Somogyi Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)
2014-09-27 / 226. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2014. SZEPTEMBER 27., SZOMBAT A keresztény mindig a remény embere zsákutcákból IRÁNYFÉNYEK Balás Béla megyés püspök szerint csak a megtérés hozhat rendszerváltást Lőrincz Sándor (balról) és Balás Béla püspök a kaposvári városháza dísztermében tartott nagy sikerű könyvbemutatón. A tartótiszt című film után - amelynek egyik szereplője Balás Béla - újabb, egykori és mai regnumisták megfigyeléséről szóló filmet készített Varga Ágota. Az Operatív érték - a besúgottak című, hatvanöt perces filmet szeptember 29-én 22 órakor sugározza a Duna Tv, 30-án 21.20 órakor pedig a Duna World. A kaposvári városháza dísztermében mutatták be Lőrincz Sándor Balás Béla püspökkel készített interjúkötetét. Akadt olyan résztvevő ezt követően, aki a kései óra ellenére úgy érezte, hogy azonnal templomba kell sietnie... Czene Attila- Jó a könyv címe: Zsákutcákból irányfények.- Ahogy az ember magánéletében, a közéletben is lehetnek zsákutcák. Amiket vagy tudunk előre, vagy a körülmények sodornak oda. Rajtunk múlik, hogy maradunk vagy megpróbálunk kitörni. A ke- resztény a remény embere. Tud- § nia kell: ha ideig-óráig zsákut- s cába kerül az élete, abból van f kiút, mert Isten a fényt kínálja ' neki. Ő maga a fény, az igazo- I dási pont, az alfa és az ómega. A kapaszkodó.- Mi adta az apropót?- Az indíték az volt, hogy Balás Bélát püspöksége óta ismerem. Huszonegy éve a kaposvári egyházmegye főpásztora, és rendkívül fontosnak tartom, hogy bemutassam olyannak, amilyennek én látom. Nem ismerik őt annyian, mint szükséges lenne, s ha ismerik is, sokan rosszul.- Ön milyennek látja, láttatja Balás Bélát?- Édesanyját korán elvesztette. Az akkori hatalom miatti rejtőzködés annyira beleivódott a személyiségébe, hogy ettől nem tudott, és most már nem is akar menekülni. Szereti a puritán világot, taszári otthona csendjét, a macskáit - három is él körülötte -, akik hazavárják, de a papjait és a híveit még jobban. Kedvelem és egy picit irigylem is a fanyar humorát, iróniáját. Ha évődik, Isten országáért teszi. Én mindig arra törekszem, hogy a teljes embert mutassam be, ami az ő esetében nem köny- nyű, mert nem szereti a nyilvánosságot. Fantasztikus szimbolikával beszél, de nagyon kell rá figyelni, prédikációi kapcsán is. Nem a főpapot kell látni benne, hanem a segítő embert. Egyébként azt vallja, hogy a hit nem jobb- vagy baloldali, akkor lesz igazi rendszerváltás, ha mindenki megtér.- Hogyan ismerkedett meg vele?- Huszonegy éve, egy tantestületi értekezleten, azzal fordult hozzám: „Azt hallottam, hogy maga normális!” És megkért, hogy legyek a sajtóreferense. Akkor a Somogyi Hírlapnál dolgoztam újságíróként. Elfogadtam a felkérést, és azóta folyamatosan adok hírt azokról az eseményekről, melyeknek szereplője. Rengeteg alkalom volt, hogy találkozzunk, beszélgessünk, akár a püspöki székházban, Taszáron, vagy közös utak alkalmával. Nem mondható rá, hogy túl közlékeny ember, szeret kosarat adni, újságíróknak különösen. Engem is sokszor próba elé állított, kérette magát, de az a kapocs, ami ösz- szeköt bennünket a közös hiten túl, mindig gyümölcsöző volt, s mondhatom, hogy barátsággá nemesedett.- Mi volt előbb, a találkozás vagy a hite?- Hívő vagyok gyermekkorom óta. A vele való kapcsolat azonban elmélyítette a hitemet. Nagyon sokat tanultam tőle, többek között tapintatot, óvatosságot. Mindig felnéztem bámulatos szakmai tájékozottságára, ami nem csak spirituális, hiszen jól ismeri az irodalmat, a zenét és a képzőművészetet Mi vagyunk a kismutatók A belső átalakulás és az ennek megfelelő külső változás miatt szemet szúrok, felfigyelnek rám. Új jelenség született, jellé váltam. A jel lehet, hogy kicsi, mint nyelvemen a hókristály, de ízt ad mindennek. Kicsi az erdőszéli ibolya is, de jelzi a tavaszt. A jel különbözik a környezetétől. A szemafor parányi fénye is más, mint az éjszaka sötétje, no de ez az ő értelme. A sarki stoptáblát azért készítik szögletesre, hogy ha lekopna is festéke, legalább az alakja hirdesse az üzenetet. A jelek nélkülözhetetlenek, minta telefonszámok vagy a repülés koordinátái. Ha a kismutató búslakodna a mérete után, majd leszállna a számlapról, mondván úgyse számítok, attól a pillanattól használhatatlanná válna a márkás szerkezet. Mi vagyunk a világ „kismutatói”, el nem veszhetünk! (Részlet Balás Béla Csillagösvényen című kötetéből.) is. Könyveinek első lektora én vagyok, olykor kér tőlem ajánló szöveget is a hátlapra.- Hogyan állt össze az interjúkötet?- Régebbi és újabb beszélgetések füzére ez a könyv, amiben helyet kap Balás Béla gyermekkora, a papsága, különösen püspöksége, az öröme, félelmei és a könyvei is. Aki ismeri, tudja, hogy kerüli a protokollt - nem minden püspök ilyen. Különösen ért a gyerekek, a fiatal házasok és az idősek nyelvén. Talán kihasználatlan is, több felé lehetne mozdítani őt. Kifejezetten törekedtem arra, hogy a Kairosz kiadó gondozásában megjelent könyv ne csak egyháziak személyeknek szóljon, hanem mindenkinek, aki kereső, vagy aki már rátalált Istenre.- Önnek ez a tizenhatodik könyve. Mi volt más ennek a megírásában?- Az interjúalany igényessége, stílus- és kritikai érzéke. És az az óvatos látás- és közelítés- mód, ahogy a papjairól beszél. Egyiket sem nevezi meg, mert lehet, hogy mások irigykednének. Nem szeret egyébként dicsérni, de az igyekezetét, az attrakciót mindennél többre értékeli. Egyébként Balás Béla az általam írt könyvek nyolcvan százalékában benne van, legalább egy történet erejéig.- Nehéz volt rábeszélni Balás Bélát a nyilatkozatokra?- Azt mondta, várjuk meg, amíg nyugdíjas lesz. Másfél év múlva eléri a hetvenöt éves korhatárt, akkor a szabályok szerint a pápának föl kell ajánlania a lemondását. Egy kicsit erőszakos voltam, mert nem szerettem volna eddig várni.- Elég termékeny író.- Öt esztendeje naplót is írok. Korábban sajnáltam rá az időt, de időközben rájöttem: forgók olyan körökben, találkozom olyan emberekkel, akikről érdemes lejegyezni a fontos vagy érdekes történéseket. Természetesen köztük van Balás püspök is.- Gondolkodásának mi a vezérfonala?- Az igazságot nem takarom el, a hülyeséghez nem asszisztálok. Az Istenben élők szabadságát élvezem. RÉSZLETEK A KÖNYVBŐL Az Úristen legalább 40 ezer évet várt az emberre Újból kell kezdeni a szívek, fejek megtisztulásával Jó tanács: látogassanak sérült gyermekeket! 24 óra alatt nem lehet spirituális rendszerváltást csinálni. Az Úristen legalább 40-50 ezer évet várt, amíg a fáról lemászott homo sapiens eljutott Ábrahámig. Kétezer év kellett Ábrahámtól Jézus Krisztusig, Krisztustól a világegyház jelenlegi állapotáig újabb kétezer év volt szükséges. A mi optikánkkal mérhetetlenek a változások. Látszólag semmi nem történik, mintha helyben állnánk. Nem hiszem, hogy a lakosság 10 százalékánál több lenne a vasárnaponként templomba járó személy, akiknek 1-2 százalékuk tartozhat szervezetten egyházi közösséghez. Ezzel ugyan nem lehet csatát nyerni, de mégis nagy erő. A kritikus tömeget - hogy atomfizikai hasonlattal éljek - eléri, s így, mintegy uránhasadás, egy láncreakció, valóban elindulhat a fejlődés. Magyarországon ilyen méretű népességcsökkenés soha nem volt. Ezt nem magyarázza a szegénység, hiszen ennél jóval szegényebbek voltunk, amikor még felfelé ívelt a népességszám. Elképesztő a szétesés. Az alapok régen szét- mállottak, az abroncsok lepattantak, a gyökerek elszakadtak... Politikailag is becsaphatják a fiatalokat, tudós emberek beszélnek homlokegyenest ellentéteseket a nemzetről, ahelyett hogy valami összefogás történne... Szinte komikus mára bíróságok túlterheltsége... Újból kell kezdeni Magyarországot a szívek, a fejek megtisztulásával... Aki ennek az országnak az asztalára le akar valamit tenni, az a családnak adjon!.. Végső időket élünk, semmit nem lehet tovább pazarolni, mára mínuszból kell a nullára visszajönni. A közelmúltban egy középkorú szülőkből álló, budapesti közösséget fogadtam - idézte föl Balás püspök. - Sok-sok órán át beszélgettünk, és kiderült: hívő vendégeim szinte második ifjúságukat élik. A gyerekeik már kiröpültek, és most azért jöttek, tanácsoljak nekik valamit, hogy még tartalmasabb legyen az életük.- És mit ajánlott?- Mindenekelőtt azt, hogy ne hagyják elpuhulni a testüket, pallérozzák az elméjüket, tanul- • janak teológiát, s ne luxus utakra gyűjtsenek, hanem közösen keressék fel a Lélek forrásait Erdélyben, Franciaországban, Ausztriában. Ha tehetik, látogassanak meg sérült gyerekeket, és kapcsolataik révén próbáljanak meg segíteni munka- nélküli ismerőseiken. A halfőzés fortélyait gyűjtötte össze a Balaton mentén ételleírások A honfoglalás korától napjainkig mazsolázik, a halászlé szót Kazinczyék alkották meg a nyelvújítás korában Néprajzi, történelmi ihletésű, szerkezetében is körül- és kitekintő írásművet tesz Szabó Zoltán a növények törzsfejlődését, a halat, az ősi halászmesterséget, a halgasztronómiát és humort kedvelők asztalára - állítja Németh Judit könyvtáros. - A könyv nem egyszerűen a halleves, a halpörkölt, a halpaprikás és a halászoslé (csak Kazinczyék nyelvújítása óta hívjuk halászlének) eleddig megjelent legteljesebb gyűjteménye, amely a Balaton mente 41 településének jellegzetes halfőző hagyományait, ma is alkalmazott fortélyait öleli fel több, mint 400, személyesen gyűjtött recept formájában. Egyedülálló abban is, hogy leveses halétel-történeti leírásokat is közread időrendben, a honfoglalás korától napjainkig. Külön fejezet foglalkozik a magyar konyhában ma már nélkülözhetetlen paprika földrajzi eredetével, s annak ázsiai, európai és honi megjelenésére vonatkozó utalásokkal. Szabó Zoltán ezzel kapcsolatban elmondta: bár felesége német nyelvész, lehetetlennek bizonyult német nyelven is kiadni a könyvet. Például a „végy egy csapott kanál édesnemes paprikát” útmutatás is kifog a fordítón: kanálból van púpos is, paprikából törött, csípős stb. Már a címet is lehetetlenség lefordítaSzabó Zoltán élvezetes könyvet írt ni, mert a fortély szónak nincs német megfelelője. A szerző egyébként kifejezetten kerülte az idegen szavakat, így például recept helyett mindig az ételleírás szót használta. Az ételleírás minden esetben egy-egy Balaton menti település bemutatásának kiegészítése, illusztrációja, „feldúsítása”. A honismereti keret emeli ki a munkát a „szabvány” szakácskönyvek sorából: az egyes helységekről pontos, igényes, ugyanakkor tömör és olvasmányos helytörténeti áttekintést kap az olvasó. Mindezt térkép- vázlattal, a település címerével, rajzokkal esztétikusán kiegészítve - hangsúlyozza Szabóné dr. Daczi Margit főiskolai adjunktus. - A „receptek” a legtöbb esetben megőrzik az adatközlő egyéni stílusát, gyakorlatilag az élőbeszédet rögzítik: mintha egy jó étvággyal elfogyasztott ebédet vagy vacsorát követő borozás közben mesélné őket az étel sok dicséretet kapott, büszke készítője. Köztük többek között Elek László, Füstös Gábor és Szári Zsolt, a Balatoni Halászat emb- lématikus vezetői. - A csárdákat, éttermeket direkt kihagytam a sorból - árulta el Szabó Zoltán. - A kisebb településeken általában bementem a kocsmába, s onnan kézről kézre adogattak az emberek, míg elértem ahhoz, aki a helybéliek tapasztalatai szerint a leginkább mestere a halfőzésnek. A könyv másfél év gyűjtőmunkájának eredménye, a szerző több mint hatvanezer kilométert utazott az ételleírásokért (vagyis ott, ahol a legkövérebb, az Egyenlítő mentén kétszer körbejárhatta volna a Földet). Szabó Zoltánt egyébként az inspirálta, hogy valaha egy óriási híradástechnikai gyárban dolgozott, ahol hétvégén, ünnepnapon rendszeresen főztek közösen. Ilyenkor mindenki „okoskodott”, hogy mivel és mennyire kellene még ízesíteni a bográcsban főlő ételt. Mai sorstársainak akart segítséget nyújtani. ■ Czene A.
