Somogyi Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)

2014-12-01 / 279. szám

2014. DECEMBER 1., HÉTFŐ 3 MEGYEI KÖRKÉP Rizskombájnok aratnak a Siónál tengeri Ilyen még nem volt: lánctalpasok a vízben álló kukoricaföldeken ► Folytatás az 1. oldalról A szeptember harmadika óta tartó, s az első időszakban igen intenzív vízeresztés miatt a Sió vízszintje is rekordmagasságú lett, miáltal „a csatorna víz­szintje a környező területek te­repszintje, a levezető árkok, víz­folyások, kifolyások szintje fölé került. Emiatt a Sióból a víz a kö­zelben fekvő területekre áram­lik, megakadályozva a levezető árkok, vízfolyások működését. Ez nagy kiterjedésű, nagy fokú belvizet okoz, ellehetetlenítve a mezőgazdasági munkákat. A víz alatt fekvő földeken lehetet­lenné vált a napraforgó, a kuko­rica betakarítása, valamint nem lehetségesek a következő évi talajelőkészítő munkák.” Levelükben a gazdák kár­térítés követelését is kilátásba helyezték. Kárenyhítésül a leg­nagyobb területen gazdálkodó Siómente Zrt. részéről merült fel: olyan gépekkel próbálják elvégeztetni a betakarítást, me­lyek rá tudnak menni a vízben álló földekre. Végül két ilyen lánctalpas rizskombájnt „szer­ződtetett” a társaság Mezőtúr­ról, illetve Kisújszállásról. Egy lánctalpas vontató jármű a zrt. balatonszabadi telepén is bevetésre vár, azzal is próbál­koztak már, a rizskombájnok azonban hetek óta naponta a ku­koricaföldeken dolgoznak. Ott- jártunkkor Ádánd határában forogtak a továbbra is vízben álló földeken. Megtudtuk, hogy nemcsak a Siómente, hanem a környékbeli gazdák kukoricáját is leszedik, összedolgoznak te­hát a bajba jutottak. - Ilyen még nem volt - az egyik szakember válasza duplán is érvényes volt a kérdésünkre. Hiszen rizskom­bájn se járt még a Sió partján, s ilyen kiterjedésű belvízzel sem találkoztak még soha. Kiközelítő jármű - tanultuk meg a szakkifejezést, dupla óri­áskerekes traktorokkal és pót­kocsikkal viszik ki ugyanis a kombájnoktól a terményt addig, amíg már speciális járgány nél­kül is továbbszállítható. Akad egyébként olyan fólddarab is, melyen még most is akkora a víz, mellyel a rizskombájnok se tudtak megbirkózni. Tengeri- stílszerű a kukorica elnevezé­se, ha végignézünk a learatott Sió-menti földeken. A Siómente Zrt. területének közel egyhar- madát érinti a belvíz-probléma. S hogy a gazdák számíthatnak-e kártérítésre? A kérdés egyelő­re a levegőben, az tény, hogy a rizskombájnos betakarítás jó­val költségesebb. Ami biztató: a balatonszabadi telephelyű zrt. és a vízügyi felügyelőség veze­tői a napokban találkoztak (a Sió-partot is bejárták), a párbe­széd tehát elkezdődött. ■ Fónai Imre Városnap: adventi ajándék a virágos díj Siófok számára ► Folytatás az 1. oldalról Fizetőképes turisták, helyben munkát találó városlakók, ahol a gyerekek jövője is helyben biz­tosított - ilyen jövőt képzelt el a városvezető, s hozzátette: - A feladat emberpróbáló, de nem lehetetlen. Alapfeltétele a nyu­godt légkör, melynek kialakítá­sa a városvezetés és a lakosság közös felelőssége. A Városnapon díszpolgári címet vehetett át Oláh Vilmos nyugalmazott sebész főorvos, Siófokért Érmet kapott Csiz­madia Mária zenetanár, kar­nagy, Gruber Attila korábbi ön- kormányzati és parlamenti kép­viselő, valamint Zilahy Enikő volt közjegyző. A 87 éves Oláh Vilmos életének egyik legszebb napjaként gondol vissza 1989. június tizenhatodikára, amikor Nagy Imre és társainak újrate­metésén a hatodik koporsó mel­lett állhatott. „Aktív, talán túl aktív sze­repet is vállaltam a szabadság- harcban” - emlékezett vissza 1956 októberére (előtte egy hó­nappal szakvizsgázott a Péter- fy kórház alorvosaként), a For­radalmi , Tanácsban elnökhe­lyettes lett, emiatt sokáig nem kaphatott orvosi állást, míg vé­gül Nyíregyházán sikerült el­helyezkednie. A siófoki kór­házba 1968-ban, a várossá vá­lás évében került, s végül itt, a Balaton szerelmeseként találta meg a helyét. A siófoki TIT el­nökeként értelmiségi és művé­szetkedvelő kört is szervezett, szabadidejében egyébként ma­ga is fest, több kiállításon mu­tatta be alkotásait. Nemcsak Albert Schweitzerrel levelezett és fordította a könyveit, hanem írt is: először egy tanulmánya jelent meg az 1919-e siófoki események igaz történetéről, majd a Jaj a legyőzőiteknek cí­mű könyve a második világhá­ború siófoki eseményeiről, a legutóbbi pedig A forradalom kórháza címmel. Egyebek között birtokosa az 56-os emlékéremnek és a Cor- vin-közi hősök érdemrendjé­nek. ■ Fónai Imre Adventi vásár a Ments Vár Alapítvány javára adventi vásár vette kezdetét már a pénteki Városnapon a siófoki Fő téren, a jótékonysági kirakodóvásáron a város alapít­ványai és egyesületei jelentek meg a hagyományokhoz hűen most is egy nemes cél érdeké­ben. Idén a fogyatékkal élő fia­talok és szüleik támogatását fel­vállaló helyi Ments Vár Alapít­ványt támogatják a szervezők és azok, akik a vásáron kínált portékákért cserébe adományt adnak. Advent Kétszázezer fénypont árasztotta el az utcákat, amiből 36 ezer izzó jutott a város karácsonyfájára. Egy kislány segítségével kapcsolták fel a fényeket. A tér zsúfolásig megtelt annak ellenére, hogy a sűrű eső­vel az időjárás nem fogadta kegyeibe a rendezvényt, melynek keretében Angyaltár címmel huszonhét kortárs somogyi képzőművész 91 alkotásá­ból nyílt kiállítás a volt Vaszary képtárban. Weeber Klára szobrászművész ötletét karolta fel az önkormányzat, a Rippl-Rónai Megyei Múzeum és az Együd Árpád Művelődési Központ. A közeledő karácsony, az advent és a várakozás témaköréhez kapcsolódó munkákat kértek az alkotóktól. ■ Ön elkezdett már karácsony­ra vásárolni? Szavazzon hírportálunkon ma 16 óráig: SONLINE.hu A szavazás eredményét holnapi számunkban közöljük. JEGYZET FÓNAI IMRE Horgásztó szeretem a borsólevest, de azt nem szeretném, ha a Ba­laton újra borsóleves színű lenne. A tihanyi Balaton-ku- tató intézet vezetőjének a mondása, hogy a halak és a horgászok is borsóleves szí­nű vizet szeretnének. Sze­rencsére persze nem olyan színű, noha a Balaton hor­gásztó, ez nyilvánvaló, amel­lett, hogy üdülőtó. Horgászat és a turizmus, a kettő össze­kapcsolása a horgászturiz­mus - újabban ez az irány, halászatról szó se essék. de legalább amióta nin­csen halászat a Balatonon, tisztul a kép, oszlik a köd. Ködösítésből kapott a közvé­lemény korábban eleget, ez a halászat-utód társaság vezér- igazgatójának minapi mon­datából is világos, misze­rint az elmúlt tizenöt évben se balatoni, hanem javarészt tógazdasági pontyot árul­tak az adventi időszakban a halboltok, ponty amúgy az elmúlt száz évben is csak „mellékterméke” volt a bala­toni halászatnak. Mit is vá­sároltunk hát, mit is kapott a vendég balatoni hal cím­szóval korábban? A helyzet most legalább egyértelmű: nem balatoni a hal a Balaton partján. De korábban meny­nyi halat fogtak ki a halá­szok a busa és angolna mel­lett? És azt milyen utakon értékesítették? Ha egészen 2013 decemberéig jól meg­fért egymás mellett a busa­halászat és a horgászati célú haltelepítés, akkor azóta mi­ért nem? Busahalászat cím­szóval valóban annyi egyéb hal került ki a tóból, hogy az a pecások fogási esélyeit ron­totta? A halászat mint turisz­tikai attrakció se fér bele a Balatonnál? oszlik ugyan a köd, de talán éppen ennek a következmé­nyeként évtizedek óta lap­pangó kérdések merülnek fel, melyeket valakinek meg kéne válaszolni. Addig is ad­vent idején „aki ragaszko­dik a balatoni halhoz, az fog­ja ki”, halászatról meg szó se essék. Élt száztizenöt évet? A lányával együtt akart lopni a kadarkúti nő tolvaj A kaposvári rendőrök bolti lopáson értek és előállí­tottak két kadarkúti lakost, akik különböző árukat próbál­tak meg ellopni egy áruházból a megyeszékhelyen. A 36 éves nő a 14 éves lányával egy haj­vasalót, egy női felsőt, valamint női kabátot próbált meg elemel­ni, azonban a biztonsági őr ész­revette őket. A hétvége a bolti lop'ásoks dömpingjét hozta: egy 20 éves helyi férfit is elfogtak, aki kabátot és egy nadrágot próbált meg elcsenni egy ka­posvári áruházból. Egy 23 éves látrányi lány is lebukott, ami­kor a táskájába tette a kifizetet­len árut, miután letépte róluk az áruvédelmi jelzést. ■ K. G. » 4 A. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents