Somogyi Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
2014-10-26 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 41. szám
2014. OKTÓBER 26., VASÁRNAP SZTORI 5 Szigorúan ellenőrzött börtöncellák fogvatartás Magyarországon is vannak a filmekből ismerős különleges biztonságú zárkák Ahányféle büntetési fokozat, annyiféle fogvatartási körülmény jellemzi a magyar börtönöket A legenyhébb fokozat a fogház, de a börtönben már csak a körleten belül szabad a mozgás A hummeres gázoló furcsa halála a zárka alapos átvizsgálása utáni jelentés szerint nem volt öngyilkosság. Ám az ügy újra az érdeklődés középpontjába helyezte a fogvatartás hazai körülményeit. A börtönszabályok alapján a büntetés-végrehajtás elvileg felkészült minden eshetőségre, ám ha valaki ártani akar másnak vagy magának, olykor véghezviszi szándékát. Braunmüller Lajos Nagy port kavart a hummeres gázolóként elhíresült osztrák állampolgár szegedi Csillagbörtönben bekövetkezett váratlan halála. Sokan kész tényként kezelték az öngyilkosságot, egy osztrák lap pedig bántalmazással magyarázta a hirtelen halálesetet. A hét elején megjelent vizsgálati jelentés szerint ugyanakkor kizárható, hogy Thomas B.-t bántalmazták vagy meggyilkolták. Bár a jelentés szerint a bűnöző halála természetes volt, az ügy ismét ráirányította a figyelmet arra, hogy a fogvatartás körülményei között is bekövetkezhetnek halálesetek. A szabályok szerint már a legfeljebb 72 óráig tartó őrizetbe vételkor minden ön- és közveszélyes tárgyat elvesznek a gyanúsítottól, ahogy az értéktárgyait is, ezek az úgynevezett letétbe kerülnek - hívta fel lapunk figyelmét Herke Csongor. A Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának Büntető Eljárásjogi és Kriminalisztikai Tanszékét vezető szakértő egykor a rendőrségi fogdák ellenőrzését végző Magyar Helsinki Bizottság Baranya Megyéi Csoportjának a vezetője is volt. Az őrizetbe vétel, majd a bíróság által elrendelt előzetes letartóztatás ideje alatt a gyanúsítottnak - elvileg még ártatlanul - a börtönök szabályait kell betartania. Ez a fázis tehát egyáltalán nem leányálom, ami azért is problematikus, mert ítélet még nem mondta ki, hogy a kérdőre vont személy bűnös lenne. Herke Csongor szerint ráadásul a nyugáti országok gyakorlatában itt még számos kedvezményt kapnak az őrizetesek, míg a magyar szabályozás tele van tilalmakkal. Ha a 72 óra letelik, a bíróság elrendelheti a gyanúsított előzetes letartóztatását. „Erre akkor kerül sor, ha tartani lehet attól, hogy a gyanúsított elszökik, elrejtőzik, esetleg további bűncselekményeket követ el” - nyilatkozta lapunknak Poprádi Péter. A büntetőügyekkel is foglalkozó ügyvéd hozzátette: az előzetes lényegében már olyan, mint egy mini szabadságvesztés, egy büntetés-végrehajtási intézetben telik, ahol a gyanúsítottnak ugyanazt a rendet kell megtartania, mint az elítélteknek. Poprádi Péter elmondta: az előzetesben a gyanúsított bizonyos körülményeket tekintve mégis lazább napokat tölt. „Ebben á fázisban a gyanúsított még a saját ruháját viseli, nem pedig a börtönökben általánosan viselt, úgynevezett mákos rabruhát. A letétben lévő pénzéből elvileg költhet, havonta minimum egyszer látogatót fogadhat, és kaphat csomagot is, hozzátartozóival levelezhet”. Itt is lehetőség van az adott intézmény művelődési és sportlétesítményeit látogatni - amennyiben van ilyen. Hiába a szigor és a kedvezmények, így is vannak tragédiák. Közismert, hogy ilyenkor sem cipőfűző, sem öv nem lehet az őrizetesnél, ám sokszor ez sem elég. „Az emberek, ha öngyilkosok akarnak lenni, sajnos nagyon találékonyak. Nekem is volt olyan ügyfelem, aki a lepedőjével akasztotta fel magát, szerencsére azonban a zárkatársai közbeléptek, és megmentették” - tette hozzá az ügyvéd. Falcolás, pengenyelés és karácsonyfa A BÖRTÖNÖKBEN sokszor a kemény emberek is megtörnek, az elítéltek gyakran fordulnak maguk ellen. Amennyiben sikerül egy-egy borotvapengéhez titokban hozzájutniuk, vágásokat ejtenek vele a testükön, karjukon, ez a börtönszlengben közismert „falcolás”. Az elszántabbak lenyelik a pengét, ez potenciálisan élet- veszélyes mutatvány, ahogy a „karácsonyfa” lenyelése is. Az utóbbi egy horgokból álló ösz- szetett kis szerkezet, amelyet egy zsinórra kötve nyelnek le. Mikor a tárgy a gyomorba ért, a zsinórt megrántják, így a horgok karácsonyfa-szerűen szétnyílnak. A komoly gyomorvérzést okozó eszközt - a pengéhez hasonlóan - csak műtéti úton lehet eltávolítani. Az ilyen megdöbbentő esetek célja gyakran nem is az öngyilkosság, hanem az, hogy az elítélt a gyengélkedőre kerüljön, ilyenkor ugyanis nincs kitéve a rezsimszabályoknak vagy zárkatársai zaklatásának. Különleges körletek: HSR és a „Pokoli torony” MAGYARORSZÁG ALIGHANEM legveszélyesebb bűnözője, a kilencvenes évek hírhedt bérgyilkosa, Magda Marinko jelenleg az egyébként is szigorú szegedi Csillag legkeményebb részlegének, az úgynevezett hosszúidős speciális rezsim (HSR) körletének falai közt tölti életfogytiglani szabadságvesztését. Mivel Marinko nem riadt vissza attól sem, hogy elfogása után rátámadjon a fegyőrökre, számára különleges biztonságú magánzárkát tartanak fenn. VANNAK KEGYETLEN gyilkosok a fiatalkorúak között is. A tizenéves elkövetők számára fenntartott bv-intézet Tökölön található. Itt a 10-12 évre bebörtönzött gyilkosokat az épületkomplexum közepén található toronyban helyezik el magánzárkákban. A fiatalkorúak miatt máskülönben aránylag lazábbnak számító tököli börtön ezen részlege különleges szigorral bír, a helyi börtönszlengben csak „pokoli toronynak” nevezik. Ha a bíróság bűnösnek találja a vádolt személyt, sok esetben letöltendő szabadságvesztésre ítéli, nem mindegy azonban, hogy a bűnöst milyen szigorúságé fokozatra utalják. A legenyhébb fokozat a fogház, itt a leglazábbak a szabályok. Az elítéltek - rendszerint kisebb súlyú cselekmények elkövetői - nappal a börtön területén rendszerint szabadon mozoghatnak, csak éjjelre zárják be őket a zárkába. Az ennél szigorúbb börtön fokozatban csak a körleten belül szabad a mozgás, a legszigorúbb fegyházban pedig a rabok lényegében végig a zárkában vannak bezárva. Régebben az is különbség volt az említett szintek között, hogy az enyhébb fokozatokból jó magaviselet esetén már a büntetés kétharmadának letöltése után szabadulni lehetett, börtönnél ez háromnegyednyi, fegyháznál pedig négyötödnyi időtartam volt. Az új szabályok ezt is átalakították. Fontos különbség még, hogy míg fogház és börtön fokozaton a rabok dolgozhatnak, fegyházban ez kizárt. „A közhiedelemmel ellentétben az elítéltek szeretnek dolgozni, hiszen addig is történik valami, programjuk van, jobban telik az idő” - tette hozzá Herke Csongor. ^ Irigység, p KEDVES BA^ÉjfT RÁTOMNAKa mm • mk közelmúltban rados virág nagy szakmai elismerésben volt része: a saját területén őt választották az év emberének. Lelkendezve gratuláltam neki, mondván, büszke vagyok, hogy a barátja lehetek. Ő azonban sajnos nem büszke a díjra, mert nem hagyják neki, hogy az legyen. keserűen MESÉLTE, amióta a kitüntetés birtokosa lett, némelyik megbízója egyre-más- ra beleköt a munkájába. Visszadobják a dolgait - ez sem jó, meg az sem. Konkrét utasításokat kap, mit hogyan javítson át, holott ő ismeri az a sárga szemű szörnyeteg anyagot, amelyből dolgozik. Ironikusan húzta el a száját: nem tett jót neki a díj. Úgy tűnik, az irigység, a féltékenység nálunk afféle nemzeti játszma, ráadásul nem új keletű. EGY SOKAT látott külföldi utazó valamikor Széchenyi korában Magyarországot járva azt írta a feljegyzéseiben: a magyaroknál irigyebb, szét- húzóbb emberekkel még nem találkozott. igaz, AZ irigység alapjáraton megvan a természetben. Az oroszlán vagy a szarvas féltékenyen őrzi háremét a betolakodóktól, és a territóriumára tévedt versenytársat hamar elkergeti. Vagy az kergeti el őt, és ragadja magához a hatalmat, amíg fel nem bukkan egy harmadik. A forgató- könyv annak rendje és módja szerint állandóan ismétlődik. Ez kell a túléléshez, azaz hogy a faj génjeit a legerősebb egyed örökítse át. CSAKHOGY AZ ember humanizálta a természetet, megszelídítette és az ellenőrzése alá vonta a benne rejlő ősi ösztönöket. Mert ráébredt, az állatoknál működő körforgással szemben a kulturális, civilizációs fejlődés egyik záloga éppen az, ha elismerjük egymás teljesítményét. Segítjük érvényesülni azokat, akik nálunk többet, jobbat tettek le az asztalra - legyen szó felfedezésről, találmányról, tudományos eredményről, művészeti újdonságról. Ezek viszik előre a világot. PERSZE AHHOZ, hogy képesek legyünk díjazni a másik sikerét, több dolog szükséges. Elsősorban önbizalom, az önmagunkkal való megelégedettség, és az, hogy a saját területünkön mi is nyújtsunk valami fontosat. Például jó tanárok legyünk az iskolában, ügyes eladók a ruhaboltban, remek asztalosmesterek, akiknek a bútorai után kapkodnak a megrendelők. Vagy gyönyörű rózsákat neveljünk a kiskertünkben, és közben ne sandítsunk át a kerítésen azon sopánkodva, hogy a szomszéd füve zöldebb, milyen jólesne összetaposni, nehogy már ő valamit jobban tudjon. DE NEM. Mi addig vagyunk jóban a szomszéddal, az ismerőssel, a baráttal, sőt, gyakran még a rokonnal is, amíg az nem arat valamiben sikert, érjen el az illető bármilyen aprócska eredményt. (Tisztelet a kivételnek.) Mert akkor elkezdenek kattogni az agyunkban az alattomos kis fogaskerekek: te jó ég, még a végén alulmaradok, és rám semmi nem jut a reflektorfényből! MEG SEM járja az eszünket, vajon az a bizonyos sikeres másik milyen árat fizetett az olyannyira irigyelt tapsokért. Hogy hány átvirrasztott éjszaka, mennyi lemondás, kétely, kínzó töprengés van a munkája mögött, amíg mi vígan éltük világunkat, és nem tettünk az övéhez hasonló erőfeszítéseket. AZ IRIGYSÉG folyamatosan mérgezi az elmét, elvonva az irigykedőt attól, hogy a társáról példát véve ő is létrehozzon valamit. Sőt, visszahúzza a másikat, aláásva annak kreativitását. Az irigykedő ember végső soron önmagát fosztja meg attól, hogy részesüljön az értékből, amit acsa- rogva szemlél, és ami talán rá is ösztönzően hatna. Egy irigykedő társadalom nehezen lesz fejlődőképes.
