Somogyi Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)
2014-11-30 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 46. szám
8 INTERJÚ 2014. NOVEMBER 30., VASÁRNAP törőcsik mari A rendezőtől függ, mit vállal és csak a tehetség érdekli, ha valakivel dolgozik. A színpadon megfejthetetlen erőket képes mozgósítani. Mostanában hetente van egy színpadi vagy filmes premierje. „NEM TUDOM, MIKOR HAGYOM ABBA” Törőcsik Mari a héten amerre járt, a születésnapján köszöntötték, és mostanában sokfele jár. Újra vállalkozott egy főszerepre a Nemzeti Színházban és két filmbemutatója lesz egy héten belül. Azt mondja, van már, hogy gyengélkedik, de ha egy rendező el tudja hitetni vele, hogy érdemes küzdenie egy szereppel, akkor is küzdeni tud, ha fogalma sincs, honnan veszi hozzá az erőt. Fábos Erika- Pár évvel ezelőtt, miután felépült a betegségéből, azt nyilatkozta, már csak kisebb szerepeket tervez. Most ismét főszerepet játszik az Éjjeli menedékhelyben a Nemzeti Színházban. Hogyan dönt arról, hogy mit és mennyit vállal?- Annak idején Kaposváron Schwajdánál valóban búcsúnak tartottam a Naphosszat a fákont Vasziljewel. A klinikai halálom egyéves évfordulóján volt a Duras-darab bemutatója és az egy nagyon nehéz feladat volt. Az éreztem, hogy méltó így, egy ilyen munkával lezárni. Schwaj- da és Vasziljev kedvéért vállaltam és azért is, mert sok vezető színész az én kedvemért vett ebben részt akkor Kaposváron, vállalták, hogy csak táncolniuk kellett a színpadon körülöttem. Míg élek, nem felejtem el. Akkor úgy is gondoltam, ezután már csak kisebb szerepeket játszom. Aztán most Rizsakov kért, hogy játsszam el Lukát és végül nem is gondolkodtam, hogy elvállaljam, boldogan mondtam igent. Szeretem Gorkijt, de az Éjjeli menedéket rég láttam már és mostanában egyébként is sok mindent elfelejtek. Nem emlékeztem, hogy ez egy ilyen nehéz, nagy szerep, de boldog vagyok, hogy ezt is megadta az élet.- Rizsakov a negyedik orosz rendező, akivel együtt dolgozik. Van velük valami különlegesen hasonló a színházról való gondolkodásukban, vagy az orosz színházat szereti ennyire, mi a titka ennek?- Igen, Konszkij, Ljubimov és Vasziljev után valóban a negyedik, és vele is értettük egymást. Az orosz irodalom csodálatos és az orosz színházat is szeretem, mindig is világhírű volt, a három nagy teoretikusa, Szta- nyiszlavszkij, Vahtangov és Me- yerhold munkássága miatt is. Az orosz rendezők is szeretnek engem. Elfogultan szeretnek. A titok pedig, ami bennünket összeköt, az a tehetség. Tudom róluk, hogy tehetségesek, ők pedig ugyanezt gondolják éhrólam.- Rizsakov azt nyilatkozta, hogy „azért választottam Törőcsik Marit Luka szerepére az Éjjeli menedékhelyben, mert ő Törőcsik Mari, és szeretnék vele kapcsolatban lenni”. Ehhez mit szól?- Azt szólom, hogy megtiszteltetés. Én is azért vállaltam el Luka szerepét, mert ő Rizsakov és mert neki el mertem hinni, hogy okkal gondolja, hogy én kellek neki. Azzal indul minden, hogy egy rendezőnek hinni tudok. Rizsakov azok közé tartozik, akinek szabad és lehet hinni.- Azt olvastam, megüzente, hogy a saját arcával és minél kevesebb eszközzel szeretne Lukaként szerepelni. Én azt csinálom, amit kérnek tőlem. Azt viszont tényleg mondtam, hogy nem szeretném, ha maszkot csinálnának rám. Vannak zseniális színészek, akik imádnak maszkírozni, én nem tartozom közéjük. Szerencsére Rizsakov visszaüzent, hogy úgy kellek, ahogy vagyok, és megoldotta, hogy a saját arcommal legyek végig a színpadon. Luka egyébként, mióta Gorkij megírta ezt a szerepet, egy nagy talány. Nem adott választ rá, hogy kicsoda is ő. Volt már olyan feldolgozás, amiben egy kisfiú, és volt olyan rendező, aki szerint egy öregember. Bölcsesség és tisztaság is van benne és Rizsakov ezt zseniálisan ábrázolja is, az öltönyömben hátulról egy fiúnak tűnök, szemből meg egy nyolcvanéves öregasszonynak.- A rendezőknek könnyű magával?- Ezt tőlük kéne megtudni. Én úgy gondolkodom, hogy a rendező az alkotó ember, én pedig a kivitelező vagyok. Ettől nagy felelősség az ilyen együttműködés. Persze az, hogy kivitelező vagyok, nem azt jelenti, hogy én nem veszek részt alkotóként egy előadásban. Azzal lép be az én alkotói énem, hogy az egész életemet felhasználom a szerepeimhez.- Rizsakov arról beszélt a bemutató előtt, hogy ez a mostani Éjjeli menedékhely arról szól, hogy mennyire védtelen az ember ebben az anyagias világban, hogy a pénz uralkodik rajtunk.- Valóban túlságosan diktál és sok mindent meghatároz a pénz ma a világban. Nekem szerencsés természetem van, engem sosem érdekelt. Annak idején, amikor először hazajöttem Cannes-ból, ahol úgy bántak velem, mint egy világsztárral és lesték a kívánságaimat, az állomásról egy boltba sétáltunk be Bodrogival, vettünk egy kis szegedi vágottat, hozzá pár deka parizert és ugyanolyan boldogan folytattam az életemet, mint azelőtt.- Magát akkoriban filmszínésznőként tartották számon és azóta is sokat forgatott. A film vagy a színház vonzotta jobban?- Mindig a színházat szerettem jobban, de ha volt egy rossz színházi rendezőm és közben egy jó filmes rendezőm, akkor inkább filmre vágytam, és fordítva. Mipden a rendezőn múlik és nekem csodálatos rendezőim voltak: Gellért Endre, Major Tamás, Várkonyi Zoltán, Iglódi István - a maiakat csak azért nem sorolom, mert nem szeretnék senkit kifelejteni. Mégis olyanokat írtak rólam sokáig, hogy beszélni sem tudok a színpadon: nyolc-tíz évig nem fogadott el a szakma a színházi pályán. Aztán amikor annak idején bekerültem a Nemzetibe, a legnagyobb nevek - Bihari József, Básti Lajos, Mészáros Ági, Somogyi Erzsi, Szörényi Éva és a többiek - maguk közé fogadtak. Ölbe vettek, és elhitették velem, hogy közéjük tartozó vagyok. Azt mondták nekem, hogy be fogok épülni a falak közé. Azok a falak ugyan már nem állnak - a Nemzetinek ez a harmadik épülete, amiben játszom -, de én ahhoz a régi Nemzetihez tartozom és ezt nem nagyképűségből mondom, hanem mert nagyon büszke vagyok erre.- A mostani Nemzetiben hogy érzi magát?- Nagyon jól érzem magam. Nagyra tartom és szeretem Vidnyánszky Attilát, ahogy Alföldi Róbertét is. Ezt ők tudják és tiszteletben tartják. Amikor Schwajda és Zsámbéki nem voltak beszélő viszonyban, én közvetítettem, és remek jó együttműködés volt közöttük. Tőlem ezt valahogy mindig elfogadták.- Főszerepet játszik a Nemzetiben, ezen a héten volt a Szarvassá változott fiú filmbemutatója, jövő héten a Swing bemutatója lesz. Honnan van ennyi ereje?- Nem tudom, valószínűleg úgy örököltem ezt az életerőt, anyámtól, az apámtól. Pedig mostanában van úgy, hogy nem vagyok túl jól. Mégis, ha színészként kell megjelennem, úgy működöm, ahogy a pillanat megkívánja. Volt, hogy annyira gyenge voltam, hogy a lakásomon könyörögtem egy rendezőnek, hogy hagyjon ki, aztán mégis meg tudott győzni. Ha a rendező elhiteti velem, hogy érdemes még küzdenem, akkor küzdők. Amióta túléltem a halálomat, vannak korlátáim, mert maradt egy halott rész az agyamban, a jobb kezem szinte nem is működik, de a színpadon valahogy mindent megoldok. Hogy az erőt honnan veszem ehhez, arról fogalmam sincs, de a színpadon mindig élek, és nem is tudom, mikor tudom ezt abbahagyni.- A Swing című filmben mi volt az, amiért vállalkozott rá?- Ma már nagyon ritkán futok át forgatókönyveket. Ezt a filmet sem a könyv miatt vállaltam el, hanem Bodzsár István producer jó barátom ajánlására, aki szívből kért. A színészeket tudtam, kicsodák, de a rendezőt nem ismertem. Én már nem vagyok toleráns, nem lettem volna boldog, ha nem jó a rendező. De szerencsére olyan volt, hogy meg tudtam szeretni. A lányok- Ónodi Eszter, Csákányi Eszter, Törőcsik Franciska - elbűvöltek. Ragyogóak, tehetségesek. Garas Dani pedig nemcsak az egyik legjobb magyar operatőr, hanem a legjobb barátom fia. Magamat nem szeretem visszanézni, de győzködtek, hogy nézzem meg, úgyhogy ezt a filmet visszanéztem és nem is bántam meg. Igaz, azoknál a részeknél, amikor énekeltem, mindig kimentem inkább.- Most volt a 79. születésnapja. Szépen telt?- A lányomnál voltam, Teréz főzött nekünk ebédet és Sohn, a fiam - aki most külföldön él- felhívott a menyemmel, és az unokám pedig belecsipogott a telefonba. Rengetegen köszöntöttek, jól esik, hogy így szeretnek. Őszinte vallomások BODROGI GYULA: Törőcsik Marit nagyon-nagyon szeretem. Mi valaha férj és feleség voltunk, és az a kilenc év, amit együtt éltünk és küzdöttünk végig, életem legszebb időszaka volt. Valódi boldogság. Azért, mert ő nagyon jó társ. Kiszámítható, mégis lenyűgöző és izgalmas. Az életben és a színpadon egyformán az. Úgy gondolom, hogy attól lehet ez, mert ő úgy van összerakva, hogy bármibe, amiben benne van, beleteszi az egész szívét. Annyira tudja szeretni, 'amit csinál, hogy az mindenen átsugár- zik. Érezni lehet azt az elképesztő szenvedélyt és erőt, amit beletesz. Hihetetlen alázattal dolgozik ma is, ahogy mindig is tette. Példakép lehet mindany- nyiunk, minden generáció számára. Isten éltesse őt még nagyon-nagyon sokáig! VIDNYÁNSZKY ATTILA: Törőcsik Marit egy korszakos nagy művésznek tartom. Önző módon azt kívánom - a közönség és saját magam számára is -, hogy éljen még soká. Nagyon szeretnék még dolgozni vele. Megadatott ez számomra fűmen és színpadon is, és életre szóló élményt jelent. Ezer történetet tudnék mesélni, például amikor észrevette, hogy a Beregszászi Színházban nincsenek műszakosok és a színészek maguk pakolnak próba és előadás után. Persze kímélni akartam, amikor azt látom, hogy Törőcsik Mari díszletet pakol Gyulán negyven fokban, 76 évesen, és nem lehetett lebeszélni, nem lehetett helyette megcsinálni. Vagy a másik kép, szinte végig kánikulában dolgoztunk, nehéz volt neki, de fogott egy pólót, belemártotta a hideg vízbe, kicsavarta és a fejére kötötte, hogy bírja végig a próbát. Ez is örökre beleégett az agyamba, ahogy csorog a víz az arcán és csak a lényegre koncentrál. Olyan fajta alázat ez, ami csak a legnagyobbaké, nem lehet tanítani, vagy ha mégis, akkor azonnal el kell kezdeni. Vasziljev azt mondta róla, hogy a korosztályában nincs a világon nála nagyobb színésznő és ez így is van. VARNUS XAVÉR: Törőcsik Mari és apám együtt szerepeltek a Kölyök című fűmben, vagy 60 esztendeje. Azóta Mari személye a családi legendárium része, s gyanítom, ennek jórészt az az oka, hogy apám, mint mindenki, aki közelebb jut hozzá, törvényszerűen beleszeretett. Mari igazi jelenség, aki bár törékeny, alig látszik, és szeret a hétköznapokon észrevehetetlenné öltözködni, a királynői korona mégis kicsillan minden pillanatában: szinte senki sem tudja kivonni magát hatása kristályburka alól. S éppen ezért senki nem is csodálkozik azon, hogy mindenki egyként rajong érte. Ahogy beszél, ahogy hangsúlyoz, ahogy a szavakkal időzít - páratlan és felülmúlhatatlan. De bármennyire nagy színésznő is ő, bármennyire elhisszük is minden szavát, egyetlen dolgot mégsem tud elhitetni velem: hogy már 79 éves. Ez az első színpadi hazugsága, amin tettem értem..: Névjegy: 1035, NOVEMBER 23-án született Pélyen. 1954-ben vették fel a Színház és Filmművészeti Főiskolára. Első filmszerepei ehhez az időszakhoz kötődnek, köztük a világhírnevet meghozó, Fábri Zoltán rendezte Körhinta. 1958-BAN, a főiskola után a Nemzeti Színházba került. 1980 ÉS 1990 között a Mafilm színtársulatának, 1990 és 1993 között a szolnoki Szigligeti Színháznak volt a tagja. 1993-1994-BEN a Thália Színház igazgatója. 1989 ÉS 1992 között a Magyar Színészkamara elnöke. 2002 ÓTA a Nemzeti Színház tagja. 2008-ban kórházba került, napokig küzdöttek az életéért. FONTOSABB ELISMERÉSEI: Háromszor kapta meg a Kossuth-díjat, Príma Primissima díjas, a-Nemzet Színésze, több nemzetközi fesztivál életműdíjasa, idén a Nemzet Művészei közé választották.
