Somogyi Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)

2014-11-29 / 278. szám

5 2014. NOVEMBER 29., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Az alkotótáborok jelentették a feltöltódést somogyi príma Mindenki tud rajzolni, festeni - Indiában is nyertek rajzpályázatot a tehetséges tanítványai Czóbel Marianna a zománcozás valamennyi ágában kipróbálta magát, s a rekeszes technikát kedveli leginkább A határainkon túl is keresik és díjazzák a munkáit Már az is óriási meglepetést jelentett a kaposvári Czóbel Marianna tűzzománcmű­vész számára, hogy jelölték a Somogyi Príma Díjra. Hát még amikor kiszólították a Csiky Gergely Színház szín­padára mint az egyik díja­zottat... Fenyő Gábor- Négy hosszú évtizedet töltött a katedrán rajztanárként.- A rajzórák közel sem csak az egyszerű rajzolásról, festés­ről szólnak: sokkal több annál- kezdte Czóbel Marianna. - Be­letartozik a vizuális kultúra, a művészettörténet, a népművé­szet, a hon- és népismeret, a mé­diaismeret és a mozgáskép kul­túra. Állandóan tanfolyamokra, előadásokra jártunk, hogy „kép­ben” legyünk.- Nem minden gyerek rajong a rajzórákért.- Én pedig azt mondom, hogy mindenki tud rajzolni. Amelyik gyermek a legjobban ódzkodik tőle, még azt is rá lehet venni szép szóval, hogy rajzoljon. Csak a gátlásokat kell levetkőzni. Mo­tivációt kell neki adni, hogy az­tán legyen sikerélménye. „Ugye, hogy le tudod rajzolni! Látod, mi­lyen klassz lett?” A gyerekek a legkisebb dicséretért is nagyon hálásak tudnak lenni, miközben- akár szemléltető eszközök se­gítségével - a művészettörténet­tel is kapcsolatba kerülnek, meg­ismerik.- Nagyon kedveltek voltak a dél­utáni szakkörök.- Heti egy alkalommal talál­koztunk, de sokszor már ké­ső délután, este volt, amikor vé­geztünk, annyira belemerül­tünk együtt a munkába. Nagyon szerették a tanulók, mindenfé­le technikát kipróbálhattak ked­vükre. Gyakran előfordult, hogy egész osztálynyi, vagy még an­nál is több gyerek jött el egy-egy ilyen rajzszakköri foglalkozásra.- A tanítványai megannyi rajzpá­lyázaton, szellemi vetélkedőn vet­tek részt - és értek el szép sike­reket.- Egy tanár számára nincs, nem lehet annál nagyobb bol­dogság, mint amikor látja a csil­logó szemű, boldog tanítványát. Túlléptünk az ország határa­in is; külföldi rajzpályázatokon- így Németországban vagy ép­pen a távoli Indiában - sikeresen szerepeltünk.- Kikre a legbüszkébb?- Senkit nem akarok kiemel­ni közülük. Sokukra vagyok büszke, s nem szeretném egyet­len volt tanítványomat sem meg­sérteni azzal, hogy véletlenül ki­felejtem a felsorolásból. Voltak, akik az ipari és képzőművésze­ti egyetemen folytatták a tanul­mányaikat, a diákjaim közül so­kan lettek pedagógusok, építész­és kertépítőmérnökök, s olyan is van, aki külföldön dolgozik lát­ványtervezőként.- Hogy lesz valakiből éppen rajz­tanár?- Mindig is amolyan művész- lélek-féle voltam. Kisgyermek­ként állandóan hímeztem, hor­goltam, rajzolgattam, úgyhogy a karácsonyi és a húsvéti ajándé­kokkal soha nem volt gondom. Mondogatták is a rokonaim, hogy be kéne aranyozni a keze­det. Varrni is nagyon szeretek, s mind a mai napig bárkinek bár­mit szívesen meg is varrók.- Miért éppen a tűzzománc?- A múlt századfordulón, a szecesszióban népszerű volt a tűzzománcozás. Ezután bő fél évszázadnyi szünet követke­zett, amikor ismét „divatba jött” a zománcozás Magyarországon. Pontosan 40 évvel ezelőtt, 1974- ben alakult meg a kecskeméti | Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely, amelynek a veze­tője Kátai Mihály volt. 1982-ben az akkor szakfelügyelőként (is) dolgozó Ikafalvy Farkas Béla fes­tőművész segítségével kerültem Debrecenbe. Mindenféle techni­kával lehetett dolgozni. Emlék­szem, a zománcozásnak akko­ra varázsa volt, hogy valamilyen szinten mindenkit érdekelt. Itt, a Cívis városban ismerkedtem meg a tűzzománcozás alapjaival.- Na meg a szakkönyvekből.- Már amit találtam. Mert­hogy itthon alig volt fellelhető zománcozással foglalkozó szak- irodalom.- Az első kemencéje külföldről származik. SZÁMTALAN EGYÉNI és CSOpor- tos kiállításon - nemcsak sző­kébb hazánkban, Somogybán és Magyarországon, hanem a határainkon túl is - szerepel­tek az alkotásai. Felsorolni is . nehéz, hogy hány díjjal és elis­meréssel jutalmazták a mun­káit. AMELYEKRE A LEGBÜSZKÉBB. 2000, Kaposvár - Nemzetközi Miniatúra Biennálé fődíja. 2000, Debrecen - A Szent Ko­rona a mai zománcművészet­ben című pályázaton a Tűzzo­máncművészek Magyar Társá­gának és a Magyar Alkotómű­vészek Országos Egyesületének a díját nyerte el. 2002, Kecskemét - A 28. Nem­zetközi Zománcművészeti Al- kotótelepen készült munkája a Magyar Alkotóművészek Or­szágos Egyesületének és az Al­kotóműhely Nagydíját érdemel­te ki. 2011, Kaposvár - A „Szeretem Kaposvárt” pályázaton Szita Károly polgárm'ester fődíját kapta. 2014, Kaposvár - Somogyi Prí­ma Díjas lett. Czóbel Marianna ELŐSZÖR SOMOGYJÁDON tanított fél évtizeden keresztül Czóbel Marianna. Ezután jó évtizedig Kaposváron a Kisfaludy pedagó­gusa volt, ami akkor egyben bá­zis és gyakorló iskolaként is mű­ködött. Nehéz, küzdelmes, de kedves időszak volt életemnek ez a 10 éve - emlékezett vissza Czó­bel Marianna, aki a Berzsenyi iskolából ment nyugdíjba. BŐ MÁSFÉL ÉVTIZEDE alapította meg Morvay László a Tűzzo­máncművészek Magyar Társasá­gát; az elsők között lépett be, s tagja mind a mai napig.- Ennek is érdekes története van. A férjem a Somogy Megyei Pedagógus Férfikar tagja volt, s 1984-ben húsvétkor Németor­szágban szerepeltek. Én is velük tartottam, s végül Hamburgban sikerült beszereznem az első ke­mencémet.- A rendszerváltás új lehetőséget adott a hazai tűzzománcozásnak.-1990-ben a Gödöllőn élő test­vérem hívta fel rá a figyelmemet, hogy náluk is van ilyen nyári al- kotóbábor. Kétszer vettem raj­ta részt, s azóta is nagy hálával gondolok a tábort vezető jászbe­rényi Sisa Józsefre.- Az elmúlt két évtizedben Kecs­kemét került a középpontba, ahol már visszajáró vendégnek számít.- 1995-től minden évben el­látogatok Kecskemétre. Most, hogy már nem tanítok, s nyugdí­jasként élek, van, hogy tavasszal és ősszel is elutazok a szimpózi­umokra. Sokat tanultam itt Tú­ri Endrétől, a művésztelep veze­tőjétől, és Pap Gábortól, az alko­tótábor művészettörténészétől. A messze földön híres kecske­méti nemzetközi alkotótáborok ugyanis egyben szellemi mű­helyek is voltak. Az adott témá­hoz kapcsolódva mindig hallgat­tunk művészettörténeti előadá­sokat, mi pedig sokszor az éjsza­kába, hajnalba nyúlóan beszél­gettünk. Különösen a búcsúva­csorák maradtak meg bennem, amelyek a nemzetekhez kötőd­tek. Ha például az indiaiak bú­csúztak, akkor olyan vacsorát szolgáltak fel, amelyben az indi­ai ízek köszöntek vissza.- A szomszédos Szlovákiában is megfordult többször.- Háromszor jutottam el a naszvadi nemzetközi táborba.- A különböző zománcozási tech­nikák közül melyik áll Czóbel Mari­annához a legközelebb?- Az úgynevezett rekeszzo- máncozást kedvelem a legjob­ban. Egyrészt a Szent Korona mi­att - az e témához készült alkotá­sommal díjat is nyertem -, más­részt pedig talán mert ez a leg- időigényesebb. Természetesen a zománcozás-többi ágában is - sodrony, limoges-i, domborított, azsúr és süllyesztett - kipróbál­tam magam, de a rekeszzomán- cozás fogott meg a leginkább. Kalocsai és szegedi minták a luxemburgi tányéron édesség Először indult a nemzetközi versenyen, s mindjárt elismerést kapott a csurgói cukrászlány Siralmas ének, genfi zsoltár a kórustalálkozón Sikert aratott egy rangos lu­xemburgi cukrászversenyen a csurgói Varga Zsuzsanna, tudo­mányával elkápráztatta a szak­mai zsűrit és a közönséget egy­aránt. A fiatal lány elmondta: tragant technikával alkot, ami­nek az a lényege, hogy porcu­korból és zselatinból masszát készít, ami porcelán kemény­ségűre szilárdul. - Ez a folya­mat rövid idő alatt lezajlik, te­hát gyorsan kell vele dolgozni - mondta. Tragantból és csokolá­déból hozza létre kompozícióit, amelyekhez kalocsai és szegedi népi varrásminták alapján ter­vezett Magyarországot jelképe­ző motívumot. Ezt megfaragta, és beépítette a művébe, amely a Repülés varázsa címet viselte, s faágakat és fecskéket is ábrá­zolt. A neves külföldi szakem­berekből álló zsűri, amelynek tajvani, srí-lankai és amerikai tagja is volt, diplomával jutal­mazta a művet. Hasonló sikert nem ért még el itt somogyi cuk­rásztehetség.- Miután először indultam a versenyen, nem akartam túl magasra tenni a lécet. Megszen­vedtem az anyagi nehézségeket és az eszközök hiányát. A diplo­mát megszerezni sem volt köny- nyű, előttem hat indulót is el­utasítottak. A tizenhárom órás autóút alatt kisebb baleset is történt, de nem a kocsival, ha­nem a versenymunkámmal, Varga Zsuzsanna remekművét diplomával honorálta a rangos zsűri ami eltörött. A D2 Cukrászati Artisztika kategóriában indul­tam, ahol rajthoz állt például a magyar nemzeti válogatott és a magyar katonai válogatott is - idézte fel emlékeit Varga Zsu­zsanna. Az út közel hatszázezer fo­rintba került, támogatók nél­kül nem sikerülhetett volna el­jutnia Luxemburgba. A Somo­gyi Hírlap szerkesztősége kez­deményezett gyűjtést a javára. Amikor a segítők felsorolá­sában édesanyjához ért, elsírta magát. A hosszú távoliét után örömmel tért haza családjához. Legjobban persze a három és fél éves kisfia várta, aki azonnal a nyakába ugrott. ■ K.G. énekeskönyvi darabok Öku­menikus összkar előadásában Bach-mű és óprotestáns graduál keretezte a kórustalálkozót Bu­dapesten az Avilai Nagy Szent Teréz-templomban. Egyszerű többszólamú liturgikus és népi énekek a XVII. századig - ezek­ből válogatta össze műsorát a 12 csoport. Egyedül képviselte a Dunántúlt a Keresztes Gyula Kaposmérői Református Ének­kar: a tagok jeremiádot, azaz si-. ralmas éneket, Tinódi (históri- ás) és Sztárai Mihály reformátor énekét, továbbá genfi zsoltárt is megszólaltattak. A mérői Dobo­gó Égyesület és az önkormány­zat járult hozzá az utazás költsé­geihez. ■ Gamos Adrienn

Next

/
Thumbnails
Contents