Somogyi Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 178-202. szám)

2014-08-26 / 198. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2014. AUGUSZTUS 26., KEDD Szociális gondozottak táboroznak a sziágyi erdőben Nászút két keréken a világ körül utazás Egy Balaton menti bringázás segít kikapcsolódni és más színben látni a dolgokat Váratlan találkozás. A világban sokféle kaland éri az utazót, jó olyanokkal összefutni, akiknek hasonló a szenvedélyük A hunzák is örömmel fogadták őket otthonukban Vendégszerető kurdok társaságában az ifjú pár önállóság Erdei Barátság Tá­bort rendeznek Sziágyon, hogy a somogyi szociális ott­honokban lakók életéről ta­nácskozzanak. A táborban hét segítő és tizennyolc ellátott vesz részt a tabi és berzencei pszichiátriai otthonból. A hat­napos tábor keretében játékos sportvetélkedőket, kerékpár- túrát, strandolást és különféle szituációs gyakorlatokat, sze­repjátékokat terveznek. A gon­dozottak új ismeretekhez jut­hatnak, amelyeket a szerve­zők szándéka szerint az esti tábortűz körüli beszélgetések és videotrénig formájában is elsajátíthatnak. Az összejöve­tel fő témája a szabadság. Ar­ról elmélkednek, hogyan le­het szabad az, aki gondnok­ság alatt áll, szociális otthon­ban él, és más dönt helyette. A tábor fő célja olyan programok megvalósítása, amelyek segí­tik a gondozottak önálló élet­vitelépek kialakítását, a támo­gatott és az önálló döntésho­zataluk létrejöttét, valamint a kisközösségekben jellemző vi­selkedési formák elsajátítását és a művészeti terápiás lehető­ségek alkalmazását. A tábort tizenhatodik alkalommal ren­dezi meg közösen a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazga­tóság megyei kirendeltségé­nek fenntartásában működő Somogy Megyei Szociális Ott­hon és a Takács Imre Szociális Otthon. ■ K.G. Vadregényes környezet Új módon utaznak manap­ság az emberek. A találé­konyságnak semmi nem szab határt. A 6. randijükön a Vértest kerékpározták körbe, a 13.-on a Brüsszel és Amszterdam közötti 400 kilométert tekerték le. A 214. randevúján Zárung Zita és Harkányi Árpád immár jegyespárként biciklizett Rómába. Árpi hálózati mér­nök volt, egyetem után hat évig dolgozott a szakmában. Zita gyerekfelügyelőként helyezkedett el egy kollé­giumban. 2011. június 4-én volt az esküvőjük, és 11-én elindultak nászútra. A világ körül. Mi Zitát faggattuk. Jeki Gabriella- Egyre többen fáradnak bele a hétköznapi taposómalomba...- Mi is belefáradtunk, de nem ez motivált minket a régi éle­tünk otthagyására és földkerü­lő kerékpártúrára. Viszont a ke­rékpározás nagyszerű kikapcso­lódás, ez valami olyasmi, ami kellemesen átmozgatja az em­bert, új dolgokat lát közben és homlokegyenest más tevékeny­ség, mint amit legtöbben csinál­ni szoktunk. Ha valaki úgy ér­zi, megőrül a munkahelyén, egy hétvégi Balaton menti bringázás segít kikapcsolódni és más szín­ben látni a dolgokat. De már az is sokat segít, ha biciklivel me­gyünk munkába, mert a mozgás felfrissít, felpörgeti az embert, pozitívabban állunk majd ellen a munkahelyi stressznek.- Nagy bátorság kell így elindulni?- Ó, igen. Ahogy a kínai köz­mondás tartja, a tízezer‘mérfól- des utazás is egyetlen lépéssel kezdődik. Ott kell hagyni a csa­ládot, a barátokat, a kényelmet, az otthonunkat, a finom otthoni ízeket, nem könnyű ezektől el­szakadni. Leginkább nem köny- nyű ezek nélkül élni. A legnehe­zebb az első év körül volt, ami­kor nem láttuk még, hogy med­dig tart ez az utazás.- Újfajta turizmus?- Nem a megszokott, eddig is­mert módon fedezzük fel a vilá­got. Nem mintha mi lennénk az elsők, akik biciklivel megkerü­lik a földet. Mégis, a tudat, hogy ki mertünk lépni a megszokott­ból, és nem hotelfoglalással a zse­bünkben repülünk a kitűzött cél felé, ez engem boldogsággal tölt el. Számomra sokkal többet ad, hogy kerékpárral megyünk, töb­bet látok és többet tapasztalok. Né­ha buszra kell szállnunk, például lejár a vízumunk és bele kell húz­ni, vagy lehavazott és csak dzsip­pel lehet átjutni a hágón... Ilyen­kor azt érzem, „teleportálunk”, és sóvárogva nézek ki az ablakon, hogy mennyi örömet és élményt az út mentén hagyok, mert moto­rizált járművel utazom.- De van egy másik nagyon fontos vetülete az utazásotoknak.- Ezt mi úgy mondjuk, hogy vannak turisták és vannak uta­zók. Ez utóbbiba igyekszünk ma­gunkat sorolni, igyekeznénk fel­hívni az emberek figyelmét a fe­lelősségteljes utazásra. Ez azt je­lenti, hogy amikor egy számom­ra idegen kultúrájú országba uta­zom, akkor figyelembe veszem az ottani normákat, illemszabá­lyokat, étkezési és egyéb előíráso­kat, és nem csak becsörtetek oda, hogy megkapjam a szolgáltatást a pénzemért. Egy egyszerű pél­dával élve: Laoszban nem fogok spagetti pántos felsőben és mini­szoknyában flangálni. Egy má­sik, triviális példa: nem fogyasz­tok semmilyen üdítőitalt Nepál­ban a magashegyi térségben, mert észreveszem, hogy ott nincs nemhogy szelektív, de leginkább semmilyen hulladékgyűjtés. A műanyag palackokat elégetik, az üvegpalackokat sem fogja senki szamárháton lecipelni.- Számomra igen fontos az öko­szemlélet, nektek?- Ez a másik oldala a kerékpá­rozásnak! Nincs káros anyag ki­bocsátás, sőt, még én leszek fit­tebb, ha így közlekedem. De arra is figyelünk, hogy nem veszünk palackos vizet, hanem magunk tisztítjuk meg a saját ivóvizün­ket. Kis, helyi családok által üze­meltetett boltokban igyekszünk vásárolni, már ha egyáltalán van ilyen az adott országban. Csalá­di tulajdonban lévő utcai étkez­dében eszünk, már amikor nem magunkra főzünk. Nem kérünk sok századik nylonzacskót a bolt­ban, hanem saját anyagzsákot vi­szek magammal. Sok ilyen apró dolog van, amiben igyekszünk szebben és zöldebben élni.- Minden a pénz körül forog, ho­gyan közelítitek meg ezt?- Úgy közelítettük meg, hogy el­távolodtunk tőle. Kiléptünk abból a körforgásból, amit a fogyasztói társadalom termel: dolgozz, hogy pénzed legyen, amit elkölthetsz, ha elköltötted, dolgozz többet. Ez nehéz téma, mert nem a számlák befizetéséhez szükséges munkát szóljuk le. Mert ezt akkor látja igazán az ember, amikor eltávolo­dik tőle. Iszonyú stressz, nyomás és szenvedés, az ember nem tud boldogan az lenni, ami szeretne, mert bele van erőszakolva egy do­bozba, ami neki lett kijelölve. Né­ha kapunk is egy-egy csípős meg­jegyzést, hogy nekünk könnyű ezt mondani, ott a világ másik vé­gén, biztosan adócsalásból van pénzünk, vagy milliomos szü­lők elkényeztetett csemetéi va­gyunk, akik unalomból utazgat­nak, aztán megmondják a tutit. Árpival fillérre pontos táblázatot vezetünk az összes kiadásunk­ról, ezt publikáljuk is bizonyos időközönként (500 nap, 1000 nap után), abból minden szépen kiol­vasható, hogy mit mire költünk. Látszik, hogy kevesebből kijö­vünk, mint amit otthon költöt­tünk. Napi 2735 forintot költünk fejenként, és ebben az átlagolt ösz- szegben minden (repjegyek, kór­házi kezelések, fogorvos, étel, ital, szállás, pótalkatrészek, belépője­gyek) benne van. Útközben mi is dolgozunk, például kiadtunk két falinaptárat, rengeteg cikket írunk és riportok is készülnek ve­lünk, valamint Új-Zélandon meg­álltunk szőlőt szedni két hónap­ra. Ezt bárki meg tudja tenni.- Milyenek a szállásaitok?- Sokféle helyen laktunk már, aludtunk ékszerüzletben, mobilszolgáltató irodájának lépcsőfordulójában, mecsetben, templomban, buddhista kolos­torban, rendőrségen, félig fel­épített házban, garázsban, vi­torlás hajón, két dolláros hotel­szobában, roskadozó fakunyhó­ban, étterem hátsó szobácská­jábán, családok kertében, amit az ember csak el tud képzelni. Sokat laktunk közösségi, ba­ráti alapon működő vendéglá­tó honlapok segítségével. De a legtöbbször ismeretlen embe­rek vendégszeretetének örül­tünk, akik behívtak maguk­hoz. Ez az igazi sava-borsa az utazásnak: megismerni az em­bereket, látni életüket, a szoká­saikat. A tájak mindenhol szé­pek, de az emberekkel való ta­lálkozás az igazi kincs, amit ez az utazás adhat. Földrengés sújtotta Barcsot, megrongálódott a Dráva hídja találkozó Három megye tűzoltói gyakorlatoztak a déli határon, áradó folyó ellen védekeztek, közúti karambolnál mentettek Határmenti együttműködés keretében terepgyakorlaton vettek részt a régió katasztró­favédői. Somogy, Baranya és Zala megye hivatásos tűzoltói, valamint a járási mentőcsopor­tok állománya közösen léptek fel egy előre megtervezett szi­tuációban. Veszélyes anyaggal kapcsolatos balesetet szimulál­tak, majd árvízvédelmi és híd­ról mentési feladatokat oldot­tak meg. A gyakorlat helyszíne a bar­csi Dráva híd volt. A feltétele­zés szerint a Richter skála sze­rinti 5,2 erősségű földrengés sújtotta Barcs városát és annak hat kilométeres körzetét, jelen­tős pusztítást és káoszt okoz­va az utakon is. A földrengés következtében a Dráva híd tel­jesen hosszában megrongáló­dott, járhatatlanná vált. A ter­mészeti katasztrófa a közleke­dőket is sújtotta: három ember a hídon rekedt, egy negyedik a folyóba zuhant. Valamennyiü- ket ki kellett menteni az élet- veszélyes helyzetből. Közben a közúton két jármű baleseté­hez riasztották a tűzoltókat, egy veszélyes anyagot szállító teherautó és egy személygép­kocsi ütközött össze. A folyó is kilépett a medréből, a szabad­strandnál a vízszint veszélye­sen emelkedni kezdett. A víz­be esett személyt a barcsi hi­vatásos tűzoltók mentették ki Ütközés után. A feltételezés szerint veszélyes anyagot szállító teherautó és egy személykocsi rohant egymásba mentőcsónakkal. A gyakorla­ton tett esküt a további szol­gálatukra az újonnan alakult drávatamási önkéntes mentő- szervezet, akik tizenöten ala­kítottak egy csapatot. Árvíz- védelmi feladatokat láttak el a hétfői közös fellépés során. Mi­vel a feltételezés szerint meg­emelkedett a Dráva vízszintje, nyúlgátat építettek, hogy ezzel védjék meg az elöntéstől az ár­víz fenyegette barcsi település- részt. A munkában a Zala mentő- csoport volt a segítségükre, tudtuk meg Bázelné Mihályka Szabinától, a Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgató­ság sajtószóvivőjétől. ■ K.G.

Next

/
Thumbnails
Contents