Somogyi Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)

2014-09-22 / 221. szám

2014. SZEPTEMBER 22., HÉTFŐ 5 Rosseb bakák hőstettei és szenvedései kuriózum A 44-es kaposvári gyalogezred teljes első világháborús története az alakulat parancskönyvéből MEGYEI KORKÉP Fel, Szerbiába! Az ezred búcsúztatása Kaposvár főterén Sok ezer somogyi katona nem úszta meg egyszerű sebesüléssel Az idén száz esztendeje, hogy kitört az első világháború. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében ott harcolt a so­mogyi - és tolnai - katonák alkotta legendás 44-es gyalog­ezred, vagy ahogyan minde­nütt emlegették őket: a rosseb bakák. Akiknek parancs­könyve a napokban került a megyei levéltár birtokába. Vas András A 44-es gyalogezredet már a há­ború elején bevetették: augusztus elején indultak útnak Kaposvár­ról, hogy Szerbiában harcoljanak a Monarchia dicsőségéért. Első nagy csatájukat Szabácsnál vív­ták, s ugyan a nyár végéig komoly veszteségeket szenvedtek, az ala­kulatot hamarosan átvezényelték az orosz frontra, Galíciába.- S ettől kezdve napra ponto­san nyomon követhető az ezred története a parancskönyvből - mondta Csóti Csaba főlevéltáros - melyet Füzér Gábor festőmű­vész hozott be hozzánk. Ez nem az eredeü példány, hiszen az bi­zonyosan németül íródott, mi­vel az volt a vezénylési nyelve a K. u. K. hadseregnek, hanem ez vitéz Kovács Sándor lejegyzése, aki mint az ezred egykori kato­nája másolta le a napi bejegyzé­seket magyarul. Az első, 1914. szeptember 11-i bejegyzés alap­ján Schauer Lipót őrnagy és Mi- hánivics Károly ezredes vezette a gyalogezredet, az zászlóaljakat pedig Dobrovki, Zágonyi Samu, Pokomy Ágoston, Márkus István és Jaldfogel József századosok irá­nyították. További előrenyomulás Lemberg felé. Piaski és Dorfeld vonalában az oroszok igen erős állasokban fogad­ják támadásunkat. A Piaskitól D-re levő Piaski erdőre az ezred többször rohamozik de eredménytelenül. Egy magasabb elöljárónak erőltetett és embertelen eljárása sem segített, az ezred ebben az erdőben felmor­zsolódik, de eredményt elérni nem tud. Igen nagy a veszteségünk. (Pisaki, 1914. szeptember 11.) Hosszú ideig az első az egyet­len, előrenyomulásról szóló írás a parancskönyvben, az elkövet­kező napokban folyamatos utó­védharcokkal körítve kénytelen visszavonulni az ezred. A hátrá­lás eleinte rendben zajlik, ám a nagy esőben - no és az orosz ak­ciók miatt - felbomlik a rend, a különböző fegyvernemek össze­keveredve, a krónikás szerint le­sújtó látványt nyújtva érik el Sta- ry Sambort, ahol a kolera is felüti a fejét a katonák között. Tíz nap­pal az előrenyomulás megkezdé­se után már a magyar határig Zemplénoroszüg hátrál az ezred, majd Homonna, Sátoraljaújhely és Őrmező következik, ahonnét visszaindulnak az Uzsoki-há- gó visszafoglalására. Jellemző a hadvezetés tempójára, hogy ek­kor osztják ki a szabácsi ütközet hőseinek a kitüntetéseket... Hajnalban menet Benlova felé. (...) Egész nap viharos idő havazással. Az ezred 17 óra körül ér Beniovára, majd Sianki felé támadt. (...) A le­génység ruházata, lábbelije leron­gyolódott, igen sok embernek a lába kilátszik a rongyos cipőből, miért is lábait ruhákkal és rongyok­kal becsavarva segít magán. A kép igen szomorú, de azért a lelkese­dés nagy. . (Beniova, 1914. október 4.) Vélhetően ennek köszönhető, hogy sikeres az előrenyomulás, egyre több település kerül az ez­red kezére, sőt, a hónap közepé­re eljutnak odáig, ahonnét szep­temberben visszavonultak, s ak­kora az ereje a támadásnak, hogy az oroszok mindenhonnét vissza­vonulnak, így a korábban nagy veszteségeket szenvedő somo­gyi bakák gyakran üres álláso­kat találnak reggelre a frontvo­nalon. November elejére aztán is­mét fordul a hadiszerencse, meg­embereli magát a muszka, s a hó­nap közepére már ismét magyar földön találja magát az ezred. Né­hány nap pihenés után aztán észak felé vonaton viszik ki őket ismét a frontra, s Klepánál már újra az első vonalban harcolnak. Bernatow és Bukóvá között rossz felderítés következtében az ezred helytelen rendvonalban fejlődik a harchoz, úgyhogy az oroszok a jobb oldalát támadják. Az ezredet igen érzékeny veszteség éri. (Bernatow, 1914. december 4.) Az első háborús karácsony Krasik és Trenów elfoglalásával telik, újévkor pedig a rosseb ba­kák felváltják a 67-es gyalogezre­det állásaiban, s beássák magu­kat. Február közepéig kell tarta­nuk magukat, ekkor megérkezik az újabb váltás, s a hónap végéig a somogyiak kevés pihenőt kapnak Magyarországon, március else­jén aztán indulnak ismét a front­ra. Bár csak tartalékként vetik be őket, március 15-re harmadá­ra apad a létszám, a feltöltés után Valahol Galíciában megint az első vonalba kerülnek, de a folyamatos orosz támadások elől ismét visszavonul a határ­hoz. Itt komoly feladat vár rájuk, hiszen ha nem sikerül megtarta­niuk vonalaikat, az oroszok előtt nyitva áll a kapu Északkelet-Ma- gyarország felé. Visszaszorítják a muszkát, s május közepére ismét benyomulnak Galíciába. Hajnali 1 órakor az ezred roham­mal elfoglalja a hídfőt, s állást fog­lal a Búg nyugati partján. (Dobrotvici, 1915. július 24.) A Búgon csak augusztus végén sikerül átkelni, ám szeptember közepéig megállíthatatlanul nyo­mul előre, amikor ismét tartalék­ba kerül. Október 7-ig tart a nyu­galma a somogyi bakáknak, ek­kor az oroszok éjjel megtámadják Sapanowot, ahová a rosseb ezre­det beszállásolták. Január 23-ig tartó állásharc kezdődik. Igen sok veszteséggel szakadatlan munkálatok az állások megerősíté­sén. Az ellenséges állások néhol 10-20 méterre vannak a saját vo­nalainktól. Több sikertelen rajtaüté- si kísérlet az oroszok részéről. (Sapanow, 1915. december 13.) Január végén az ezredet felvált­ják, s hadsereg-tartalékba helye­zik február 23-ig, amikor is át kell vennie a 33. gyalogezred he­lyét Lopusznónál. Júniusig újabb lövészárok-csata bontakozik ki az orosszal, némi biztonságot ad a rosseb bakák számára, hogy az állásokat védő szögesdrót akadá­lyokba áramot vezetnek. Folya­matos tüzérségi tűzben próbál­ják áttörni az ellenséges álláso­kat, ám a frontvonal megmere­vedik, s július közepétől ismét a lövészárkaikba húzódnak visz- sza a felek. Augusztus 28-án ér­kezik a parancs a visszavonulás­ra, de szeptemberben ismét be­ássa magát a 44-es gyalogezred, ezúttal Zarkownál. Január végé­ig próbálják áttörni egymás vo­nalait a harcoló felek, november végén itt éri a hír a somogyiakat: meghalt Ferenc József osztrák császár és magyar király. Utób­bi csak egy szimpla bejegyzés a parancskönyvben... Január 18- án az ezredet egy német alaku­lat váltja, a 44-esek a védelmi vo­nalak mögé kerülnek, majd feb­ruár elsején megindulnak vonat­tal Erdélybe, ahol a Gyergyói-ha- vasokban vetik be őket. Augusz­tus végén már ismét Galíciában találják magukat. Hajnalban rövid de erős pergőtűz után az oroszok betörnek a II. és IV. zászlóalj vonalába és azt széles ki­terjedésben áttörik, majd nagy erőkkel, páncél gépkocsiktól kísér­ve erélyesen törnek előre. Az ezred saját kis tartalékával ellentáma­dással az oroszokat visszaveti és 13 óráig a régi állásokat birtokába veszi. Az ezredet igen súlyos veszte­ség éri: 30 tiszt, 1200 fő legény­ség, 11 géppuska és 4 aknavető. (Waschkautz, 1917. október 6.) Akkora volt a veszteség, hogy a II. zászlóaljat feloszlatják, mara­dék legénységét a III-ba és IV-be helyezik. Az állásharcok decem­ber elejéig folytatódnak - többek között Béhvald dandárparancs­nok is életét veszti -, amikor is orosz parlamenterek érkeznek az ezredparancsnokságra. De­cember 17-én a 44-eseket kivon­ják állásaikból, a karácsonyt tar­talékban töltik, januárban pedig a Bécs melletti Pensingenbe ke­rülnek, ahol február közepéig új­jászervezik és feltöltik az ezre­det, melyet aztán március ele­jén az olasz frontra vezényelnek, ahol áprilisra fokozatosan elfog­lalja állásait a Piavétől északra. A rosseb bakák májusban és jú­niusban többször is megpróbál­nak átkelni a folyón, ám az ola­szok rendre meghiúsítják kí­sérleteiket. Óriási vesztesége­ket szenvednek, június közepé­re az eredeti ezredből már csak hetvenen szolgálnak... Nem cso­da, hogy Vittorióba, majd Tolliná- ba vezénylik a 44-eseket, s szep­tember végéig nem vetik be őket. Kutatók éjszakája SZEPTEMBER 26-ÁN a Kutatók Éj­szakáján a 20. század két nagy háborújának és a holokausztnak kaposvári eseményeiről lesz szó a megyei levéltárban. Korabeli dokumentumok, szakértők téma­vezetései segítik az érdeklődőket nem csak az ismerkedésben, de önálló kutatások megkezdésében is. A levéltár ebből az alkalomból szívesen fogadja azon magánsze­mélyek felajánlásait, akik régi személyes, családi, érdekes doku­mentumainak másolatait a levél­tárrendelkezésére bocsátják. A rövidebb dokumentumok máso­latait helyben, még az éjszaka során elkészítik, s az elektroni­kus másolatból egy példányt a dokumentum tulajdonosának rendelkezésére bocsátanak Állásharcok. Igen gyenge élelme­zés, rossz ruha. (Piave partján, 1918. október 14.) Október végén aztán megin­dul az olasz ellentámadás, átkel­nek a Piavén, a parancskönyv szerbit az ezred hősiesen küzd­ve, lépésről-lépésre hátrál. A ka­tonák november 3-án értesülnek a fegyverszünetről, másnap már megindulnak a szökések... Akik maradnak, fárasztó menetben kelnek át az Alpokon Arnoldste- inig - a mai olasz-osztrák-szlo- vén hármas határig -, ahol át­adják fegyvereiket az olaszok­nak, majd Klagenfurton, Mari­boron keresztül elindul velük a vonat. Hogy ne legyen egysze­rű a háború befejezése, Csák­tornyánál horvát szakadárok tá­madják meg a vonatot, mely no­vember 14-én érkezik Kaposvár­ra, ahol „a város közönsége köny- nyes szemmel fogadja hősi házi ezredét”... 1918. november hó 14-én a 174 évig fentálló Albrecht főherceg ne­vét viselő cs. és kir. 44-es gyalogez­red megszűnt létezni, de nem szűnt meg létezni ezen ezrednek hazafi­as szelleme és magyaros virtusa. Mert utódának a M. Kir. Zrínyi Mik­lós 7. honvéd gyalogezred minden tagjának ereiben ugyanaz a vér csergedez, mint amelyik a 44. gya­logezred neve alatt patakokban ömlött Szent hazánk védelmében. A múltból merített erények fenn tartása és fejlesztése hozza meg a várva-várt ünnep napot, amikor a Kárpátok ormain és Erdély bércein újra felhangzik majd a nóta, hogy: csak előre, rosseb, csak előre! (Kaposvár, 1930. évben) Szoboravató, katonakiállítás Marcaliban emléknap A településről kétezren vonultak be az első világháborúban Az első világháború ideje alatt Marcali egy hat-hétezer lakosú település volt. Ebből mintegy két­ezren vonultak be. Ha a felnőtt férfiakat nézzük, akkor minden második marcali hadra-fogható férfi katonává vált - mondta Sütő László, Marcali polgármestere az I. világháború kitörésének 100. évfordulójára rendezett ünnep­ségen. Huszár Mihály történész elmondta: 1914 és 1918 között jel­lemzően két alakulatba, a kapos­vári székhelyű 44., illetve a pé­csi székhelyű 19. gyalogezredbe Programokkal emlékeztek a világháború kitörésének évfordulójára vonultak be a marcali katonák, s küzdöttek különböző harcte­reken. A programsorozat a Csak győznötök vagy halnotok szabad! Marcali katonák az első világhá­borúban című kiállítás megnyi­tójával folytatódott a Marcali Mú­zeumban. A városi fürdőben pe­dig leleplezték a női szoborpark újabb alkotását. Az egész alakos szobrot hiteles fotók alapján Csi- náth Lajos mesztegnyői és Nagy János gyékényesi fafaragók ké­szítették Ápolónő az első világ­háborúban címmel. ■ V. E. Járőrnaszád, mentőhajó, kompkoncert. A hajósok napját korábban is megtartották szeptember tájékán, ám most először nyitották ki a nagy- közönség számára. A kuriózumot a kompkoncert jelentette; a Carbonfools zenélt a kompon, mely ezúttal Siófokról indult és oda is érkezett vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents