Somogyi Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)
2014-11-06 / 258. szám
11 2014. NOVEMBER 6., CSÜTÖRTÖK OLVASÓINK ÍRJÁK A letojt tyúkok haláltáborból szabadultak háztáji Nem szabadna nagyüzemi tojást venni, a disznó és a szarvasmarha sem alkatrész, hanem élőlény Olvastam a Somogyi Hírlapban, hogy egy hölgy becsapva érezte magát, mert olyan tyúkokat hoztak neki, amik csak gubbasztottak, tollúk alig volt és a taréjuk egészen sápadtan világított. Nekem is volt harminc darab olyan tyúkocskám. Nem kell elkeseredni, nem rossz tyúkok ezek. Csak az emberek rosszak, akik ezeket a tyúkokat egy akkora ketrecbe rakják, mint ez a gépírólap, amire most írok, mesterséges fény alatt tartják őket, egy zárt csarnokban. Ezek a tyúkok nem úgy vannak elkönyvelve mint élő, érző lények, hanem úgy mint egy alkatrész! Elkopik az alkatrész, kidobjuk, veszünk másikat helyébe. Ez a nagyüzem filozófiája, men- talizmusa. Azt, aki ezt kitalálta kellene hasonló körülmények között tartani. Szerintem megérdemelné! Amikor a hölgynek elhozták a tyúkocskáit, azok akkor szabadultak a haláltáborból. Úgy is néztek ki. Pedig ezek jófajta tyúkok. A nagyüzem nem engedheti meg magának, hogy az „alkatrész” ne működjön maximálisan. Lehet, hogy ősszel meg télen nem tojnak olyan szorgalmasan, de ez benne van a tyúkok bioritmusában. Szeretnék megnyugtatni mindenkit, aki ilyen tyúkokat vásárol, ezért leirom a saját tyúkjaim történetét. Harminc darabot vettem tavasz elején. Alig volt toll rajtuk, a taréjuk szinte fehér volt. Ha tojtak, akkor mindenhová, csak nem a fészekbe. Este egyenként be kellett hordjam őket a tyúkólba, mert egész nap csak álltak vagy ültek egy helyben. Egy alkalommal hullott egy kis hó. Odatojtak a hóba. Ahogy kitavaszodott, egyre jobban érezték magukat. A tollazatuk is úgy-ahogy kiegészült, de volt azért nem egy, amelyik továbbra is meztelen maradt. Tojni tojtak, mint a gép, volt nap, hogy a harminc tyúk harminc tojást tojt. Most már nem kellett behordani őket, bementek maguktól is. Reggel hangosan követelték, hogy engedjem ki őket. A taréjuk szép piros lett és látszott, hogy jól érzik magukat még akTyúkot osztottak Kaposfőn rs, aminek nagyon örültek a helybéliek kor is, ha sorba kellett állni a fészek előtt, mert most már csak a fészekbe tojtak, nem pedig össze-vissza. Jött az ősz és a tyúkocskák ledobták a nyári tollaikat és olyan gyönyörű tollazatot növesztettek, hogy öröm volt nézni. Csak egy nem igyekezett felöltözni, pedig az idő egyre hidegebb lett. Viszont tojt továbbra is, mint a gép. Mindig a fészek körül üldögélt és minden nap tojt. Megmostam a tojását, mert valamivel sötétebb színű volt, mint a másikaké. De egy szép december eleji reggelen beköszöntött az igazi tél. Legalább mínusz tíz fok volt. A tyúkocs- ka bejött a tyúkól ajtaján és elkezdett vacogni. Akkor láttam életemben először reszkető tyúkot. Kinézett, aztán gyorsan visszament és befészkelte magát a tojófészek almába. Kíváncsi voltam vajon mi történik vele. Meg fog fagyni? Nem fagyott meg... Délre az egész testét két centiméter hosszúságú tüskék borították, estére kinőtt a teljes tollazata. Négy évig gyártották a tojást ezek a tyúkok. Mint a gép. Aztán lassan a fazékba kerültek. De amíg éltek, nálam boldogan éltek. Mert valaki szerette őket és gondoskodott róluk, hogy úgy éljenek, ahogy egy tyúk, egy élőlény, egy érző lény. Nálam nem voltak „alkatrészek”, hanem a barátaim, akik azzal köszönték meg a gondoskodást, hogy sokat és nagyokat tojtak. Aki ilyen „letojt” tyúkokat vesz, az nem csak a hasznot kell lássa bennük, hanem azt is, hogy néhány életet megmentett egy embertelen kínzókam- rából. Azért mondom azt, hogy nem kell kétségbeesni! A nagyüzemi tyúk nem rossz tyúk! Rossz az a gazember, aki őket olyan körülmények között tartja, amik már rég túlhaladtak az állatkínzás fogalmán. De rossz az ember is, aki megvesz a „tojásgyárból” származó tojást, mert az tíz forinttal olcsóbb. Lassan már ideje lenne rájönni arra, hogy a tyúk, a disznó, a szarvasmarha mind élőlény nem „alkatrész”! Ha bántják, pont úgy szenved, mint egy ember! Foris Gábor Magyaregres Társasházak: a közös lónak tényleg túrós a háta sorsok Hogyan lehet a kisnyugdíj felét végrehajtani, ha képtelen fizetni a költségeket és javításokat? Gondolatomat a-közös lónak túrós a háta címmel fogalmaztam meg. A „gyerek” 1990-es évek körül született a neve: társasház. Az akkor IKV Vállalat megvásárlásra ajánlotta a tanácsi gondozásban lévő lakások zömét, melyek javarészt panellakások. A tanácsi panelokat potom pénzért meg lehetett venni, nagyon sokan éltek is a lehetőséggel. Aztán a tanács illetékesei megszüntették a karbantartást, ami víz, gáz, villany, asztalos, festő és kőműves munkákból állt. Ezzel átterhelték a megvásárolt panelok karbantartását az új tulajdonosokra. Nagyon sokat hallani társasház balesetekről. Szerintem a gond valódi oka a szegénység. A társasházakban nagyon sokféle ember él: magas keresetű, kisnyugdíjas, köz- alkalmazott, köztisztviselő, közmunkás, munkanélküli stb. A közös költség és a rezsi nagyjából egyforma. Ma egy társasházban élni nem egyszerű. Sokan nem tudják fizetni a költségeket, a belső esetleges munkákról nem is beszélve. A társasházban a nem fizetőket megszólják! Pedig csak azért nem fizetnek, mert nem tudnak miből! Halmozzák a tartozásokat! Vajon velük ki törődik? A szegénység kialakulása az elmúlt évtizedek magas rezsiköltségének következménye, s az is, hogy a bankok felé el vannak adósodva, mert sokat azért vettek fel hitelt, hogy a költségeket ebből fedezni tudják. Sok esetet tudok, hogy a kisnyugdíjasnak a nyugdíját vonják, vonatják a nyugdíj- intézettel! A végső kenetet adják meg nekik, hogy a bajból ki ne tudjanak lábalni! Ki védi meg őket a végrehajtókkal szemben? Milyen jogállamban élünk? Hogyan lehet a kisnyugdíjból 50 százalékig végrehajtani? A kormányzat teremtse meg a normális élet feltételeit! Megdöbbentő, hogy egyes politikusok sok százmilliós lakásokat vesznek, cserélgetnek, miközben „munkájuk” által elveszik a kisnyugdíjasok megélhetését és lehetetlen helyzetbe hozzák. A társasházakban is kettészakadt társadalmunk, elsősorban anyagiak miatt! Tisztában van minden társasházi lakó, hogy fizetnie kell, ez a rend! De teremtsék meg a feltételét annak, hogy fizetni tudjanak! Jogvédelmet az önhibájukon kívül nem fizetőknek! Normális fizetéseket! Nor- 1 mális nyugdíjakat! És valódi munkahelyeket - ne csak reklámszinten! Mert hiába hasonlít külsőleg városunk nyugathoz, ha a keresetünk Albán színvonalú! Hegyi Imre Kaposvár I Ha van pénzed ember vagy, ha nincs, senki vagy Jó néhány dologról kellene beszélni. Sokan meg azt mondják, hogy mi a „rossebnek”, már nem érdemes szólni semmi végett sem, mert úgysem foglalkozik senki a kiszolgáltatott, védtelen kisemberek gondjaival, mert csak a pénz a lényeg. Ha van pénzed ember vagy, ha nincs pénzed senki vagy. Most akkor ez a demokrácia? - érdekes, nem is gondoltam volna. Ezekben a napokban a szegények a koldusok küzdelmét vívják a tüzelőanyag kedvezményes beszerzésével kapcsolatban. Már ha el nem fogy idő előtt a lehetőség, ahogyan szokott. Én már jó néhány éve nagy szegénységben éldegélek. Magyarországon 8 242 000 ezer nagyon szegény - koldus - ember éldegél, közülük vagyok én az egyik. Matesz László Büssü Megújult a somogysárdi Szent Rókus-kápolna örökség A kolerajárvány a 19. században majdnem egymillió halálos áldozattal járt Magyarországon A somogysárdi Szent Rókus-ká- polnát az 1854-55-ös kolerajárvány emlékére emelték a járvány után. A járványban több tucat sárdi lakos is elhunyt. A kápolna a Somssich-kastélytól nyugati irányban, a mai focipálya (egykori vásártér) mellett helyezkedik el. A kápolna állapota az utóbbi évtizedekben sokat romlott, míg végül 2014-ben sikerült felújítani az eredeti állapotoknak megfelelően. A középkor emberét számos betegség, járvány, szárazság, éhínség nehezítette, ezek közül az egyik legtöbb emberáldozattal a pestis járt. Az utolsó nagyobb pestisjárvány hazánkban az 1700-as évek elején volt. Később egy új betegség ütötte fel a fejét Európában az 1830-as években. Ez a keletről elterjedt kolera volt. Az Indiából származó járvány hasmenéssel és hányással jár, ami végül gyors kiszáradáshoz vezet, egy-két napon belül akár meg is halhat a megfertőződött személy. Kialakulása elsősorban a higiénia hiánya miatt alakulhat ki, ezért lehet, hogy a 19. századi Magyarországon is kitört a járvány, hiszen a közegészség- ügy állapota és az ivóvíz minősége nem volt megfelelő. Magyar- országon 1831-32-ben volt az első járvány, majd az alábbi években pusztított a kolera: 1835-36, 1848-49,1854-55,1866-67. Hazánkban az utolsó járvány 187274 között volt, aminek következtében közel 200 ezren haltak meg. Összességében a kolerajárvány a 19. században majdnem egy millió halálos áldozattal járt Magyarországon. ■ A kápolna a továbbiakban keresztelőkápolnaként is működik majd. Felújításához számos helyi lakos hozzájárult A kápolna egyszerű, neoklasszicista stílusban épült, keleti-nyugati tájolású. Az épület külső felületét nem díszítették különösebben, mindössze a tetején van egy vaskereszt, illetve a bejárat felett, két oldalt egy-egy szobor lehetett, ezek ma már nincsenek meg. A kápolna belső kialakítása is egyszerű. Az oltár felett egy Szent Rókusi ábrázoló festmény látható, míg az oltárban kialakítottak egy kis ereklyetartót is, ahol egykoron talán Szent Ró- kus-ereklye lehetett. Az oltárt oltárterítő, gyertyatartók és feszület díszítette. A kápolnában látható még egy missziós kereszt is. Az épület mennyezetén egy latin nyelvű felirat is tanúskodik, hogy miért is épült a kápolna: „Az igen vészes kolera- járványtól megmenekült hívek fogadalomból építették”. A kápolna előtt, attól nyugatra egy kőkereszt található, amit Kollár Katalin, Perák Pál és Pe- rák Anna állíttattak föl 1859- ben. Miért Szent Rókus tiszteletére emelték? Szent Rókus középkori, francia, ferences rendi szerzetes volt, csodatévő és szent hitvalló, életében több pestises beteget meggyógyított. A meggyógyult pestises betegek, valamint az orvosok és a kórházak védőszentje. A kápolna a továbbiakban - Világos Krisztián atya tájékoztatása szerint - keresztelőkápolnaként is fog működni. Az épület felújításához számos somogysárdi lakos is hozzájárult, hogy újra régi fényében tündököljön. Varga Máté, Somogysárd Könyebb volna csíkos kapufák közé célozni! Mint sajnos látjuk, a labdarúgó csatárok nem mindig találják el a kaput, kimaradnak biztosnak tűnő helyzetek is. Én már akkor is focirajongó voltam, amikor a kapuk nem fehér egyszínű- ek voltak mint ma, hanem fekete dőlt csíkosak. Amikor a kapufa mögött fehér ülések vannak vagy más világos háttér, a kapufa vonala belevész a színbe, nem látszik élesen.Én - ha ez nem ellenkezik nemzetközi szabály- jal - visszaváltoztatnám a kapufák színét. Biztos vagyok abban, hogy több gólt láthatnánk ezután. így talán a Rákóczi ifjú csatárai is többször betalálnának a kapuba. Ránk férne, nem igaz? Kaponya Ottó Kaposvár
