Somogyi Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)
2014-11-27 / 276. szám
2014. NOVEMBER 27., CSÜTÖRTÖK 11 OLVASÓINK ÍRJÁK Nyugdíj: emelik, de egyre kevesebbet ér megélhetés A mindennapi tapasztalat a boltok pénztárainál sajnos ellentmond a hivatalos statisztikának Az Orbán-kormány 2014. október 30-án beterjesztette az Országgyűlésnek Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslatát. E szerint 2015. január 1-től a nyugdíjak a tervezett infláció mértékével, vagyis 1,8 százalékkal emelkednek. A Somogy Hírlap ösz- szeállítása szerint („Fájós lábbal, magas vérnyomással Dublinig”, 2014. november 3.) a somogyi nyugdíjasok örülnek a 1,8 százalékra apadt emelésnek, de keveslik is, és azt gondolják, hogy a nyugdíjak 2015-ben sem őrzik meg reálértéküket. A Fidesz a 2010-es választási kampányban a nyugdíjak reálértékének megőrzését ígérte, és ezzel bizonyára nagyon sok nyugdíjas szavazatot szerzett meg. A nyugdíjak reálértékének megőrzése a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nyugdíjakat minden évben a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által közzétett hivatalos nyugdíjas infláció mértékével kell emelni, amennyiben az magasabb, mint az általános fogyasztói árindex. Ez az ígéret, majd 2011-ben a nyugellátási törvény ennek megfelelő módosítása a korábbi szabályozáshoz képest semmi pluszt nem tartalmazott! Sőt, a jövőre nézve rendkívül hátrányos a nyugdíjasok számára, mivel „befagyasztotta” a nyugdíjak reálértékének növekedését: a gazdaság fellendülése, a reáljövedelmek növekedése esetén sem változna a nyugdíjasok életszínvonala, s hosszabb távon ez relatív elszegényesedé- sükhez vezet. Fontos tudni, hogy a fogyasztói kosárban vannak elemek, amelyek a nyugdíjasok számára kiemelkedően meghatározóak: így például míg a gyógyszerek, gyógyáruk általában 3 százalékos árarányt tesznek ki, a nyugdíjasoknál ez 6,1 százalék. Az egészségügyi szolgáltatások területén pedig a két arányszám 3.1 illetve 5,6 százalék! Tényszerűen megállapítható, hogy 2012-től tudatosan (közeledtek a 2014. évi választások) növelték a nyugdíjak reálértékét. Felhívom a figyelmet a 2013-as évre, amikor a reálnyugdíjak 3,5 százalékkal, a teljes munkaidőben foglalkoztatottak nettó reálkeresete pedig 3.2 százalékkal emelkedett. Vegyük észre a komoly makrogazdasági tervezési „hibát”! 2013- ban a tervezett infláció 5,2 százalék, a tényleges pedig csak 1,7 százalék volt, ami több mint háromszoros eltérést jelent! 2014 első tíz hónapjában a különbség már „csak” 2,5-szeres. Megjegyzem, hogy ellenzékben a Fidesz a költségvetési előirányzatok és a tényleges teljesítések közötti eltérést csalásnak, a költségvetési adatok durva meghamisításának minősítette. A statisztikai átlagok mögött szélsőséges értékek, nehéz sorsok, kilátástalan élethelyzetek is vannak. Bennem is állandóan felvetődik a kérdés: vajon látszólag miért mond ellent a mindennapi tapasztalat a statisztikának? Vajon miért nem érezzük a pénztárcánkon, miért nem látjuk az árcédulákon az alacsony inflációt? Ennek számos oka van! Az első, és talán legfontosabb, hogy itt a „bázis szemlélet” mechanikus alkalmazása hamis helyzetértékeléshez, és téves következtetésekhez vezet. Hiábavaló ugyanis az alacsony inflációs index, ha a háztartások bevételei már a bázis évben sem fedezték a kiadásokat, ha a megélhetési költségek már akkor is elviselhetetlenül magasak voltak a nettó keresetekhez és a nyugdíjakhoz képest. A Fidesz által oly sűrűn és büszkén hangoztatott „megőriztük a nyugdíjak reálértékét” című öndicsérethez hozzá kéne tenniük, hogy ezzel megőriztük és konzerváltuk a múlt nyomorúságát! A gazdaságpszichológiából tudjuk, hogy a lakosság egy-két százalékos életszínvonal javulást szinte nem is érzékel. A nyugdíjas társadalom a nyugdíjak reálértékének megőrzését igenis élethelyzetének romlásaként éli meg! A nyugdíjasok döntő többségének sorsélménye, hogy egy hosszú, küzdelmes munkás korszak után, nem a megnyugvás és a megérdemelt pihenés jön, hanem további lemondás lesz az osztályrésze. Elismerem, hogy ennek nem kizárólag az „elmúlt négy év” az oka! A probléma valóságos gyökere a régmúltban, az alacsony magyar jövedelmekben, és a rendkívül alacsony kezdő nyugdíjakban is keresendő. A hamis tudat kialakulásához nagyban hozzájárul az is, hogy Magyarországon egyszeri, a piacgazdaságtól idegen kormányzati intézkedések rángatják az inflációt, és nem a gazdaság szerves működésének eredményeként alakul ki. Ennek egyik állatorvosi lova a Fidesz választási „csodafegyvere”, a rezsicsökkentés. A távfűtés, az elektromos energia és a vezetékes gáz súlyaránya a nyugdíjas fogyasztói kosárban jelentős, közel 10,3 százalék. A hatósági árak önkényes csökkentésével a kormány mesterségesen alacsonyan tudja tartani az inflációt, miközben a kisebb súlyarányű termékek százainak, ezreinek ára folyamatosan emelkedik. A vásárlók elsősorban ezt érzékelik nap, mint nap, ami sajnos erősíti a hivatalos statisztikával szembeni bizalmatlanságot. Holott itt nem a KSH manipulációjáról, hanem a kormány szakszerűtlen gazdaságpolitikájáról van szó! A tisztánlátáshoz nagyon fontos tudni azt is, hogy az évről évre növekvő országos és helyi adók, a különféle járulékok, és egyes illetékek sem szerepelnek a fogyasztói kosárban, mivel ezek fogalmilag nem vásárolt szolgáltatások. Ugyanakkor természetesen jelentős, és egyre növekvő kiadást jelentenek a lakosságnak, és különösen a nyugdíjasoknak. A kaposvári közgyűlés a magánszemélyek kommunális adóját például 9,1 százalékkal, évi 5.950 forintról 6.500 forintra emelte. Szinte biztos, hogy az önkormányzatok a jövőben is kénytelenek lesznek évről évre adót emelni, új adókat kivetni, hiszen a törvények ezt lehetővé, a központi forráshiány pedig szükségessé teszi. Remélem, hogy a Fidesz helyi önkormányzati képviselői tudják, hogy a nyugdíjak reálértékének megőrzése elvileg még erre a többlet kiadásra sem nyújt fedezetet! Vajon tudják e, hogy a nyugdíjas háztartások kiadási portfoliója évről évre hány ilyen, a fogyasztói kosárban nem szereplő új tétellel bővül? Nem hiszem! A nyugdíjasok kötelességtudata, és különösen fizetési kötelezettségeik mindenáron való teljesítése közismert! Ez utóbbihoz életszínvonaluk romlása árán is, ha kell közvetlen megélhetési költségeik visszafogásával is, de előteremtik a szükséges pénzösszegeket. Életszínvonalunk legfőképpen a kormány gazdaságpolitikájától függ, a KSH adatszolgáltatása csak tükör! Kovács Bálint nyugdíjas, Kaposvár Kék neonhal és óvszer is van a kosárban A SZÉLESEBB KÖZVÉLEMÉNY nem ismeri a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) részletes módszertanát, az egyes fogalmak pontos definícióját, tartalmát és terjedelmét. Azért, mert a mindennapi megélhetésért folytatott küzdelem leköti minden idejét és energiáját, de joga van, joga lenne tudni az igazságot! Nagyon fontos, hogy megértsük: a fogyasztói árindex a lakosság által saját felhasználásra vásárolt termékek és szolgáltatások árának átlagos, időbeni változását mutatja. A reprezentánsok 2014 évben érvényes jegyzékében (reprezentánsok azok a konkrét termékek és szolgáltatások, amelyeknek az árait a KSH kérdezőbiztosai figyelik) mindösszesen 932 termék és szolgáltatás szerepel. Tehát a fogyasztói kosár egyrészt nem teljes, hiszen több tízezer termék és szolgáltatásfajta létezik, másrészt valószínűleg nagyon sok olyan tétel is van a kosárban, amelyeket életünk során talán sohasem vásárolunk, illetve amelyeknek az ára csökkent a vizsgált időszakban. CSAK NÉHÁNY ÉRDEKESSÉG a fogyasztói kosárból: műanyag furulya C-szoprán; kék neonhal akváriumi díszhal; teljes láb gyantázása bikini vonal nélkül; akupunktúrás kezelés; tattós szempillafestés; óvszer original classic 3 db/csomag; fazék fedővel rozsdamentes nemesacél 3 literes 20 centiméteres átmérővel. a háztartások kiadásai között sok olyan tétel is van, amit nem mér a statisztika, ami nem szerepel a fogyasztói árindexben. Ilyen például a lakás- és ingatlan vásárlás, egyes természetbeni juttatások, de ilyen a deviza hitelek törlesztő részlete is. A deviza hitelek magas aránya, és a törlesztő részletek drasztikus emelkedése miatt a hiteltörlesztés az érintett háztartások számára az egyik legnagyobb kiadási tétel. A kamatkiadások figyelembevétele természetesen jelentősen befolyásolná, növelné a magyar inflációt. Megkell jegyeznem, hogy a KSH ebben jogszerűen, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően jár el. kovács b. Jankónak járna emléktábla életmű Kilitiben kezdte a balatoni néprajz kutatását Számos oka van annak, hogy az autókat nem szabad a benzinkutaknál parkolni Az egykori Kiüti nagyközség kiemelt jelentőségű a hazai etnográfia történetében. Jankó János a 19-20. század fordulóján itt kezdte meg azon kutatását, aminek célja a Balaton melléki lakosság néprajzának feldolgozása volt. Napokat töltött a faluban, beszélgetett az itt élő emberekkel, a határt lovas kocsival járta be. Műve harmincnégy esztendős korában, 1902-ben jelent meg, amikor ő éppen Székelyföldön gyűjtött. Ez az évszám egyben váratlan halálának is időpontja. A balatoni települések néprajzi ismertetését Kiüti faluval kezdi (amely 1968 óta Siófok városrésze). Tájmonográfiájában oldalakat szentel a településnek, és egyedül erről a községről közöl térképet, melyen bemutatja annak helyneveit, gyűjtésének módszerét. ■ Sajnos lassan rommá válik a műemléki jelentőségű épület, a város állag- megóvásra sem költött. Ez a valóban nagy tudású, fáradhatatlan fiatalember kutatott Angliától Szibériáig, és bejárta Észak-Afrikát, Tunéziában például barbara négerek között dolgozott. Gyűjtötte a magyar őshalászat és a sámánizmus emlékeit is. Sajnálatos tény, hogy a magyarországi néprajzi muzeoló- gia tudományos igényű megalapozójának, az anyagi kultúrában az összehasonlító kutatások hazai megindítójának még egy emléktábla sem hirdeti a nevét a kiüti Tiszttartóház falán, ahonnan Balaton melléki gyűjtése indult. Sőt, a műemléki jelentőségű, több évszázados épület (mely az óvodával szembeni játszótér mellett áll) év- ről-évre egyre rosszabb állapotba kerül, lassan rommá válik, a városvezetés ugyanis mind ez ideig nem tett semmit az állag- megóvás érdekében. Bakos Péter történész Leparkoltam a benzinkutam- nál, hisz közel a munkahelyemhez, de a kútkezelő rám szólt, hogy foglalom a helyet. Mert a hely kell a vásárlóknak! A Somogyi Hírlap cikkéből emeltem ki a „tüskét”, ami a polgár szívét nyomta. Summázva: a törzsvásárlói státusz semmit sem nyomott a latban a vásárláson túli parkolásnál - írta ő. Más forrásból tudom, hogy nem nálunk bántották meg, tehát a probléma általános Kaposváron. Szörnyű ez az elember- telenedett, kapitalista rendszer! Nincs - megint a panaszkodót fogom idézni - a szolgáltató és ügyfél között meghitt viszony. Miért nincs? Én is így tegyek: megállók a kocsimmal a bolt előtt, bemegyek vásárolni, oszt otthagyom a kocsit egész nap a kicsi parkolóban, mint öntudatos törzsvásárló, mások meg álljanak meg messzebb? A benzinkútnál parkolás pedig minimum két szempontból is aggályos: 1. Veszélyes üzem területe nem szabad parkoló! (például a reptér csücske és az építési területek sem parkolók, pedig milyen szép, kies területek). 2. Szabadon hagyott területekre sem a kútkezelők uralkodási vágya miatt van szükség, hanem mert ők tudják, hogy hová érkezik áru, tanker, hol vannak a veszélyességi övezetek. Parkolni olyan autókat hagynak, amiket szükség- vagy veszély esetén elmozdítani tudnak. Természetes, hogy aki jön, megáll, vásárol vagy bármely szolgáltatást épp igénybe veszi és aztán távozik, annak a parkolását a kútfejektől arrébb biztosítani kívánjuk (éppen mint egy postán, piacon, plázánál). Mert ahogy természetes, hogy például az OBI áruház kasszájánál fizetés után a vevők nem táboroznak le - még ha kemping cikket vettek is - éppúgy a benzinkutak kasszáitól fizetés után távozó törzs- és nem törzsvásárlóktól mi is szívélyes búcsút veszünk, a mielőbbi viszontlátás reményében. Egy öreg benzinkutas A legtöbb nyugdíjasnak meg kell gondolnia, hogy mire költ. Fotóillusztrációnk a kaposvári piacon készült
