Somogyi Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 178-202. szám)

2014-08-23 / 196. szám

2014. AUGUSZTUS 23., SZOMBAT SPORT - MEGYEI KÖRKÉP 15 Megint kitömték a Siófokot labdarúgó nb ii. Most is ötször köszönt be a Vasas a Balaton partján Csalóka a fotó: nem a házigazda siófokiak, hanem a tavaszi bajnokihoz hasonlóan a Vasas nőtt ellenfele fölé Két góllal tudott nyerni Csurgón a szlovén Maribor társulata kézilabda Az Anze Ratajec nélkül felálló házigazda so­mogyiak kezdtek jobban (4- 2, majd 5-3). A folytatásban viszont már rendre a szlové­nok vezettek egy-két találattal, mégis a csurgói egylet tagjai vonulhattak egy gólos előnnyel rövid pihenőre. Jól indította a csurgói alaku­lat a második játékrészt (20- 16), ám a 47. percben újra dön­tetlen volt az állás (24-24). Öt perccel a találkozó vége előtt is még egál volt (28-28), a hajrá viszont sajnos a vendégeknek sikerült jobban, akik így visz- szavágtak az egy héttel koráb­bi hazai vereségükért. CSURGÓI KK-RK MARIBOR 30-32 (16-15) csurgói KK: Mijatovic, Pal- lag, Balogh (kapusok) - Nagy M. (3), Herbert, Csonka, Geb- hardt (3), Lele (2), Megyeri, Ostroushko (5), Pukhouski (3), Füstös, Gazdag (5), Besliu, Dö­me, Borsos, Pordán (3), Oláh G. (3) , Szöllősi (3). vezetőedző: if­jabb Sótonyi László. rk maribor: Skalicki, Tale- tovic, Cudic (kapusok) - Kaleb (4) , N. Krabonja, Mlakar (11), Cingesar (4), S. Krabonja, Fidel (1), Rozman, Zabic (1), Misko- vic (3), Verdinek, Sok (2), Pok- lar (6), Spelic, Zmavc. vezető­edző: Marko Sibila. Az ifjabb Sótonyi László ve­zette Csurgói KK a hétvégén, szombaton 17 órakor a B.Bra- un-Gyöngyös vendége lesz. ■ Fenyő G. Akárcsak a tavasszal: most is ötöt vágott Siófokon a Vasas, amire a házigazdák csak eggyel tudtak válaszol­ni... Keszthelyi Zoltán Legutóbb májusban ötöt rú­gott Siófokon a Vasas bajno­ki meccsen. Most pénteken is megtette ugyanezt, sőt, a két klub lemásolta az akkori ered­ményt. A fővárosiak különö­sebb megerőltetés nélkül, ké­nyelmes tempóban gyakorlati­lag az első félidő közepén nyolc perc alatt lerendezték a talál- J kozót, hiszen ekkor hármat | vágtak Remili, Ferenczi és Be- J recz révén... Az ötlettelenül ját- j szó, unalmas focit előadó házi- J gazda siófokiak teljesítményé- | ről mindent elmond, hogy az | öt kapott gól ellenére Tajti ka- [ pus még nem is védett rosszul, ám a mezőnyben a társai szin­te egymást múlták alul, külö­nösen védekezésben. Igaz, a tá­madójáték sem dicsérhető, bár a gól mellett Papp Máténak volt egy kapufája is még az első fél­időben. A nyitófordulóban az újonc Szeged elleni egy pont és a mostani, Vasastól kapott igen­csak méretes pofon nem sok jót ígér erre a szezonra Horváth Károly együttesének, amely azért remélhetőleg talpra tud állni - egy másik kezdőcsapat­tal - a jövő heti Soroksár elleni hazai bajnokira. Mert a három hazaiból egyet azért illene hoz­ni akármilyen tartalékos ösz- szeállításban is, főleg, ha van­nak még céljai a klubnak, illet­ve a játékosoknak... FGSZ SIÓFOK-BP. VASAS FC 1-5 (0-3) Siófok, 500 néző. V.: Szilasi (Aradi, Márton Zs.). FGSZSIÓFOK:Tajti - Futó, Papp Sz., Baranyai, Gubicza (Pécseli a 33. percben) - Gárdos, Peszmeg (Kozma az 56. percben), Fülöp, Papp M. - Ivancsics (Horváth B. az 56. percben) - Daru. vezető­edző: Horváth Károly. bp. vasas FC: Németh G. - Görgényi, Grúz, Tamás, Hajdú - Nagy T. (Takács K. a 85. perc­ben), Vida, Berecz (Ádám M. a 78. percben) - Remili, Feren­czi, Nagy D. (Menyhárt A. a 61. percben), vezetőedző: Szanyó Károly. gólszerzők: Horváth B. (a 83. percben), illetve Remili 3 (a 18., az 52. és a 60. percben), Fe­renczi (a 24. percben), Berecz (a 26. percben). A Hűség városában is győzni szeretne a fiatalokból álló Rákóczi csapata labdarúgó nb ii. Győzelem­mel kezdett a nyitófordulóban az élvonalból kiesett Kaposvá­ri Rákóczi FC, s ez megadhat­ja a kellő alaphangot a folyta­táshoz a szinte csupa magyar fiatalból álló zöld-fehér együt­tesnek, amelyet szombaton 18 órakor a Hűség városában szó­lítanak pályára. A Sopron az első körben si­ma 3-1-es vereséget szenve­dett Ajkán, bár az utolsó fél­órában kiállítás miatt ember- hátrányban játszottak. Ér­dekesség, hogy Supka Atti­la együttesét erősíti Jovetics Aleksandar. Az előző szezon­ban még a megyei 1. osztály­ban szerepelő Makó védője több edzőmérkőzésen is pályá­ra lépett a Rákóczi színeiben, sőt, a Paks ellen 1-1-re végző­dött találkozón még a kaput is bevette.- Remek volt a hangulat a múlt heti győzelem után - mondta Márton Gábor, a Ka­posvári Rákóczi FC vezető­edzője. - Sopronban is győze­lemre törekszünk, de nehéz helyzetben vagyunk. Kovács Olivér betegség miatt egész hé­ten nem edzett, Kiss Márton pedig a hátára kapott egy rú­gást a Csákvár elleni meccsen, így mindkettőjük játéka igen­csak kérdéses. Mivel kevesen vagyunk, nehéz lesz belenyúl­ni a meccsbe, de akik lehető­séget kapnak, remélhetőleg jól megoldják majd a feladatukat. ■ Klein Péter Ezt vésték a hős tábornok síremlékére: Csak előre, rosseb! cikkünk nyomán Az 1744-ben alakult 44. gyalogezred 1860-tól került Kaposvárra, minden fronton elszántan harcoltak Augusztus 8-án jelent meg a So­mogyi Hírlapban a Becsülettel élt és halt a gyalogezred című cikk. Erre szeretnék reflektálni. Magyarország története során számtalan név vált ismertté, be­lőlük sokat a mai napig tisztelet­tel őriz az emberek emlékezete, de sajnos idővel rengeteg név el is tűnik a köztudatból. A bölcs, elhivatott államférfiak, a hazá­juk sorsát mindenek elé helyező harcosok, a zseniális eszű tudó­sok, vagy éppen a népszerű mű­vészek, sportolók, csupa bámu­latos teljesítmény, csupa példa­értékű élet. Volt, akit csak ha­lála után ismert el az utókor, de persze volt olyan is, akire már életében felnéztek kortársai. Ha valaki ma elsétál Kapos­vár Rákóczi terén, láthatja, ahogy egy talapzaton a bronz­ba öntött Herkules élet-halál harcát vívja a nemeai oroszlán­nal. A Jálics Ernő alkotta szo­bor a kaposvári 44-es császá­ri és királyi gyalogezred emlé­két vigyázza, melynek 1932-es avatási ünnepségének alkalmá­val beszédet mondott bizonyos Bauer Gyula vezérőrnagy is. Napjainkban vajon hányán is­merik ezt a nevet? Pedig a ros- seb-bakák, ahogy akkoriban becézték a 44-eseket, Somogy és Tolna vármegye büszkesé­gei voltak, az ezredparancsno­kuk Bauer Gyula személyét pe­dig legenda övezte, nimbuszu­kat katonadalok repítették vi­lággá, vagy ilyen versek, mint Felber (máshol Felbert) Pál egy­kori szakaszvezetőé: Bauer ezredes úr... Bauer ezredes úr levelet írt a frontról,/ Katonát kért a harc­térre Somogybái - Tolnáról./ A levelet kiragasztják a községhá­zára,/ S mennek az új regruták vígan sorozásra./ A kaposi nagy korcsmában katonát so­roznak,/Aki bevált, neve mellé kétszer négyet írnak!/ Uj regru­ta büszkén szól az alispánnak:/' Alispán úr! Pántlikapénzt a „rossebbakának!" Az Albrecht főherceg nevét viselő 1744-ben alakult 44. gya­logezred parancsnoksága 1860- tól került Kaposvárra. 1876-ban felépült a városban a Honvéd-, majd 1887-re a Baross utcai lak­tanya, az ezred egyik zászlóalja adta a város helyőrségét. Valódi baráti légkör alakult ki a kato­nák és a város polgárai között. A 44-eseket megalakításuk és az I. világháború kitörése közöt­ti 170 év során különböző hely­színeken, különböző ellenségek ellen vetették be, mindenütt vi­tézül megállták a helyüket. Az 1866-os, jelentős létszámveszte­séget eredményező königgrátzi csatában való részvételükről a Berzsenyi parkban 1872-ben fel­állított Katonai hősi emlékmű ta­núskodik. Vélhetően a „rosseb” ragadványnév már ekkor is lé­tezett, mert a harctereken a leg­kritikusabb helyzetekben is le­hetett a bátorságukra számítani, sűrűn káromkodva, „rossebez- ve”, elszántan vetették rá magu­kat az ellenségre. Állítólag beve­tés előtt a harci kedvüket időn­ként rummal is fokozták. A nagy háború kitörését kö­vetően pár héttel a 44-es hon­védek is elindultak a frontvona­lakra, hogy hírnevüket a szerb, galíciai, orosz, erdélyi, bukovi­nai és olasz területeken zajló csatákban öregbítsék. A háború évei alatt az ezred súlyos vesz­teségeket szenvedett, létszámát négyszer kellett feltölteni, mint­egy nyolcezer honvédnek lett a sorsa a hősi halál. Bauer Gyula 1862. augusz­tus 14-én született Tata-Tóváros- ban. Zsidó vallású, kereskedő szülei Krakkó környékéről ván­doroltak be Magyarországra. A reáliskola vizsgái után 1880-tól indult el a katonai pályán, a bu­dapesti kadétiskola, majd egy lo­vas tanfolyam befejeztével 1896- ra elvégezte a pozsonyi törzstisz­ti iskolát. 1882-től már a komá­romi 12. gyalogezred hadapród- jaként megkezdte szolgálatát, ahol a szlovák anyanyelvű tisz­tek magyar nyelvre történő taní­tása is feladata volt. Fiatal had­nagyként tehetséges lovas és céllövő volt, több sportversenyt megnyert. 1910-ben előléptették őrnaggyá, majd még abban az évben átvezényelték a szolnoki 68. Gyalogezredhez, ahol zász­lóaljparancsnoki beosztásba ke­rült. 1914-ben a rendfokozata al­ezredes, új egysége pedig a ka­posvári 44. ezred lett. Ezredpa­rancsnok-helyettes volt, mikor a háború kitört. 1915-ben kinevezték ezre­dessé, egyúttal az ezred pa­rancsnokává. A harctereken a legénységgel együtt harcoló, a Bauer Gyula vezérőrnagy két esetben ott megsebesülő Ba­uer kivívta magának - ahogy ő emlegette kedvenc bakáit - „gazfickói” rajongását. Hogy katonai teljesítményét felettesei is elismerték, arra bizo­nyítékként szolgál a háború ide­jén kiérdemelt hat kitüntetése, valamint az, hogy 1917-ben IV. Károly király nemesi címet ado­mányozott neki, a krupiééi elő- néwel. Az előnév a 44-esek ga­líciai Krupiéé falu mellett dicső­séggel megvívott csatájára utalt. A háború végét követően, 1918 novemberében és decem­berében Bauer ezredes parancs­nokságával, teljes felszerelés­sel, szervezetten hazaérkezett Kaposvárra a legénység életben maradt, egyben tartott állomá­nya, hogy aztán leszereljenek és visszatérjenek otthonaikba. Az 1918-as évvel véget ért Ne­mes krupiééi Bauer Gyula ezre­des hivatásos katonai szolgálata is. Az 1919-es Tanácsköztársa­ság idejét házi őrizetben töltöt­te budapesti lakásán. Az Oszt­rák-Magyar Monarchia meg­szűnése miatt érzett fájdalmán soha nem tudta magát igazán túltenni. 1919-ben vitéz Horthy Miklós kormányzó címzetes tá­bornoki címmel tüntette ki. Kétszer nősült, az első felesé­gétől - kitől később elvált - szü­letett Sára nevű lánya. Második házassága haláláig, 1940-ig tar­tott. Síremlékére rávésték ezre­dének jelmondatát: Csak előre, rosseb! E talpig katonaembernek nem csak a frontok lövészárkai voltak az igazi világa. Tehetsé­ge volt a versek írásához, több költeményét publikálták. Nyelv- használatának irodalmi stílu­sát, de bajtársiasságát is jól tük­rözik az alábbi, 1937-ben általa írt mondatok, melyek a 44-esek történetéről kiadott könyv Elő­szavában voltak olvashatóak: „Mint viharverte, mélyen harag- vó tenger hullámcsapásai, féke­vesztett tajtékját, a láthatárt el­homályosító, mindent, ami szer­ves megsemmisíteni fenyeget: úgy tombolt a háború könyörte­len bosszú istennője viruló tájé­kon, mindent, ami életet lehel, megtámadva mindent, amit em­beri kéz alkotott lerombolva, mindent elsöpörve, rhit emberi lángész kitervelt és amivel kultú­ra és műveltségű századok fá­radhatatlan munkásságával az emberiséget boldogította. (...)Ez- redünk: egy nép leszármazottja, melynek hajthatatlan győzniaka- rásából hangulatot merített a hadsereg. (...) Büszkén jegyzem ide, hogy ezt a kiváló színma­gyar ezredet vezéreltem a hábo­rúban és az összeomlás után - mint az ezred dandárparancsno­ka a Pia vetői - teljes felszerelés­sel vezettem vissza - harcok árán - hazájába, a gyönyörűsé­ges Somogyországba.” Hogy ma is vannak, akiknek fontos Bauer tábornok emléké­nek méltó ápolása, azt jól pél­dázza az idei év is. Civil kezde­ményezésre, főként magánem­berek adományaiból sikerült a budapesti Farkasréti izraelita temetőben lévő rossz állapotú síremlékét az enyészettől meg­menteni, melyet májusban ka­tonai tiszteletadással átadtak. A tervek szerint 2014 őszén Ta­tán is felavatásra kerül egy Ba­uer Gyula-márványtábla. Az I. világháború véres for­gataga a somogyi gyalogezre­det és parancsnokát egy sorskö­zösségbe sodorta, együtt dacol­tak a halállal, tetteikkel együtt váltak méltóvá a magyar kato­na-hős elődeikhez, együtt állí­tottak példát az utódoknak baj- társiasságból, hazaszeretetből. Vajon a mai kaposváriak tud­ják-e, hogy ki volt nemes kru­piééi Bauer Gyula, vajon isme­rik-e a tetteit? Van a tábornok­nak a városban emlékhelye? Selmeczi István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents