Somogyi Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)

2014-09-29 / 227. szám

2014. SZEPTEMBER 29., HÉTFŐ INTERJÚ 13 pataki zita Mindegy, hogy süt a nap, vagy szakad az eső - nincs befolyással az időjós kedélyére. Tizenkét éves koráig bohóc szeretett volna lenni, barátai felkérésére a vőfélykedésbe is belekóstolt. A bájos tévés bakancslistáján csak ennyi szerepel: megélni minden pillanatot, és megragadni a lehetőséget. AZ IDŐJÓS FELETT MINDIG DERÜLT AZ ÉG Egy boldog párkapcsolat, szakmai kihívások, új­donságként vőfélyszerep - napfény és derű a szere­lemben, munkában, hét­köznapokban. Pataki Zita harmóniában él önmagával és a világgal. Nagy Éva Lelkesen beszél tévés szerep­köréről, és mint elmondja, a hétköznapokban sem bánja, ha meteorológiai kérdésekről faggatják, hisz ez alapvetően hozzátartozik a mindennapi kommunikációhoz.- Rám nincs olyan hatás­sal az időjárás, mint sokakra - nem befolyásolja a kedve­met. Tökéletesen tudok alkal­mazkodni a változásokhoz. A városokban élők inkább hajlamosak a borús idő miatt panaszkodni, de én hegyvi­déken nőttem fel, és a „hegy­lakók” nem engedhetik meg maguknak, hogy az időjárás változásai kihassanak a han­gulatukra. Számomra az esős idő nem tragédia, mert tudom, hogy a földeknek többnyire épp ez a jó. És ott vannak a taxisok, akiknek a pluszfuva­rok miatt az eső szintén iga­zi áldás - mondja nevetve és hozzáteszi, hogy sosem visz bele szubjektív véleményt az időjárásjelentésbe, épp azért, mert az egész országnak szól az előrejelzés, és mindenki­nek más jelenti a jó időt.- Szakmai átok, hogy már egy barát időjárást firtató kér­désére is hajlamos vagyok úgy felelni: „Felszakadozik a felhőzet” - amin jót nevetnek az ismerőseim. De a tizenhat év alatt soha nem ejtettem ki idegen szavakat, igyekszem közérthetően, hétköznapi mó­don fogalmazni. Nem biztos, hogy sokan tudják, mi az a ciklon. Jobb, ha egyszerűen mondom el a mondanivaló­mat. Szívesen magyarázok is - talán tanári előéletem­nek köszönhetően -, például hogy mi a különbség a köd és a pára, a zápor és a zivatar, a derült és napos idő között. Szeretném színessé, érdekes­sé tenni a nézők számára az előrejelzést. Mikor elkezdtem a meteorológiával foglalkozni, az volt az első dolgom, hogy az általam még nem ismert népi időjóslásokat megtanuljam. Ezekből vagy ötletet merítek, vagy „kis színesként” alkal­mazom őket, és beépítem az előrejelzésbe érdekességként elődeink megfigyeléseit. Munkájáról mesélve emlí­ti meg a Gazdasági Rádióban futó Hétfő - egy nő című mű­sorát, melyet időjósi munkájá­val együtt a sors ajándékának tekint. Gyermekkorában nem tervezte, hogy a médiában fog dolgozni, teljesen spontán jöttek az ilyen jellegű lehe­tőségek.- A gimnáziumban kezd­tem el rádiózni. Tizenhat éve­sen felkértek, hogy a miskolci kábeltelevízióban vezessek szombatonként egy ifjúsá­gi műsort. Ezután már nem Az eredetileg tanárként dolgozó időjós Afrikában is megtalálta a közös hangot az ottaniakkal. Közvetlen, vidám stílusával ez nem volt nehéz... hagytam abba a televíziós-rá­diós munkát, jöttek a további lehetőségek. A Diák Újságírók Országos Egyesületénél ta­nultam újságírást, fontosnak tartottam igazán alaposan el­sajátítani a médiaismereteket. Mindig humán beállítottságú voltam, és a médiában való tevékenykedés miatt számom­ra természetes lépés volt, és egyenes út vezetett az egye­tem magyar szakáig - meséli Zita, és azt is elmondja, hogy ezen az úton nem példaképek indították el.- Hagyományos értelemben vett példaképem nincs. Nem azért, mert nincsen bennem tisztelet a szakma nagyjai iránt, hanem mert nem aka­rok senkit követni. Egyszerű­en nem szeretnék olyan lenni, mint mások. Ilyen szempont­ból az önállóságra való törek­vésem, hogy én én legyek, na­gyon erős. Már gyerekként is ilyen voltam, az önkifejezés volt számomra fontos. Nem mások követése, utánzása, ha­nem kihozni magamból a ma­ximumot minden téren. Ezért alapvető volt, hogy megtanul­jam a szakmám professzioná­lis alapjait ­- Nagy élmény számomra, hogy a Hétfő - egy nő műso­rom szerkesztő-műsorveze- tőjeként nagyszerű nőkkel, érdekes személyiségekkel beszélgethetek. Számomra nagyon fon­szabályokat, protokollt, a helyes és szép kiejtést. Az alapokon túl többletként egyéniségemből teszem hoz­zá. De természetesen vannak kollégák, akiket nagyra be­csülök - például Erős Antóni­át mint tökéletes női híradóst, és Szellő Istvánt, a spontanei­tásáért, és hogy a profizmusa és humora remek egységet al­kot - teszi hozzá, és megjegy­zi, hogy ha példaképe nincs is, de az új rádiós műsorába olyan izgalmas egyéniségeket hív meg, akikkel öröm megis­merkedni, és megtiszteltetést jelent beszélgetni. I „Vannak kollégák, akiket nagyra becsülök - például Erős Antóniát mint tökéletes híradóst.” a pluszt az az egymás Mindig megtalálom az örömöt a mindennapokban - mondja Pataki Zita tos, hogy be­mutassam az embereknek, mekkora él­mény lehet közötti kommu­nikáció, a megismerkedések, nagy beszélgetések öröme. Mert ez sokszor sajnos hiány­zik az emberek hétköznapjai­ból. Legfőbb szakmai célom egy olyan iskola létrehozása, ahol egy különleges módszer­rel, a pszichológia és nyelvé­szet eszközeivel tanítanám az önbizalom, és önértékelés fejlesztését - beszél terveiről, majd hozzáteszi, azért tud hitelesen szólni ezekről a té­mákról, mert mindig jól érez­te magát a bőrében. Mindig úgy vélte, hogy a lehetősége­ket, amit az élet ad, ki kell használni, és ki kell hozni be­lőle a maximumot. Pataki Zita SZÜLETETT: 1973. november 1., Abasár iskolái: Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem magyar-könyv­tár szak (1996), Államigazga­tási Főiskola (1999), ELTE Ál­lam- és Jogtudományi Kar (2004) pályafutása: kezdetben a mis­kolci televízió műsorvezetője, utána a Petőfi rádió tudósítója volt, jelenleg az RTL Klub idő­járás-jelentéseiben szerepel rendszeresen mint meteoroló­giai hírszerkesztő, illetve a Gazdasági Rádióban vezet műsort Hétfő - egy nő címmel család: férje Szárnyas Attila menedzser- Mindenszentek napján születtem. Tizennyolc éves koromig születésnapjaim a halottakról való megemlé­kezésről szóltak. Számomra természetes volt az elmúlás kérdésköre, de talán éppen emiatt gondolom azt, hogy az életet meg kell élni a maga teljességében. Az én bakancs­listám: megélni minden pilla­natot, és megragadni a lehe­tőségeket. Mindig jól éreztem magam a bőrömben, számom­ra az elégedettség és derű alapvető állapot. Ez így volt húsz éve, és így van most is. Szerencsés természetem van. Ha valami a nők arról beszéltek, hogy azért vágynak párra, mert annyira egyedül érzik ma­gukat. Csak valakivel együtt érzik magukat egésznek. Ne­kem ilyen gondom sosem volt. Én egy társra vágytam, aki elfogad úgy, ahogy vagyok, autonóm személyiségként, és viszont. A „fogadjon el, ahogy vagyok” jelenti az alapot, ez nem is szabadna, hogy kérdés legyen. Úgyis hat egymásra a pár, változnak, alakulnak, al­kalmazkodnak, de nem kell, hogy feladják az egyéniségü­ket. Nagyon boldog vagyok, hogy a férjem pont így gon­dolkodik. Számunkra a szere­tet: „Nyitott kézzel szeretni.” Nem birtokolni egymást. Új dolgokkal ismertettük meg egymást, ami pluszt adott az életünkhöz. Mindketten nyi­tott személyiségek vagyunk. Például én a kórházsorozatok­ra szoktattam rá, ő megszeret­tette velem a sci-fit, a fantasyt és a Punnany Massif zene­kart. Imádtam a koncertjükön együtt sodródni a tömeggel, benne lenni a vidámságban és örömben, ami lételemem - meséli lelkesen Zita, és hozzá­teszi, alaptermészete a spon­taneitás és nyitottság az új élményekre. Ezt példázza az is, hogy az RTL Klub Fókusz című, műsorának felkérésére egyedül elutazott Szudánba, hogy részt vegyen egy ottani expedícióról szóló anyag elké­szítésében.- Ez óriási élmény volt, és az is biztos, hogy egyszer a tandemugrást is kipróbálom majd. De csakis egy másik meteorológussal együtt, mert az kizárt, hogy egyszerre két időjós lezuhanjon - nevet, és azt is elárulja, hogy gyerek­ként, tizenkét éves koráig bohóc szeretett volna lenni, hogy felvi­rossz er, szo­morú vagyok, azt is ott és akkor meg­élem, de nem rágódom rajta. Megtalálom az örömöt, elégedettséget a min­dennapokban, a pillanatok­ban, és bár sokat tanultam a múltamból, és építem a jövőm, alapvetően a jelent akarom maximumon megélni. Tudom, mi meddig tart, mikor kell el­engedni valamit, és nyitottan tudom fogadni az újat. Ennek kapcsán elmeséli, hogy akkor hagyta abba a ta­nítást, mikor az általános is­kolás tanítványai már nem a tanárt látták benne, hanem a tévést.- Nem azért tiszteltek vagy szerettek, mert jó tanár va­gyok, hanem már csak az szá­mított, hogy engem látni lehet a tévében. Akkor éreztem azt, hogy abba kell hagynom a ta­nítást. Továbbléptem. Tudtam azt is, hogy megtalálhatom azt a férfit, akivel boldog lehe­tek, akivel a hét minden nap­ja csoda. A férjemmel közös az utunk, egy igazi egységet alkotunk és sok új élmény­nyel gazdagítjuk egymás éle­tét. Hozzátartozik a témához, hogy sosem értettem, mikor „Ahol spontaneitásra, derűre, vidámságra van szükség, ott elememben vagyok.” dítsa a kö­rülötte levő embereket. A sörösku­pakok gumi belsejével ragasztotta tele az arcát, és nevettette a család­ját, barátait. Felnőttként is szereti a vidámságot, humort, szeret szórakoztatni, ezért is vállalta örömmel barátai fel­kérését, hogy legyen vőfély az esküvőjükön.- A személyiségem miatt nagyon alkalmas vagyok er­re a szerepre! Ahol sponta­neitásra, derűre, vidámságra van szükség, ott elememben vagyok. Nagy élmény volt egy ilyen esemény levezénylése, a násznép szórakoztatása, a játékvezetői feladatok. De nem csak a ceremóniamesteri szerep volt számomra újdon­ság. Soha nem voltam még olyan esküvőn, ahol nemhogy a menyasszony, de még a ze­nész is törött lábbal vett vol­na részt - teszi hozzá nevet­ve és elmondja, hogy máskor is nagyon szívesen vállalna hasonló feladatot, mert fan­tasztikusnak érzi, ha mások boldogságában osztozhat. - Főállásban bulizni boldog emberekkel - nagyon tetsze­ne ez a szakma!

Next

/
Thumbnails
Contents