertezi az év utolsó hónapját. Halász Judit a Vígszínház Házi Színpadán az Asszony a fronton című darabban főszerepet alakít. Polcz Alaine tragédiája fájdalmasan szép siker- Idén decemberben a szokásos­nál is elfogultabb, hiszen rögtön egy premierrel kezdte az egyéb­ként is zsúfolt hónapot.- Már a novemberem is meg­lehetősen sűrűn telt (mosolyog), mert nagy mennyiségű szöveget kellett megtanulnom borzasztó gyorsan. Ezután fel kellett építe­nem a szerepemet, ami szintén sok időt igényel, és erre a két folyamatra bizony nem volt túl sok idő. Ráadásul a próbaidőszak első napjaiban jelent meg az új lemezem, a Kezdődhet a mulat­ság, ami azzal is járt, hogy az új dalokból egy új koncertet kellett szerkesztenem, ami számomra mindig nagy kihívás.- A Vígszínházban már hagyo­mány, hogy karácsony előtt három vasárnapon dupla koncertet ad a teátrumot csurig megtöltő csalá­doknak.- Az Asszony a fronton bemu­tatója után két nappal tartottam az első karácsonyi előadást, ami­hez újra át kellett alakítanom a repertoárt úgy, hogy a családi ün­nepekről szóló új szerzemények, valamint a kihagyhatatlan „köte­lezők” mellett felcsendüljenek a legnépszerűbb Mikulás-dalok és karácsonyi énekek is. így ami­kor nem szöveget tanultam, ak­kor műsort szerkesztettem, vagy éppen koncerteztem - ami időn­ként elég kimerítő volt.- Ugyanakkor a változatosság el­vileg gyönyörködtet. Vagy ebben a pillanatban nem így érzi?- Az igazat megvallva hálás vagyok, hogy így hozta a sors, mert az én koncertjeim nagyon vidámak, és az idei fellépések is sok pozitív élménnyel gazdagí­tottak, míg az Asszony a fronton egy nagyon szomorú korszak­ban, Magyarország huszadik századi történelmének legsöté­tebb időszakában játszódik. Az előadás Polcz Alaine életének első huszonkét évébe enged bete­kintést. Ez a szívbe markoló visz- szaemlékezés túl azon, hogy egy megrázó vallomás a háború bor­zalmairól, a megaláztatásokról, a kiszolgáltatottságról és a túlélés­ről, egyúttal egy boldogtalan há­zasságban vergődő fiatalasszony súlyos magánéleti dilemmáit is elénk tárja. Lelkileg borzasztóan megterhelő egy-egy ilyen este a Házi Színpadon: az előadás után Leginkább utazni szeret a színésznő mosolyogva sorol­ja, mi mindenből merít energiát a dolgos mindennapokhoz.- VAN NÉHÁNY BARÁTNŐM, akik­kel rendszeresen kanasztá- zunk. Nagy ritkán bridzselek is, de az nem megy olyan jól, mint ahogy mennie kellene. Imádok jó könyveket, különösen szép- irodalmat olvasni, zenét hall­gatni, de legjobban az utazás tölt fel. Télen síelni megyünk, nyáron általában az unokákkal szükségem van jó pár órára, amíg „kiheverem” azokat az ér­zéseket, amik színészként akar- va-akaratlanul a hatalmukba kerítenek. Úgyhogy egyáltalán nem bánom, hogy a hétvégeken koncertezhetek, mert éneklés közben legalább feldobódom. En­gem a gyerekek mindig jókedvre derítenek.- Az ünnepvárás időszakában ho­gyan tudja összehangolni a temér­dek teendőjét?- Az elmúlt jó néhány évben már hozzászoktam, hogy a szín­házi munkáim és a fellépéseim miatt kevés idő marad a készü­lődésre, ezért a jól bevált forga­tókönyv szerint ilyenkor moz­gósítom a családot. Egy házban lakom a fiamékkal, így a lakás díszítésével már jó ideje nem is próbálkozom, már csak azért sem, mert a menyemnek, olyan fantasztikus tehetsége és érzé­ke van a dekoráláshoz, hogy úgy döntöttem, nem konkurálok vele (mosolyog). A karácsonyi menü viszont az én reszortom. Az első fogás kivételével, mert a menyem anyukájának a halászlévé verhe­tetlen. Én pedig hagyományosan gesztenyés pulykát és töltött ká­posztát készítek, ez utóbbit édes­anyám receptje szerint. Emellett mindig sütök libamájat is. 24-én este nálunk vacsorázunk, de előtte az ajándékozást a fiamék lakásában tartjuk, ahol a három unokám alig várja, hogy megpil­lantsa a hatalmas karácsonyfát, és persze az alatta sorakozó meg­lepetéseket. nyaralunk: szeretünk velük na­gyokat kirándulni a hegyekben, nyáron mára tengerhez is elme­részkedtünk velük. Azt szoktam mondani, hogy három olyan do­log van, amit ha nem kell csi­nálnom, akkor az számomra már pihenés: ha nem kell időre mennem, nem kell sminkelnem és nem kell állandóan a frizu­rámra és az öltözködésemre fi­gyelnem, akkor én már jól ér­zem magam.- A srácok még hisznek az Angyal­ka létezésében?- Az Angyalkában még abszo­lút hisznek, de a Mikulással már egy kicsit más a helyzet... A leg­nagyobb fiú már tudja az igazsá­got, de megbeszéltük, hogy nem árulja el a kisebbeknek. Külön­ben is, ez a „Télapósdi” igazán jópofa játék! Mi, felnőttek is szí­vesen veszünk részt benne, Jan­csi, a férjem (Rózsa János film­rendező - a szerk.) például min­den évben kiteszi a csizmáját az ablakba... Amíg a gyerek elhiszi, hogy tényleg a Mikulás hozza a csokoládét és csak a jó gyerekek kapnak jutalmat, addig ez a ked­ves szokás még nagyobb örömet jelent. Ezért is kértem az unoká­mat, hogy ne fedje fel a titkot az öccsei előtt.- Az emberek többsége kimondot­tan jó szívvel idézi fel a gyermek­kori karácsonyokat. Ön is így van ezzel?- Én is szép emlékeket őrzök a régi időkről, pedig gyerekko­romban nem volt ilyen fényes a város az ünnepkor. Nekünk már az is nagy dolognak számí­tott, amikor meggyulladt a kará­csonyfán a gyertya vagy a csil­lagszóró. Arra is emlékszem, hogy karácsonykor mindig lehe­tett kapni húst a boltokban, így már az ünnepi vacsora is külön­legesen finom volt, sokkal ízle- tesebb, mint az összes többi va­csora az év során. Nekem egyéb­ként az egészen kisgyerekkori karácsonyaim voltak a legszeb­bek, pedig akkor, közvetlenül a háború utáni években éltünk a legnagyobb szegénységben. Ta­lán azért is éreztem úgy, mert akkor még én is hittem a Jézus­kában, akit borzasztóan vártam minden évben. 24-én délután kint ültem a konyhában a szü­leimmel, és egyszer csak meg­szólalt a szobában egy csengő. Akkor még nem sejtettem, hogy a nénikém, aki a szomszéd ház­ban lakott, az ablakunkon ke­resztül a kerten át kivezetett spárga segítségével szólaltatta meg a távolból. A hangjára még ma is tisztán emlékszem.- Akkoriban kapott olyan megle­petést, amelyhez különösen ked­ves emléke fűződik?- Abban az időben a maiak­nál jóval szerényebb ajándé­kokkal kellett beérnünk, de a babakocsimat és a hozzá tarto­zó babát sokáig féltve őriztem. Sajnos ezek ma már nincsenek meg, máig megmaradt viszont egy-két kedvenc gyerekkori könyvem... Persze, a mai gyere­keknek egészen más elvárásai vannak a karácsonyi meglepe­tésekkel szemben; kicsit sajná­lom is, hogy az ajándék ünne­pévé vált a szeretet ünnepe. Az ajándékozás szép gesztus, de nem ez teszi ünneppé a kará­csonyt, hanem a meghittsége, a hangulata és az együttlét, ami manapság sajnos sok család­ban jó, ha legalább karácsony­kor sikerül. Amikor a kará­csonyfa tövében együtt társas- játékozunk az unokáimmal, és közben a fiúk arca ragyog az örömtől...- Visszatekintve 2014-re, milyen esztendőt zár?- Ha t arra gondolok, hogy ebben az évben nagyon sok kolléga távozott az élők sorá­ból, akkor rettenetesen elszo­morodom. Szerencsére idén is sokat dolgoztam, sok öröm ért, de akadt sok bosszúságom is, úgyhogy mindent összevéve egy normális-átlagos esztendő volt a 2014-es. Ha ilyen lesz a következő is, akkor azzal ki­egyezem! (mosolyog) Másrészt mégiscsak nagyon jónak kell „Lelkileg borzasztóan megterhelő egy-egy ilyen este” mondanom, mert nem értesül­tem róla, hogy beteg lennék, és ezt most gyorsan lekopogom. Szóval, ha sikerült egészségben leélnem egy újabb évet, akkor az csak jó esztendő lehetett. A Vígszínházban sok szerepet ját­szom, emellett a mai napig szá­mos fellépésem van szerte az országban. A sikeres színházi előadások és a telt házas kon­certek mindig fontos visszajel­zések: erőt, hitet és lendületet adnak a folytatáshoz. A közön­ség szeretete és a gyerekek mo­solya komoly éltető erő! Névjegy 1964-ben VÉGZETT a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd 1965-ben a Vígszínházba szerződött, amelynek azóta is tagja. pályája során csaknem negy­venfilmben és számos tévéjá­tékban szerepelt. LEGNAGYOBB SIKEREIT azokkal a lemezeivel aratta, amelyeken magyar költők verseit énekli a magyar könnyűzene legjobbjai­nak megzenésítésében - gyere­keknek. FONTOSABB DÍJAI: Jászai Ma­ri-díj (1971), Érdemes Művész (1983), Magyar Köztársaság Tisztikeresztje Polgári Tagozat (1996), Kossuth-díj (2001), Hal­hatatlanok Társulata - Örökös Tagság (2003), Príma Primissi- ma-díj (2008), Budapest Dísz­polgára (2013).

Next

/
Thumbnails
Contents