Somogyi Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)
2014-09-28 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 37. szám
2014. SZEPTEMBER 28., VASÁRNAP SZTORI 5 Utat tör itthon is a minőségi házi sör ízorgia A bor és a pálinka reneszánsza után a kézműves söröket fedezik fel a magyarok Elkötelezettség, szerelem nélkül nem lehet jó sört főzni, és pláne nem lehet megtanulni az egészet öt nap alatt - jól tudják ezt az Élesztőben is Néhány év alatt fejlődött fel a hazai kézműves sörfőzés odáig, hogy a fogyasztók egyre tudatosabban keresik a különleges, jó minőségű és finom söröket. A kézműves kisüzemek mellett egyre többen próbálkoznak házi főzéssel, van már a minőséget bemutató fesztivál, és érkeznek a nemzetközi díjak is. Braunmüller Lajos Nem volt zökkenőmentes a hazai kézműves sörkészítés felfutása, sokan emlékeznek még a kissé rosszhírű első hullámra a rendszerváltást követő évekből. „Kétségkívül volt egy nagy felfutás a kilencvenes évek elején, akkor azonban egyáltalán nem a sör kultúrájáról szólt az egész. Kiderült viszont, hogy rosszul írták meg a jövedéki adóról szóló törvényt, és így ke- | letkezett egy kiskapu, hiszen a § szüretien sör után nem kellett § jövedéki adót fizetni. Erre gyor- J san ráharaptak élelmes vállalkozók” - kezdi a történetet Bárt Dániel. A kézműves söröket bemutató Főzdefeszt főszervezője, az Élesztő nevű sörbár tulajdonosa, a Folyékony Kenyér blog szerzője, és sokak szerint a hazai kézműves sörfőzés egyik legelső úttörője a Vasárnap Reggelnek a kezdeti problémákat is felidézte. „Itt még csak a pénzt látták a főzők a sörben, de csakhamar kiderült, hogy nem ilyen könnyű a történet. A törvényt hamar kijavították, a vállalkozás alapítására felvett banki hiteleket nehezen fizették, rájöttek arra is, hogy a sufnikban összerakott berendezések nem alkalmasak komoly minőség előállítására. És persze kiderült a legfontosabb is: elkötelezettség, szerelem nélkül nem lehet jó sört főzni, és pláne nem lehet megtanulni az egészet öt nap alatt.” Mivel jött az adó, és a hitelt is fizetni kellett, és a régi sörgyárakat megvásárló multik villámgyorsan felosztották egymás között a hazai sörpiacot, a házi sörfőzés beszállt az árversenybe. Ettől azonban romlott á minőség, aki emlékszik azokra az időkre, tudja, hogy a házi sör a legtöbb esetben meglehetősen gyenge produktum volt. Az önjelölt, jobbára csak a megélhetésre hajtó gyártók nem tudtak kitörni, újat, jobbat adni, és ezért több pénzt elkérni, ezért aztán gyorsan fel is adták. Jól mutatja ezt, hogy míg 1995-ben még 350 sörfőzde volt Magyarországon, 2010-ben már csupán negyven, és közülük is több bezárt évente. Ezekben az időkben - ha már az italok kultúrájáról van szó - inkább a bor támadt fel. Kicsit később, a kétezres évek fordulóján a pálinkaértők emelték fel a párlatokat az őket megillető helyre. A kézműves sörfőzésnek két nagy útja volt a világban, a belga és az amerikai. Belgiumban a sörfőzés ősi hagyomány, amely sokmindent túlélt, majd a múlt század második felére kicsit lenézett, falusias dolog lett. A nyolcvanas években aztán érkezett egy angol szakíró, Michael Jackson (aki csak névrokona a híres popsztárnak), és A sör megújhodására azonban egészen az elmúlt évekig várni kellett. Néhány évvel ezelőtt Bárt Dániel - akkor még a Gösser megbízásából - blogot kezdett írni Folyékony Kenyér néven. A cél a hazai, meglehetősen lagymatag sörkultúra felélesztése volt. A szerzőnek egy kommentelő ajánlotta, hogy látogasson meg házi, illetve kézműves sörfőzdéket. „Megkóstoltam ezeket a söröket és hirtelen megvilágosodtam. Rájöttem, hogy a sör lehet jó, lehet izgalmas, minőségi és sokszínű. A nagyüzemi sör, amit a boltban lehet kapni, egyszeegy világhírűvé vált könyvében megismertette az értőkkel a belga sörök sokszínűségét és értékeit. Ezzel a belga sörfőzés is feltámadt, és mára az ország egyik legfontosabb karakterévé vált. a másik út az amerikai, ahol a fogyasztók megunták a végletekig lebutított, felvizezett gyári söröket, és maguk felfedezték a házi sörfőzést. Az otthoni sufnirűen nem arra van, hogy jó legyen, hanem hogy nagy meny- nyiségben biztonságosan elő lehessen állítani” - vallja Bárt Dániel. A szakíró elkezdte egymás után felfedezni a magyar sörfőzdéket,' amelyek már némileg más elvek mentén alakultak, mint húsz évvel korábbi társaik. Ezeket a főzdéket a házi sörkészítésben már megedződött, a sör iránt komoly szenvedélyt érző, kísérletező kedvű lelkes emberek gründol- ták, akik azon az úton kezdtek járni, amelyen az amerikai és nyugaf-európai társaik már bán végzett főzés annyira népszerű, hogy maga Obama elnök is a saját kezűleg készített sörét issza. A kézműves, kisebb sörgyárak pedig betették a lábukat a piacra, sok pubban már a nagy gyárak termékeit szorítják ki. így van ez egyre inkább Angliában is: csak Londonban a tavalyi év során 73 új sörfőzdét nyitottak. néhány évvel, évtizeddel korábban elindultak. Bárt, aki maga is kicsit belebolondult a'kézműves sörökbe, 2011-ben indította el a Főzdefeszt nevű rendezvényét, hogy összehozza a lelkes sörkészítőket az egyre inkább igényes és tudatos fogyasztókkal. A világra nyitott, de szigorú elvárásokkal érkező vendégek pedig azonnali visszajelzéseket fogalmaztak meg, olyan véleményeket, amelyekkel a nagyüzemi sörfőzdék nem igazán találkoznak. „Nyilván az elején a magyar sörök sem voltak mindig jók, de ma már egyre-másra érkeznek a jobbnál jobbak. Ha van egy közönség, aki az asztalra csap, akkor a sörfőzők is odafigyelnek a továbbiakban. Én a Főzdefeszttel hoztam azt a közönséget, aki visszajelez, ezzel megteremtődött egy olyan vita, hogy egy adott sör jó-e vagy nem. Ez a vita korábban nem létezett, ezt megelőzően csak a sörök ára volt a fontos” - vélekedik Bárt Dániel. A sörszakíró szerint törvény- szerű volt, hogy a kézműves sörfőzés világszerte tapasztalNéhány mérföldkő a hazai sörkultúra elmúlt éveiből ■ A budapesti kézműves söröket kínáló Élesztő söröző felkerült a Guardian legjobb európai sörözőket tömörítő listájára ■ az egyik legrangosabb világ- versenyen, az amerikai All- tech Commonwealth Craft Beer Cupon egy miskolci főz- de, a Zip’s Brewhouse aranyérmes lett ■ SÖRMANUFAKTÚRÁT alapított a Pannonhalmi Főapátság ■ az előző ciklusban a Vidék- fejlesztési Minisztérium kidolgozta a Magyar Élelmiszerkönyv emelt szintű, a különleges minőségű sörökre vonatkozó irányelveit ■ elindult a kézműves söröket bemutató Főzdefeszt nevű gasztronómiai sörfesztivál ható felvirágzása előbb-utóbb Magyarországra is elérkezik, hiszen ma már a magyarok is sokat utaznak, látják, mi folyik más országok sörcsapjaiból. A hazai kísérletező kedv ráadásul fel tudja venni a versenyt a korábban induló országokkal is. „Ausztria sokat megőrzött a háború előtti arcából, ezért ott sok kisebb sörfőzde van, a cseh sörkultúra szintén közismert. A hagyomány nagy erősség, de egyúttal ki is jelöli az utakat, gátolja valamelyest a sörfőzést” - véli Bárt Dániel, aki szerint ezeket a bezzegországokat még ma is irigyelhetjük, régiós szinten egyébként kifejezetten jól állunk mi, magyarok. A sörfőzést egyre többen művelik házilag is. Igaz, hogy némi tanulást és kísérletezést igényel, de a tárgyi eszközök nagyjából 30 ezer forintból megvásárolhatók, egy húszliteres főzethez szükséges alapanyagköltség pedig 10 ezer forint alatt van. Ezért cserébe az ember olyan sört főzhet, akár hetente, amilyet szeret. Ma már az értékesítésre termelő magyar kézműves sörfőzdék 35-féle típusú sört főznek, sok száz ízben, míg a nagyüzemi sörgyárak csupán kettőt - gyakorlatilag a világosat meg a sötétet. A kis sörfőzdék termékei versenyben a nagy cégek népszerű nedűivel Az a csúnya reklám GYEREKKOROMBAN EGYIK kedvenc mű- rados virág sorunk volt a reklám. Ültünk a húgommal a tévé előtt, és önfeledtem bámultuk a Skála kópét, a narancssárga kezeslábasba bújt takarítókat, ahogy azt dörmögik: „sebaj, jövünk”, hallgattuk a szisze- gő-suttogó „ez mind, mind pécsi kesztyű’-t. mára ezek a reklámok a retró feliratú emlékdobozba kerültek, nem beszélve arról, hogy a boldogult szocializmusban a hirdetés külön blokkban, több percben zajlott. Nem úgy, mint ma, amikor a mosópor vagy a fiatalító arckrém marketingje a krimi legizgalmasabb pillanatában csap le a gyanútlan nézőre. tény azonban, a reklám akkor a leghatásosabb, amikor az emberek a legjobban odafigyelnek a reklámhordozóra. Nem véletlen, hogy a hirdető a főműsoridős, illetve a teljes oldalas hirdetményekért perkál- ja le a legtöbb zsetont, amiből az adott sajtótermék megél. Plusz a modern piacgazdaságban, a nagy termékbőség közepette a reklámok hatására választanak az emberek a rengeteg áruból. Akkor is, ha ennek nincsenek tudatában. Senkinek semmi nem fog az ajtaján magától bekopogtatni, de még a boltban sem ugrik a kezébe: Kell, hogy a terméket ajánlja valaki vagy valami. Ez a valami a reklám. így van a könyvekkel is. Meglepett tehát a múlt héten engem ért inzultus. Van a neten egy sorozat rövidke írásokból, amelyeket bárki kommentel- het. Legutóbb éppen a bántalmazó kapcsolatról szólt a fáma. Én is odabiggyesztettem a magam közlendőjét: hahó, írtam a témáról egy regényt, itt és itt lehet megvenni, plusz link. Három úriember hozzászólását emelném ki: „öndicséret nagyon büdös”; „Rados Virág, meddig fogod reklámozni a vackaidat?”; a harmadik az utóbbira válaszolt: „vigyázat, a végén még megsértődik a Művésznő - nem vackaidat, hanem vacakjaidat.” persze, mint ilyenkor általában, az olvasóim megvédtek, az urak kaptak tőlük hideget- meleget. Szó esett igazságtalanságról, félreértésről, irigységről és rosszindulatról. Úgyhogy nekem elég volt páholyból figyelni az eseményeket. Mégis felvetődik a kérdés: hol élnek ezek az úriemberek? Meg az a kedves hölgy, aki tényleg jó szándékúan megjegyezte, tetszik neki a könyvem, de azért reklámozhattam volna szerényebben is. EGYRÉSZT REKLÁMBÓL Soha nem elég. Minél többször sulykolják belénk ennek vagy annak a terméknek a nevét, annál nagyobb eséllyel fog a fejünkben megragadni. Ergo a termék árusítója annál inkább számíthat rá, hogy megveszik. Másrészt egy alkotó esetében van olyan, hogy szerzői marketing. Sőt. Ha én nem reklámozom a könyvemet, akkor kitől várjam? Persze, ott a kiadó, az enyém például ad tisztességes marketinget. De akkor is. Neki van még kismillió kiadványa, ráadásul az én portékámat én ismerem a legjobban, elvégre én írtam. harmadrészt az öndicséret lehet, hogy büdös, de nem is azonos a jogos büszkeséggel. Ugyan miért ne lehetnék büszke a saját teljesítményemre? Hogy legyek szerény? Könyörgöm, itt nem az én erényeimről vagy azok hiányáról van szó, hanem egy reklámról! Márpedig szerény reklám nem létezik. Vagy el tudnak képzelni egy alázatoskodó hirdetést, amelyik suttogva kér bocsánatot a létezéséért, majd a nyakát behúzva eloldalog? Fából vaskarika, nemde? hogy a fent említett urak megjegyzéseit a rosszindulat motiválta, amint azt az engem megvédők jelezték, az lehetséges. Egy hölgy így kommen- telte a kalamajkát: „ez a baj az országgal: itt egy csomó ember mindenkire irigy, aki fel tud mutatni valamit.”
