Somogyi Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)
2014-09-28 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 37. szám
8 INTERJÚ 2014. SZEPTEMBER 28., VASARNAP bochkor Gábor Számára a rádiózás elhivatottság és örömforrás is, ezért már hiányzott neki ez a munka. Amíg nem volt hallható, addig is vadászta a témákat. Ha lenne saját rádiója, kevesebb zenét nyomna. „MEGFONTOLTABB EMBER LETTEM” hullámzó is volt a tévés pályafutásom. Most már csak olyan műsorban vagyok hajlandó szerepelni, amit előre láthatóan élvezni fogok, és nem fogadok el olyan felkérést, amiben valamit rám kényszerítenek.- Azt mondják, minden rosszban van valami jó. Ennek a kényszerű pihenőnek volt valami pozitív hozadéka?- Ó, rengeteg! De a legfontosabb, hogy sokkal több időt tölthettem a kislányommal és sokkal türelmesebb, odafigye- lőbb voltam vele, mint mondjuk, amikor reggelente húztam az igát. Nóri idén kezdte a sulit és nagyon fontosnak tartom, hogy legalább az első hetekben együtt vigyük az iskolába.- Az valaha megfordult a fejedben, hogy végleg hátat fordítasz a rádiózásnak?- Mondjuk úgy, hogy nem akartam minden áron rádiózni, csak azért, hogy ott legyek. Az elmúlt két évben lett volna lehetőségem mikrofon mögé ülni, de vagy nem tetszett a koncepció, vagy a rádió formátumával nem tudtam volna azonosulni, de hittem abban, hogy előbb-utóbb megtalál a megfelelő ajánlat. Közben rájöttem, hogy sok olyan elfoglaltság lenne, amiben igenis örömmel részt tudnék venni, legyen az gasztronómia, tulipántermesztés vagy tehetséggondozás. Egyébként ezt az ambíciómat továbbra sem adom fel, mert ahogy az elmúlt két év is bizonyítja, a média egy teljesen kiszámíthatatlan biznisz. „Megfontoltabb ember lettem: megértettem, hogy minden törékeny és múlandó, és akár önhibámon kívül is az” Bochkor Gábor már nem alhat sokáig reggelente, mert a jövő héttől ismét rádiózni fog. A Music Fm-en vezet reggeli műsort, amiben a szokott formáját hozza majd. Azt mondja, a rádió nélkül töltött elmúlt két év sok mindenre megtanította. Ennek köszönhetően értette meg például, hogy minden múlandó és hogy mit jelent a kudarc, annak viszont örül, hogy szellemileg és lelkileg is feltöltődhetett és több időt lehetett a szeretteivel. Fábos Erika- Azt lehetett olvasni a napokban, hogy a párod beszélt rá, hogy vállald el ezt a műsort. Valójában mi számított legtöbbet a döntésnél?- Nyilván kikértem párom, Várkonyi Andi véleményét is, hiszen családi életünk újabb átszervezését is igényli egy ilyen döntés. Ő a legnagyobb lelkesedéssel bíztatott, hogy vállaljam el, mivel tudja, hogy a rádiózás számomra nem csupán munka, hanem valós elhivatottság és örömforrás. De természetesen ezt egy személyben, magam kellett mérlegelnem és miután tudom, hogy ebben vagyok a legjobb, hogy ezt a műfajt, amit- talán szerénytelenség nélkül mondhatom - én teremtettem meg, számomra nem volt kérdés, hogy újra belevágjak.- Mióta, miben hiányzik a rádiózás?- A 4 óra 15-kor csörgő vekker a legkevésbé sem hiányzott, de ezen kívül minden más. A rádiózás tényleg életformává válik, az ember képtelen úgy járni-kelni a világban, hogy ne állandóan „témakeresésben” legyen, hogy ne törje a fejét, hogy másnap egy megélt szituációt, egy elolvasott cikket, egy tévéműsort miként tudna a hallgatói elé vinni, esetleg vitára bocsátani. Szóval az elmúlt két évben minden napom így telt, ezért nem nagyon volt olyan nap, hogy ne hiányzott volna.- Két éve nem lehetett téged rádióban hallani, mivel telt az időd?- Pont az előbb említett téma- vadászösztönöm miatt is írtam egy könyvet, ami egyébként stílusában és témaválasztásában igencsak hasonlított a rádiós megszólalásaimra. Sok projekt kezdeményében is részt vettem, de egyik sem bizonyult az igazinak, így idővel ezekből kiszálltam. Volt még egy tévéműsorom, egy tízrészes családi reality, az Apák gyesen a TV2-n és pont ősszel indult volna egy másik, de ekkor jött a rádiós felkérés.- Egy-egy műsorban feltűntél, aztán meg eltűntél. A tévében sosem gondolkodtál komolyabban a karriered szempontjából?- Azért nem, mert az sokkal kiszolgáltatottabb terep. A csatorna megveszi a licencet, felépíti a stúdiót, majd keres egy olyan arcot, akivel mindez eladható. Az ember valójában egy kész szerkezetbe csöppen bele, nagyon kevés múlik rajta, és hát ebből kifolyólag elég- Rádiót mennyit hallgatsz és mit gondolsz arról, ami sokszor elhangzik kritikaként, hogy a csatornák ugyanazokat a dalokat játszák unásig?- Szakmai ártalom, hogy szinte mindent hallgatok, kíváncsi vagyok, ki mit csinál. Sokszor mondom magamban, hogy „hmm, én ezt másképp csináltam volna”, vagy hogy „na, ez egy okos húzás volt”. Ami a daljátszás kritikáját illeti: higgye el mindenki, hogy ez a kereskedelmi rádiózás egyik legnagyobb szakmai kihívása, a rádiók versenyét hatvan százalékban itt lehet megnyerni vagy elveszíteni. Ezért ha valaki ért ehhez a szakmához, jól felfogott érdeke szerint sokat teszteh a dalokat egy fókuszcsoporton, mielőtt adásba teszi. Eddig jó szakemberekkel dolgoztam együtt, ezért soha nem szóltam bele, hogy mi menjen a műsorom alatt, legfeljebb azt kértem, hogy egy pár dalt kihúzhassak a listából, ami egyáltalán nem azonosítható velem vagy a műsorommal.- Ha lenne egy saját rádiód, az milyen lenne?- Érdekes kérdés, mert ugyan teljesen otthon érzem magam egy zenei rádió reggeli műsor- vezetőjeként, ugyanakkor nagyon hiányolom az amerikai típusú talk-, azaz szöveges rádiót. Ez egy nagyon költséges műfaj, mert ugyan nagyon könnyű állandóan vendégeket hívni és szinte időhúzásképpen kérdezgetni őket, de ez kevés, nem ebben rejlik a titok. A lényeg a véleményütköztetés. És itt most nem politikai műsorokra gondolok, hanem bármilyen témában, műfajban behívni több ellenérdekű szereplőt és nagyon felkészülten, jól szerkesztve vitát generálni. Szerintem ez nagyon nagy hiányt pótolna.- Milyen lesz az új reggeli műsor, mennyire lehet és mitől lesz „Bochkor Gábor”-os?- Azt gondolom, hogy a Music Fm pontosan tudta, miért pont engem hívott a műsorba. Ők sem egy visszafogott, mindenki fejét simogató Bochkor Gábort akarnak. És innentől világos, hogy a személyiségem nagyon is rá fogja nyomni a bélyegét a műsorra. Éz így volt a Bumerángban is és így lesz itt is. De mivel ez egy személyiségalapú műfaj, butaság lenne ugyanazt elvárnom István Danitól és Pordán Petrától, mint volt kollégáimtól. Az lesz a feladatom, hogy az ő személyiségük az enyémmel együtt alkosson egy új stílust, amit csak mi hárman tudunk.- Szerinted meg lehet újra közelíteni azt a fajta népszerűséget, amit a Bumeránggal elértetek?- Ne feledjük, hogy a Bumerángnak 13 éve volt, hogy üyen naggyá nője ki magát. Rengeteg utánzónk lett, jobbak is, rosszak is, ma velük kerülünk újra versenyhelyzetbe. A Music Fm nem országos lefedettségű, tehát eleve nehéz ugyanolyan magaslatokba eljutni, de aki ismer, tudja, hogy nem ismerek lehetetlent.- Meg lehet azt fogalmazni, hogy az mitől lett ekkora siker?- Listaszerűen tudnám sorolni: a rádiózás kövébe írt szabályokat szinte mind felrúgtuk. Egy példát hadd mondjak: mindenki úgy gondolta, hogy vizuális élményt nem lehet akusztikusán „leközvetíteni”. Mi bebizonyítottuk, hogy megfelelő ver- balitással, dramaturgiával, zajok tudatos beiktatásával tévébb vagyunk a tévénél. Nagyon nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy például országjáró turnéinkkal közelebb kerüljünk a hallgatóinkhoz, azaz ne csak hallhatók, hanem megfoghatók is legyünk. Az interaktivitás hatalmas szerepet kapott a műsorunkban, szinte mindenki megszólalhatott nálunk, hozzátehette a saját savát-borsát a műsorhoz, ezért nagyon emberközeliek voltunk, családtagként kezeltek bennünket. Persze mindez nagyon logikusnak tűnik, de rengeteg munka, tervezés volt benne.- Sebestyén Balázsék vezetik azóta a reggeleket, amióta nincs Bumeráng. Meg lehet fogni őket újra?- Balázsék rádiójának sokkal nagyobb a lefedettsége, így tehát nehéz lesz majd összehasonlítani a számokat. Azt tudom, hogy Balázs nagyon várta, hogy visszatérjek és nagyon örült, amikor hallotta, hogy leszek újra. Szerintem mi rengeteg inspirációt adtunk nekik és amióta nem vagyunk, talán ők is egy kicsit visszavettek a tempóból. Mindenesetre izgalmas lesz, de nem úgy tekintek rájuk, mint legyőzendő ellenfelekre, hanem inkább mint versenytársakra, akiket érdemes figyelni, de mi a saját utunkat járjuk.- Boros Lajos azt nyilatkozta, hogy ha hívnád, se menne már veled. Nagyon „összenőtt” a nevetek a műsor miatt. Tényleg nem vagytok jóban vagy csak így érdekesebb ez a „kapcsolat”?- Talán ma már köztudott, hogy Lajossal mi sosem voltunk barátok. A Bumeráng vége óta lényegében semmi nem köt ösz- sze bennünket, ő járja a saját útját, mint ahogy én is. Hogy ő kommentálja az én további pályámat, az csak azért lehet, mert kérdezik.- Nagyon ismert és sikeres műsorvezető voltál. Azt, hogy az elmúlt két évben nem rádiózhattál, illetve azt, ahogy a Bumerángnak vége lett, mennyire élted meg úgy, hogy kaptál egy pofont az élettől?- Olyan értelemben pofonként éltem meg, hogy nem a teljesítményem és a tehetségem miatt kerültem ebbe a helyzetbe, hiszen a műsor dübörgött. Ugyanakkor talán jót is tett, mert amióta elkezdtem rádiózni, csak sikerélményem volt, nem ismertem a kudarcot. Ezt is meg kellett tapasztalnom.- Változtatott rajtad valamit emberileg ez a helyzet?- Megfontoltabb ember lettem: megértettem, hogy minden törékeny és múlandó, és akár önhibámon kívül is az. Nagyobb felelősséget érzek a családom iránt és sokkal átgondoltabban hozok meg döntéseket. Névjegy SZÜLETETT: Budapest, 1964. március 25. egyetem: Humboldt (Berlin) angol-germanisztika szak foglalkozása: televíziós, rádiós műsorvezető, szerkesztő műsorai: Polip, Klip-mix, Aréna, Sztárock (MTV), Cappucci- no (Danubius rádió), Bumeráng (Sláger rádió, Neo-Fm) Megasztár, Apák gyesen családja: párja Várkonyi Andrea, a TV2 híradósa, lányuk Nóra. hobbija: zene, repülés.- Ha a változásoknál tartunk: sokáig voltál magánzó. A család mit alakított rajtad, miben változtál legtöbbet?- Pont a felelősségérzetben. Tudni azt, hogy a döntéseimet nem csak magamért hozom, hanem a családomért, hogy bármit teszek, az még két embert érint. Ezen kívül a kislányom miatt sokkal türelmesebb vagyok és ő nyitotta ki a szemem, hogy mennyiféle látásmód van még a sajátomon kívül.- Egyszerűen most jött el az ideje az életedben, vagy a párodnak köszönhető, hogy megállapodtál?- Azt hiszem, a legnagyobb szerepe ebben a kislányunknak van. Ő tudta elérni mindkettőnkben azt, hogy odafigye- lőbbek, toleránsabbak legyünk egymással is. Nóri előtt mindkettőnknek jó példát kell mutatnunk és ez kettőnket is még jobban összekovácsolt.- Tipikus lányos apuka vagy? Te vagy otthon a megengedőbb, vagy tudsz következetes és szigorú lenni?- Andi szerint mindenképpen én vagyok a megengedőbb, amit nem is tagadok. De én egyszerűen nem szeretek ok nélkül tiltani. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennék kulcshelyzetekben szigorú és következetes, csak hát nem mindig tartjuk ugyanazt kulcshelyzetnek. Az én alapelvem, hogy ami nem ön- és közveszélyes, az mehet. De fontos, hogy Nóri ezzel nem él vissza, sőt, mivel sok „igent” kap, szinte mindig elfogadja a „nemet”.- Van kedvenc közös apa-lánya programotok?- Ó, egy csomó! Mi például imádunk dalokat kitalálni és elénekelni, rengeteg saját dalunk van. Amúgy cirkuszba, Tropi- cariumba és a Vidámparkba mindig apával megy és mindig közösen is főzünk.- Sok elejtett megjegyzésből kiderült, hogy hiú vagy. Idén elmúltál ötven. Megrántottad a vállad, vagy komolyan elgondolkoztatott?- Épp nemrég mondta egy sminkes, hogy milyen szerencsés vagyok, mert jó a bőröm. De a viccet félretéve: hetente kétszer járok sportolni és nem érzek nagy különbséget a negyvenéves koromhoz képest. Amúgy születésnapomkor egy percre megijedtem, de miután a tükörből ugyanaz az arc nézett vissza rám, mint egy nappal azelőtt, már el is múlt.
