Somogyi Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
2014-10-25 / 250. szám
INTERJÚ 2014. OKTÓBER 25., SZOMBAT 11 A nyerő hiba világbajnoki címet ért csányi Béla A tekézés klasszisa 64 évesen még játszik, és ő a Bamberg edzője A minden idők legjobb teké- zőjének tartott, kilencszeres világbajnok Csányi Bélára nemcsak eredményessége, hanem mentális ereje, kifinomult technikája és népszerűsége miatt is felnéztek vetélytársai. Ha ő játszott, bárhol megteltek a lelátók, érte kapkodtak a verseny- rendezők, ő hozta a bevételt. A sportág korszakos klasz- szisa 64 évesen még játszik a Bamberg második együttesében, és ő a nagycsapat trénere. Szabó Gábor- Emlékszik, mikor igazolta le a Szegedi IKV?- Hogyne! Hatvannégy szeptember elsején, és arra is, hogy hatvankilenc január másodikétól lettem a Fradi játékosa.- Ahogy mondani szokás, mindig jó volt fejben a pályán, s lám, felejteni sem tud.- Ez esetben könnyű a dolgom, mert még otthon, Szegeden szilvesztereztem, január harma- dikán már részt vettem a Fradi közgyűlésén, és másnap házasodott össze a futballista Szűcs Lajos a színésznő Pécsi Ildikóval. Gondolja csak el, tizennyolc évesen egy kis vidéki szakosztálytól az ország legnépszerűbb klubjához kerültem, és hirtelen olyan sportolók között találtam magam, mint Albert Flórián vagy a mexikói olimpián győztes kajakos, Hesz Mihály.- Miért nem lett futballista? Ehelyett a teke Puskásává nőtte ki magát, ahogy korábbi fradista csapattársa, a BL-győztes Szeged szakvezetője, Karsai Ferenc fogalmazott egyszer?- Tudja, hogy van... Iskolásként minden sportágat kipróbál az ember, én sem tettem másként. A tornába, a kosárlabdába, a kézilabdába és a fociba is belekóstoltam. Móravárosi gyerek vagyok, azon a pályán kergettem a labdát, amelyen Sándor Csikar húsz évvel korábban. Mi voltunk a mezítlábas úttörőcsapat, mert hát csukáról még nem álmodhattunk.- Mikor lett a labdarúgásból go- lyógurítás?- Miután ipari tanuló lettem hatvannégyben, úgymond inaskodnom kellett, egyúttal döntenem, hogy melyik sportágat űzzem komolyan. A tekét választottam, mert abban voltam a legjobb. Tizenöt évesen már a felnőttcsapatban dobtam, és a megyeiből hamarosan feljutottunk az NB II-be.- Nemcsak a tehetségével, hanem ön- és céltudatosságával is kitűnt. Már akkor is, amikor ellentmondott a Budapestre költözését nem támogató édesapjának, de hogy a szakmánál maradjunk, saját edzésmódszert dolgozott ki. Mi késztette rá?- Miután megnyertem a felnőtt egyéni ob-t és három aranyat - egyéni, páros, csapat - hoztam haza az ifi Európa-baj- nokságról, hetvenháromban megválasztottak az év tekézőjé- nek. Innentől kezdve csak a következő évi eppelheimi világbajCsányi Béla idegeit kötélből fonták, „finombeállítású'’ csuklóját rettegték az ellenfelek - nem úgy a versenyszervezők, akik mindig rá vadásztak, hogy biztos legyen a bevétel nokság lebegett a szemem előtt, és a saját elképzelésem szerint edzettem. De mert kétszer rosz- szul játszottam a válogatottban, nem vittek ki a vébére, úgy gondolták, inkább megnevelnek... Emlékszem, a sajtóban kemény kritikát kapott a döntés, én meg elhatároztam: teszek róla, hogy többé ne is jusson eszükbe engem itthon hagyni.- így kezdett még többet, még speciálisabban edzeni?- Igen, elkezdtem nem a tekére jellemzően tréningezni, például a Fradi lehetővé tette, hogy szerdánként egy-egy órára használhassam az atlétikai pályát és az uszodát. Nekem foglalták le. Lefutottam tíz kilométert, utána úsztam, ezzel is megmozgatva a teke által nem terhelt izmokat. De például a legjobb játékosok kiválaszthattak maguknak nemzetközi viadalokat, és én rendre kerestem az ütközéseket, vagyis szándékosan olyan versenyzőkkel mérettem meg magam, akik riválisaim lehetnek a világbajnokságokon. Persze megtörtént, hogy éppen egy nem várt meglepetésemberrel kerültem össze a döntőben, és kikaptam, mint ‘84-ben vagy ‘88-ban Budapesten.- Hogy reagáltak a többiek a Csányi-féle mentális erőre?- Feltették a kérdést: te sohasem hibázol? Mire én azt válaszoltam: arra várok, hogy ti hibázzatok. Hozzá kell tenni, hogy igen összetartó csapat volt a Fradi, az edzések vagy mécsesek után lábteniszeztünk, kártyáztunk, és sokat beszélgettünk. Technikai újdonságokon törtük a fejünket, mit lehetne legközelebb bevetni?- Mondjon példát!- Például észrevettem, hogy ha a mozgásban hibáztam, és emiatt a bal lyukra ment a golyó - holott én mindig a jobb lyukra játszottam -, nagyon sokszor mind a kilenc bábu eldőlt. No, gondoltam, mi lenne, ha alkalmanként tudatosan erre a bakira támaszkodnék. így találtam ki, hogy az ötvenes so-‘ rozatokban a negyvenkilencedik gurításoknál megkockáztatom a hibát. Próbálgattam, próbálgattam, és azután is erőltettem, hogy csak tíz százalékban jött be a számításom. A nyolcvankettes brnói vébén meg is lett az eredménye, ugyanis az egyes, kettes és négyes pályán is így sikerült a kilences, végül két fával nyertem... Évekre rá pedig azt láttam, hogy mindenki ezzel próbálkozik, mert a Csányi is ezt csinálta.- Állítólag sohasem számolgatott, nem nézte, hogyan áll, hanem csak átadta magát az élvezetnek kizárva a külvilágot. Ez is csak azt bizonyítja, művészi érzékkel művelte a tekét, mint mondjuk Roger Federer a teniszt. Vagy túlzók?- Bambergi játékostársam, Timo Hoffmann mondta egyszer, nemigen látott olyan te- kést, aki ennyire érzékenyen, úgymond belülről játszik. Tudja, két alapvető stílus létezik: az európai, amikor a jobb láb támaszt ki, és a jugoszláv, amikor a bal van elöl - de mindkettőnél „rááll” a játékos a dobásra. Nálam viszont le lehet tenni egy ötforintost a deszka végére, és biztos, hogy egymás után két- százszor ott teszem le, és csak a csuklómat finoman mozdítva irányítom a golyót.- Igaz, hogy szurkolók százai zarándokoltak el csak azért, hogy önt láthassák versenyezni?- Van benne igazság. Annak idején lehetett választani a külföldi meghívásos versenyek közül, így eljuthattunk az NSZK-ba vagy éppen Svédországba. Egymás után tizenötször lettem az év játékosa, Csányi Béla, a boldog nagyapa unokái körében azt viszont nem tehettem meg, hogy mindig én használjam ki a lehetőséget. Ilyenkor többször előfordult, a viadal szervezői írtak a magyar szövetségnek, hogy miért nem a Csányi jött, mire a szövetség úgy reagált: rendben, ha a őt akarják, akkor hívják meg külön, és fizessék az útiköltségét.- Gondolom, nem sokáig töprengtek a felvetésen.- Tényleg nem. Egyszer az egyik magyar klubbal mentem ki Nyugat-Németországba, és miután a játékosai megtudták, hogy magasabb napidíjat kapok náluk, a versenyrendezőtől megkérdezték, miért fizet nekem többet. Ő pedig azt mondta, ha kiírja, hogy iksz csapat játszik holnap, akkor csak néhány néző jön be, ha viszont Csányi Béla nevét olvassák, ezren váltanak jegyet. Vagy például egy hetvenkilences nyugatnémetPályája CSÁNYI BÉLA született: 1950. május 23., Szeged KLUBJAI játékosként: Szegedi IKV (1964-1969), FTC (1969-1989), Bamberg (német, 1989-) edzőként: Bamberg (2006-) KIEMELKEDŐ EREDMÉNYEI játékosként: 9x világbajnok (egyéni: 1980,1982, 1986, 1990, napi egyéni: 1990; páros: 1980, 1982; csapat: 1986, 1988), 8x vb-2. (egyéni: 1978, 1984, 1988, 1994; páros: 1990; csapat: 1978, 1980,1990), 4x vb-3. (egyéni: 1976; páros: 1986, 1992; csapat: 1976); 5x világkupagyőztes (1977,1997, 200, 2001, 2004); 2x BL-győztes (2003, 2005); 32x magyar bajnok (egyéni: 13, páros: 11, csapat: 8), lOx német bajnok (csapat: 9, egyéni: l)Edzőként: BL-győztes (2009) elismerései: 17x az év tekéző- je (1973, 1976-1990, 1994) magyar találkozó másnapján ráadásnak kihívtam a németeket, amihez engedélyt kértem a delegációvezetőtől. Délelőtt tizenegykor kezdődött a bemutató meccs, whiskyben fogadtam az ellenfelekkel. Nos, ugyanannyian jöttek ki, mint az előző napi válogatott mérkőzésre, és ezek a nézők ettek-ittak, költöttek az étteremben. Kétszer is jól járt a tulaj.- Amikor huszonöt éve a Bam- berghez szerződött, a tekézésből élt, vagy dolgozott mellette?- Az első két idényben csak sportoltam, aztán a jövőre gondolva - miközben a tekézésből származó juttatásaim változatlanul megmaradtak - elkezdtem dolgozni is, mégpedig a főszponzor Knut Wagner gumikereskedésében. Száz kilométeres körzetben tizenhét kirendeltsége van a Reifen Wagnernek, és több mint húsz éve vagyok a legnagyobb, a bambergi raktár vezetője.- Mikor dőlt el - mert szerintem eldőlt -, hogy a városhoz kötik magukat?- Kilenc-tíz éve hoztunk meg a gyerekekkel együtt a nagy horderejű döntést: telket vásároltunk, építkeztünk, és hét éve ebben az ötszáz négyzet- méteres házban lakunk immár a lányom és a kisebbik fiam családjával, a nagyobbik fialnék pedig velünk szemben építkeztek két éve. Vagyis együtt vagyunk, hét unoka vesz körül minket, és évi háromszor - húsvétkor, pünkösdkor és nyáron - megyünk haza Magyar- országra. A gyerekek kötődnek az országhoz, magyarnak vallják magukat, még ha kint is teremtettek egzisztenciát.- És a tekével hogy állnak?- Hogy is mondjam... A lányom nem sportolt, a srácokat igyekeztem beoltani vele, de unalmasnak találták. Inkább a víz alatti rögbit űzik, már hatszoros német bajnokok. i 4 <
