Somogyi Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 178-202. szám)
2014-08-01 / 178. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2014. AUGUSZTUS 1., PÉNTEK Egyedül Rátóti Zoltán pályázott a kaposvári Csiky vezetésére Kiknek fáj a foguk a kikötőkre? Balaton A magánhajósok államosítanák, a polgármesterek magukhoz vennék ► Folytatás az 1. oldalról Rátóti Zoltánt 2010 őszén, a korábbi direktor, Schwajda György halála után választotta meg a város közgyűlése a színház igazgatójának. Mandátumának lajártával a fenntartónak, azaz a kaposvári önkormányzatnak új pályázatot kellett kiírnia a pozícióra. A pályázati feltételek június 30-án jelentek meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Em- mi) honlapján, ettől kezdve 30 nap állt az érdeklődők rendelkezésére. - Július 30-án éjfélig, vagyis a határidő lejártáig csak Rátóti Zoltán pályázata érkezett meg - tájékoztatott Barnay Andrea, az önkormányzat sajtómunkatársa. A regnáló direktor újrázást szándéka természetesen nem számít meglepetésnek, lapunk kérdésére már a júniusi évadzáró társulati ülésen elismerte, szeretné folytatni a megkezdett munkát. Előző pályázatának középpontjában a színházfelújítás állt, s Rátóti Zoltán azt mondta, jövőbeni terveiben is komoly hangsúlyt kap a rekonstrukció, emellett a társulatépítést tartja kiemelten fontos feladatának. Előbbi meglehetősen nehézkes vállalás, ugyanis a jelenlegi - 2014-20- as -uniós pénzügyi ciklusban nincsenek pályázati lehetőségek ilyen beruházásra, vagyis a felújítás csak hazai forrásokból valósulhatna meg. A benyújtott pályázatot szakmai bizottság véleményezi, melynek tagjai a Színházművészeti Bizottság négy képviselője - Fekete Péter, a békéscsabai Jókai és Jordán Tamás, a szombathelyi Weöres Sándor igazgatója, valamint Molnár Piroska, a budapesti Thá- lia és Sztarenki Pál, a zalaegerszegi Hevesi színház művészei -, az Emmi delegáltjaként Hau- senblasz Dóra, a kultúráért felelős államtitkárság művészeti főosztályának vezetője, a szak- szervezet részéről Tóth Géza, a Csiky művésze, míg az önkormányzattól Oláh Lajosné alpolgármester és Csató László tanácsnok. A végső döntést vélhetően a szeptember 4-i közgyűlés mondja ki, az igazgató mandátuma jövő év január elsejétől öt évig érvényes. ■ A. V. A Balatoni Hajózási Zrt. tulajdonosainak részvényhányada százalék Siófok* 41,13 Keszthely ___________12 Ba latonfüred__________9 Balatonbog lár 7,49 Balatonföldvár ___ 5,49 Ba latonlelle_______ 4,51 Balaton szemes 0,32 Tihany________________Ú24 Csop ak 0,07 Balatonudvari___________0,02 •SI ÓFOK LEGUTÓBBI RÉSZVÉNYVÁSÁRLÁSÁT MÉG NEM VEZETTÉK ÁT FORRÁS: BAHART Siófok 44 százalékos részvénye több mint 1.7 milliárd forintot ér a siófoki székhelyű Balatoni Hajózási Zrt.-nek a huszonkét, kikötővel rendelkező tóparti ön- kormányzat a tulajdonosa. Azonban a települések ma már nagyon eltérő tulajdoni hányaddal rendelkeznek. amíg A legutóbbi részvényvásárlásával Siófok önkormányzatának részesedése negyvennégy százalékra nőtt (e részvénycsomag névértéke meghaladja az 1.7 milliárd forintot), a sorban következő Keszthely tizenkettő, Balatonfüred kilenc százaléknyi tulajdonhányaddal bír (492, illetve 368 milliót érő pakettel) és számos település valójában már csak névlegesen tulajdonos, mert az elmúlt években értékesítette részvényei döntő többségét, melyekre általában Siófok volt vevő. többekkel együtt Tihany pél- dáulis már csupán 0,24(1) százalékkal rendelkezik. A fonyódi kikötő madártávlatból. A tulajdonosok és a cég az elmúlt években sokat tettek azért, hogy a létesítmények és a szolgáltatások megújuljanak ► Folytatás az 1. oldalról- A társaság a nemzeti vagyon része, s hosszú távon is közösségi vagyonként képzeljük el a működtetését - szögezte le Balázs Árpád siófoki polgármester. Hét év múlva, 2021-ben lejárnak a hajózási részvények elidegenítését szabályozó szerződések (addig csak a tulajdonos önkormányzatok adhatják-ve- hetik egymás között), így akkortól akár magánvállalkozások is szerezhetnek tulajdon- részt. Siófok szerint több magánvállalkozó és az önkormányzatok egy része is partner abban, hogy a kikötői ingatlanokat egyenként adják el. Kik is akarják szétszedni a társaságot? A balatoni hajózásra rálátással bíró informátorunk szerint „önként jelentkezőből” akad elég. Nem véletlenül vetődött például föl a magánhajós vállalkozások és a Bahart szezoneleji vitája során: a hajózási társaság kikötőket is üzemeltet és használja is azokat, s ez a helyzet szerintük alkalmas arra, hogy monopolhelyzetével visszaéljen. A Balaton második legnagyobb hajózási cégének, a Vanyolai Kft.-nek az ügyvezető igazgatója azt nyilatkozta a minap egy hírportálnak: szerintük az volna a megoldás, ha az állam venné kezébe a közforgab mú kikötőket. Vanyolai Krisztián úgy tudja, már a verseny- hivatal is megállapította a Bahart .verseny fölényét:, rte .som-, mi sem változott. Szerinte a Balatoni Hajózási Zrt.-ről le kellene választani a kikötők üzemeltetését, hogy minden piaci szereplő azonos feltételekkel használhassa azokat. A rendszerváltáskor a balatoni hajózási társaság „ölébe poty- tyantak” a kikötők - így értelmezi a konkurencia, másként látja azonban Halmos Gábor, a Bahart jelenlegi vezetője. - Az állami vagyon nevesítésekor valóban a társaság „kapta meg” a kikötőket, de emlékezzünk vissza, hogyan néztek ki ezek a létesítmények 1990-ben és hogyan néznek ki ma - így a vezérigazgató. - Megörökölte ezeket a gyakran „lepukkant” kikötőket Bahart és azóta jelentős ráfordítással sorban komfortossá, a kor követelményeinek megfelelővé tette. Ha valakinek a kikötőkre fáj a foga, akkor előbb számoljunk el! Jöjjön egy szakértő, számolj a ki, menynyit értek akkor és mennyit érnek ma! Ha valaki vinni akarja, .előbb, fizesse, ki. nekünk, a befektetett százmilliókat! Elhiszem egyébként, hogy ma már, amikor 21. századiak a kikötőink, egyben csábítóak is... Informátorunk szerint több önkormányzati vezetőt is „biztatnak” a háttérből: vegyétek át a kikötőiteket, biztos jobb gazdái lennétek. A kérdés csak az, hogy ha egy önkormányzat rájönne, hogy mégsem tudja fenntartani (komoly bevételt nem termel, viszont költséggel jár), akkor vajon mi történne? Továbbadná külső vállalkozásnak vagy sem? Esetleg a háttérben néhányan éppen erre ácsingóznak?- Teljes mértékben egyetértek azzal az elképzeléssel, hogy a kikötőt üzemeltesse az adott önkormányzat - árulta el lapunknak Takács József bala- tonszemesi polgármester (települése már csak 0,32 százaléknyi tulajdoni hányaddal bír a zrt.-ben). - Szerintem jó gazdái lennénk, nem adnánk tovább, mert érdekünk, hogy fennmaradjon a hajózás, mint turisztikai attrakció. A balatonlellei Kenéz István is el tudna képzelni egy ilyen variációt, balatonboglári kollégája, Mészáros Miklós csak any- nyit mondott: örül, hogy Siófok védi a köztulajdont. Bóka István, Balatonfüred polgármestere sem nyújtotta hosszúra a választ: - Az az érdekünk, hogy a jelenlegi részesedésünket megtartsuk a társaságban, s hogy a kikötőnk állami, vagy önkormányzati kézben legyen. ■ Fónai Imre Zarándokúton tette próbára magát, ma mások az értékei el camino Nyolcszáz kilométer gyalog, a napi hat-hét óra sétát nem érzed, ráadásul ott van az öreg Pepe, aki meg is gyógyít nyolcszáz kilométert tett meg az ősrégi zarándokúton Németh Zsófia. Élményeket, barátokat szerzett, és járt a világvégén is. Édesapja révén Balatonszárszón van otthon, a barátja pedig Bolhón él. Azt vallja, hogy szülei révén a spirituali- tás úgymond amúgy is benne volt, és sok könyvet olvasott a híres Szent-Jakab útról, vagy ahogy a spanyolok hívják, az El Caminoról. Nem volt meglepő, hogy nekivágott a zarándokúinak.- Akkoriban vettek fel egy franciaországi egyetemre és próbára akartam tenni magam, mert tudtam, ha ezt egyedül végig tudom csinálni, akkor bármit - mondja Zsófia, aki korábban is sokat utazott, és ezúttal a spanyol nyelvet is szerette volna gyakorolni. - A külföldi tanulmány egyébként is nagy lépés volt az életemben: valaminek a lezárása, és az újnak a kezdete. Saint-Jean-Pied De Port-ból indult, naponta 25-30 kilométert gyalogolt, néha akár 40- et, amikor a fájós térde közbeszólt, akkor 15-17-et.- Az első héten sokat szenvedtem, de aztán hozzászoktam és a napi 6-7 óra gyaloglás már meg sem koccant - teszi hozzá. - Reggel korán keltem, a felkelő nappal gyalogoltam a csodálatos természetben. Szinte azonnal megtapasztalta: valójában soha nincs egyedül az úton.- Az emberek nyitottak és barátságosak, már pár perces beszélgetés után úgy érzed, hogy ezer éve ismeritek egymást - emlékezik. - És bár mindenki a maga tempójában gyalogolt, a szálláshelyeken bevártuk egymást: ha nem így történt, egyszerűen hiányoztak. A zarándoklaton nem találkozunk senkivel ok nélkül. Zsófi, akit a többi zarándok csak úgy hívott, „a lány, aki minden nyelven beszél,” szerint az út egyik Németh Zsófia a katedrálisnál legnagyobb tanulsága számára, hogy könnyen megismersz, megszeretsz és el is veszíthetsz embereket. A sokszor emlegetett, „kérj és megadatik” elv itt is működik. Egyszer például éhes volt, de nem volt nála elemózsia. Amikor az éhségre gondolt, a következő kanyarban ott várta egy gyümölcsökkel és egy becsületkasszával teü asztal. S amikor nagyon fájt a térde, az egyik szálláson javasolták neki, keresse Pépét.- Igazi, ölelgetni való öreg bácsi volt, nyolcvan felett, aki már többször végigjárta a Ca- minot - mondjak. - Húsz éve segíti a zarándokokat, nekem méretre vágott egy bofot és használati útmutatót is adott hozzá. Egy hónap és két nap alatt érte el Santiago de Compostelát, ahol a katedrálisban együtt sírt és örült a többi zarándokkal. Útközben rájött arra, hogy mekkora érték az idő vagy egy korty tiszta víz. Stoppal jutott el a világvégére, Finisterre városába, ahol a könyvekben leírtak szerint bukott bele a nap az óceánba, és Zsófi megfürdött a tizenhat fokos vízben.- Az ember maga mögött hagyja elnyűtt gondjait, hibáit - fejezi be a történetet. - Az út tanulságaival gazdagodva, már egy más értékrenddel tér vissza a saját életébe. ■ Jeki Gabriella k á i i 4. ■ Ön hajózott már a Balatonon? Szavazzon hírportálunkon —■ ma 16 óráig: Mfe-yé SONLINE.hu ^ A szavazás eredményét holnapi számunkban közöljük.
