Somogyi Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
2014-10-13 / 239. szám
2014. OKTÓBER 13., HÉTFŐ Hl 5 MEGYEI KÖRKÉP Nem csak a bíró sült fel a tárgyalóban az eltört korsó Elmaradt a leszámolás, de nem emiatt maradt hiányérzet az előadás végén Nehéz színre vinni Heinrich von Kleist darabjait, melyek közül Valló Péter Az eltört korsót rendezte meg Kaposváron a Csikyben. Színészt és nézőt próbáló előadás született. Vas András- Mindannyian magunkban hordjuk a botlásaink kövét - mondja úgy öt perc elteltével Sarkadi Kiss János, s Ádám bíró szavai beletelepszenek a fülembe az elkövetkező bő két órára. S nemcsak azért, mert nagyjából ez az első értelmes mondat a kezdeti artikulátlan üvöltözés és a Benny Hill-show-k világát idéző szánalmas esések-kelé- sek után, hanem mert a háromszoros Komor-gyűrűs kaposvári ikon darabbéli megállapítása végigkíséri az egész előadást, mintha csak a produkció mottójának szánta volna. Az eltört korsó Heinrich von Kleisttől egy falusi komédia a 18. századi Hollandiából, eredendően klasszikus vidéki németalföldi karakterekkel, nem túl bonyolult történettel. A cselekmény magja egy klasszikus tyúkper: ki törte el a címszereplő cserépedényt? Hamar kiderül persze, ez csak az egyik szál, méghozzá az érdektelenebb, sokkal izgalmasabb Ádám bíró és a törvényszéki bíró különmeccse, melynek tétje előbbi karriere. Látszólag mindkettő egyszerű feladvány, nem kell hozzá Derricknek lenni, hogy a néző rájöjjön, a párhuzamosak ezúttal nem a végtelenben találkoznak, s a sánta kutya addig jár a kútra, míg el nem törik... A történet színre vitele viszont jóval bonyolultabb, ugyanis a két píszlicsáré történet mögött sokkal komolyabb téma feszül: erős társadalomkritika, még erősebb áthallással. Már, ha jól kibontják. Ellenkező esetben viszont a darab egy felszínes bohózati elemekből felépülő komédia lesz. Lett. Mert hiába ültette át a 18. századi történetet a jelmezekkel és a díszlettel a mába Valló Péter rendező, elveszik a valódi mondanivaló, az igazságszolgáltatás visszásságai, a felsőbb hatalom gátlástalansága, a törvényesség viszonylagossága, a mindenütt jelen lévő, s mindenkit elérő korrupció. Egyszerűen nincs meg az erő, hogy kiemelje őket a karikírozott, adott esetA két píszlicsáré történet mögött sokkal komolyabb téma feszül: erős társadalomkritika, még erősebb áthallással Igazi tyúkper: ki törte el a korsót? Falusi idill a tárgyalóteremben Ádám bíró lelepleződött Valló Péter Kossuth-díjas rendező: „nem csalatkoztam a közönségben” heinrich von Kleist: Az eltört korsó című komédiáját Valló Péter Kossuth-díjas rendező\ Jászai Mari-díjas, érdemes művész rendezte. Valló Péter kérdésünkre a darabválasztásról szólva azt mondta: a remekműveknek nem gondolom, hogy szükségük van bármiféle aktualitásra. - Ez egy lebilincselő történet, amit kiválóan játszanak a kaposvári művészek - mondta Valló Péter. - Nem annyira aktualitásokat igyekeztem megmutatni a közönségnek, sokkal inkább általános érvényű dolgokról szól Kleist darabja. Látleletet ad a Közép-európai világról, mely szinte semmit nem változott az elmúlt évszázadokban. Ugyanazoktól a konfliktusoktól terhes, mint korábban, s itt nem csupán a korrupcióra gondolok, hanem például az interperszonális kapcsolatok világára is. valló Péter szerint a darabválasztást az is motiválta, hogy ismerve a társulatot tudta, vannak a szerepek eljátszására alkalmas színészek Kaposváron. -S ha már Kaposvár - tette hozzá a Kossuth-díjas rendező -, szót kell ejtenünk a kaposvári közönségről is. Ismerve a színház nagy korszakát, szerintem ez a közönség van annyira felnőtt és korszerű, hogy kissé karcosabb, érdeValló Péter, a rendező sebb darabot is képes befogadni. Olyat is, ami esetleg sokak szépérzékének nem annyira elfogadható. Számítottam tehát a közönség megértésére, s nem csalatkoztam bennük. Márkus k, ben túljátszott csetlés-botlás- a delizsánsz, mivel láthatóan nyomvonalon, de úttalan uta- ból, a gegnek szánt elemek ki- senki sem fogja a gyeplőt, cél- kon egyaránt. Persze a káosz oltják a tartalmas mondatokat, talanul száguld-döcög kivájt lehetne koncepció is, legalábbis erre utal helyszín, a falusi bírói otthonnal megegyező tárgyalóterem is - melynek piszkosszürke színei is utalnak a főszereplőjellemére -, ahol a limhur- gi sajtok és lángolt kolbászok keverednek a periratokkal, s ahol Ádám bíró az egyik pillanatban még törvénynapot tart, majd a másikban már kedélyesen falatozik a törvényszéki bíróval. Akinek szerepe nagyjából megegyezik Gogol revizoráéval, csak éppen nem a darab végén érkezik meg, hanem végig résztvevője, mi több, alakítója az eseményeknek. Melyek helyszíne a tárgyaló, egy hosz- szúra nyúló bírósági tárgyalás, ahol a történéseket a sorra megjelenő, majd háttérbe húzódó, aztán ismét reflektorfénybe kerülő perszereplők vallomásai, valamint Ádám bíró hol kétségbeesett, hol rafinált, hol csalárd, hol magát nyeregben érezve kifejezetten lekezelő önmentő kísérletei alakítják. Mivel a megannyi, önmagában sokszor jelentéktelen helyzet keveredik, kioltja, vagy éppen erősíti egymást, folyamatosan mélyül a szakadék, melynek peremén látszólag sokan egyensúlyoznak, persze a nézőtéren mindenki tudja, a végén ki esik bele, hiszen egy komédia végén jönnie kell a happy endnek. Ám a boldog vég ezúttal elmarad, a lejáratódott, hitelét és méltóságát vesztett bíróról kiderül, valamilyen más állásban bizonyosan visszatérhet majd a helyi hatalmasságok közé. A szerelméért oly sok mindent feláldozni hajlandó Éva pedig csak leheletnyi időre válik szabaddá, hiszen hamarost rádöbben, immár a bírónál is nagyobb embernek, a törvényszéki uraságnak tartozik, s ő is tudja, minél feljebb kell néznie az embernek, annál könnyebben bicsak- lik meg a nyaka... Csak éppen mindez valahol a tárgyaló poros homályában sejlik csak fel, túlságosan eltakarják az erőszakolt bohózati elemek, a vidéki lét kifigurázása - Márta asszony egy csokor petrezselyemmel veri Róbertét, jesszusom... -, az egyes karakterek túlrajzoltsága. Külön-kü- lön talán még erősítenék a mondanivalót, együttesen viszont egyszerűen elnyomják, ahogyan a szöveg és a jelmez sokszor megjelenő ellentmondásai is. És ezért aztán egy idő után úgy érzi az ember, nemhogy a sokáig külön futó két történeti szál nem érdekli, de már az sem, mikor fonódnak már ösz- sze végre. S a szereplők többsége sem segít megkapaszkodni az előadásban, ugyanis nem élnek a darab kínálta lehetőségekkel. Mohácsi Norbert szerelmes Róbertjéről a legtöbb, ami megmarad, hogy szívesen marko- lássza férfiasságát, darabvégi bosszúszomjas ifjúként pedig nagyjából annyira tűnik fenyegetőnek, mint egy az interneten álnéven emberkedő tornából felmentett tizenkét éves fiú. Szabó Nikolett és Horváth Julianna Lizája és Grétája annyira hiteles elnyomott, akarat nélkülivé tett cselédlányoknak, mint amikor az ember gyereke az első bújócskázásnál arcát saját kezével eltakarva azt hiszi, láthatatlanná vált... A darab egyik tető- és fordulópontja Brigitta asszony vallomása lenne, ám a karaktert vendégként megformáló Gubik Ágnes vallomása nyomán csak dramaturgiai- lag kerülünk közelebb a megoldáshoz - csak úgy mellékesen: tényleg nem akadt művész a Csikyben, akire rá lehetett volna testálni a szerepet? A legnagyobb ziccert viszont Szvetnyik Kata hagyja ki, hiszen a második felvonásban az ő monológja alapján áll össze mindenki számára a történet, derül ki, hogy nem egy korsóról, vagy éppen egy jellegtelen szerelmi légyottról van szó, hanem lelepleződik a sunyi, bűnét takargatni próbáló, saját érdekében mindenkin átgázolni hajlandó Ádám bíró. Csakhogy a kivitelezés kissé diákszínpadosra sikeredik, ezzel együtt jelentősen elvész a drámai felhang is... Kelemen József viszont szépen építgeti a törvényszéki tanácsos szerepét, s jut el a puritán technokratából a számító döntéshozóig, ahogyan Nyári Oszkár Fényes jegyzője is előttünk alakul át sokszor megalázott beosztottból a főnöke ba- sáskodását magáról lerázó karrieristává. Sarkadi Kiss János érzéssel hozza a becstelen-jel- lemtelen, lólábú bíró alakját, s Takács Kati Márta asszonya is jellemzően alakítja a lánya és a maga becsületét féltő falusi asz- szonyt. Mindez azonban nem elég, jelentős a hiányérzet az előadás végén, s nem azért, mert elmarad végül a nagy le- vagy elszámolás, hiszen tudja az ember, a rendszerváltás csak utópia. Ezt akár kőbe is véshetnénk. Ha már belebotlottak... A rákszűrésre figyelmeztető séta Nagyatádon megelőzés A résztvevők rózsaszín léggömböket engedtek a magasba, hogy elszánjon a rossz velük Sokan vettek részt a nagyatádi figyelemfelhívó sétán. Tudják, hogy odafigyeléssel sikeresebben gyógyítható a rák Sokan vettek részt a Rákellenes Liga nagyatádi szervezetének rózsaszín sétáján. A környező településekről, de még Csurgóról, Lengyeltótiból és Kaposvárról is érkeztek felvonulók, mondta a főszervező Kiss Istvánná elnök. A résztvevők rózsaszín kitűzőkkel és léggömbökkel vonultak végig a város központján, hogy felhívják a figyelmet a rákszűrések fontosságára. A kulturális központ előtt feleresztették a léggömböket, hogy „szálljon el a rossz” velük. Pécsi Balázs onkológus főorvos elmondta: az időben felfedezett rákos elváltozás nagy valószínűséggel gyógyítható. Tehát nagyon fontos szerepe van a megelőzésnek, az időben elvégzett rákszűrésnek és az önvizsgálatoknak. A már kezelésekre járók sokan „csodaszereket” is használnak, amelyről nem értesítik kezelő orvosukat. Több, esetleg más betegségre hasznos gyógynövény épp a kemoterápiás kezelés eredményességét hátráltatja, a rákos sejtek szaporodását serkenti. A Czindery Szépmíves Céh Göre Gábor és Durbints sógor adomáiból összeállított műsorral, és a Tulipán Dalkör vidám műsorral szórakoztatta a megjelenteket. ■ Györke József A helyi termelőket segítik vállalkozói képzéssel tertmelők Népszerű a barcsi vállalkozói képzés, 12 barcsi és környékbeli helyi termelő részvételével. - Ez az ingyenes tanfolyam is része a határon átnyúló, együttműködési pályázatnak, amely lefedte az idei barcsi nemzetközi vásár szervezését is - mondta Szíjártó Attila, a Rinya-Dráva Szövetség munkaszervezet-vezetője. - Fontos, hogy a termelők, vállalkozóként is képben legyenek az üzleti tervkészítés, a hitelek, támogatások, pályázatírás vagy az adózás ügyében. ■ J. G.
