Somogyi Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)
2014-12-14 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 48. szám
8 INTERJÚ 2014. DECEMBER 14., VASÁRNAP mező misi Nagy hullámvölgyeket járt meg a zenekarával az elmúlt 15 évben, mire igazán befutottak. Szerinte minden tapasztalat, amit megszereztek, kellett a sikerhez. Úgy érzi, kiteljesedett, mióta apa lett. „MINDIG HITTEM A ZENÉNKBEN” '1978-ban született Gyulán. 1989-ben egy hagyományőrző cigány együttesben lépett fel, amelynek művészeti vezetője az édesapja volt. KÖZÉPISKOLAI ÉVEI alatt, 1992-1996 között a Három Amigo zenekarban zenélt, majd a La bomba együttesben. alapItó tagja a Magna Cum Laude zenekarnak, mely 1999 óta működik. 2012-13-BAN ZSŰRITAGJA Volt a TV2-n, a The Voice hazai tehetségkutatójának. Mosta Rising Star című műsor zsűrijében ül a TV2-n. 2010-BEN ALAPÍTOTT családot, | felesége Dóri. Kisfia, Nimród 2012. június 4-én született. Az eddigi életének legjobb évétől búcsúzik el idén szilveszterkor Mező Misi. Az idén éppen tizenöt éves Magna Cum Laude énekese azóta várja jobban az év végi ünnepeket, mióta megszületett a kisfia. Azt mondja, örül, hogy ismét bevállalt egy zenei tehetségkutatót. A TV2-n futó Rising Start azért is szereti, mert általa jobban megismerheti a közönség ízlését és logikáját. Fábos Erika- Mindkettőben szerepelt, a Voice-t vagy a Rising Start szereti jobban?- A Voice olyan szempontból más formátum volt, hogy nem láttuk a versenyzőket, a Rising Star-ban viszont úgy gondolom, jobban érzik egymást a zsűritagok, jobban egymásra vagyunk hangolódva. Már a válogatók alatt is azt segítette a barátságos közeg. Itt nincs akkora felelősség a zsűritagokon, mint mondjuk a Voice-ban, ahol saját csapatai voltak az ítészeknek. Ott nagyon sokat kellett foglalkozni az énekesekkel, mint pszichológus, apa, és persze szakember. Itt viszont valamivel könnyebb a dolgunk. Többek között azért, mert nem nekünk kell döntenünk, ez majdnem száz százalékban a közönségre van bízva, és éppen ez teszi még izgalmasabbá a műsort.- Elég érzelmes ember, ez sokszor kiderült: mi az, ami számít, amikor egy produkciót zsűriz?- Volt már viszonyítási alapom a Voice miatt, tudtam, hogy ez milyen elfoglaltsággal és milyen érzésekkel jár. A Rising Starra talán már sikerült megerősítenem a lelke- met. Próbálom úgy felfogni, hogy ez mégiscsak egy pozitív történet, annak ellenére, hogy sokakat nem engedünk tovább, mert nem találjuk őket elég jónak vagy érdekesnek. Ha nem lett volna tapasztalatom ebben, jobban megviselné a lelkemet, de most már könnyebben veszem az akadályokat. Igaz, azért most is vannak olyan énekesek, akiket nagyon sajnálok, hogy nincsenek már a műsorban, de ez egy ilyen műfaj. Ami nekem dönt, hogy eléri-e a lelkemet a dolog, amit a színpadon látok és hallok.- Éppen tizenöt éves a zenekaruk. Ennyi tapasztalattal azt megtudja ítélni vagy érezni, hogy mi az, ki az, amit tuti .venni fog”a közönség?- Nagyon érdekes azt megélni és figyelni, hogy ki az, akire mi azt gondoltuk, hogy működni fog és ki az, akit a közönség szeret. A Rising Star emiatt is nagyon érdekes és izgalmas számomra. Jó figyelni, hogy a nézők ízlése és logikája hogyan működik. Sokat tanulok belőle. Persze, értek meglepetések is az adások során. A zsűriben egyébként nagyon jó a hangulat, sok közös vonás van bennünk, de persze vannak véleménykülönbségek is. Sokszor merült fel, hogy KERO-val milyen a viszonyom, mert sokszor vitáztunk a válogató alatt. Vannak véleménykülönbségek, de ez így jó. Tiszteletben tartom, hogy ő másként lát vagy hall egy előadót, ő is tiszteletben tartja, hogy én másként élem meg a világot, nincs ezzel semmi baj. Ez így kerek.- Sokan mondják, hogy a tehetségkutatók miatt szaporodik és hígul a szakma. Mit gondol erről?- Szerintem nem feltétlenül csak azért. Eleve nehéz meghatározni azt, hogy mi is a „szakma”. Előadók, szerzők, dalok, slágerek, koncertek, koncertszervezők, lemezek, stúdiók, a háttérmunkások, támogatók és a média - ez mind-mind a szakma része. Ahogy a technika vívmányai korszerűsödnek, ahogy újabb kereskedelmi opciók születnek a szakma javára, avagy rovására, mindez egyre fel- gyorsultabban írja át a munkánk klasszikus gyakorlatát. Tehetségkutatók mindig is voltak. A legnagyobb múltú veterán előadók szinte egytől egyig az akkori egyetlen televízió egyetlen tehetségkutatójában tűntek fel. Most egyre több tévé, rádió, weboldal okádja az egyre több előadó még több közlendőjét mára olyan módokon és formákban is, amik korábban nem is léteztek. Óriási lett a kínálat egy nagyon pici országban. A különböző versenyek győztesei egymással is versenyeznek a hallgatóságért, a rajongókért, pedig az már rég nem a tehetségkutató. És bizonyos értelemben ez a meccs nincs lefújva soha, amíg aktív az ember. A szakma igazi pillérei, az igazi győztesek évtizedek alatt születnek. Egy tehetségkutató egy lehetőség. A kérdés, ki hogy él vele. Úgy gondolom, hogy nekünk soha nem volt fontos, hogy kik nyerték meg az ilyen tehetségkutatókat, mert mi egy fórral indulunk velük szemben. Azt az időt és a belefektetett munkát, amit mi a zenekarba beletettünk, nem lehet pár hónap alatt behozni.- A Magna Cum Laude nem kapott egy ekkora lehetőséget. Emlékszik még, mi volt az a fordulópont, amikor eldőlt, hogy az élvonalhoz tartozhat a zenekar?- Mindig hittem a zenénkben és a zenésztársaimban, tudtam, hogy előbb-utóbb eljutunk ide, csak azt nem sejtettem, hogy mennyi időbe telik és milyen keserves lesz. Végül a Vidéki sanzon hozta meg számunkra a sikert, ezt követően kezdtek az utcán utánunk szólni és összesúgni mögöttünk az emberek. Jó muzsikát játszunk, amivel nagyon sok ember tud azonosulni, olyan szövegekkel, amit rengeteg ember magáénak érezhet, mert ők maguk is átéltek már hasonló élethelyzetekét. Ez lehet az oka, hogy annyian szeretik a dalainkat.- A zenekar többi tagját nem bántja, hogy a tévéműsoroknak köszönhetően az elmúlt években nagyon népszerű lett?- Tizenöt éve zenélünk együtt, ismerjük egymást kívülről-belülről, szerintem mára kibékültek a helyzettel. Nagyon sokáig ment az, hogy valaki a saját akaratát vagy véleményét próbálta ráerőltetni a többiekre, mert határozott elképzelése volt arról, hogyan kell egy zenekarnak működnie. Mostanra rájöttünk, hogy nem tudjuk a másikat megváltoztatni, de nem is kell, elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk. A többiek megbarátkoztak azzal, hogy nekem a Magna Cum Laude mellett szükségem van más projektekre is, ilyen a Budapest Bár vagy a Somnakaj, de ilyen a Rising Star is. Megértették, hogy nekik is jobb, ha kiélem ezeket a dolgokat, mert úgy a Magnában is jobban tudok működni.- Az eleve elrendelt volt az életében, hogy muzsikálni fog?- Édesanyám elmondása szerint - szegény már nem él és nem tudja ezt bizonyítani, de tényleg így van - én gyerekkorom óta a színpadon képzeltem el a jövőmet. Jóllehet, ebben közrejátszott az is, hogy zenészcsaládban nőttem fel. Anyukám ennek ellenére gyakran kérte, tanuljak, érettségizzek le, ennek muszáj meglennie, majd jöhet a főiskola... De az egyetemi felvételi előtt kaptam egy nagy lehetőséget és úgy döntöttem, inkább a zenét választom. Azt mondtam magamban, hogy egyszer élek! De akár negyvenévesen is lediplomázhatok. Szerintem eljön még az a pillanat, amikor visszaülök az iskolapadba.- Éppen akkor nősült meg, amikor beindult a zenekar. A kapcsolatukra ez nem volt hatással?- A legnagyobb sikerekért bizony néha keményen meg kell küzdenünk. Nyilván nem a klasszikus családmodell az, amelyikben az egyik fél egész évben úton van éjszakákon, néha napokon keresztül. Ez a legkényelmetlenebb talán Nimród születésekor volt. Hosszú évek gyakorlata kellett hozzá, hogy kialakuljon az egyensúly. Az élet igazolta, hogy mindketten jól választottunk.- Sokat változott, mióta apa lett?- A gyerek teljesen más minőséget ad az életnek, megszűnik az ego. Bár azt gondolom, hogy nem jó, ha az ember teljes mértékben alárendeli magát a gyerekének. A középút megtalálása a legnehezebb, amikor még vajszívű vagy, de következetes. A gyereknevelés az egyik legkomolyabb feladat az életben. Persze, nincs annál csodálatosabb, amikor például reggel felkel és megpuszil a kisfiam. Ahogy fejlődik az elméje, ahogy egyre jobban rácsodálkozik a világra, ahogy felfedezed benne saját magadat, ez mind-mind gyönyörű dolog. Nagyon értelmes és okos kisfiú Nimród. A feleségem és én is felnőttként kezeljük, nagyszerűen kommunikál, gazdag a szókincse és minden érdekli.- Mióta családja van, jobban várja a karácsonyt?- Igen, habár addig is szerettem. Ez is mélyült: korábban másként volt fontos és nem volt annyira bensőséges ez az ünnep, mint manapság. Nimród miatt odafigyelünk, hogy igazi ünnepként tudjuk megélni a karácsonyt és már nekünk is fontosabb, hiszen ilyenkor együtt tud lenni a család.- Mi az, ami nélkül nem ünnep az ünnep?- A családunk nélkül. Hagyomány, hogy egyik nap Dobozon vagyunk a családomnál, másik nap Székesfehérváron a feleségem családjánál. Azt hiszem, ezen nem szeretnék változtatni.- Milyen éve volt, mik voltak a legek benne?- Bevallom, az egyik legjobb évem volt a zenekarral és a magánéletben egyaránt. Egész évben érezhettük a közönség szeretetét sok nagyszerű koncerten. Idén először egy szimfonikus zenekarral közösen is megmérettettük magunkat, és most először jártunk Amerikában is, ahol szakmailag és emberileg egyaránt nagy élményekkel lettünk gazdagabbak. Egy olyan nagylemezünk született, ami kellően érett és méltó a zenekar fennállásának tizenötödik évfordulójához. A legnagyobb koncertünkre készülünk az ország legnagyobb arénájában. Már ez önmagában is jó, mégis világéletemben vallottam, hogy a nagy dolgok mind régi és új embereken keresztül és velük együtt történnek. Ha most év végén számot vetek, mit csináltunk meg együtt és főleg kiket ismertem meg idén s általuk, hogy is lett boldogabb és kerekebb a világlátásom, bizony, van kiknek köszönetét mondanom.- Az év vége elég sűrű: új lemez, műsor, nagykoncert. Mi az, aminek köszönhetően bírja ezt a tempót?- Addig kell valamit csinálni, amíg az érdekli az embereket és eközben te is jól érzed magad. Most a Rising Star mellett a december 29- ei nagykoncertre készülök minden erőmmel, de amikkel a zenélés mellett pluszban foglalkozom, egyáltalán nem fárasztanak, épp ellenkezőleg! Hihetetlenül óriási érzés, hogy részt vehetek az előbb említett dolgokban. Mindegyikben igyekszem kiteljesedni. Az pedig még jobb érzéssel tölt el, amikor mondjuk félek egy új munkától, de mégis kipróbálom, és végül helyt tudok állni. Ezek a visszaigazolások rendkívül fontosak. Persze, a siker soha nem száll a fejembe és nem válók olyan beképzelt emberré, aki saját magával sem áll szóba. hp nnmirT Néviegv
