Somogyi Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 178-202. szám)

2014-08-18 / 192. szám

2014. AUGUSZTUS 18., HÉTFŐ 3 Nincs visszaút a külföldön dolgozó magyarok szerint ► Folytatás az 1. oldalról A 30 év körüli Zsófia szintén kaposvári, a helyi egyetemre járt, de sem tanítói, sem kom­munikációs végzettségével nem tudott elhelyezkedni, leg­utóbb biztosítási ügynökként dolgozott. Egy délnémet étte­remben kapott felszolgálói ál­lást körülbelül két éve. Néhány hónapja az interneten ismer­kedett meg a kaposvári pár­jával, azt tervezik, hogy a fér­fi is végleg kiköltözik hozzá, de még nem tudják, hol kap­hatna állást. Azt mondja, hogy valószínűleg sohasem tér visz- sza Somogyba, a munkája után szeretne az általa választott or­szágban nyugdíjat kapni. Hasonlóan gondolkodik a külföldön dolgozó magyarok többsége. A felmérés szerint a Londonban dolgozó magyar ti­pikusan mintegy két éve köl­tözött ki, felsőfokú végzettsé­gű, többnyire budapesti, és sohasem akar újra hazánk­ban dolgozni. Az online kér­dőívet 5200-an töltötték ki. Az eredmények szerint az átlag 33 éves, háromnegyedük dol­gozni ment ki, a felüknek volt konkrét ajánlata, amikor neki­vágott, a többiek kint kerestek maguknak munkát. A legtöb­ben a rossz a gazdasági helyzet okolják a távozásért, de min­den negyedik válaszadó a ma­gyar politikát jelölte meg in­dokként. Itthon a 70 százalé­kuknak volt munkája, külföl­dön most 90 százalékuk dol­gozik. A többségük magasabb státuszú munkát kapott, mint itthon, így megdőlni látszik az a felfogás, hogy mosogatni mennek a magyarok Angliá­ba. Többségük elégedett a hely­zetével, háromnegyedük nem is akar hazajönni, öt éven be­lül gondolni sem akar erre a le­hetőségre. A kiköltözők negy­ven százaléka Budapesten élt, a vidékiek között azonban na­gyobb a diplomások és az idő­sebbek aránya. ■ K. G. Brutálisan meggyilkoltak egy siórofu vállalkozót ► Folytatás az 1. oldalról több siófoki vendéglátós vál­lalkozóval is beszéltünk szom­bat délután. - Meg vagyunk döbbenve - mondta egyikük.- Laci a nyolcvanas években Komlóról került Siófokra, kür- tőskaláccsal kezdte, aztán bü­fével folytatta, az utóbbi idő­ben már csak a Hernyó üzlet­házban volt büféje, de nyilván nem onnan, hanem a trafikjai­ból származó bevételre fájha­tott az elkövető foga. Szörnyű, hogy Siófokon ilyesmi megtör­ténhet... K. L. két nemzetitra- fik-koncessziót nyert el a ta­valy év eleji pályázaton, a sió­foki Tanácsház és Koch Róbert utcában működik a két do­hánybolt. - Késő este kilesték, a pénzre mentek, ez nyilván­való - így egy hozzá közel álló vendéglős. K. L. üzemeltette a Magosz-népboltot is Siófokon, mely 2009-ben nyílott, de nem túl hosszú idő után bezárt. ■ C.A.-F.I-K.G. MEGYEI KÖRKÉP Zadari és siófoki gombóc adria? Balaton? Ürülék ott is úszik, sőt, a tengerbe pucolják a halat ► Folytatás az 1. oldalról Az origo.hu így folytatja adriai beszámolóját: „Később, ahogyan nőtt a tömeg, kezdett egyre pisz­kosabbá válni, miközben megje­lent a tetején egy hamisítatlan barna ürülékdarab, amely pont mellettem úszott el (fotó az Ori­gón - a szerző). Közben tőlem 10 méterre egy derék helyi la­kos halakat kezdett el pucolni a tengerbe (fotó ugyanott). A für- dőzőktől egy lépésre vágta fel az állatok hasát, és ürítette a vízbe azok béltartalmát. A véres cafa­tokat a hullámok hamar a kövek­re sodorták, oda, ahol meztelen gyermekek önfeledten játszot­tak. Tudom, hogy a tenger ön­tisztuló, de...” Viren a helyiek népszerű éte­le, a csevapcsicsa 40-45 kuna (1680-1890 forint), a grillezett calamari 80 kuna (3360 forint), egy hétdecis ásványvíz 15 ku­na (630 forint), egy két és fél de- cis kóla ugyanannyi. Zadarban a parkolás 420 forintra jött ki óránként, egy gombóc fagyi 300 forint, de az origo.hu újságírója szerint dupla akkorák a gombó­cok, mint nálunk. És az összeg­zés: „Horvátország drága, sokkal drágább, mint az elmúlt évek­ben. Az árak folyamatosan men­nek felfelé, miközben egyes szol­gáltatások megragadtak a nyolc­vanas évek szintjén. Ám amíg ez nem turistariasztó tényező, ad­dig ebben nem lesz változás. Úgy vélem, hogy a viszonylagos kö­zelség és a tenger szépsége sok esetben idealizálja az Adriáról kialakított képet. Tény ugyanak­kor, hogy a vendéglátók kedve­sek, és csak ritkán kerül kapcso­latba az ember mogorva pincé­rekkel vagy undok házigazdák­kal; igyekeznek úgy viselkedni a vendégekkel, hogy azok jövőre is visszatérjenek.” A siofoki-hirek. hu-n is téma volt nemrég az Adria és a balato­ni főváros összehasonlítása árak tekintetében, s nem kell ahhoz elfogultnak se lenni, hogy a Ba­laton „nyerje” az árversenyt. A tíznapos sztrádamatrica 2975 forint egy közel húszezer forin­tos Balaton-Adria oda-vissza út­tal szemben, a portál szerint Sió­fokon jól felszerelt apartmanra személyenként, éjszakánként 3500 forintért is lehet lelni, de találtak olyan kétszintes(l) apart­mant is, amelyben egy ötfős csa­lád lakott napi 9000 forintért. A fagyi ára odakint elég válto­zatos (180-1000 forint), a siófoki gombócok azonban inkább csak ennek az alsó határát súrolják. A kávéért közel ugyanannyit kémek, nem így a sörért: ha itt drágállják is sokan az 500 forin­tos korsót (Balatonlellén 189 egy korsó hazai - a szerző), Split bel­városában ezret is elkérnek érte a siofoki-hirek.hu szerint. A par­kolás Zadarban éppen egy szá­zassal több, mint Siófokon (420- 320), ami persze nem tényező, összességében azonban nincs mit számolgatni, s az éttermi ét­kek árának összehasonlításáig még el se jutottunk... Ami vitán felül az Adria javá­ra szólhat, különösen idén nyá­ron, az a Balatonnál lényegesen kevésbé szeszélyes időjárás, ez a hátrány azonban leküzdhe­tetlen, némileg enyhíteni legfel­jebb még a horvátoknál is ven- dégmarasztalóbb vendéglátás­sal lehet... ■ Fónai Imre Kukorica: jó a termés, de alacsony az ár kilátások A tőzsde sem kedvez a gazdáknak, idegesen reagál az ukrán válságra ► Folytatás az 1. oldalról Az érdekképviselet számítá­sai szerint legalább tonnánként 45-50 ezer forintos áron kellene eladni a kukoricát ahhoz, hogy a gazdák jövedelemtermelő ké­pessége megmaradjon, mert az önköltség körüli összeggel nem tudnak tervezni és előrelépni, tette hozzá. Az időjárás kedvezett a kukoricának, de most már inkább napsütés kell A mezőgazdasági termelők most abban bíznak, hogy az ex­port felhúzza az árakat, de je­lenleg az európai tőzsdei árak sem kedveznek a magyar kuko­ricának. A tavasz utolsó hónap­jában a kukorica átlagos felvá­sárlási ára még tonnánként 49 870 forint volt. Azóta az ukrán válság miatt idegesen reagál a tőzsde. ■ K. G. JEGYZET MÉSZÁROS B. ENDRE Ütős magyar irodalom mi mindig mindent rosszul csinálunk! Az már sokkol­ta egyszer-kétszer a ma­gyar közvéleményt, hogy sportolókat késeitek vagy vertek halálra a kocsmák­ban, most meg itt az újabb döbbenetes incidens, Móricz Zsigmond-ösztöndíjas hatá­ron túli író csapta le ököllel a József Attila-díjas magyar írótársát. írótáborban történt mindez Tokajban, s rögtön érkeztek is a sajtóelemzé­sek, hogy mennyire voltak részegek, ki milyen színű oldalról közelíti meg iro­dalmi alakjait, s ki miként tombolt a gyerekszobájában. Kukorelly Endre, a sérült fél, megbocsátott, bár mint kifejtette, az akció aljasabb volt, mint ahogy az a hírek­ben megjelent. Az erdélyi kemény legény, Csender Levente pedig elnézést kért, hogy indulatból ütött, holott Kukorelly-művekre oktatta tanítványait a határon túl pedagógusként. vihar egy pohár vízben mondhatnánk, amúgy ma­gyarosan. Mert Csender Leventéről bizony igen keve­sen hallottunk, Kukorellyt kicsit jobban ismerhetjük, neki viszont nemigen hiány­zott ez a reklámmonokli. Most azonban három nap­ja róluk szól minden, nem maradnak ki sem a tévé­ből, sem az online, de még a nyomtatott híradásokból sem. Ez az ütés nagyobbat csattant, mintha az írószö­vetség három napon át érte­kezett volna az erőszakról a modern magyar szépiroda­lomban. csak hát nálunk megint rosszkor volt minden rossz helyen. Mert egy jól szerve­zett világban, mondjuk, a tengerentúlon a könyvhét előtt két nappal nyomna be egy horgost az ismeretlen író Arnold Schwarzeneggernek, csak úgy véletlenül, a New York Times székháza előtt. Persze előbb némi jutalékban is kiegyeznének. Édes-mézes kísértés Nikién berzsenyi-nap Megemlékezések és szakmai programok Szent Ambrus harangszava mel­lett a faluszéli kiskápolnánál fo­gadták Niklán az ünneplőket, köztük Berzsenyi leszármazot­tak is a Berzsenyi Mézes Napon. Fülöpné Kesztyűs Ágota polgár- mester köszöntője után, idén a Holocaust niklai áldozatairól is megemlékeztek. A Berzsenyi em­lékműsor és a mézlovagok, mé­hészek áldása mellett az Életkert­ben szalagot kötöttek az elmúlt egy évben született kisbabák tisz­teletére, valamint virágokat he­lyeztek el az elhunytak emléké­re állított kőtömbnél. A délutáni kulturális, szórakoztató rendez­vényeket a méhészkedéshez fű­ződő szakmai programokkal is összekötötték. ■ Vigmond E. A mézlovagok is felvonultak a niklai mézes napokon Emlékoszlopot állítottak az eltűnt pusztáikért bőszénfa Szenttamáspuszta, Törjék, Laktanyapuszta, Cu­korvölgy - négy, egykor virág­zó településrésze volt Bőszénfá- nak, amelyek a múlt század het­venes éveiben néptelenedtek el, azóta az épületek a földdel vál­tak egyenlővé. Pedig valaha itt az állami gazdaság komfortos szolgálati lakásai álltak, de a hatalom centralizációs törekvé­sei a pusztuláshoz vezettek, vé­li Nyitrai István polgármester. Szombaton egy ünnepségre visszahívták az egykor innen elszármazottakat, akik közül mintegy száznegyvenen tettek eleget a meghívásnak, hogy ez­zel támasszák fel a lakhelyük emlékét. Egy oszlopot állítot­tak, amelyre az 1945 óta itt élt családok neveit vésték fel. Ösz- szesen hatvankét család ne­ve díszíti a mementónak szánt emlékoszlopot, ez mintegy két­százötven egykori lakost jelent. ■ Valaha virágzó település­rész volt Szenttamáspusz- ta, Törjék, Lakpatanya- púszta és Cukorvölgy. Az Állami gazdaság komfor- tos lakásaiban laktak az emberek. Nyitrai István ezzel arra is szeretné felhívni a figyelmet, ha tendencia így folytatódik, ötven év múlva akár húsz falu is kihalhat Somogybán. ■ K. G.

Next

/
Thumbnails
Contents