Somogyi Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)

2014-07-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 28. szám

8 INTERJÚ 2014. JÚLIUS 27., VASÁRNAP pataki zita Magánemberként is aggódik a jó időért, mert most éppen építkezik a férjével. A televíziózás mellett hatékony kommunikációt oktat, és még mindig tanárnak tartja magát. •• „NEKEM MOST MINDIG SUT A NAP” Pataki Zita, az RTL Klub időjósa számára fészekrakással telik a nyár. Székesfehérvár mellett építkeznek a férjével. Egy takaros, székely gerendaházat képzeltek el, két gyermekszobával. Szeptemberben költöznek. Amióta ismerik egymást, minden úgy alakul körülöttük, mint a mesékben. Fábos Erika- Mi vár még ránk ezen a nyáron? Ilyen felhőszakadásból lesz több, mint. ezen a héten volt vagy káni­kulából?- Tíz napnál hosszabb időre nem megbízható az előrejelzés, úgyhogy ha ezt valaki mégis megmondja, az gyanús.- Egy időjósnak van kedvenc évszaka, vagy az nem is lenne igazságos?- Minden évszakban van, amit szeretek. Pár éve eltöltöt- tem Afrikában két hetet, és ott megtapasztaltam, hogy milyen gyötrelmes lenne, ha csak na­gyon meleg idő lenne. Kimerítő dolog. Azóta még inkább gyö­nyörködöm az évszakokban. Szakadó esőben is jó a kedvem, Igaz nekem mostanában olyan, mintha mindig sütne a nap. Az időjárás nem az a dolog, amin változtatni tudunk, úgyhogy jobb, ha elfogadjuk. És ez az élet más területein is taníthat ben­nünket, hiszen ez átvitt értelem­ben is igaz, képességekre, külső­ségekre. Sokkal fontosabb, hogy hogyan, mivel töltöm el a sza­badságom, és milyenek a hozzá kapcsolódó érzéseim, mint az, hogy milyen az idő.- Szóval akkor nincs szakmai ártalom, és nem lesi az előrejel­zéseket?- Semennyire. Persze, sokan kérdezgetnek, és amikor én mondom az aznapit, akkor is be kell hunynom a szemem, hogy felidézzem. Amikor van vala­mi fontos dolog az életemben, akkor persze informálódom, és mivel a részemmé vált, hiszen ez a munkám, könnyebben ju­tok gyors és biztos információ­hoz. Most például megnéztem, milyen lesz a hétvége. Építke­zünk és kíváncsi voltam, hogy Székesfehérvár térségében, lesz-e eső. Biztosan mondha­tom, hogy két napig nem.- Sokat változott a napirendje, amióta Székesfehérvárról ingázik?- Még jót is tett. A zsúfolt mindennapokban van fél óra, kiszámítható szusszanás, amíg a vonaton ülök. Ilyenkor gondol­kodom, olvasok, szókirakóst ját­szom, azt nyelvészként nagyon szeretem, vagy egyszerűen csak nézelődöm és figyelem az em­bereket. Viszonylag kis helyen, minden értelemben elég sokféle embert lehet látni. Csupa jó ta­pasztalatom van.- Miért döntött Székesfehérvár mellett?- A férjem miatt. Amió­ta megismerkedtünk nem is volt kérdés, hogy vele, mellette szeretnék lenni, hiszen egy va­lódi kapcsolatot akartam vele. Eladtam a lakásomat, és jöttem. Éppen a napokban jártam a III. kerületben, és nem volt semmi felkavaró benne, nem hiányzik a korábbi életemből semmi. Néha rá is csodálkozunk, hogy meny­nyire kézenfekvőén alakulnak körülöttünk a dolgok, és olyan, mintha örökké így lett volna.- Egy egészen mesés történetet olvastam erről. Valami olyat, hogy a második randi előtt azt mondta valakinek, hogy a leendő férjével fog találkozni.- Balatonfüreden, a mólón volt az a randevú. Amikor oda­felé sétáltam, szólt a Z6ne, ren­getegen táncoltak. Kiderült, hogy egy régi kollégám, Gábor a DJ. Meglátott, meglepődött és azt mondta, olyan vagyok, mint egy menyasszony. Fehér ruhá­ban voltam, egy csokor is volt a kezemben, amit előzőleg azon a kiállításmegnyitón kaptam, amiért tulajdonképpen Füred­re utaztam. Erre valóban azt mondtam, hogy a leendő férjem­mel fogok találkozni. Megkér­tem, hogy szép, romantikus szá­mokat játsszon nekünk, amíg ott sétálunk a mólón. Most is átjár az az izgalmas boldogság, sosem fogom elfelejteni.- Hogy ismerkedtek meg?- A barátnőm Fehérváron él, és hívott, töltsék nála egy hétvé­gét. Nem is sejtettem, hogy szer­vez egy találkozót is, pedig egész nap elég furcsán viselkedett. Nyár volt, limonádéztunk egy teraszon, mire arra jött egy férfi, aki leült mellénk. Később meg­tudtam, hogy a barátnőm hívta oda Atit, hogy bemutasson neki. Másnap, egy átbeszélgetett este után, Ati kérésére találkoztunk azon a bizonyos mólón. Egy év múlva pedig, tavaly nyáron ösz- sze is házasodtunk.- Akkor elég gyorsan történt minden.- Igen, mondhatjuk. Egy hét múlva meg is írtam a testvé­reimnek és az édesanyámnak, hogy: „Szeretném, ha tudnátok, találkoztam valakivel, aki azt hiszem, a férjem lesz. Minden érintése, szava, mosolya nekem tetsző, átjár a lénye. Tudom, hogy mellette boldog leszek, pont ami­re vágytam és vártam.” Ez a le­vél azóta a szobánk falát díszíti, mert csináltam belőle egy szép képet, bekereteztettem és a fér­jemnek ajándékoztam.- Azt mennyire tudta pontosan, mit keres egy férfiban?- Szerintem fontos, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy számára mi a fontos az életben. Van egy kialakult ér­tékrendem, és egy olyan méltó társat szerettem volna találni, akinek a hasonló értékek a fon­tosak. Szerettem volna, hogy erős férfi legyen, hogy ő is nagy családból érkezzem, hogy képes legyen az intimitásra. Megta­láltam, és ez nagyon erősen hat rám, a legjobbat hozza ki belő­lem, mellette nőként is más va­gyok, mint előtte voltam.- És milyen az, amit kihoz, milyen nő szeret lenni?- Ilyen kiteljesedett: derűs és „Szakadó esőben is jó a kedvem. Az időjárás nem az a dolog, amin változ­tatni tudunk, úgyhogy jobb, ha elfogadjuk.” gyerekesen bohóckodós, néha meg tűsarkús és sugárzó felnőtt. Azt hiszem azért lehet ennyiféle ez a kapcsolat, mert nyitott kí­váncsisággal és előítéletek nél­kül közeledtünk egymáshoz.- Olyan beleéléssel mesél, na­gyon jó egy szép szerelemről hal­lani. Ön szerint miért van egyedül manapság ennyi ember?- Nem tartom szerencsésnek, ha általánosságban beszélünk emberekről, és hiedelmek alap­ján próbálunk megérteni egy je­lenséget. Rengeteg oka lehet az egyedüllétnek. A lényeg, hogy aki akar, az keressen. A lot­tó ötöshöz is ki kell tölteni egy szelvényt. Persze manapság a napi rohanás közben, munka mellett nem könnyű, hiszen egyre kevesebb az életünkben a szociális érintkezés. De ne hagyjuk ezt. A társas kapcso­latok, a beszélgetés mindig jót tesznek. Aki szeretne egy párt, nyissa ki a lelkét erre, keresse a lehetőségeket, és képzelje el, hogy ez sikerülni fog neki.- Azt, hogy a családalapítás majd negyven körül következik el az életében, azt tervezte, vagy így alakult?- így alakult. Szerintem azok a nők, akik sokáig tanulnak és boldogulni szeretnének az élet­ben, és ezért nem húsz-har­mincévesen szülnek, ugyanúgy azt érzik, hogy majd csak akkor fognak kiteljesedni, ha gyereket vállalnak. Én is kerestem a bol­dog párkapcsolatot, a társam, aki majd a gyermekeim apja lesz, mert erről mindig úgy gon­dolkoztam, hogy a gyermek az valaminek a gyümölcse. A ke­resés is sok idő, aztán ha az ember felismeri, hogy valami nem stimmel, először szeretné megoldani, és az is időbe telik, amire felismeri, hogy ez hiába való erőfeszítés. Minden kapcso­latomban hittem, mégis úgy ala­kult, hogy harmincéves korom felett két hosszú kapcsolatból is kiléptem. A nővérem 16 évesen megtalálta a párját és három gyermekük van. Szerencséjük volt. Mindenkinek van egy egyé­ni útja. Az enyém ilyen, és bol­dog vagyok tőle.- Szóval eszébe sem jut, hogy kicsúszott az időből?- Nem. Igaz, elmúltam negy­ven, de nem zavar, szerelmes vagyok a férjembe, és benne va­gyunk most egy boldogító „sod­rásban”, ami mindenhez hitet és erőt ad, eszünkbe sem jut, hogy ez nem fog sikerülni. Ha nekünk majd megszületik a babánk, az­zal talán arra hívom fel majd az emberek figyelmét, hogy vannak nők, akiknek ez később adatik meg. És nem feltétlenül azért, mert így döntöttek.- Valószínűleg Ön a legtöbb diplomával rendelkező időjós, és talán nemcsak idehaza, de a meteorológiát pont nem tanulta felsőfokú szinten.- Nem vagyok diplomahalmo­zó! Tanárnak azért tanultam, mert tanítani szerettem volna. Aztán a gyermekvédelem te­rületére kerültem, amihez úgy éreztem, szükség lenne állam- igazgatási ismeretekre, ott rá­jöttem, hogy ez jogi jártasság­gal sokkal többet ér, elmentem a jogi egyetemre. A tanulás mindig rólam, a terveimről, az igényeimről szólt. Most úgy érzem, hogy elérkeztem oda, amiben kiteljesedhetek, ami­ben koncentrálhatom minden eddigi tudásomat és tapaszta­latomat. Tranzakció-analízisből diplomáztam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Ez egy a nyelvészet és a pszichológia határán mozgó, nagyon szép és összetett tudomány. Nagyon le­egyszerűsítve valami olyasmi a lényege, hogy tudattalanul is kimondjuk az érzéseinket. Más­ként beszélünk, más szavakkal fogalmazunk, ha valami gyötri a lelkünket és ha felszabadultak vagyunk. Abban tudok ezzel a módszerrel segíteni a hozzám fordulóknak,' hogy megtanul­hassanak tudatosan és hatéko­nyan kommunikálni, problé­más helyzetekben is pontosan fogalmazni, hogy mit jelent a gyakorlatban a tudatos jelenlét. Ehhez saját teszteket és mód­szert dolgoztam ki, ami nagyon jól működik. Nagyon élvezem ezt az új irányt az életemben.- Szóval akkor mit is mond, ha kérdezik, hogy Pataki Zita kicso­da-micsoda?- Hírszerkesztő vagyok. Ha az a kérdés, hogy miként gon­dolok saját magamra, akkor tanárnak mondanám magam. Egyre biztosabban érzem, hogy az életem érettebb korszaká­ban tanítani szeretnék, hiszen korábban a televíziós munkám mellett is tanítottam.- Hogyan került mégis a televízió­zás közelébe?- Minden azzal kezdődött, hogy 16 évesen Serfőző Zsolt nevű iskolatársam azt mond­ta a gimiben Miskolcon, hogy csináljunk iskolarádiót. Ketten, a két kezünkkel kiépítettük a Névjegy: 1973. november 1-jén született Gyöngyösön. kezdetben a miskolci televízió műsorvezetője, utána a Petőfi Rádió tudósítója volt. 1996-ban az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem magyar-könyv­tár szakán szerzett oklevelet. 1999-ben az Államigazgatási Főiskolát végzett. 2004-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. jelenleg az RTL Klub időjá­rás-jelentéseiben szerepel rend­szeresen. szabadidő: utazás, olvasás, filmek, sport. rendszert hozzá. Volt a rádió, majd diákújságíró lettem, men­tem tanfolyamra, táborba, amit igazi, híres rádiósok tartottak. Aztán, mivel szép kiejtéssel beszéltem, egy miskolci tévé- csatornánál kezdtem dolgozni, majd a Petőfi Rádió helyi tudó­sítója lettem. Amikor indult a csatorna, jelentkeztem egy ri­porteri állásra az RTL-hez. Volt gyakorlatofh és pénz kellett vol­na, hogy tanulhassak, mert a ta­nári fizetésből bajos volt. Szóval jelentkeztem, de azt mondták, már betelt az állás, viszont időjá­rás-jelentő az lehetnék, mert az még nincs. Megfeleltem és két hét múlva a képernyőn voltam.- így? Pedig olyan tudatosnak látszik.- A munka nem az a terep. Sosem ott akartam megvalósí­tani magam. Az érzelmeim ve­zéreltek, és alkalmazkodtam a helyzetekhez, amik adódtak. A lényegi kérdésekben, irányok­ban persze tervezek, de nem viszem túlzásba. Szeretem, ha spontán történnek a dolgok.- Tizenéve mondja az időjárást. Nem érzi ezt kevésnek?- Nem, mert a helyén ke­zelem a munkám. Szeretem, de nem erről szól az életem. Viszont megadja az esélyét a kötetlen szabadságnak, an­nak, hogy megkereshessem, én magam mitől vagyok bol­dog, hogyan érzem magam a lehető legjobban.- Az építkezés mellett lazítás is lesz a nyáron?- Szerencsére még a nyár ele­jén letudtuk az igazi nyaralást. Atinak akkor volt a születésnap­ja, és azzal leptem meg, hogy elvittem Rómába, a kedvenc vá­rosába. De az építkezés is egy nagy élmény. A lakberendezés, mondhatjuk, hogy a hobbim, úgyhogy amire tető alá kerül a házunk, kész tervekkel fogok rendelkezni csempékről, sző­nyegekről és színekről. Csak olyan dolgok jöhetnek az ott­honomba, amikbe beleszerel- mesedem. Nagyon élvezem ezt. Ati is nagyon szeret barkácsolni és én is, ezért a belső munkák közül sok mindent szeretnénk magunk megcsinálni. Szeptem­berben szeretnénk elköltözni, úgyhogy mozgalmas hetek vár­nak ránk. Alig várjuk, hogy be­költözhessünk, aztán meg bené­pesüljön az otthonunk.

Next

/
Thumbnails
Contents